Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-02-24 / 999. szám
1984 február 24 * MENÓRA MIAMI BEACH CLUB — FLORIDA " 1520 Lenox Ave., Tel: (305) 531-1113 Kellemes baráti kör. Vendégeket szívesen látunk Elnök: Weiss Martin Vezető elnök: Kálmán Louis ' Titkár: Kálmán Magda CLUBNAPOK minden szerdán és szombaton este 6-12-ig. Vasárnap 5-10-ig kedvenc találkozóhely Yorkville-ban Legjobb német konyha — Remek oocktailok Finom házi sütemények Nyitva, szombattól csütörtökig reggel 10-tól éjfélig, pénteken és szombaton reggel l-ig LUNCHEON—DINNER—SUPPER (212) RE 7-7130 — Partyk számára különszobák 234 EAST 86 Str. (2 és 3 Ave. közötO N.Y.C.) YORKVILLE PACKING HOUSE. INC. 1560 SECOND AVE. (81 utca sarok) 628-5147 New York és környéke legnagyobb magyar hentesüzlete gs.n.v EMERY PRINTING CO. MAGYAR NYOMDA TELJESEN MODERNIZÁLVA új helyen 1545 First Ave (80-81 utcák között) Telefon: (212) 628-7700 Vállal mindenféle üzleti és privát nyomtatványt OFFSET NYOMÁST — XEROX MÁSOLATOT Ezenkívül minden ami stationary, papíráru, írószer kapható Kérje hihetetlen olcsó árajánlatunk OPEAW % Co. -3. of Flushing ^ MAGYAR HENTESÜZLET Friss felvágottak és húsok naponta T:358-7459 4141 Main St. Nyitva 7-től (Samford és 41-es utcák között) Az eddigi Manhattan-i közismert rétesek cukrászai EZENTÚL CSAK NÁLUNK KÉSZÍTIK A LEGKITŰNŐBB ALMÁS, TÚRÓS, MÁKOS, DIÓS, KÁPOSZTÁS RÉTESEKET cT/t cAndrew’4 ^Hungárián *$trucUe & ^Paótrie* Shc. Vigyázzon a címre: 100-28 QUEENS BLVD. Forest Mills a 67-es Subway állomásnál, Lázár's húsüzlet mellett TEL: (212) 830-0266 EGYEDÜL ÁLLÓ? .Jöjjön hozzánk és válasszon társat barátnak vagy házastársnak 18-80 évesig, felekezetre való tekintet nélkül FIELD’s (212) 391-2233 41 East 42 St. Room 1600 N.Y. City 10017 Díjtalan megbeszélés. Diszkréciót garantálunk. FIELD’s EXCLUSIVE SERVICES INC. összehozzuk lányát, fiát a legmegfelelőbbel anélkül, hogy ó tudna róla “Az arab népvándorlás kezdete óta különbséget teszünk rossz és kevésbé rossz arab törzsek között, jóllehet három évtized alatt képtelen voltam a kevésbé rosszakat felfedezni”. — Lawrence of Arabia A világ civilizált része még ma sem tért magához a tunéziai “kenyérforradalom” okozta megdöbbenéstől. Itt ugyanis nem egy diktatúra alatt nyögő országról van szó, hanem az afrikai földrész egy kezünk ujjain megszámolható demokráciáinak egyikérői. Ha erre a zendülésre Algériában, Líbiában vagy Csádban került volna sor, cinikus megértéssel bólogatnánk: Hja, ez a sors ér minden diktatúrát... De Tunézia?! A Nasszer-féle arab nacionalizmus következtében gombamódra szaporodó terrorista sejtek, tartományok és országok kategorikusan elkülönültek a konzerválván monarchikus vagy demokratikus törekvésű arab államoktól. Szaudi Arábia és a Perzsa öböl menti olaj fejedelemségek, valamint az északafrikai Marokkó és Tunézia a nacionalizmus és terrorizmus legsötétebb napjaiban is megőrizték politikai hidegvérüket, jól tudván, hogy a politikai mérséklet feladása többek között elkerülhetetlen gazdasági csőddel járna. Márpedig a monarchiák tisztában voltak azzal, hogy uralmukat csak úgy biz-Kenyér és cirkusz Az északafrikai arab országok dilemmája tosíthatják, ha az amúgy is magas életszínvonalat folytatólagosan magasabbra fokozzák. Szaudi Arábiában, Kuwaitban és bizonyos mértékig Marokkóban az utóbbi években az okozott komoly fejfájást, hogy mire és hogyan költsék a rendelkezésre álló olajmilliárdokat. Az egészségügyi biztosítás, száz százalékos munkáltatás, országúti hálózat, ingyenes iskoláztatás a legmagasabb egyetemi fokon és csaknem ingyenes házépítés megvalósítása után, Szaudi Arábia 1982-ben szubvencionálta a gépkocsivásárlást magánszemélyek számára (az autó vételárának felét az állam garantálta), s a dzsiddai benzinkutak öt centért kezdték árulni a benzin gallonját, amiben frissítő italok és déligyúmölcsök is bennfoglaltatnak. Tunézia jövője azonban a gyarmatosítás alól való felszabadulás első percétől egy merőben más útra terelődött. Habib Bourguiba. az ország első