Katolikus gimnázium, Miskolc, 1900

nem lettél volna ez örült ember áldozata. Tán nem vetett volna még véget dicsőséges királynénk, áldásdús életednek! Kedves tanuló ifjak! Luccheni e rút gonosztevő — a mint tudjátok — 1898. szept. 10-én a genfi tó partján meggyilkolta a mi jó királynénkat, a mi őrangyalunkat, a mi jó anyánkat. Oh! az a gyilkos tör szíven találta a magyar nemzetet is. Isszonyú gonosztett ! Mintha még most is feljajdulna minden idegünk, felsirna minden könnyünk: Az imádott, a szeretett királyné nincs többé! Hiába gyilkoltad meg te szentségtörő kéz, az ártatlan, a védtelen nőt, a magyarok felséges asszonyát, a mi jó anyánkat! Hiába volt tő'rszurásod, nem érte el •czélját. A te rút tettedtől utálattal fordul el a világ s a meggyilkolt királynénak szégyen helyett dicsőség lett osztályrésze. Emléke örökké él a magyar nemzet millióinak örökké hálás, örökké szerető szívében. Itt lebeg szemeink előtt fényes állomképben dicső alakja. Felmerül újra emlékünkben terrriészetimádása : ime még most is rajong a természet szépségeiért; itt mint a költők barátja mutatja magát: lelkesedik Eötvösünkért s Corfu szigetén a hazájából száműzött mélabús Heinenak emlékszobrot emel; amott tűnik fel gyászruhát alakja, a mint Rudolf fiáért imádkozik s itt látjuk őt újra, mint a haza géniuszát, odaborulni, a haza bölcse Deák Ferencz ravatalához, könnyekkel a szemében. íme ott tovább fény sugárzik felénk s belőle szent királynénk glóriába font alakja lép elénk. Körülötte az aradi vértanuk, Vörösmarty, Eötvös, Deák és még sokan a haza nagyjai, kiváló költői közül. Majd szent ének hangzik az égből: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! Lelkesülnek a nemzet d'cső múltján, bizalommal tekintenek a jövőbe s buzgó imádság epedez ajkukon. Egyre szól az ének: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért. Mily szép látvány ! Erzsébet királynénk s hazánk nagyjai egyesültek az égben. A hazáért imádkoznak, lelkesednek Vörösmartynk szézatán. Emléke újra meg újra felujul. Dicső emlékét szájára veszi a monda, selyem.szálaival szövi be a mese s legendák fogják örökké fentartani a nagy királyné dicső emlékét. Emléke örökké itt marad közöttünk és soha nem fog elenyészni. Mert hazánkat teljes szívéből, egész odaadással "szerette. Akkor szerette meg, mikor mindenki ellenünk volt, üldözött, gyűlölt. Mert kibékítette a magyar nemzetet felséges királyával és hazánknak vesztett szabadságát könnyeivel szerezte vissza és azután is, míg élt, a magyar állam épületének legerősebb oszlopa volt s minket végső lehelletéig szeretni meg nem szűnt. Nagy szeretetét a nemzet is viszonozta. A királynét szerette, imádta, 'bálványozta s már életében a dicsőség mezébe öltöztette s halála után is nevét, tetteit, emlékét örök időkre kiolthatatlanul szíve mélyébe véste. Emlegetni fogjuk, a míg csak egy magyar él a hazán. Emlegetni fogjuk, mint a legnemesebb, legdicsőbb királynét, mint a haza édes anyját, mint a magyar nemzet géniuszát, nemtőjét, őrangyalát, mert nemcsak szellemének nagyságával, de szívének melegével kötötte örökre magához a magyar nemzetet. A magyar nemzetnek valóban •édes anyja volt. Legyen a mi jó anyánknak, a mi felejthetetlen királynénknak emléke •örökké áldütt!