Katolikus gimnázium, Miskolc, 1900

6 Haza jöttek a bujdosók. Haza jött Klapka tábornok, Komárom hősi védője is. A királyné magához kéreti s megkéri, beszéljen neki Komárom hősi védelméről, a magyar szabadságharczról. A királyné lelkesedve hallgatta s örült lelke, hogy a magyar szabadságharcz egyik legnagyobb emberével megismerkedhetett s még jobban megszerette a most már szabad magyar nemzetet. • . így lett valamennyiünk közös édes anyja. Legkedveltebb országa a miénk lett. Nálunk Magyarországon különösen Gödöllőn szeretett leginkább tartózkodni. Gödöllőre járt pihenni a hová, mint maga irja a „bécsi császári magányból annyi sóhajt küldött. "Valéria leánya már Budán született és Gödöllőn nevelkedett. Ezen leányát már egészen magyarnak nevelte s nevelőjét Rónay Jáczint püspököt megkérte, hogy az ő kedvelt magyar leányával naponkint csak magyarul imádkozzék. Gyakran szóba állt az egyszerű falusi magyar néppel is, s ha lehetett, segitett baján. Oh mi szépen; beszélte édes hazai nyelvünket, legszebben összes fejedelemnőink között! Szivvel lélekkel magyar lett. A mi nyelvünket beszélte legszívesebben. A mi. történelmünk lelkesítette s a magyar irodalmi művek lettek legkedvesebb olvasmányai. A magyar arisztokraczia köréből választott udvar hölgyeivel időzött legszívesebben s magyar mágnás lett legbizalmasabb embere. A mi jogainkért, a mi szabadságunkért, a mi jövőnkért tett, küzdött és fáradt, akár csak egy jó anya, a ki dédelgetett gyermekéért minden áldozatra képes. Résztvett ő a magyar nemzet örömében és bújában. Együtt gyászolt velünk,, mikor édes hazánk két legnagyobb fia Deák Ferencz és Andrássy Gyula gróf meghalt. Mindkettőnek temetésére személyesen megy el s ott sir és imádkozik. Deák Eerencz. ravatalára ő maga teszi le ez egyszerű feliratos koszorút: „Erzsébet Deák Ferencznek." Kedves tanuló ifjak! Ti láttátok már e képet ily aláirással: „Erzsébet királyné Deák Ferencz ravatalánál." Oh nézzétek meg e képet, jól, nézzétek meg gyakran! E kép egy nagy eszmét fejez ki: Egy királyné, ki együtt sir, együtt zokog a nemzettel, a melynek egyszerű polgára, de legigazabb, legmagyarabb embere halott. Ily jó anyánk volt Erzsébet királyné. Ennyire szeretett minket magyarokat. Nálunk jobban talán csak királyi férjét és gyermekeit szerette. Hajh. de a sors a mi nemes szivű királynénkat, szeretett édes anyánkat, családi életében nagy megpróbáltatásnak tette ki. Szeretett fia Rudolf trónörökös 1889-ben. oly tragikus halállal múlik ki. Ekkor fekete gyászruhát ölt magára s le nem veszi többé. Mindig derült vidám arcza komorrá válik s mosolyt nem látsz többé ajakán. Nagy volt az anya bánata, mert fiát s vele mindenét elvesztette. Kerüli a fényt, a trónt, az udvart s a magányba menekül. Felkeresi az erdőt, bejárja a mezőt,, majd a tenger mellé vágyik. Nem szereti, ha kisérik, egyedül akar lenni, hogy kisírhassa magát. Elmegy Corfu szigetére s ott Heinenak, a bánat költőjének emlékszobrot emel. Erdő, tenger mind nem vigasztalta. Bejárja az egész világot, de hiába, nem. lel írt fájdalmára. Róla is elmondhatjuk Arany Jánossal: „Hasztalan kereste a magánosságot, Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot." Beteg lett szegény királynénk, nagyon beteg . . . Nem tudta feledni szeretett fiát. Midőn a magyar nemzet a honfoglalás ezeréves fordulóját ünnepelte, még egyszer megjelent az ország szivében, hogy lássa a mi örömünket. Egész lénye csupa szenvedés. Sűrű fátyol takarta szenvedő arczát, gyönyörű fekete magyar ruha felséges termetét. Mégis eljött hozzánk szeretett magyarjaihoz, velünk együtt örvendeni. Még egyszer láthatta szeretett népét boldogságában, nagyságában és elmenekült újra halálos bánatával. Mégis, még egyszer visszavágyott. Utoljára 1897. okt. 30-án látta őt a nemzet, midőn egy egész hónapi budai tartózkodás után Bécsbe utazott s onnan nagy fájdalmára gyógyirt keresni ismét a nagyvilágba menekült. Elmenekült, itt hagyott örökre. Oh királyné ! miért nem maradtál utoljára is közöttünk, hű magyarjaid között, kiknek egész életedet szentelted! Tán nem ölt volna meg a gonosz Luccheni, táa