Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-06-22 / 1016. szám
M E N D B n Ms^r. Bela Varga 225 East 72 St, New York, N.Y. 10021 USA Second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mall paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. AZ ÉSZAK AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 23. 1016. Ara 70 cent JUNE 22. 1984. Rubin Ferenc ÜJ LIBERALIZMUS Trudeau visszavonulásának bejelentése után nem volt kétséges, hogy a trónörökös csak Turner lehel, aki már 16 hosszú éven át várakozott az örökségre. Hat ellenfele közül, már a kezdetnél, csupán egy bizonyult komolynak: Chrelien, aki 16 éven keresztül hűségesen kitartott Trudeau mellett, akinek oroszlánrésze volt az új kanadai alkotmány megszavazásában és az energia-kérdés rendezésében s aki bár valóban szívét adta bele a küzdelembe, de továbbra is Trudeau nyomdokain kívánt haladni. Jelszava: “A szivetekkel szavazzatok" nem talált a kiküldöttekben visszhangra. E delegátusok korán felismerték, hogy a szív, melyet nem hideg agy irányít, olyan mint egy pilóta nélküli repülőgép. Márpedig Kanadának most egy erőskezű, határozott pilótára van szüksége. A dolgozók 11.7 százaléka nem képes munkál találni az. amerikai 7.5 százalékkal szemben. A 35 milliárdos költségvetési hiány, az Egyesült Államok népességi arányát tekintve 60 százalékkal nagyobb az amerikainál. A nemzeti termelés növekedés 3 százalék, az amerikai általános 8 százalékkal szemben. Nem vitaijuk Trudeau történelmi érdemeit az alkotmány, a kétnyelvűség, a nemzeti összetartás és a szociális jutiaiásk terén. De vajon szükség volt-e óriási összegekkel megmenteni haldokló részvénytársaságokat az összeomlástól? Vajon helyes volt-e egy hanyatló gazdasági helyzetben nacionális szempontokat belevetni az olajtermelésbe, elűzve az idegen tőkét? Vajon helyes volt-e megengedni, hogy a munkabérek, jóval az amerikai • béreket elhagyva, megnehezítsék a kivitelt? Természetés, hogy a vállalkozást csökkentő magas kamatláb kénytelen amerikai vetélytársával versenyre kelni, hogy az idegen tőke ne távozzék az országból. De még így sem indokolt a kanadai dollár hirtelen esése. Turnerre vár a feladat, hogy mindezen gazdasági bajokat orvosolja. Turner, egy nagy ügyvédi iroda beltagja, több részvénytársaság igazgatója, mint a liberális kormány konzervatív filozófiájú pénzügyminisztere, 1970 közepén megakadályozott egy kormány által javasolt nagyobb szociális kiadást, ami az. államháztartás szempontjából feltétlen helyes volt. Most a választási harc elején a költségvetési hiány felére történő csökkentéséről szólt, majd a kampány vége felé több ízben hangsúlyozta, hogy a csökkentéseket nem az. idősek, szegények, betegek terhére kívánja végrehajtani, s hogy az eddigi juttatások mérvét nem fogja az, egyéni jövedelem nagyságához, szabni. Azt, hogy mit kíván lefaragni a költségekből még nem tudjuk. Lehet, hogy a: állami alkalmazottak számát? Reagan 23 százalékkal szállította le a jövedelemadót és ugyanezen idő alatt 38 százalékkal növelte a honvédelmi kiadásokat I sikeresen lendületet adott a gazdasági éleinek, megnövelte a vásárlóerőt és milliókra tehető azoknak a munkanélkülieknek a száma, akiket ismét munkába állított. Kíváncsian várjuk, hogy Turner gazdaságfilozófiája helyrebillentse a kissé zilált kanadai gazdasági életet. Bíztató Turner diplomáciai ügyessége. Míg Trudeau Quebecre összpontosította figyelmét, addig Turner biz-FoIy. a 3. oldalon Mit vár Amerika elnökétől ? Floridában alkalmam volt csevegni egy washingtoni lap tudósítójával. “Mit vár az. amerikai polgár elnökétől?" tettem fel a kérdést. Milyen esélyei vannak a demokratáknak? "Most jöttem Kaliforniából", mondotta barátom. "Egy húszéves egyetemi hallgató mellett álltam a tömegben. Gary Hartot hallgatva. Az ifjú egy ideig lelkesedett és tapsolt. Mikor azonban Hart a BIB bombázó és az MX rakéták gyártásának beszüntetését javasolta, csalódottan