Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)
1984-06-15 / 1015. szám
Ms^r* Bela Varga 225 East 72 St. New York, N.Y. 10021 USA M E N D E R Second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mall paid at New York N.Y. 11351. Di.No. 104970. AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 23. Ára 70 cent JUNE 15. 1984. THE WORLD’S LARGEST JEWISH WEEKLY IN-HUNGARIAN Rubin Ferenc KI LESZ ? Június 17-én eldől, hogy ki lesz Kanada új miniszterelnöke és a liberálisok vezére. Valószínűleg augusztusban az új kormány kitűzi a federális választásokat. Ezért most hatványozott jelentősége van a liberális vezető megválasztásának. A közvélemény-kutatás szerint a delegátusok 42 százaléka Turnerre adja majd le szavazatát, míg Chretien a szavazatoknak 2 6 százalékát fogja megkapni. Minthogy azonban a győztesnek a szavazatok többségét kell elnyernie, valószínűleg csak a második, vagy a harmadik forduló fog döntést hozni. Természetesen sok függ azoktól a delegátusoktól, akik még nem döntötték el, hogy kire adják le szavazatukat. Az első forduló után nagy alkudozásokra kerül majd sor a kibukott jelöltekkel, hogy elnyerjék azok támogatását. Ekkor dönthetnek az egyes miniszteri tárcákról. Chretient nem érdekli a közvélemény-kutatás eredménye. O biztos abban, hogy Newfoundland, Alberta, Prinz Edward Island, British Columbia és esetleg Quebec delegáltjainak szavazatait megkapja. Ontarioban viszont csak 80 delegátusra számíthat. Chretien esélyei emelkedtek az ötmilliárd dolláros Husky féle olajfinomító szerződés aláírásával. Bár őt mindenki tapasztalt politikusnak, őszinte, becsületes, hazaszerető diplomatának tartja, de nagy hátránya a rossz fellépése és beszédhibája. Turner erélyes és határozott, kiváló üzletember. A közelgő választások megváltoztatták a két pártról alkotott közvéleményt. Eddig a konzervatívok sokszor 15-20 százalékkal vezettek a közvéleménykutatás szerint a liberálisokkal szemben, most a Gallup Poll 47 százalékban állapítja meg a liberális párt népszerűségét a konzervatívok 4 1 százalékával szemben. A következő napok izgalmat ígérnek a kanadai politikai éleiben. Hogyan csapták be a ‘palesztinok’a világot Szaudi Arábia csatasorba állt TŰZSZÜNET ? A palesztin propaganda nem győzi hirdetni, hogy ők “emberemlékezet óta” laktak a mai Izrael, Judea és Somrotn területén. E nyilvánvalóan hazug állítást most csalhatatlan okmányokkal cáfolja Joan Peters, Carter volt tanácsadója a Közel-Kelet kérdéseiben, a From Time Immemorial (Emberemlékezet óta) című, a Harper and Row kiadóvállalat által nyilvánosságra hozott, s nagy feltűnést keltő könyvében. Peters csodálatosnak tartja, hogy a nyugati demokráciák bedőltek a PIO hazug propagandájának. Az író, közvetlenül a jom-kipuri háború után, 1973-ban látogatott el Júdeába és Somronba, szívében mély együttérzéssel a “kitaszított” palesztinok iránt, s azzal a céllal, hogy segítsen sorsukon, s jogaik érvényesítésében Izráel ellen. Tíz hosszú esztendőt szentelt az e problémával kapcsolatos okmányok alapos átvizsgálásának. Egy évtizeden keresztül bújta az angol levéltárakat, archívokat, s a talált okmányok teljesen megváltoztatták szemléletét e kérdésben. Munkája nem bizonyult könnyűnek. Az. okmányok zavarosak, sokszor