Menora Egyenlőség, 1989. június (28. évfolyam, 1274. szám)

1989-06-02 / 1274. szám

6. oldal Színmű. Drámai újításai reám élményszerű hatással voltak. Egy 1901 évbeli kis amerikai várost mutat be, Grover’s Cornert, ahol akkor még szinte bukolikus szépségben csörgedezik az élet. Nincs még autó, azt lehet mondani, az élet delizsánszon jár és szinte pórusainkban érezzük a tiszta levegőt, ami a környező hegyekből felénk árad. Az emberek gyalog járnak. Igaz, a tejesnek van lova, Betsi, amelyik megáll minden háznál, hogy gazdája tejjel, vajjal lássa el a lakók szükségleteit. Elénk tárulnak a kertes házak, ahol a szomszédolás, az egymás tisztelete, ugyanúgy hozzátartozik a mindennapi élethez, mint a vad, csont­ropogtató hideg a télhez, és a nagy, nedves meleg a nyárhoz. Legalábbis így mutatja be a darab narrátora ezt a hétköznapi amerikai városkát. A narrátort rendezőnek is nevezhetjük, amolyan görög drámából átvett személyiség, akit ifjúkori emlékei kötnek ehhez a városhoz, és aki a darab kisebb-nagyobb változásain átsegíti a nézőt eligazodni, a színek és alakok jelenéseiben. A Rendező emlékeiből összeálló játék elsőnek Gibbs doktor és Webb szerkesztő szomszédos házaihoz vezet. En­nek a két családnak az élete szemünk előtt folyik le, kispolgári egyformaságukban nehéz bármiféle drámaiságot felfedezni. Az apák a saját területükön dolgoznak, Dr. Gibbs orvosolja a város betegeit. Webb szerkesztő pedig az Őrszem cimű lapjával a helyi hírekről tájékoztatja az olvasókat. Mindkét férfi társadalmi megbecsülésben részesül, családtagjaik rajonganak értük és a polgárok a szokásos, amerikai good will-el övezik ezeket a férfiakat és úgy tekintenek rájuk, mint igazi honalapitókra. A feleségek pedig, Mrs. Gibbs és Mrs. Webb fáradthatatlanul végzik a házimunkát és a gyereknevelést. Mosnak, vasalnak, főznek és foltoznak és úgy állnak előttünk, mint a kispolgári élet, a két család biztonságos életének oszlopai. A gyerekek jólneveltek, szülőtisztelő csemeték. A két család életéből felénk áradó bukolikus folyamat szépségéhez még az is hozzátartozik, hogy George Gibbs, a doktor fia és Emily Webb, a szerkesztő lánya egy osztályban járnak és most végzik a középiskola legutolsó osztályát. A fiú baseball-játékos, sportért rajongó, afféle közszeretetben álló, kedves kamasz, a lány pedig nyílteszü, szorgalmas, révezedésre hajlamos bakfis. Itt a jó szomszédság nem török átok, hanem a csendesen hullámzó élet belső igényéből fakadó természetes következmény. A két fiatal abban a korban van, amikor egy életre szóló elhatározás előtt állnak és mindketten hamar jutnak arra a gondolatra, hogy az Isten is egymásnak teremtette őket. Egy bujtogató, fülledt, érzéki, tavaszi éjszakán bevallják egymásnak szerelmüket. Bár minden titokban történik, de egy ilyen egyezmény nem maradhat titokban, mert a mi kis városunkban ezer pacsirta dalol és egy ilyen hír hamar szárnyra kel. George elhatározza, hogy nem folytatja tanulmányait, és nem megy mezőgazdasági egyetemre, nem akarja magára hagyni Emilyt 3 évre, hiszen az alatt annyi minden történhetik. Inkább gyakorló közgazdász lesz és farmot fog vezetni, fészket fog rakni kettőjüknek. Arról már nem is érdemes hosszan beszélni, hogy a két család fenkölt lelkesedéssel járul hozzá a fiatalok terveihez. Ahogy a városka fái kitárják lombjaikat és a természet INGATLANOKAT KERESEK ELADÁSRA NEM a TARJÁN ANDRÁS színész-A REAL ESTATE-es INVESTMENT OWEN SOUND GENERAL STORE­­BUTHERS. PACKAGE DEAL. LAND­­BUILDING-BUSINESS S 7.000.wk. sales $ 299.900 WILLOWDALE AVE. PACKAGE DEAL. CORNER PROPERTY. LAND­BUILDING-BUSINESS (Variety) $ 679.000 HOUSE BAYVIEW-JOHN 4-5 BDRM. 3 BATH. DET BACKSPLIT $ 395.000 YONGE-FINCH 3 YR. NEW HOUSE. 