távozott. Kérdésemre így felelt: "Ez. helytelen. Nekünk most erős katonaságra és egy határozott, erőskezű elnökre van szükségünk." Ez nem csupán a diák egyéni véleménye. Nagyon sokan lesznek hűtlenek pártjukhoz, és Reaganra fogják leadni szavazatukat. A közvéleménykutatók szerint a demokraták valóban bajban vannak. Ennek oka nem csak abban rejlik, hogy Reagan vezet a jelöltek között. Hosszú idő után most fordult elő először, hogy egy elnök kormányzása második felében népszerűbb mint elnöksége kezdetén volt. Ezt a népszerűséget mind ez. ideig egyetlenegy demokrata jelölt sem volt képes lecsökkenteni. Még Reagan valóban meglévő hibáit sem képesek kihangsúlyozni. Reagannak sikerült elérni azt, amire Trumantól kezdve egyetlen elnök sem volt képes. Eddig ugyanis majdnem minden elnök, kormányzása harmadik évében, veszített népszerűségéből. Truman népszerűségi fokozata 21 ponttal csökkent elnöksége harmadik évében. Lyndon B. Johnson 14 pontot vesztett. John F. Kennedy népszerűsége az. ellene elkövetett merénylet előtt, nagy mértékben csökkent. Nixon hét pontot veszített. Nem is beszélve Carterről. Reagan mindezzel szemben., győzedelmeskedve a tradíción, 19 ponttal magasabban fejezte be harmadik évét. Eisephower, ki Amerika egyik legnépszerűbb elnöke volt, csupán 7 százalék emelkedést volt képes elérni harmadik évében. A Gallup intézet májusi közvélemény-kutatása szerint, az amerikai polgárok többsége 1981 óta először állítja, hogy a republikánusok inkább alkalmasak az ország gazdasági bajainak orvoslására mint a demokraták. Rekord-I 1944-1984 I Ebben az esztendőben minden héten emlékezünk és emlékeztetünk arra, ami 40 évvel ezelőtt történt. számba megy azoknak a száma, kik most jobb gazdasági körülmények között élnek mint egy évvel ezelőtt. A megkérdezettek 55 százaléka szerint a viszonyok jövő évben még javulni fognak. A demokrata jelöllek szerint e rózsás álom rövidesen véget ér. Mi lesz a 200 milliárdos hiánnyal? — kérdik. A közvélemény szerint azonban a demokraták csupán maguknak okoznak kárt, ha Reagant okolják a deficitért. A kérdezettek 44 százaléka szerint a republikánusok inkább képesek a hiány csökkentésére mint a demokraták. Csupán 12 százalék okolja Reagant a hiányért. 19 százalék az alsóházat, 21 százalék az előző elnököket, 23 százalék pedig a jelenlegi világgazdaságot teszi azért felelőssé. A Szovjetunió törekvése Reagan megbuktatására visszafelé sült el. Az amerikai nép többsége kizárólag Moszkvát okolja az. olimpiásztól való távolmaradásért. Éretlen makacsságnak és konokságnak véli az. amerikai javaslatok sorozatos visszautasítását. “Az olimpiász Moszkva részvétele nélkül is sikeres lesz”, jelentik ki. S minden orosz NYET csupán Reagan erejéről és határozottságáról tesz. tanúbizonyságot. “Én nem vagyok sem Reagan-párli, sem republikánus", fejezte be barátom, "de nem látok semmi jót novemberben a demokraták számára”. Carter a gyengeség megszemélyesítője volt. Johnson neve Vietnammal párosul a történelem elsárgult lapjain. Amerika népe az erős kezet kereste Reagan-ben, s miután azt megtalálta benne, továbbra is kitart mellette. Jimniy Carter újraválasztását a szavazók már hónapokkal a választások előtt megtagadták. Ez nehezíti meg Mondale feladatát, kit még mindig együtt emlegetnek Carterrel. Persze az amerikai szavazó sem mentes a jövőért való aggodalomtól. “Mi lesz a japáni versennyel?” — kérdi. Vajon elegendő lesz-e a Yen nemzetközi valutaként történő elismerésé, mely automatikusan leszállítaná a dollár árfolyamát, ezzel emelvén az. amerikai exportot? Mi lesz a robotok és kompúterek gyors fejlődésének következménye a munkanélküliségre? Mi történik az energiával? Az. atommal? A nagy részvénytársaságok fúziójával? A nemzetközi részvénytársaságokkal? Az inflációval? Sokan kifogásolják Reagan közömbösségét a szegényebb néposztály irányában. Sokan túl élesnek ítélik Reagan nyilatkozatait a szovjettel szemben. Ők a