Katolikus gimnázium, Miskolc, 1900

CvCv C'ííí ív C'v c** EMLÉKEZÉS ERZSÉBET KIRÁLYNÉRA. Elmondotta CSALLÓKÖZ/ JENŐ tanár az 1900. nov. 19-én tartott gyászünnepélyen. Kedves tanuló ifjak! Ha valamelyikünknek szeretett, édes anyja már meghalt, mindenkor fájó, szomorodott szívvel emlékezünk Vissza elvesztett jó édes anyánkra. A fájdalom ajra,. meg njra felújul szivünkben. így vagyunk mi is, a magyar nemzet fiai, valahányszor a magyar nemzet édes anyjára, ami édes anyánkra, b. Erzsébet királynénkra gondolunk.. Ma három éve még élt jó anyánk. Erzsébet napja van ma. E napon ünnepeltük nevenapját. Ezelőtt három évvel az épületek lobogódiszt öltöttek, a haza bérczein örömtüzek égtek s a honfiszivben édes érzés honolt. S ma. gyászolni jöttünk ide

r gyászolni jön össze ezentúl minden év nov. 19-én a magyar nemzet ifjúsága, gyászolni jön össze az egész magyar nemzet, mert a mi szeretett, jó anyánkat már elvesztettük Elvesztettük! S hogy vesztettük el! Mennyire fáj a visszaemlékezés. S mi mégis szivesen időzünk emlékénél. Mint a jó édes anya jó gyermekeinek, hű fiainak jól esik másrészt a visszaemlékezés. Szivesen veszsziik, ha nekünk a mi elvesztett jó anyánkról egyet-mást elmondanak. Hallgassátok tehát Kedves tanuló ifjak szeretettel megemlékezésemet b. Erzsébet királynénkról. 1848-ban kiütött a magyar szabadságharcz. Igen sok ellensége volt akkor a magyarnak. A horvátok, a bécsi minisztériumtól támogatva, Jellasics bánjuk vezetése alatt fellázadtak ellenünk; a magyarországi szerbek egy része külön szerb területet akart kiszakitani az ország testéből; lázongtak a hazai tót és német nemzetiségek, az oláhok is külön akartak válni. Legtöbb és legnagyobb ellenségünk mégis Bécsben volt, különösen V. Ferdinánd király rossz tanácsadói, kik halálosan gyűlölték a magyart,, a kik azt kívánták, hogy ki kell irtani a magyar nemzetet, el kell venni alkotmányát,, szabadságát, nyelvét: németté kell tenni a magyart! Nem tudtak belenyugodni azon gondolatba, hogy hazánk az 1848. ápr. 11. törvények utján szebb jövő elébe néz. Már teljesedni látják Széchenyink nagy mondását: „Magyarország nem volt,, hanem lesz". Azért birják rá a rossz tanácsadók a dicső emlékű V. Ferdinánd királyt, hogy engedje át trónját az akkor még ifjú Ferencz Józsefnek. S Ferencz József, jelenleg dicsőségesen uralkodó királyunk lesz az osztrák császár. A magyarok hősiesen küzdik végig a szabadságbarczot. Fényesen állják meg helyüket a nemzetiségekkel szemben, a legszebb diadalaikat aratják az osztrákokkal szemben, de végre is 1849. év őszén Világosnál egyedül az egyesült osztrák-orosz, illetőleg orosz túlerő előtt leteszik a fegyvert, mely oly sok dicsőséget szerzett a magyarnak, s bekövetkeztek az elnyomatás szomorú napjai.