Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

56 A junius 12-én tartott intézeti tornaversenyt illetőleg 1. a VIII. fejezetet. Tanulóink ez idén nem korcsolyázhattak a korcsolya egyesület jégpá­lyáján, az enyhe időjárás miatt. A játszótért ez évben is kibéreltük 15 frtért. A téli korcsolyapálya ez, melyet a korcsolyapálya felügyelőjétől vettünk ki április, május, junius, szep­tember és október hónapokra. Maga a játszótér igen alkalmas, töltéssel körül­vett pázsitos térség, a városon kívül, egészséges helyen, a gynmasiumtól csak 1/ i órányi távolságra fekszik. Hossza 122 méter, szélessége 38'4 méter, e sze­rint területe majdnem 4700 m 2 s igy négy osztályú gymnasiumunk czél­jának teljesen megfelel. 11. Intézetünk örönmapjai. Ünnepélyes hálaadó isteni tiszteleten jelent meg az ifjúság a tanári karral egyetemben Ő Felségeik névünnepén október 4. és november 19. napján és a koronázás évfordulóján, junius 8-án. 12. Intézetünk gyásznapjai. Okt. 6-án megjelentünk az aradi vértanuk emlékére tartott gyászmisén. — Iskolánk legnagyobb jótevőjének, dr. Soltész Imre Bálint prem. kanonok és nyug. leleszi plébánosnak, lelki üdvéért, ki intézetünk szorgalmas, szegény tanulói részére 6000 frtos ösztöndíj alapít­ványt tett, f. é. márcz. 21 én gyászmisét tartottunk s hogy a hála növendé­keink szivéből jótevőjük iránt soha ki ne vesszen, a/, üdvözült halálának év­fordulóján, márcz. 21-én, évenkint megjelennek tanulóink az ő emlékére tartandó gyászistenitiszteleten. Legszomorúbb napja volt azonban intézetünknek e tanévben folyó évi márczius hó 24-ike, a mely napon Weber István, szeretett kartársunk s az ifjúság felejthetetlen emlékű tanára, elköltözött az élők sorából. Mind­nyájunkat mélyen megrendítő, fájdalmasan érintő gyászeset volt az. Már a mult tanévben támadta meg kedves kollegánk egészségét a halálthozó kór s fél éven át kötötte őt betegen az ágyhoz, mégis úgy látszott de csak látszott!) hogy egészségét s erejét visszanyerte, mert a f. iskolai év kezdetén ismét el­foglalta kathedráját, melyet fél évig oly fájdalmasan nélkülözött s ismét átvette a régi, nála megszokott ambitióval óráit társaitól, kik őt fél évig helyettesítet­ték. De a test gyenge volt a nagy lélekhez : a legyőzhetetlen betegség s folytonos szellemi foglalkozása szétroncsolták azt s Őt, ki soh'sem akart nyugodni, örök nyugalomra késztette a halál; Neki, ki az új tanévben egy órát sem akart mulasztani, bár sorvasztó láz emésztette erejét, utolsó órája ütött f. é. márcz. 24-én déli 7 212 órakor. Rögtön könnyhullatások között értesítette az intézet vezetője a tanári kart és az ifjúságot a nagy veszteségről, mely őket érte; az előadásokat azonnal beszüntette; a gyászlobogót az intézet tornyára kitűzette s a testületet rend­kívüli értekezletre hivta egybe. ^Megnyitván a gyűlést, fájdalmasan közli a ta­nári karral Weber István kollegának gyászos elhunytát. Mivel a boldogult személyes és tanügyi érdemeit a testület minden tagja úgyis közvetlenül ismerte, nem szükséges azt bővebben előadni, hogy mije volt Ő családjának, a tanügy­nek, a kollegáknak és az ifjúságnak ? Gyöngéd szerető férj, a leggondosabb apa. a tanügy egyik legképzettebb s legbuzgóbb harczosa, a jó tanárnak és kolle­gának valódi mintaképe, az ifjúság igazi humánus vezetője és barátja S most a szerető hitves Benne mindenét, az elárvult gyermekek gondos atyjukat, az egész család egyedüli támaszát, és fentartóját veszítette el; a tanügy egyik igazi, erős oszlopa dőlt ki Vele ; mi egy őszinte, szeretett kollegától s a tanuló ifjúság egyik lelkes, hős, vezérétől megfosztva álljuk most körül ravatalát. Örök nyugodalmat adjon neki a Mindenható és az örök világosság fényeskedjék neki!« Alig maradt szem könnytelenül a szomorú jelentés előadása alatt. A tanári kar

Next

/
Thumbnails
Contents