problémák megoldását, s nem az ellentétek kiélezését várják az elnöktől. A többség azonban nem hajlandó visszatérni a demokraták nyakló nélküli költekezéséhez. Ha nem jön közbe valami nem várt nagy meglepetés a Perzsa Öböl táján, Közép-Amerikában, vagy Libanonban, úgy Reagan verhetetlen. Pierre Elliolt Trudeau — rövid megszakítással — csaknem tizenhat esztendőn át volt Kanada miniszterelnöke. Amióta tisztségéi elfoglalta az. Egyesült Államok és Nagy-Brilannia az ötödik elnökét, az NSZK a negyedik kancellárját, Franciaország és a Szovjetunió a harmadik elnökét,- főtitkárát "koptatja". Az, utóbbi években azonban maga Trudeau is "elkopott". Nem fizikailag, hiszen 64 éves és úszik, síel, dzsúdózik, — hanem mint politikus. Ez. az amit valószínűleg már ő is érzett és ezért jelentette be lemondását. Az országban megerősödött az. a nézel, hogy Kanada gazdasági bajainak fő oka a “Trudeau féle szocializpuis", amelynek csak egy erélyes kormányzat vethet véget. A közvélemény-kutatás ez év elején azt mulatta, hogy ha a fél mérés Időpont jában tartották volna meg a parlamenti választást, a konzervatívok huszonkét százalékkal előzték volna meg a liberálisokat. De Trudeau lemondása megváltoztatta alapvetően a kanadai polgárok véleményét és alig egy hónappal később a megkérdezetteknek 46 százaléka szavazott volna a liberális pártra és csak 40 százalék a konzervatívokra. S noha sokan kételkednek ezeknek a számoknak a realitásában, az. áltálánös hangulatból ítélve a pálfordulal nagyon valószínűnek látszik. A liberálisoknak tehát van esélyük arra, hogy a következő öt esztendőben is ők üljenek majd a kormánypárti padsorokban. Rene Levesque azt mondta amikor tudomást szerzett Trudeau lemondásáról: “Őszintén sajnálom. Ő a dolgokat igazán érdekessé tette, — nem feltétlenül eredményessé, de sokkal érdekesebbé." Lesz-e csúcsértekezlet ? A csúcsértekezletre vonatkozó javaslat elsőnek Baker szenátor dorihmoulhi egyetemen tartott beszédében merült Í:J, melynek keretéhen a szenátor rendszeres havi csúcsértekezletet javasolt a Szovjetunióval. A sajtó persze szenzációként ragadta meg a javaslatot, s Reagan sajtóértekezletén a kérdések 80 százaléka e tárgykörben mozgott. Természetes. Csúcsértekezlet kívánatos, ha annak valamelyes eredménye előre biztosítható. Egyébként a derűlátó, bizakodó várakozást csalódás válthatja fel, mely a politikai klíma elmérgesedését csak növelheti. Ez. történi 1961-ben, Kennedy és Hruscsov meddő bécsi találkozásakor. Nem tudjuk, hogy mi történik a függöny mögött, de valószínű, hogy titkos megbeszéléseket már folytatnak. A borúlátóknak, kik rendkívül veszedelmesnek látják a helyzetet, nincs igazuk. Csupán az történt, hogy Moszkva a balsikerek és kudarcok sorozatán ment keresztül. Minden igyekezete hiábavaló volt a rakéták európai elhelyezésének megakadályozására. Sűrűsödnek problémái Afganisztánban, Délafrikában. Kubában. Belső összeütközésekről hallunk a Kremlben, Gorbacsev és Gromiko között. Haragjukat nem csupán Amerikán, hanem saját csatlósaikon is kitöltik. Eddig úgy látták, hogy képesek lesznek politikájukkal megakadályozni Reagan újraválasztását. Most, mivel Reagan újraválasztása több mint valószínű, úgy látják, hogy választása előtt több eredményt tudnak tőle kicsikarni mint utána. A politika színpadán is minden akciót lassúbb vagy gyorsabb ütemben, reakció követ. A legutóbbi londoni értekezleten, a hét nyugati demokrácia vezetői, igyekeztek bölcsen mérlegelni Moszkva reakcióit és kissé háttérbe szorították panaszaikat a magas amerikai kamat és a költségvetési hiányra vonatkozóan. A Reagan kormány főtörekvése a Pershing II és cruise rakéták európai elhelyezése volt. A Szovjetunió mindent elkövetett ennek meghiúsítására. De sem fenyegetései, sem pedig a szovjet irányította békemozgaimak nem vezettek eredményre. A Pershing rakéták elhelyezése minden tiltakozás és tüntetés ellenére, múlt év november 4-én elkezdődött. Ugyanebben