Katolikus gimnázium, Miskolc, 1892

13 naversenyt és tudják a jelen nem levők részint a szak-, részint a napi lapokból. Hogy előfordultak hibák és ezek miatt érzékeny jelenetek is, azok az ily nagy mérvben és először rendezett ünnepély sikerén és nagy jelentőségén nem változtatnak. Az eszme életrevalónak bizonyult, a hozzá fűzött várakozás ki volt elégítve ! Minden magyar gyönyörrel szemlélhette a fürge és testileg edzett hazai itjiíság gyakorlatait. A tornaversenyt kezdeményező közoktatási kormányunk feje és buzgó államtitkára, valamint a rendező bizottság fáradhatlanul közreműködő tagjai a nemzet hálájára érdemesek. A tornaversenyre vonatkozólag még a következőket tartom szükségesnek felemlítem: A versenyt követő banketten Hegedűs Sándor tornaszövetségi elnök Bockelberg Ernőnek szép beszéd kíséretében ünnepélyesen átnyújtotta az lOüO-ik tornatanítói oklevelet, annak elismeréséül, hogy ő már 999 magyar tornatanítót segített kiképezni. - A központi végrehajtó biz olts ág utolsó ülését május 27-én tartotta meg a közokt. minister elnöklete alatt, ki köszönetét fejezi ki első sorban Berzeviezy Albert államtitkárnak, a kitől a tornaverseny eszméje származott, és másodsorban Hegedűs Sándor bizottsági elnöknek és a bizottság tagjainak a versenyek rendezése körűi kifejtett buzgalmukért. Megvitatták azután a tapasztalt hiányok és elkövetett hibák alapján jövőre követendő módozatokat. A bizottság a miniszter lelkes éltetésével oszlott szét. — A lezajlott torna versenyekre vonatkozólag két kritikai czikk jelent meg (Hadik Richárd és Dr. Láng Istvántól) a „Tornaügy" JX. évf. 1. és 2. számában. A „Herkules" IX. évf. 3. sz. pedig közli gr. Csáky Albin közokt. minister az országgyűlés elé terjesztendő, a közoktatás 1890/1. évi állapotáról szóló jelentésének a középiskolákra vonatkozó részét. Ebben igen figyelemre méltók a közokt. minister következő nyilatkozatai: „ . . . Sokan kifogásolták iskoláink tornatanítását is . . . Tornatanitásunk megbírúlásánál azonban túlságosan szigorúnk voltunk. Hogy a hiányt constatáljam s nagyobb eredményekre buzdítsak, az orsz. közegészségi egyesület kezdeményezésére országos tornaversenyt rendeztettem . . . És íme az országos tornaverseny, melynek a kezdet nagy nehézségeivel kellett megküzdenie, váratlan nagy eredményeket mutatott fel. A verseny tanúi lelkesedésben törtek ki s napi sajtónk bizonyságot tett arról, hogy iskoláink a tornatanitásban nagy buzgóságot fejtenek ki. Gondom volt reá, hogy a verseny alkalmával ne csupán az iskolaszerű tornázás szokott gyakorlatai szerepeljenek, hanem a tulajdonképeni versenygyakorlatok is." A jelentésből megtudjuk azt is, hogy a tornaversenyen 22 intézet és 17 tornatanító nagy oklevelet és 121 győztes tanuló kis oklevelet, illetőleg ezüst érmet kapott Az országos közegészségügyi egyesületben tartott s már ismertetett előadásoknak paedagogiai szempontból való megvilágításával annak idején tiuppan Vilmos tanítóképzői igazgató lett megbízva. E megbízatás folytán Suppan Vilmos még az év elején egy 44 lapra terjedő füzetes paedagogiai dolgozatot irt „Az ifjúság testi neveléséről" czím alatt. Szerinte az ifjú-nemzedék kora-érett és ideges. Iskoláinkban a szellemi nevelés húszszor annyi időt vesz igénybe, mint a testi nevelés. A túlterhelés érzete részben az ifjúság testi ernyedtségének tulajdonítandó, közvetett oka a testi nevelés elhanyagolt volta s azért annak gondozására eszközöket és módokat kell keresni. Ilyen eszközeink: a tornázás, a játék, a kézügyességi oktatás, az ének, a kirándúlások, a sport különböző nemei. A tornázásról azt állítja, hogy a szergyakorlatok kimerítők, a rend és szabadgyakorlatok pedig czélszeríítlenek, mivel nem szórakoztatók, és mégis „testügyesítő" hatása miatt a tornát ezután is megtartandónak tartja. A játékokról