Katolikus gimnázium, Miskolc, 1891

15 7 Cicero halála. (11. 66.) Aztán Antonius s vele Lepidus dühöngtek, kik előbb, mint mondottuk, mindketten a haza ellenségeinek nyilváníttattak; mindkettő szivesebben hánytorgatta azt, hogy mit szenvedett, mint hogy mily érdemeket szerzett; Caesar ellenkezett, bár kettejök ellen hasztalanul, s a Sulla által adott veszedelmes példa, a proscriptio megujúlt. Amaz időben nem történt annál nagyobb méltatlanság, mint akár az, hogy Caesart kényszerítették, hogy ő is Ítéljen el valakit, vagy, hogy Cicerót is elítélték. Antonius bűne miatt a közvélemény szava elnémult és senki sem emelte föl szavát annak érdekében, ki az állam érdekét s a polgárok üdvét annyi éven át védte. Nem nyertél vele semmit oh M. Antonius, a szivemből kitörő méltatlankodás kényszerit, hogy művem tervbe vett terjedelmét túlhaladjam, mondom, semmit sem nyertél vele, hogy díjat tűztél ki e mennyei ajakra s a jeles főre, s hóhérdíj által ingerelted az embereket az állam megmentőjének, ama nagy consulnak megölésére. Kioltottad Cicero szomorú életvilágát s elaggott életét, mely nyomorúságosabb volt a te zsarnokságod alatt, mint a halál triumvir korodban: de tetteinek és beszédeinek hírét és dicsőségét nem korlátolhattad, sőt még növelted. Él és élni fog minden idők emlékezetében; s a míg akár véletlen, akár az isteni gondviselés által, vagy bármiképen ép marad az alkotmány jelen szervezete, a mit valamennyi római közül majdnem csupán csak ő értett át s fogott fel elméjével s világított meg ékesszólásával: Cicero hirneve kísérője lesz fenmaradásának s az egész utókor bámulni fog annak ellened intézett iratain s átkozza tettedet, melyet elkövettél rajta s előbb kihal a földről az emberi nem, mint Cicero híre az emberek emlékezetéből. 8. Philippi. (II. 70. 71. 72.) Caesar és Antonius Macedóniába vezették seregeiket s Philippi mellett megütköztek Brutus- és Cassius-szal. Az a szárny, melynek Brutus volt vezére, visszaverte az ellent s Caesar táborát elfoglalta (Caesar ugyanis, noha igen beteg volt, teljesítette a vezéri kötelességeket, bár orvosa is, Artorius, kit világos álomlátása megrémített, arra kérte őt, hogy ne maradjon a táborban). Ellenben azon szárny, melynek élén Cassius állott, megveretett s nagy veszteséggel vonult vissza az emelkedettebb helyekre. Cassius ekkor a maga szerencséje után ítélvén meg társáét, kémeket küldött ki, hogy hírt vegyen, miféle tömeg az, mely ő feléje tart; a hírnök későn tett jelentést s mivel már a futva feléjök tartó csapat egész közel volt s a portól az arczok s hadi jelek nem voltak fölismerhetők, Cassius a csapatot előre törő ellenségnek vélvén, köpenyét fejére boritá s félelem nélkül nyújtotta nyakát szolgájának. Cassius feje már lehullott, mire megérkezett a hírnök és hírül adta Brutus győzelmét. A kém, midőn vezére holttestét elterülve látta, felkiáltott: „Követni fogom öt, kit az én késlekedésem ölt meg;" azzal kardjába dőlt. Pár nappal később Brutus az ellenséggel megütközött s legyőzetett; midőn futás közben éjjel egy dombon vonta meg magát, barátját Strato Aegeatest arra kérte, hogy ölje meg őt, ki magát már halálra szánta; s bal karját feje fölé