Katolikus gimnázium, Miskolc, 1879

11

fektettek arra, hogy az ifjú szerény, becsületes, jámbor és igazságos legyen. Ezekből kitűnik, hogy a lovagkori nevelésnek nem az egyoldalú harciasság kifejtése volt a főcélja, hanem a valódi nemes érzelmű emberré idomítás. Csak így felelhetett meg az án a lovag kötelességének, melynek főrészeit tevék a nővédelem és tisztelet, az egyház és hit oltalma, a szegények és árvák ápolása.

E sok tekintetben igen szép kor tornázásának példájáéi nem lesz .alán érdektelen felhoznunk az első tornaünnepélyt, mely 935- ben Magdeburgban folyt le. Ez ünnepélyen a gyalog szablyával, a lovas pedig dárdával lépett a szabad kü/dtérre; körülötte pedig nők és férfiak várák a kedves alkalmat, hogy a győztest üdvözölhessék és gyöngéd női kezek által métóan megjutalmazhassák. A tornázás e neme sokáig fentartotta magát némely erdélyi fejedelmek udvarában; később aztán egészen kiment divatból.

A 15-dik században az . előbbi századokétól eltérő erősebb szellem kezdett érvényre jutni. így történt, hogy a nevelés is meg az emberképzés is új irányt nyert, már csak azért is ; mert az eddigi nevelés többé az új szellem követelményeinek semmikép sem felelhetett meg.

Dante Francesco, Petrarka és Boccaccio már előbb is a klas- sikai nevelés fölébresztését emlegetés. Yittorino, Tadalet a gyermek- nevelésről írt könyveikbe a testi képzést is fölvevék, Mercurialis Jeromos elődei útmutatása nyomán szorgalmazá azt, mint Erazmus és Keichlin Camerarius Joachimmal és Melanchtonnal.

Luther a német szellemi élet reformátora szintén fontosoknak tartá az ifjúság kiképzésénél — fölismerve a káros állapotokat —- a testi gyakorlatokat, a mi következő szavaiból tűnik ki: Ennélfogva fölötte fontos, hogy a fiatal emberek magukat gyakorolják s valami tisztességest és hasznost tartsanak szem előtt, nehogy dobzódásba és erkölcstelenségbe, ivásba és játékokba merüljenek. Minekokáért e két gyakorlás és időtöltés, t. i. a zene és testgyakorlás vívásban, kezdésben, futásban és ugrásban legjobban tetszenek. Melyek kő-ül az első a szív gondjait és a mehmcholikus gondolatokat elűzi; a második pedig finom, ügyes és erős testtagokat képez, s a futás, ugrás által a testet fölötte való módon megtartja egészségben.

A tornázás eszméje már ezen korban a legkülönbözőbb módon fölmerül, s mégis századokra lön szükség, inig az alkalmazásba hozatott. A francia Montaigne Miklós (f 1592) „Kísérletek“ című művében ezeket mondja: Játékainknak és testgyakorlatainknak a futás, birkózás, zene, tánc, lovaglás és vívásnak kell, hogy nagy részét képezzék tanúlmánvainknak; szükségesnek tartom, hogy a külső illem