4 BDRM. 4 BATH. 50x120 LOT. STEPS TO SUBWAY $ 705.000 CONDO EGLINTON-DVP "5 CONCORDE PLACE" NEW 2 BDRM. 2 BATH. $ 253 000 YONGE-FINCH "PLACE NOUVEAU" I BDRM.plus SOLARIUM. IN­VESTMENT $ 235.000 YONGE-FINCH UNIQUE 2 STOREY. 2 BDRM. CONDO-T.H. FIREPLACE. SUBWAY S 389.000 RENTAL YONGE-SHEPPARD "MANHATTAN PLACE" S 1.500 AVENUE RD.-DAVENPORT "DAKOTA" $ 1800 YONGE - FINCH "PLACE NOUVEAU" $ 1.300 BUSINESS DELI-FAST FOOD-SIT DOWN. TREMENDOUS POTENTIAL, NEW EQUIPMENT. YONGE-FINCH S 175.000 WANTED: APARTMENT BUILDINGS, INCOM PROPERTIES, PLAZAS, HOUSES, CONDOS, VACANT LAND TO DEVELOP_______________ CITYSCAPE Real Estate Inc. Realtor 5460 YONGE ST. SUITE 203 NORTH YORK, ONT. M2N 6K7 221-6069 250-1800 FAX 250-1818 (24 HOUR PAGER) Magyar Gyógyszertár Új címe: 430 Bloor St.W. az Elizabeth Meat szomszédságában a Kennedy Travel mellett o4llen cpí*?u>ncicy ELEK PATIKA Gyors, udvarias, lelkiismeretes recept szolgálat Gyógyszerküldés az Óhazába! Telefon: 923-4606 NYITVA: hétköznapokon reggel 10-tól este 6-ig, szombaton 10-3-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. FORDÍTÓ iroda tulajdonos: Dr. SÖMJÉN JA'NOS Canada International Translation Service 344 Bloor Sí. West, Toronto, Ont. M5S 1W9 921-7185 Nédasy István KeklIC ÍlÓÍlll... Iharnton Wilder: A mi j(is városunk szinte szemünk láttára megújhodik, így jutunk el egy csodálatos esküvőig, ahol minden olyan idillikusnak tűnik. A boldog esküvőt követő 9 évvel később, egy sokkal komorabb színben, a Rendező elvisz bennünket a Grover’s Corner temetőjéhez. Ez a váratlan fordulat deus ex machina-ként hat a nézőre. Itt tudjuk meg, hogy kilenc év alatt mennyire megszaporodtak az alvilág lakói. Első sor­ban fájdalommal fedezzük fel, hogy az egyik sírban Mrs. Gibbs, a doktor felesége nyugszik. A Rendező a felzaklatott nézőt igyekszik megnyugtatni, hogy a mi kis városunk halottai nyugodtan fekszenek és már nem sokat érdeklőd­nek az élők iránt, „fokról fokra megfeledkeznek a földről . . . vágyaikról . . . örömekről . . . szen­vedéseikről ... és azokról is, akiket szerettek.” A nézőnek az az érzése, hogy a halottak semmiképpen sem akarják zavarni azt a képet, amit a Rendező alkotott szemünk láttára a mi kis városunkról. Ez a harmonikus túlvilági hangulat akkor változik drámaivá, amikor Emily, mint új lakó, érkezik a temetőbe. Gyermekszülésben halt meg és ő még túl fiatal, és nem akar belenyugodni a halálba. Elhatározza, hogy él azzal a lehetőséggel, ami túlvilági szokás szerint minden új halottnak jár, hogy joga van választani egy napot elmúlt évéből, ami legkedvesebb volt számára, és onnan kiindulva olyan megoldásra talál, ami végülis nem vezetne korai elmúlásához. Emily 12 éves születésnapját választja, amikor George először jött át hozzájuk boldog születésnapot kívánni. Az események e gyönyörű emlékezetes nap után szinte törvényszerűen vezetnek a fiatalkori udvarlásig, majd a korai házasságig. Emily