Katolikus gimnázium, Miskolc, 1879
10 lemi műveltsége tevék azt, hogy míg a római nép zsarnoka lett, addig a világ egyik legrendkivűlibb emberének tartható. Horátius említi, hogy a nők között is voltak számosán olyanok, kik koruk követelményeinek mindenha megfeleltek; mert gyönyört kelthetett, testi tigvességök és szellemi míveltségök. Háziasság, önbecs, ildom, tánc és zene azok, mik kedvessé teszik a római nőt; de hogy szabadoncok is voltak közöttük, nem tagadhatni. III. Középkori tornázás. A középkorban a tornázás űzése a folytonos harcok miatt el nem maradhatott. A germánok mintegy száz évvel Kr. előtt a rómaiakkal ellenséges viszonyba léptek, Kiknek azután jó sokáig félelmes elleneivé lettek. Caesar és Tacitus szerint e nép főleg a vadászatot és a harci kalandokat nagyon szerette, melyekben fegyverül, mint igen jó lovas, dárdát és kopját használt, paizsát pedig mind igen ügyesen alkalmazás Hogy jó lovas volt minden germán hadfi, nemcsak Florus említi, hanem Tacitus is, ki róluk még a következőt is beszéli: mezítelen germán fiák kard és dárdahegyek körűi nagy örömmel szoktak ugrándozni nyilvános helyeken, s e mutatványokért nem fogadnak el ju'almat; mert a nézőiktől kiérdemelt taps tökéle esen kielégíti őket. Régi mondáikban a tornázásnak sokféle neméről van említés, így a Nibelung-énekben futás, ugrás és dárdave!és is előfordul. Jött ezután a lovagkor. — A Kalandor lovagiasság szelleme a viadalok mesterségét nem nélkülözheté. A lovagrend ifjúságának jártasnak kelle lennie a testgyakorlatok mindenféle nemében, hogy ez által azon testi erőt és ügyességet, melyre a lovagnak a fegyver- viselésnél szüksége volt, tökéletesen és teljesen elsajátítsa. Az ifjú nemesnek épen úgy, mint csatlósának is meghatározott tornázási gyakorlatok voltak előszabva; ilyenek valának: a futás gyakorlatok a fáradalmak könnyebb elviselésére és a hosszú lélegzés elsajátítására; továbbá a hosszú és magas ugrás úgy a tárgyakon át való ugrás is, ehhez járult még a lovaglás vérttel és vért nélkül; a rézslábtón való kapaszkodási gyakorlatok pedig a karok megedzé- sére szolgáltak. A lándzsa dobás és a bárd kezelése előkészítő gyakorlatúi szolgáltak a lovagjátékokhoz, ezek pedig ismét gyakorlatúi a lovagi fegyverkezéshez gyalog és lovon való vívásban. Ezen előkészületek természetesen már maguk elégségesek voltak derék és harc- gyakorlott nemzedékek fölnevelésére. Mindezeken felül pedig fösúlyt