nehezen érthetők voltak. Különösen az arab lakosság számát illetően úgy látta, hogy az angolok az. adatokat szándékosan elhomályosították. Bár ő még mindig együtt érez a palesztin menekültekkel, de megtagadja azok ideológiáját és politikai nézetét. Kutatásai közben ugyanis meglepetten látta, hogy az ENSZ 1948-as meghatározása szerint minden olyan egyén, aki minimálisan két éve élt Palesztinában, mielőtt azt elhagyta volna, “palesztin menekült”-nek tekintendő. Ha tehát az arabok állítása, mely szerint a palesztinok emberemlékezet óta ott élnek igaz, miért kellett az ENSZ-nek ily módon meghatározni a palesztin menekült fogalmát. Folyt■ o 2. oldalon Bár sem Szaudi Arábia sem Washington nem kívánják kiszélesíteni az Irak és Irán között immár négy éve folyó háborút, ez mégis elkerülhetetlennek tűnik. Szaudi Arábia amerikai irányítással és amerikai F-15 gépekkel, lelőttek két szaudi légtérbe behátoló, iráni, ugyancsak amerikai gyártmányú, Phantom repülőgépet. Amerika viszont hadihajókíséretet nyújt olajtankjainknak. Félő, hogy Irak Oroszországtól kapott SS-21 rakétáival támadásra készen áll a Kharg sziget olajberendezései ellen. Ezzel szemben Irán az iraki nagy hadifontosságú Bashra előtt áll, félmillió sorkatonaságával és egy serdülő gyermekekből álló, másik félmilliós egység várakozik bevetésre. Egy csendes, de jelentős szuperhatalmi verseny körvonalai bontakoznak ki az Öbölben, miközben aggódó arab államok megkísérlik olajtankjaik útját biztosítani. Irak minden törekvése megszerezni a világhatalmak nyomását Iránra a béke kikényszerítésére. Iraknak valóban sikerült Irán olajbevételét csökkentenie. Irán egyelőre megelégszik szaudi és kuwaiti hajók IsiiIIvesztésével. Ha azonban Szaudi Arábia még inkább beavatkozik a háborúba, úgy Khomeini könnyen elrendelheti az. arab olaj mezők és berendezések lebombázását. Az Öböl arab államai , sür- Folyt. a 2. oldalon Szeretettel köszöntjük az Édesapákat és Nagyapákat A MENÓRA SZERKESZTŐSÉGE KIADÓHIVATALA, BELSŐ ÉS KÜLSŐ MUNKATÁRSAI APÁM Bársony éj, ha Földre terül és messze fények néznek reám, Álomváró két szememben Te jelensz meg. Édesapám. Hullámos hajad ezüstözött Arcod tükre bölcsesség tava, Szavad csendesen szóló Egész lényed harmónia. Mint az. édes dallam, melyet — Míg jó Anyám bölcsőmnél ült — Négy húron zengő hangszered Apró füleimbe hegedült... Úgy fogtad mindig két kezem. Hogy ne érjen a Rossz, soha! Kioktattál jóra, szépre: Számok, versek és muzsika. Gyermeklelkem mintázgattad. Legyek különb, mint a többi. Legyek jobb és legyek igaz. Hogy ne bánthasson soha, senki! Vigyáztad és ápolgattad Feslőbimbó, zsenge Énem és Én boldog akkor voltam. Mikor a kék szemedbe néztem. * Földrengés jött azután, Széjjelszaladtak útjaink. Lelked felét reám bíztad, De elszakadtak dalaink. Téboly költözött a Földre; Búcsú nélküli futások. Darabokra tört tűzhelyek és Szívszaggató, sírások... * És most éber álmaimban A múlt Édenjét keresem s Jobban, mint a szürke jelent, A drága múltat szeretem. Míg e röpke Élet sodra Megsemmisít minden képet s Majd másokat ringatnak el A visszasírt gyermekévek. (Canada — Apák Napja) V. Molnár Etel Diádasy István "Boszorka nyit Id özés " a Grange Bizottság előtt ? Angol közmondás: Fél-akasztást szenved az, kinek