Katolikus gimnázium, Miskolc, 1897

Október 27-iki iskolai ünnepélyünk. „Kitörő lelkesedéssel és örömmel üdvözölte a nemzet 0 Császári és Apostoli Királyi Felségének, legkegyelmesebb urunknak, folyó évi szeptember hó 25-én Budapesten kell legfelsőbb elhatározását. E királyi kézirat, mely az ezeréves magyar állam történetének kiválóbb alakjait a művészet alkotásaival örökítteti meg az utókor számára, középiskoláink tanári karainak ujabb alkalmat ád arra, hogy a gondjaikra bizott fiatal nemzedékben a magyar király iránt való hagyományos hűséget és ragaszkodást, s a magyar haza hő szeretetét megszilárdítsák. Legbensőbb kívánságom, hogy a királyi kegy iménti korszakos nyilvánításának emléke mélyen belevésődjék a fiatal nemzedék szivébe, s benne a hazafias érzéseknek erős felbuzdulását eredményezze. — Azt óhajtom, hogy ne csak most, amikor néhány nap választ el bennünket e nagy jelentőségű, magasztos cselekedettől, hanem évek multán is el nem enyésző fénynyel ragyogja be fiataljaink életének útjait annak a dicső tettnek emléke, mely teljes nagyságában és mélységében tárta fel előttünk a legjobb és legnemesebb Király alkotmányos érzületeinek kiap ad hatatlan fo r r ásá t. Elvárom minden középiskolától, hogy — a mennyiben eddig meg nem történt volna, lehetőleg mielőbb, de mindenesetre még e hó folyamán külön iskolai ünnepélylyel tegye emlékezetessé a történeti vonatkozásokban bővelkedő királyi kézirat kibocsátását. Nemzeti multunk elévülhetetlen tényei, a nagy történeti alakok és a nevökhöz fűződő intézmények, melyeket a legfelsőbb elhatározás szövege állami életünk fejlődésének csúcspontjaiként összefoglal, a kijelölt czél szempontjából igen alkalmas tárgysorozatot alkotnak." Ezek a szav ak képezik bevezető sorait Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, 1897. évi oktober 4-én kelt rendeletének, melynek hogy eleget tegyünk, tartottuk okt. 27-iki iskolai ünnepélyünket. Az ifjúság ünnepélyes szentmise hallgatása után nemzeti zászló alatt felvonult az intézet tornatermébe, mely ez alkalomra szépen fel volt díszítve. A „Királyért, hazáért" cz. műdal eléneklése után az igazgató a következő alkalmi beszédet intézte az ifjúsághoz: „Kedves tanuló ifjak ! Az idő már őszre jár. Sárga levél hull a fákról, kietlenül zörg az avar a letarolt mezőkön, nektár vesszején már nem mosolyog gerezd, virágillatot sem hord széjjel a berki zeplür: csendes nyugalom előjelei