Katolikus gimnázium, Miskolc, 1893

6 Ekkor rámutatunk arra, hogy a magyarban is gyakran különbözik a szók kiejtése és leírása, pl. öregkor, keresgél, halljuk stb. * II. Mássalhangzók, s. Itt arra utalunk, hogy a latin sem cz, sem sz mássalhangzókat nem ismer. — Április és bestia szók alapján föltüntetjük a latin és magyar 8 közti phonetikai különbséget. Gimnázium és Róza a lágyhangú s-re nyújtanak példát. C. A tanulók csak egy esetben tapasztalhatták, hogy a k hangzónak a latinban c a jegye, t. i. a közönséges responsoriumban: et cum Spiritu tuo. Erre a cum-ra azonban csak akkor lehet hivatkozni, ha a tanulók emlékeznek is, hogy mi módon van kiírva. (A kath. elemi iskolákban tudvalevőleg tanulják a „ministrácziót.") — A ki azonban ezt a kiinduló pontot mesterkéltnek találná — bár ilyenkor, a tanítás kezdetén, azt hiszem, ebben a tekintetben nem lehetünk nagyon rigorózusok, — a rövidebb utat is választhatja, kimondván, hogy a latin a k betűt nem ismeri, hanem helyette mindig c-t ír. E kijelentés alapján leíratja a következőket: Instructor, (az s-t már ismerik,) director, cantor, doctor, pictor, creta, corona, october. „Ebből levezetjük a c kiejtése szabályát a) méfo/hangú magfáwhangzók előtt, 2 példából (a CMWí-nak itt jó hasznát vehetnők), — b) t és r (mondhatni: szóval az összes) mássalhangzók előtt (5 példából). A circus és december a c-hang megtartására nyújtanak példát, i és e magash. magánh. előtt. Itt van az átmenet a t(i) tárgyalására. Arra utalunk, hogy e két szóban: vacatio, Martius a „ci" szótagot ti-nek írják s megfigyeltetjük a tanulóval, hogy e szótag után magánhangzó áll. Egyébként pedig megtartja a ti a maga kiejtését (hivatkozhatni pl. magára a latin szóra stb.) A fölvett példák közt előforduló bestia szó a kivótol megállapítására fog vezetni. (Mixtio, mittit, Bruttium csak alkalmilag.) qu-, gu-, (su-). — Legczélszerűbben kvártély szóból indulunk ki. Majd arra utalunk, hogy néhány szóban q helyett g-t írnak. Kapcsolatban tárgyalhatni a su- olvasása módját is. ph-nál a fotográfus szó szolgálhat kiinduló pontnak (esetleg a próféta, — mind a kettőt minden tanuló ismeri.) — Egyébiránt alig akad I. osztályban pl. philosophia-íéle szó. Fontosabb, mert gyakoribb, az x, annyival is inkább, minchogy az ilyen phonetikai körűlírásokra, mint dicsit, vocs (épenúgy mint 8-nél pásztor stb.) elég gyakran akadni kivált közepes tehetségű tanulók írásb. dolgozataiban. Az x-ben rejlő két mássalhangzót legjobban mutatja a Miksa név, „melyet Maxi-nak is mondanak," —- említhető egyébiránt a voks, esetleg a pikszis is. Következik e tárgykör összefoglalása. * III. Magánhangzók. A tanulók ismerik már a magánhangzók általános fölosztását (mély-, magashangúak; rövidek, hosszúak). — A gymnasium szóban előfordul egy hosszú magánhangzó, — mit mondtunk róla? = A latinban nincs rajta vessző. Más szempont alá esik a quantitás megjelölésére szolgáló vonás. Erről alább. —