nevét meghurcolják. A Grange vizsgáló bizottság elé megidézett ápolónők nyilvános faggatását az egyik torontói napilap “boszorkányüldözésnek'' nevezte, így értelmezve a nevesebb kanadai közjogászok és polgári jogok képviselői részéről a bizottság működése ellen felhozott súlyos kritikákat. Hogy félreértés ne essék az egyéni szabadság gáláns védelmezői részéről elhangzott kritikákat tehát a fentebb idézett angol közmondás szellemében kell értelmeznünk. A név becsét, a “goodwill”-! az angolok igen magasra helyezik. Mert miről is van itt szó? Nem kevesebbről, mint arról, hogy 1980 június 30-a és 1981 március 22-e között, kilenc hónap alatt, a Beteg Gyermekek Kórházának (Sick • Children Hospital) szívosztályán 36 gyermek halt meg gyanús körülmények között. Ebből a 36-ból az atlantai, nagyhírű Betegségeket Ellenőrző Központ szakvéleményében, a boncolások eredményeit kiértékelő kémiai vizsgálatokból megállapította, hogy legalább 28 esetben a rendkívül erős hatású digoxin, szíverősítő gyógyszer túladagolása (25-szörös, 40-sz.eres, 72-szeres) okozta a szívbeteg gyermekek hirtelen halálát. A szakvélemény azt is megállapította, hogy a halálesetek mindig hajnalban 1-5 óra között következtek be, akkor amikor Phyjlis Trainer főápolónő és négy beosztottja voltak szolgálatban. Ilyen előzmények után a rendőrség által megindított nyomozás eredményeként az. öttagú ápolónő vérekből álló csoport egyik tagja, Susan Nelles ellen, négyrendbeli szándékos emberölés címén vádat is emeltek. Folyt, a 9. oldalon 1 1944-1984 I Ebben az esztendőben minden héten emlékezünk és emlékeztetünk arra, ami 40 évvel ezelőtt történt. Rappoport Ottó ITT A GETTÓ, HOL A GETTÓ ? Sosem tudtam, nem sejtettem, hogy Hegedűs Géza, az. ismert pesti író — zsidó. Őszintén szólva, nem is érdekelt. Csak most, hogy döbbenten, szinte értetlenül olvasom “Lélek a gettóban, gettó a lélekben" című írását a magyarországi izraeliták közlönyében, most tudtam meg, hogy ő is azok közé a zsidók közé tartozik, akik ugyan váltig hangoztatják az asszimiláció egyedül üdvözítő megoldását az évezredes problémára, de akik mindig, a Jóisten tudja miért, újra meg újra szükségét érzik, hogy lépten-nyomon magyarázzák, igazolják, bizonyítsák magyar mivoltukat. (Miért? Talán valaki kételkedik benne?) Mintha ez. a tény, feltéve, persze, hogy valóban tény, bármiféle tanúsításra szorulna, mintha erről is valamilyen diplomát, vagy okmányt kellene felmutatni, akárcsak a fogászi, vagy óvónői képesítésről. Minden igazán szabad és demokratikus társadalom annak kell hogy elfogadja, annak kell, hogy tekintse az embert, aminek vallja magát, mivelhogy az egyénnek elidegeníthetetlen, szuverén joga azonosságát, hovatartozását, minden külső befolyástól és kényszertől mentesen, kizárólag szabad akarata szerint meghatározni. Senkinek, sem az államnak, sem a társadalomnak, sem más egyénnek nincs joga ahhoz, hogy valamely polgár általa meghatározott azonosságát megkérdőjelezze, kétségbe vonja. Jóllehet ismertem Hegedűs származását, úgy véltem, hogy magyarnak kell őt elfogadnom miután neki sikerült az évezredes problémát végérvényesen megoldani. Csakhogy akkor mi késztethette mégis arra, hogy a pesti zsidó gettó félszabadulásának évfordulóján itt a gettó, — hol