és egyetlen elnöke, aki európai egyetemeken tanult, békés, ún. “tárgyalásos" úton vívta ki Tunézia függetlenségét. Ez volt az egyetlen A devizamérleg és az ember harca a szocializmusban Mélyenszántó különbséget tapasztalhat a figyelmes olvasó a nyugati újságok és keleti társaik “leveles ládáiban”. A polgári sajtóban megjelent levelek az olvasók véleménye, helyreigazitás egy-egy, az adott újságban korábban megjelent cikkre válaszolva. A keleti sajtó levelesládái ezzel szemben szinte az utolsó mentsvár, a lakosságot érő igazságtalanokkal szemben. Mivel a keleti rendszerek semmiféle intézményes védelmet nem nyújtanak az állampolgárok védelmére (kihez fellebbez az az állampolgár, aki úgy érzi — mint egyik barátom —, hogy a kislányát a kijelölt gyalogátkelőhelyen halálragázoló, részegen és jogosítvány nélkül hajtó párttitkár nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetése nem állt arányban sem a tett súlyosságával, sem pedig az általában ilyen esetekben kiszabott többéves börtönbüntetésekkel?), cenzúrázott “siratófalat” intézményesítettek tehát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az újságők és a rádiók illetékes szerkesztői bizonyos kereteken belül megengednek bizonyos számú panasz nyilvánosság elé vitelét. A szerkesztők célja nem csupán az, hogy a sértettek választ kapjanak sérelmeikre, hanem, hogy a helyzetet orvosolják a szellőztetés “nyomására". Aki olvasta a magyar sajtót, bizonyára emlékezik a válaszadóknak az elemi logikát, a sértettek érzelmeit, intelligenciáját mélyen sértő válaszaira. Pökhendiségüket könnyen engedhetik meg maguknak, hiszen végsősoron nem a szolgáltatások vagy az áruk fogyasztóival, hanem az államhatalommal szemben felelősek — máskülönben nem lenne hiánycikk 1949 óta hol a T-dugó, hol a rádióelem, hol a színes boríték, hol egész egyszerűen a gyerekcipő. A Népszabadság 1984 január 19-i számában közli egy olvasó panaszos levelére adott hatósági választ. Pap Sándor, a lap budapesti olvasója panaszkodott, hogy “az üzletekben nem lehet hozzájutni vérnyomásmérőhöz; ha pedig esetleg valamelyik üzletben akad is, ott meg az eladók nem hajlandók kioktatni a vásárlókat a vérnyomásmérő használatára. A panaszos levélre Lehoczky Tibor, az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese a következőképpen válaszol: Egészségügyi kultúránk fejlődésével együtt jár, hogy mind több olyan eszközt használunk kórházon, klinikán kívül... amelyek működtetése bizonyos ismereteket feltételez.... Ilyen a vérnyomásmérő is, amely azonban rendkívül drága. 300-400 nyugatnémet márka, s így — az ismert devizális okok miatt — nem tudjuk megvásárolni. Áz idézet második mondata kicsit zavaros, de valószínűleg arról van szó, hogy a megadott ár túl drága a magyar fogyasztó zsebéhez mérve, vagy-és az állam devizaszűkében van. Hogy a második értelmezésünk helyes-e, döntse el az olvasó, de Pap Sándor a megadott ár és az utána következő “s így” következtetésből csak azt tudja — ill. tudta — levonni, hogy 300- 400 márkás vérnyomásmérő csillagászati ára miatt nem kerülhet magyar forgalomba. Mit ígér tehát az állam Lehoczkyn keresztül a helyzet orvoslására? Ismét idézünk: Megjegyezzük, hogy*.. a vén nyomásmérőkkel kapcsolatos igények kielégítésére, valamiféle rendezésére (saját kiemelésem) a lengyel Varimex cégtől 500 félautomata vérnyomásmérőt kapunk az év első felében: ezek remélhetőleg (saját kiemelés) alkalmasak lesznek az otthoni mérésre is. Egy-egy vérnyomásmérő előreláthatólag 3000-4000 forintba kerül majd. Pap Sándorral és több hipertóniás társával együtt tehát megtudjuk a legilletékesebb helyről, hogy 1. valami lesz (ha más nem, úgy a tízmilliós ország 500 vérnyomásmérővel lesz “elárasztva”); 2. a szállítandó vérnyomásmérők a nyugati társukkal ellentétben nem lesznek teljesen automatikusak, tehát pofonegyszerűen kezelhetők; 3. vagy lehet őket használni vagy nem; 3. áruk az átlag havi nyugdíj (általában a betegek nem a gimnazisták soraiból kerülnek ki) kétszerese lesz. 4. áruk nyugatnémet