ekkor jön rá arra, hogy a múltat megváltoztatni nem lehet, hogy ami történt, az törvényszerű volt és így kell elfogadni sorsát, ami végül is a gyermekszüléshez és a halálhoz vezetett. A Rendező, aki mindezt a visszapillantást lehetővé tette azzal az engmával fejezi be a színjátékot, hogy mi halandók egyedül azt tehetjük, hogy olyan múltat hagyjunk magunk után hátra, amely miatt később nem kell szégyenkeznünk. Thornton Wilder darabja sok technikai újítást szerepeltet és megjelenése idején valóságos revelációnak hatott a színházi közönség számára. Kétségtelen, hogy a darab lenyűgöző szépséggel vezet bennünket rohanó korunkból vissza a múltba, ahol az élet még nem volt más, mint önmagában gördülő kerék, s ember nem volt embernek farkasa. Aki a természet elleni harcban meg tudta állni a sarat, ebben a visszaemlékezésben legalább, megnyugvásos életet remélhetett. A finom tollú, művelt, poéta doctus Thornton Wilder, 1897-ben született Wisconsinben és a Yale egyetemen végzett. Hosszú éveken át angol és francia irodalmat tanított. Kiváló író, de nem sokat publikált. Első világsikerét a Szent Lajos király hidjával éri el, majd, A mi kis városunk”-at fordítják le megannyi nyelvre. Magyarul Benedek Marcell kitűnő fordításában látott napvilágot. Thornton Wilder nem tartrozik az amerikai realista írók közé, élményanyaga intellektuális, irodalmi. Kétségkívül az amerikai irodalom egyik büszkesége. Nemrég halt meg 90 éves korában. MENÓRA 1989. junius 2. Munka után találkoztam két kollégámmal a busz­megállóban. Mindhárman eléggé lehangoltan készültünk hazafelé. Útközben egyikünknek eszébe jutott, mi lenne, ha meginnánk egy pohár bort? Öt perc múlva már istenien szórakoztunk. Két órán keresztül szaftosnál szaftosabb történeteket meséltünk a kollégákról, a főnökünk magánéletéről. Nem volt ebben semmi rosszindulat, legalábbis nem annak szántuk, utána egészen felszabadult­nak éreztük magunkat, közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen megosztottunk néhány apró titkot, megtudtunk néhány érdekes részletet kollégáink magánéletéből. Hatalmasakat nevettünk, valamiképpen közösséggé váltunk. Ha valaki megkérdezte volna, miről beszélünk éppen, nagyon valószínű, hogy a válasz egy kézlegyintés: „Á semmi, csak úgy” Az efféle beszélgetéseket szokták nevezni dumapartinak, régiesen traccspartinak, népiesen pusmogásnak, kellemkedve tereferének. Az összejövetelek főszereplője pedig a „pletykafészek”, akit nem szükséges külön bemutatnunk, hiszen mindegyikünk közvetlen tapasz­talataiból ismerheti. Sokak szerint a pletyka merőben haszontalan, káros fec­segés, s mint ilyen, elítélendő: tudomást sem vesznek róla. A többség azonban híve a pletykának — persze titokban, mert fennhangon illik elítélni a pletykálkodást. Egy háromágú nyelv A fecsegésnek ez a formája minden bizonnyal egyidős az emberiséggel. De nemcsak egyike a legrégibb beszélgetésformáknak, hanem valószínűleg a legszéleseb­ben elterjedt is. Pletykálnak a New York-i irodákban, a bajor fogadókban, Amazónia indiánfalvaiban, télen-nyáron éjjel-nappal, kíváncsiság, káröröm, a képzelettel való játék öröme - ezek azok a tulajdonságok, amelyeket minden pletykás emberben felfedezhetünk. A pletyka sikerének titka valószínűleg az, hogy érzelmi igényeket elégít ki. A történelem folyamán