Katolikus gimnázium, Miskolc, 1895

Rajay ^mand 30 éVes tanári jubileüipa. "X" a a tanárság rögös pályáján a tanügy egv munkása a 30-ik r (i I Ih -.szolgálati évet jelölő határkőhöz elért, akkor az intézetnek, melyílliálr i®^

n

e' működik és tanuló ifjúságának meg kell szakítania csendes '

/

fv^rJIV munkáját, hogy ünnepet üljön, liogy köszönetet mondjon a férfiuki az ifjúság nevelésének szentelte életét. Ily ünnepet ült VSWy

1- intézetünk 1890. márczius 19-én, abból az alkalomból, hogy a ^ tanári kar legrégibb s egyik legbuzgóbb tagja: BnjayAmand ez évben töltötte be tanári működésének 30-ik évét. 18G5. októberében lépett a katedrára Nagy-Bányán, hol ínég a következő évben is tanított. 1807-ben Miskolczra helyeztetett át s ezen idő óta állandóan itt működik. S e hosszú harmincz évnek nem volt napja, mely fogyatkozni látta volna buzgalmát és az ifjúság iránti szerető gondosságát; támogatta tapasztalataival az intézetet és kartársait minden fontosabb dologban; részt vett a szegény tanulók istápolására alakult segélyző egyesület alapításában, melynek első pénztárosa volt. S e mellett maradt ideje arra is, hogy dolgozzék ; többször tartott közérdekű felolvasást; irt természettudományi czikkeket a szaklapokba és értesítőkbe; szakszerűen foglalkozott a tornázás történetével: mint az intézet legrégibb tanára, ö irta meg a több mint 150 éves múlttal biró intézetünk történetét. E zajtalan, de tevékeny munkásságnak a méltó elismerést akarta megadni az intézet, az ifjúság pedig háláját akarta kifejezni a márczius 19-ki ováczióval. A jubileumi ünnepség hálaadó „Te Deum"-mal kezdődött, mely után az ifjúság az ez alkalomra szépen feldíszített tornacsarnokba vonult fel. Itt az énekkar üdvözlő dala után először is Polgár György igazgató üdvözölte a jubilánst : Mélyen tisztelt Tanár Ur! Kedves Kollegánk! Csendes, de áldásthozó 30 évi tanári működésed jubileumát ünnepeljük ma, minden nagyobb fény és zaj nélkül, mert hisz a külső fény, pompa, disz az érzelmeknek ugy sem mindig igaz hü kifejezői, miként a viz csillogó tűkre sem mutatja a benne lévő tárgyat ott és úgy, a hol és a hogy az valóságban van, de mi e napot, csak mint egy családi ünnepet ünnepeljük, egyedül örömünk és tiszteletünk egyszerű, de őszinte, meleg nyilvánításával, ismerve a te szerzetesi egyszerűségedet és szerénységedet 1*