pénznembe visszaszámítva 290 márka!! Ha most a kedves olvasó Pap Sándorral együtt a fejét vakarja, kérdezve, nem érne-e meg 10 márka különbséget a bevált, otthon használható nyugatnémet készülék, nem jól teszi. A válaszért ugyanis az MSZMP agitprop osztályához is fordulhat, az idevágó jelmondat minimális befektetéssel forintért is megvásárolható: a “Szocializmusban a legfőbb érték az ember”. L.I. Folyt, a 2. oldalról Irán háborút provokál hajózás" alatt elsősorban az USA-t, a nyugati államokat és a mérsékelt arab államokat érti. Bizonyítandó, hogy fenyegetését komolyan veszi, az iráni tengeri admirális, Estandiar Hosseini, maga vette kezébe a tengeri és légierők irányítását. Ezek 12 gyorsjáratú francia torpedóhajóból és 50 amerikai Phantom F-4 repülőgépből állanak, melyek jelenleg a Jask félszigeten állomásoznak. További támogatást jelent a Bandar Abbasban állomásozó 72-ik hadosztály. Amerika, mindezek tükrében, miután biztosította az olajszállító arab államokat, hogy nyitva tartja a hormuzi szorost az olajszállítások zavartalan menetére kilenc kitűnően felszerelt tengeri hajót vezényelt az Arab tengerről a Perzsa öbölbe, melyek most teljes háborús készültségben várakoznak. A szorost a nyugatbarát Omán felől is őrzik. Az egyik omani hadosztály kanadai, angol, ausztráliai és egyiptomi kitűnően kiképzett, hivatást« katonákból tevődik össze. Az iráni szárazföldi haderő jelenleg 500.000 szabályosan sorozott katonából és 200.000 önkéntesből áll. Khoumeini úgy látszik nem adja fel a harcot gyűlölt ellenfele Saddam Húszéin, Irak vezetőjének meggyilkolásáig és Bagdad elfoglalásáig. Célja elérése érdekében úgy látszik semmiféle eszköztől sem riad vissza. Hussein FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA gyarmat, ahonnan a franciák 1956-ban barátságosan, zenekari kíséret mellett vonultak ki, kendőket lobogtató asszonyok és mosolyogva kezet rázó férfiak búcsúztatása közepette. Dr. Bourguiba többezer francia tisztviselőt és szakembert maradásra kért, akiknek aztán jelentős szerepük volt az önálló Tunézia gazdasági életének megszervezésében. Az elnök még a franciát is megtartotta hivatalos nyelvként, csupán 1979-ben került sor az afab nyelv felzárkózásához egy kétnyelvűség — bilingualism — formájában. Az Algéria és Líbia közé ékelt parányi Tunézia köztársasági demokráciára törekedett. Az ötvenes évek végén Bourguiba kormányzó Demokrata Pártja mellett legalább nyolc ellenzéki párt tevékenykedett. Az 1964-ben felfedezett olaj mezők Mahdia és Sfax térségében új bevételi forrást jelentettek a túrizmus és déligyümölcstermelés mellett. Bourguiba azonban nem akart az “olajőrúlet” részese lepni: távol tartotta magát az OPEC-től (az olajtermelő országok “klubjától”)) és napi százezer' hordóban szabta meg a termelési maximumot. (A mai olajárak mellett ez körülbelül évi egymilliárd dollár bevételt jelent.) 1971-ben, az Arab Liga krízisekkel telített időszakában, az arab tagországok csaknem egyöntetűen vallották, hogy Tunézia képviseli az arab álmot: gazdasági jólétben és politikai kiegyensúlyozottságban adózni Allah-nak a kiosztott kegyekért.... A hetvenes évek tumultusa azonban Tunéziát sem kerülte el. A turisták növekvő száma és az új olajkutak működtetése új munkaerő importálását tette szükségessé. A szomszéd«« Algériából és Líbiából több mint félmillió vendégmunkás telepedett le az ország északi részében, s ehhez a számhoz később mintegy ötvenezer Palesztinái menekült is. csatlakozott. Bourguiba ugyan eleve elutasított mindenféle terrosista erőszakot, de az arab szolidaritás szellemében rokonszenvezett a menekültekkel. Kialakult egy különös helyzet: a gazdag és fejlődő északi rész teljesen elfeledkezett a déli részről, ahol a gyümölcstermelő tuareg-berber keverék törzsek a világpiac pangása következtében kezdtek elszegényedni. Bourguiba nem sokat tudott erről a problémáról; tuniszi kastélyában más államfőkkel folytatandó levelezésével és „.diplomáciai jegyzékek .