Katolikus gimnázium, Miskolc, 1884
Vulkanismus A Vulkanismus nemcsak megolvadt kőtömegek, gázt és forró-vizforrások, valamint mofetták, fumarolák, solfatarák és geysirok eruptióiban nyilatkozik : hanem sokkal gyakrabban és hatásosabb módon földrengések és részben ezzel kapcsolatos felület változásokban is. Ily esetekben egész kontinensek megváltoznak, úgy, hogy a Vulkanismus egyes vidékeknek kisebb-nagyobb emelkedése által egész hegységekké való változásában is szokott mutatkozni. Mik a vulkánok ? Lapos vagy meredek kúpalakú hegyek, melyek csatorna által vannak összekötve a föld belsejével, avagy egykor összeköttetésben állottak ; és különféle gáz- alaku, szilárd, különösen pedig izzónfolyös anyagoknak kivezetésére szolgálnak, vagy szolgáltak. Szerkezetük- és keletkezésökre nézve megkülönböztetünk, Seebach K. szerint, s t r á t o vagy réteges és homogen vagy tömeges vulkánokat. 1. Stráío vulkánok. A s t r á t ó vulkánok kidobott vagy kifolyt vulkáni anyagoknak többé-kevésbbé szabályos alakú rétegeiből állanak, melyek a föld belsejével összekötő csatornán át repraesentáló tengely által kifelé hajlának. A legtöbb stráto vulkán egy többé-kevésbbé erősen letompitott, lapos vagy meredek és ormán bemélyedett kúphoz hasonlít. Keletkezésüknél fogva alakjok folytonos ingadozásnak van alávetve, és minden vulkanikus kitörés körrajzának teljes megváltozását idézi elő. Sajátságos alakképződésök van a bordáknak és gerinczeknek, melyek közül némelyek (pl. a jávai vulkánokon) az oromtól köröskörül kisugároznak és a lejtőn végig futva, a hegy lábánál mélyebbekké és nagyobbakká válnak. Keletkezésük, miként Kredner tanár megjegyzé, épen Jávára vonatkozólag, az ott gyakran előforduló felhőszaka-