a gettósdit játsszon, sajátmagával és az olvasókkal. Mit akarhat ő a gettótól? És tulajdonképpen hol is rejlik az a gettó, amelyről szól, — amely — mint kiderül — immáron negyven éve gyötri. “Mert a kísértetek — írja — veszedelmesek a közösségben is, a magányban is, ezért újra meg újra végig kell gondolnunk, tudunk-e valamilyen szabad és erkölcsileg egyenlő tudattal, mindenestől (aláhúzás tőlem) túllépni örökölt emlékeink, vagy saját múltunk terhein.” A továbbiakban megtudjuk, hogy 39 éve gondol “nap mint nap azokra a lelkekre, amelyekben a gettó falainak leomlásával nem múlt el mindenestől a gettó". De kik azok, akiknek lelkében négy évtized után sem múlt el a gettó, noha a szocialista forradalom ehhez minden feltételt és lehetőséget biztosított. És mi az. pontosan, ami nem múlt el, mi az. közelebbről, kissé konkrétabban, aminek el kellett volna múlnia. Melyek azok az emlékek, azok a terhek, amelyektől meg kellett volna mindenestől szabadulni? Nemcsak a pájesztől és a cicesztöl, hanem “mindenestől", a nyelvtől, a kultúrától, a hagyománytól, egyszóval a zsidóságtól. Attól a bizonytalan, megfoghatatlan, homályos érzéstől is, amely ott munkál, emészt és vívódik annyi zsidó származású ember lelke mélyén. Szóval, a zsidóságtudatnak, szolidaritásérzetnek kellett volna elmúlnia a gettófalak leomlása következtében előállott új helyzetben. De miért? Miért éppen a zsidóságnak kellene elmúlnia, kivesznie a lelkekből annyi ezredév után? Miért nem jut eszébe senki más nemzet fiának, hogy a nemzetköziségért való megváltó küzdelemben felszámolja, feláldozza saját nemzeti tudatát, vagy ha. úgy tetszik, gettóját. Mert hát lássuk be, egzisztencialista szempontból minden népnek megvan a maga nyelvi, szokásbeli, érzelmi gettója. Sőt, a legnemzetközibbnek vallott, hirdetett nép él talán a legzártabb, földrajzi értelemben is legzártabb gettóban, ahová és ahonnan igen ritkán lehet ki-bejárni... “Azért kell emlékezni” — írja Hegedűs Géza — “minden gonoszságra, nehogy mi kövessünk el bármit, amit mások tetteiben elítélünk. Magunkat bélyegezzük meg, ha mi tesszük, amit másoknál megbélyegezendőnek tudunk.” A nagyobb nyomaték kedvéért idézi a gunskircheni barakban írt versének foszlányát: “Ki megtorol, az újra kezd." Szóval, azért keli emlékeznünk a fasizmus bűneire, nehogy mi kövessünk el másokon hasonló bűnöket. Dehát a gettó felszabadulásának évfordulóján emlékező pesti zsidók hogyan, hol és mikor követhetnek el a szocialista Magyarországon a fasisztákhoz hasonló bűnöket? Ki folytatja, ki kezdi újra a vérbosszút és mit tesznek olyasmit azok a zsidók, akiknek lekéből nem halt ki a gettó, amit másoknál, tehát a fasisztáknál megbélyegezünk. Én legalább is abban a tudatban éltem eddig, hogy a magyar állam torolta meg a fasizmus bűneit, nem a hitközség, nem azok a zsidók, akikben a gettó szelleme él. Talán a magyar kormánynak és a magyar népnek most, a negyvenedik évfordulón bocsánatot kellene kérnie Szálasitól, Bakitól, Endre Lászlótól, Bárdosytól és a többiektől, amiért annak idején megtorolta bűneiket? Hegedűs sorai nyomán az a borzasztó benyomás alakulhat ki, hogy a megtorlás, tehát a fasiszták megbüntetése csupán zsidó bosszú műve volt, hogy csak a zsidók ■ellen elkövetett bűnök miatt