sok-sok tanult elme, filozófus, egyházi személyiség, emelkedett szellemű uralkodó pellengérezte ki a pletykálkodást. A szigorú értékítélet az ókortól napjainkig fellelhető különböző erkölcs­tanokban. Theopratosz görög filozófus Arisztotelész tanítványa így ir a rossznyelvüről:,,társaságban azonnal kibeszél mindenkit, amint az távozott; így kezdi, s aztán addig nem nyugszik, mig rokonait is alaposan be nem feketítette. De ugyanúgy beszél az érintett barátairól, rokonairól, sőt még a holtakról is.” Vergilius római költő i.e. 29-ben szárnyas óriásalakként írta le a pletykát terjesztő lényt, amelynek vastag bőrruhájában ‘locsogó nyelvek s várakozó fülek' bújnak meg. A lény neve 'Farna', a legpirinyóbb dologtól is elképesztően nagyra képes felfújni magát, és miközben bejárja a világot, hatalmas károkat okoz. . . Moritz Lasarus, a XIX. század kultúrpszichológusa, roppant sajátos nyelvészeti értelmezést ad undorának: a német Klatsch (pletyka) szó szerinte még hangzásban is elbor­­zasztó. A K és az L az elején még csak-csak; tisztelséges mássalhangzók, hiszen indogermán és sémi hangok. Hanem a szó végi tsch! Ez aztán se nem germán, se nem sémi, hanem valami „rettenetes, fortyogó természethang". A miénktől eltérő kultúrkörökben sem nézik jó szemmel a pletykást. A Brazíliában élő mehinaku indiánok például nem túl hízelgőén ,mveipyenukanat‘-nak nevezik, ami körülbelül „szeméttároló szájnak” fordítható. A fentiekkel szemben azonban semmi sem változott: a pletykálkodás él és virul. Gyakran és szívesen idézzük a szólást: „pletyka és hazugság kéz a kézben járnak'. Vagy pedig ha egy in­formáció hitelességét akarjuk megkérdőjelezni, ‘puszta pletykáról’ beszélünk. A zsidó szent iratok, a Talmud ősi jellemzése szerint a pletyka olyan, mint egy háromágú nyelv, mert három em­bert tesz tönkre azt, aki terjeszti, azt, aki meghallgatja es azt, akiről szól. Ebből a bölcsességből kiindulva kísérelte meg Jörg Bergman szociológus a pletyka becsületét megmenteni. Szerinte ugyanis ez a hármasság elengedhetetlen a társadalmi kapcsolatok működéséhez. A nők gyakorta pletykálkodnak, a férfiak viszont kizárólag fontos dolgokról beszélgetnek — ez a férfiak véleménye. Mielőtt két vagy három ember belemerülne az intim dolgok megtárgyalába, szigorú szabályokat kell figyelembe vennie, véli a szociológus. Bergman nem tesz egyebet, mint az emberi információ terjedését terjeszti ki a pletykára. Hiszen mindig valaki közöl valamit valakinek valamiről vagy valakiről. Átültetett szégyen Bergman tehát megkülönböztetett pletykagyártót, ali valamit személyesen tud a pletykaalanyról, amit viszont a kíváncsi pletykafogyasztóval közöl. Gyártó, alany es fogyasztó képezi a pletykaháromszöget. Az in­formációterjesztéssel szemben ez a hármas saját törvényeket követ. A pletykaalany távolléte meghatározó tényező, másképp az egész nem működne. Ha az alannyal szoros kapcsolatban álló személyek bukkannak fel, a beszélgetés azonnal félbeszakad. Tehát az alany távolléte fontos, de korántsem az egyetlen feltétel. Hiszen tudjuk, hogy nem minden távollévő harmadikról folytatott beszélgetés pletyka. Ha valaki például egy nyaraláskor megismert férfi különös étkezési szokásairól mesél, itt, habár a téma személyes jellegű, még sincs szó —Bergman meghatározása értelmében vett — pletykálásról. A