összeállításával foglalatoskodott, amellett, hogy az állandóan invázióval fenyegető Khádáfi sakkbantartása is komoly fejtörést okozott. A gazdasági és belügyi miniszterek eltitkolták a délről érkező fenyegető híreket; Bourguibát csupán arra kérték 1979-ben, hogy engedélyezze a kenyér szubvencióját a déli országrészben. Ez azt jelentette, hogy a 80 millimes-be (körülbelül 15 cent) kerülő 70 dekás kenyércipót 40 millimes-ért árulták, a másik 40 millimes állami szubvenció volt. 1981-ben a tunéziai demokrácia hanyatlani kezdett. Közép-keleti szakértők véleménye szerint a gazdasági problémák világszerte tapasztalható fokozódása Tunéziát is elérte; más vélemények szerint az országba korábban behozott algériai, líbiai ás palesztínai vendégmunkások bomlasztó tevékenysége bizonyos politikai káoszt okozott. Baurguiba két párt kivételével megtiltotta az ellenzéki pártok tevékenységét; az olaj mezők bérletét addig élvező Shell-t a kevésbé “bomlasztó" Exxon-nal váltotta fel, s első ízben a függetlenség kivívása óta bevezette a kereskedelmi adót. A legkomolyabb hiba elkövetésére került sor, amikor Bourguiba felajánlotta Yasszer Arafátnak, hogy a libanoni krízis után embereivel Tunéziában találhat menedéket. A hétmillió tunéziai lakosból nem valószínű, hogy egymillió helyeselte ezt a lépést. A déli tartományok azért nem mert az iszlám fundamentalisták befolyása következtében Arafátot túlságosan “enyhének" találták az arab nacionalizmus vezetésére, míg az északi tartományok elpuhult és meggazdagodott lakossága semmiféle szimpátiát sem mutatott a palesztin önállóság iránt. Tunisz, Cape Bon és Beja kereskedői az “afrikai Riviéra” címkórságban szenvedtek, elvégre a Franciaországból, Spanyolországból és Olaszországból rendszeresen Tunéziába látogató turista-milliók nem győzték dicsérni az éghajlatot (20-25 Celsius fok az év tizenkét hónapjában), a tengerparti strandok csaknem fehér homokját és a partok közelében olcsón bérelhető ultramodern bungalow-kal és moteleket. 1983 végén a tunéziai államháztartás költségvetése aggasztó jeleket mutatott. A turizmus és olajtermelés növekvő hasznának ellenére ez a költségvetés — első ízben 27 év alatt — kétmilliárd dolláros deficittel zárult. Bourguiba megdöbbenve értesült, hogy az állami kiadások egy jelentős részét az élelmiszercikkek — és elsősorban a kenyér — szubvenciója képezi. 1983 december 31.-én aláírta az új államrendeletet, melynek értelmében a szubvenció megszűnik, s a már említett 70 dekás kenyércipó ára 80 millimes-ről (15 cent) 170 millimes-re (31 cent) drágult. S bár Torontóban, Montreálban vagy Winnipegen ugyancsak jól hangzana egy 31 centes kenyércipó, Tunézia déli tartományában, ahol az utóbbi időben egy átlag munkás napi bére alig érte el az öt dollárt, a duplájára ugrott kenyérár először felháborodásban, majd véres zendülésben fejezte ki a visszhangot. (Érdekes, hogy néhány, héttel később Marokkóban ugyancsak véres összeütközésekre .került sor az élelmiszer szubvenciók megvonása miatt.) A fundamentalista shiite-k, a Khádáfiféle terroristák és Dél-Tunézia más felforgató elemei a “panem et circenses” (kenyeret és cirkuszt) vádjával illetik Bourguibát: míg minden energiáját az amúgy is gazdag északi tartományok fejlesztésére fordítja, addig délen csupán látványos cirkuszi mutatványokkal (értsd: nemlétező demokrácia) vakítja el a lakosságot. Losonezy László For Banking in the True Tradition. Looking for a full-service bank that treats you personally? One that recognizes your individual needs? Then come talk to us at Israel Discount Bank of Canada. We offer the kind of personal and commercial services that are right for you: checking accounts; time deposits; personal & business loans; commercial & international transactions. At Israel Discount Bank of Canada, we believe in banking in the true tradition. m Israel Discount Bank of Canada:: Main Office: 150 Bloor Street West, Suite M100 Toronto, Ontario M5S 2Y5 (416) 926-7200 Member Canada Deposit Insurance Corporation Deposits Insured to $60,000 for each person