kellett lakolniuk, és nem pedig Magyarország, az egész magyar nép elárulása, kifosztása, romlásba döntése miatt. Nem, semmiképpen sem feltételezhetem, hogy Hegedűs Géza 39 év után helyteleníti a fasizmus bűneinek megtorlását. Dehát akkor milyen bűnökre céloz? A gettó egykori lakói hol és mikor követtek, követnek el a fasiszták tetteire emlékeztető bűnöket? Talán azokra a zsidókra céloz, akik éppen a negyven évvel ezelőtt történt eseményeken okulva fegyvert ragadnak azok ellen, akik életükre törnek? Na de lehet-e, szabad-e egyenlőségi jelet tenni a fasiszta gyilkosok bűnei és a jogos önvédelem között? Avagy Hegedűs Géza úgy véli, ez az újfajta magatartás, ez a zsidók részéről alig ismert önvédelem, ez a tanúsága, hogy a gettó nem múlt ki a lelkekből. “Az elzártság és kizártság" — írja — “létrehozott egy torz közösségi élményt, amely azt sugallja, hogy aki odabent van, az lényegileg más, mint azok, akik odakint lehetnek. Ez az értékítélet azonos azokéval, akik megvalósították a gettókat, haláltáborokat. Ez a különvalóság tudat könnyen válik a különbvalóság indokolatlan gőgjévé, s indokolhatja a gyűlöletet, a bosszúvágyat." Te Jóisten! Különvalóság, különbvalóság, már csak a rög- és gyökérvalóság hiányzik... Miket locsog-kotyog itt össze ez. a Hegedűs? Hogyan lehet ismét csak egyenlőségi jelet tenni a zsidó sorsközösség érzete, amelyet Hegedűs torz közösségi élménynek minősít és azok érzése között, akik a gettókat és haláltáborokat létrehozták. Hiszen a zsidósághoz való ragaszkodás, a zsidó azonosság megőrzésének célja nem a mássá, a különné válás, hanem éppen ellenkezőleg a többiekhez való hasonlóság, nem a külsőségek, hanem a lényeges dolgok tekintetében, haza, otthon, nyelv és kultúra tekintetében való hasonlóság törekvése. Hegedűs sorait olvasva, az ember óhatatlanul nem tud szabadulni a benyomástól: ha valaki itt egyáltalán bent maradt a gettóban, az csak Hegedűs Géza lehet. 39 évvel a pesti gettó falainak leomlása után éppen ő az, aki nem szabadult meg a gettó nyomasztó terheitől. Éppen ő az, aki nem akarja, hogy a zsidók olyan normális, egészséges nép legyen, mint a többi. Mert a felszabadult, az igazán felszabadult embernek nincsenek ilyen vívódásai, mint amilyenek cikkében is oly jellemzően kifejezésre jutnak. Mit akar tulajdonképpen Hegedűs Géza? Ha azt mondaná: kérem én 39 évvel ezelőtt azzal a tanulsággal, azzal a végkövetkeztetéssel léptem ki a gettóból, hogy nincs értelme tovább vállalni a zsidók sorsát, nem akrok ahhoz a néphez tartozni, amelynek ilyen szenvedések jutottak osztályrészül, véget kell vetni a kétezer éves átoknak, mától fogva magyarnak vallom magam, — ha ezt mondaná, minden fenntartás nélkül elfogadnám és megemelném kalapomat előtte. Egy szabad társadalomban az ember az, aminek vallja magát. Senki más rajta kívül ebbe bele nem szólhat. De ő sem abba, hogy viszont mások minek vallják magukat és milyen emlékekhez és közösségi élményekhez, ragaszkodjanak. Aki igazából magyar, annak nem is jut eszébe gettónak nevezni a zsidó azonosságot, a zsidó tudatot. Ha Hegedűs Géza oly teljesen felszabadult a gettó terhei alól, mit érdekli őt, hogy a lélek van-e a gettóban, — avagy a gettó a lélekben. Mit akar ő azoktól, akik szerinte Folyt, a R. oldalon