beszélgetés pletykává válásának egy további feltétele ugyanis, hogy a távollevőt a hármas mindkét tagja ismerje. Ez a „mindenki ismer mindenkit” többféle módon valósulhat meg. Az egyik emberről szerzett első benyomástól kezdve a futó ismeretségen át egészen a szoros barátságig, vagy a neves emberekhez való egyoldalú ismeretségig (akiket mindenki ismer, de akik az em­bert szinte biztosan nem ismerik személyesen) bármelyik elegendő lehet. Mégis vannak olyanok, akik ilyen szempontból kölcsönösen ismerősök, s akikről egész csomó személyes történeteket mesélnek, mégsem számítanak pletykaalanynak: ők a gyerekek. A szülők számtalan apróságot mesélnek egymás közt vagy barátok, ismerősök előtt csemetéikről, és ilyenkor gyakran a legszemélyesebb dolgokat is kitárgyalják. Az ilyen jellegű beszélgetést mégsem érezzük pletykának. Vajon mi hiányzik ezekből a történetekből? A pletykák igen fontos fűszere: a megfoghatatlan, a titokzatos. Hiszen minden pletykának ez ad igazi ízt. Georg Símmel, a századforduló német szociológusa szerint a titok ,,az emberiség egyik legnagyobb találmánya". Végül is csak a titok kínálja azt a lehetőséget, hogy a látható és az a mögött rejtőző világ között különbséget tegyünk. Vagy másképpen, ahogyan egy pszichoanalitikus fogalmazta meg: „a pletyka nem azt jelenti, hogy az ember kertelés nélkül beszél a tényekről, a pletykában már benne vannak azok az indulatok is, amelyeket ezek a tények ébreztenek bennünk.” A pletyka kiegészít, saját fantáziával tölti ki a rendelkezésre álló in­formációtömeg réseit. Mégis mi indít egyáltalán egy normális embert arra, hogy másokról sugdolozzék? A nagyon sokfajta ok közül egyvalami a legtöbb pletyka esetében ugyanaz: előszeretet­tel vetítjük saját hiányosságainkat és gyengéinket másokra. Ezt a tényt talán nehéz belátni. Hiszen valószínűleg min­dannyian meg vagyunk győződve arról, hogy tudjuk, mit mondunk. Ezt azonban csupán szeretnénk. A valóságban igen nehezen tudunk számot adni arról, miért is teszünk bizonyos szituációkban olyan megjegyzéseket más em­berekre, ami talán árthat nekik. Freud öntudatunkat egy jéghegyhez hasonlította, amelynek kilenctizedé a felszín alatt terül el. ismeretlen. Ennek a tudattalannak egy része talán éppen a pletykákban kerül felszínre, még akkor is, ha ezt közvetlenül nem érzékeljük. Vagyis minden ember csak a többi emberben való visszatükröződése során ismeri fel és ismeri meg önmagát. Bizonyos vágyat, ösztönös in­dulatokat az emberi lelkiismeret elfojt — vagy másokra ruházza át őket. Ennek a folyamatnak a pletyka kiváló lehetőségeket biztosít. Az ember tudat alatt átülteti saját “szégyenét” a pletykaalanyba. így a kibeszélt személyről I. Úgy jöttem a világra, hogy más kívánta. És ha már lettem — Hová értem? Kérdem? Ha születésem és Végem -Akaratom nélkül kell történjen! II. Sodró körök árama futott - időmmel egymást váltva Fordulatok határszélen Soha meg nem állva, És jöttek: Rohanó percek melyek nem köszöntek.