az időben Washington komoly katonai erővel vonult be Középamerikába. Az első szovjet felelet november 23-án következett be, képviselőinek ünnepélyes kivonulásával a genfi rakéta-ellenőrzést célzó értekezletről. Ezután Moszkva minden megbeszélést felfüggesztett Amerikával, kivéve a kereskedelmi tárgyalásokat, E sorok írása közben egy 44 tagból álló szovjet kereskedelmi küldöttség tárgyalásokat folytat Washingtonban.. Ez az utolsó megmaradt szikra Nixon “detente"-jéből. Az értekezletekről való kivonulás csupán a nyitány volt. Április 9-én nagy szovjet légi és szárazföldi egységek bombázták Kabult, Afganisztán fővárosát, és a völgyeket, melyekben az afgán felkelők rejtőztek, Moszkva célja az ellátási vonalak biztosítása és az ellenállás letörése volt. A támadás, rengeteg vér és anyagi áldozat árán, általában sikeres volt. A nyugat, mely bár latolgatta Kabul elfoglalásának lehetőségéi, nem hitt benne, hogy a szovjet képes lesz állandósítani ellenőrzését az állam felett. Ily módon kénytelen volt átértékelni a jövő kilátásait. A jelenlegi megítélés szerint Moszkva győz e fronton, a bákormány erősödik és az. ellenállás gyengül. Május 8-án, pontosan egy hónappal az afgán támadás után, Moszkva bejelentette atlétái távolmaradását a los-angelesi olimpiás/ról. Május 9-én csupán egy nappal ezután, lemondta Iván K. Arkhpov, helyettes miniszterelnök pekingi látogatását, mely május 10-re volt tervezve. Egy ilyen rendkívül fontos látogatás 24 órán belül történt lemondása nagyon komoly diplomáciai akció. Általában ez egy szokatlanul kellemetlen bejelentés előhírnöke. Ez. több volt mint Kína megbüntetése Reagan ünnepélyes fogadtatásáért. Moszkva figyelmeztette Washingtont és Pekinget, hogy nem fogja tétlenül szemlélni, hogy a Reagan kormány modern támadó fegyverekkel és technikai berendezésekkel szerelje fel Kínát. Május 14-én Moszkva bejelentette további nukleáris, közép-hatótávolságú rakéták elhelyezését Kelet- Nénietországban. Ez szerintük “válasz volt az európai rakéták elhelyezésére". Ezt rövidesen követték a Csehszlovákiába szállított rakéták. Majd a szovjet hadügyminiszter dicskedve harsogta a moszkvai televízióban, hogy .69 cruise rakétákkal felszerelt tengeralattjáró állomásozik az Atlanti Óceán nyugati felén, melyek Boston, New York, Baltimore és Washington hatótávolságában vannak. Moszkva attól tart. hogy a Pershing II rakéta eljut a szovjet fővárosig. A pentagon ezt tagadja. Lehetséges, hogy csupán véletlen, hogy Irán május 13-án először támadott meg olajszállító hajókat a Perzsa-öbölben, növelvén Washington gondjait. A Kreml ugyancsak borsot szándékozott törni Washington orra alá a Sakharov éhségsztrájkja iránt mutatott közömbösséggel. Moszkva tehát visszatért a sztálini idők politikájához. E konok, negatív politika már Andropovnál kezdődött s nem valószínű, hogy az új elnök e vonalon változtatni akar. A Kreml tisztában van a ténnyel, hogy Reagan újraválasztása után egy rendkívül költséges fegyverkezési versennyel néz szembe. Ennek előjele máris mutatkozik Csernyenkonak az Egyesült Államok kormányához intézett sürgős felhívásában, melyben azonnali tárgyalásokat sürget a légtér rakétáinak megsemmisítésére irányuló ellenrakéták kipróbálásának tilalmát illetően. De Csernyenko még tovább ment. A Kreml önkéntesen, 10 hónappal meghosszabbítja a rakétagyilkos rakéták kilövésének tilalmát és hajlandó részt venni egy tárgysorozattal bíró csúcsértekezleten, melyben kilátás van a megegyezésre. Miért ilyen nagylelkű egyszerre a kommunista szuperhatalom elnöke? Egy kísérleti gyilkos rakéta a légtérben, a világon először, megsemmisített egy "támadó” rakétát. Ez. volt a “Csillagháború" első sikeres kísérlete. A rakéta, melyet a Pacific Szigetek egyikéről lőttek ki, megsemmisített egy U.S. Minuteman, szárazföldek között közlekedő, Kalifornia partjáról kilőtt rakétát. Az összeütközés a föld atmoszférájától 160 kilométerre Folyt, a 3. oldalon
