Katolikus gimnázium, Miskolc, 1879
8 gyakorlatok alkalmával három osztályba Boroztattak, az elsőbe a leg fiatalabbak, a másodikba a középkorúak, s a harmadikba a legidősebbek és legerősebbek tartózta';. Hasonló módon voltak az ifjak is beosztva három osztályba. A görög törvények megkívánták, hogy minden szabadon született előkelő ifjú necsak a tudományokra, hanem a tornázásra is oktattassék; a nevelés ez áldásaiban a rabszolgák gyermekei nem részesülhettek. A nemes ifjút 18-ik évében külön választák, s hadi gyakorlatokra fogák, hogy 22-ik évében, midőn polgári jogot nyert, védhesse a megtámadott jogot vagy hazát. A tornázás tanítóitól megkívánták, hogy pontosan tudják, mely testi gyakorlatok illetik meg ezen vagy azon testet, melyik a legjobb neme a testi gyakorlatoknak, s miként alkalmazandó az. A fő- tornásztanitónak a testi gyakorlatok mindenféle nemét kellett ismernie, s azokban tökéletes ügyességgel bírnia; az abanitóktól inkább csak műügyességet kívántak, hogy az egyes gyakorlatok kivitelében kellő jártassággal bírjanak. A későbbi időkben a görögök tornázási gyakorlataiból a gym- nastikának rendszeres egésze fejlődött ki, mely nevelészeti és gyógyászati szempontból igen ügyesen volt összeállítva. Ilyen volt az ötös versenyküzdelem (Pentathlon), mely öt gyakorlatból állott; ezek voltak; a futás, ugrás, birkózás, korongvetés (Diskus) és dárdavetés. A kik ezen öt gyakorlatot űzték, azok a legszebb gynmastikusoknak tartattak, mert a testi erővel az ügyességet és szépséget egyiránt párosították. Az ötös versenyküzdelemnek ellenében állott a küzdérek baj- vívása, mely csak az erő fokozását czélozta, hogy ez által a nyilvános ünnepélyeken győzelmi jutalmakat nyerhessenek. A küzdérek gyakran életre-halálra vívtak, s minthogy e küzdelmeknél a legborzasztóbb csonkúlások és sérülések fordúltak elő, valóban barbár külsőt tanúsítottak. Ilyen volt az ökölviadal, melynél fődolog volt a szabályszerű ökölsújtás, s a melynek űzésénél az ököl golyókkal, szögekkel súlyosítva szíjakkal is körülfonatott. A küzdés ezen neménél az ütések főképen a főre irányoztattak, miért is az ökölviadornak fő feladata abban állott, hogy ez ütéseket ügyesen elhárítani s az ellenfélt kifárasztani, harcképtelenné tenni igyekezzék. Később a küzdérek hősködései szemfényvesztéssé váltak, azért kevésre is becsűltettek, mivel hogy sem polgári hivatásra nem voltak alkalmasok, de még a háborúban sem, daczára annak, hogy óriási erővel rendelkeztek. A görögök ünnepi alkalmakkor a különböző birkozási legjobb eredményekre győzelmi jutalmakat tűztek ki, mi által a tornázási gya