­­Kuszónapok -melyek után haladok! Követő hónapok melyekbe rohanok. És esztendők hosszú sora melyek nem búcsúztak soha. III. Csak haladt -— korom futószalagon állva. Időtlen időket váltva igy járva a körmenetet az “Élet tánca” És kutatva, keresve szemlélve jövőbe hiányzó ismeretek az egyéni fantázia által egy rendsze­rint negatív színezetű képpé kerekednek. Árulkodik a folt Pszichológusok szerint a bizonytalan emberek, a csekély önbizalommal rendelkezők, a valóságot különösen eltorzítva peltykálnak. Akinek nincs elég bátorsága ahhoz, hogy a társadalmi kötöttségektől megszabaduljon, a pletykában keres kiutat. Pletykálás közben ki-ki szabad folyást engedhet saját gyengesége miatt érzett bosszúságának s ugyanakkor elhitetgeti — legalábbis egy időre — saját magával és másokkal: lám, én különb vagyok a másiknál. A pletykáló ugyanis a társadalom írott és íratlan szabályainak védelmezőjeként lép fel, amikor elítélően felhánytorgatja a kipletykált szenvedő alany em­beri gyengeségeinek olyan megnyilvánulásait, mint a gyávaság, talpnyalás, nagyravágyás vagy a pletykák gyakran kedvel fő témája, a hűség (illetve hűtlenség). De térjünk vissza a pletyka háromszögéhez. Lehet-e vajon mindenki mindenkivel szemben pletykagyártó? Nem, hiszen ha valaki egy pletykát továbbmond, ismernie kell a szűk kört, ahonnan a pletyka elindult, gyakran per­sze anélkül, hogy maga is ehhez a körhöz tartozna. Az angol gossip (pletyka) szó kifejezi ezt: egy óangol szókapc­solatból, a “god sib”-ból származik, amely egy bizonyos kapcsolatot jelöl a család és a rokon vagy barát között. A német Klatschbase (pletykafészek) hasonlítható hozzá: ő nem tartozik ugyan a legszűkebb családi körhöz, de szoros kapcsolatban áll vele. A Base szó egyébként eredetileg nagynénit jelent, ez pedig magában rejti azt az általános nézetet, miszerint a pletykálás szinte kizárólag a nők foglalatossága. Ezzel ellentétben szociológiai, pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a pletyka bizony kétnemű. A férfiak éppolyan gyakran és szívesen fecsegnek, mint a nők. Ezt mindenki tudhatja a saját tapasztalatából is. Térjünk vissza röviden a cikk elején idézett német Klat­sch szóhoz, amelynek másik jelentése valami nedves dolog által előidézett csattanás. Régen gyakran valóban lehetett hallani — s nemcsak Németországban —a mosónők klacs­­csogó csapásait, ahogyan a ruhából a szennyfoltokat (Klat­sche) eltávolították. Bergman úgy gondolta, hogy a Klatsch szó eredete nem csupán ez a zaj. Hiszen a mosásnál gyakran bukkantak árulkodó foltokra a mosónők s erről maguk között szívesen beszélgettek. A mosónők példáján a pletyka egy másik fontos jellemzőjét is megfigyelhetjük: mindig munka közben tré­­cseltek. Ez is egy általános jelenségre utal: pletykálni rend­szerint valami más tevéknység mellett szoktak — munka vagy bevásárlás közben — kocsmában, véletlen találkozások alkalmával. A pletyka — ha nem túlságosan rosszindulatú — a csoportok összetartását szolgálja: viszonylag ártalmatlan szerep az agresszió levezetésére. Nemhiába tartja egy ősi kínai közmondás: “Ne tarts azoktól, akik a hátad mögött rosszakat mondanak rólad. De féld a hallgatagokat: ezek valóban készülnek valamire ellened.” IV. És úsztak az évek zengve élet húrjait pengetve Boldogságot - cikcakos utján örökre keresve. így néven nevezve csendbe le térve Rögös utak peremén utolsó fordulóhoz érve Nem állíthatom meg utam Idő és Térbe! Korom lassan kopog a Végső — Végtelenbe Hová Értem? Kérdem? — Hirdessen a Menórában d.p.M. Ghita M. Raci , ; „ Hova ertem: belébotlottam a nagy "Ismeretlenbe”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents