Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
D 30 oldal November 1.1981 RUBIN FERENC J Két évtized? Eseménydúsabb, mint az elmúlt két évszázad. Megvalósult Verne Gyula álma: “Utazás a holdba”. Rejtélyes gépek leplezik le a bolygók féltve őrzött titkait. Planétánk eredetének megmegfejtése talán csak évtizedek kérdése. Az orvostudomány eltüntette a fekete himlőt, s a tüdővészt, maláriát és kolerát a minimumra csökkentette. Pontosán tudjuk egyes rákfajták kórokozóit. Rátapintottunk a helyes táplálkozásra. Kevesebbet dohányzunk. Az új gyógyszerek, gyermekbetegségek és csecsemőhalálozás csökkentése ugrásszerűen hosszabbította meg életünket. A nőket, négereket egyenjogűsították. A születésszabályozó tabletták pedig meghozták a szerelem szabadságát. A szabadsághullám a serdülő gyermekekre is kihat és gyermek és szülő között bővül a távolság.. De vajon az élet minősége képes-e lépést tartani annak mennyiségi növekedésével? A szabadság szabadossággá változásával? Az elektronikus forradalommal? A robotgépek diktatúrája alatt álló gyáriparral? A válasz sajnos negatív. A világ elveszítette emberi arculatát. Japán nem íróival, filozófusaival és művészeivel dicsekszik, hanem azzal, hogy földünk legsebesebb tranzisztora MI LESZ HOLNAP? Tokióban van, hogy múlt évben tízmillió autót és tízmilló órát adtak el. Utóbbival felülmúlván Svájcot, az órák hazáját. A japán fényké* pezőgépek ugyancsak könnyen elnyomják a híres német gépeket. Az ifjúságot nem az hozza lázba, hogy Pavarotti énekel a Metropolitan Operaházban, hanem, hogy a Rolling Stone pojácái ugrálnak Amerika egyik legnagyobb koncerttermében. Míg mi, európaiak megszoktuk, hogy előzetes bejelentés nélkül kopogtatunk barátaink ajtaján, Amerikában az elszigeteltség és' egyedüllét a kábítószerekbe való menekvést segítik elő. A lapokban versek és tárcák helyett a tőzsde és az arany árfolyamait figyeljük. Tolsztoj és Dosztojevszkij művei helyett soap operákat nézünk a televízióban. Az ifjúság elveszítette identitását. Az egyetemi diploma a szemétkosárba kerül. Nincs miért tanulni. "Minek?” mondják. "Az atomháború úgyis elpusztít itt mindent”. Mindez a valláskufárokat gazdagítja. Az automatizált világ árjában talajtvesztett ifjúság e kufárok által lebegtetett gyenge ágakba kapaszkodik és egyéniségüket veszített, agymosott, gleichschaltolt bábukká válnak. A megmaradt kultúra morzsáitól az ü.n. "morális többség” kíméli meg az embereket. Egy merénylő, a híres jazz-énekes identitását veszi fel, s annak lemészárlásával akarja visszanyerni saját azonosságát. Egy másik, szíve választottjának szerelmét az elnök megölésével kívánja elnyerni. Talán sohasem volt még ennyi őrült. Keleten egy fanatikus vallási őrület, az új iszlám hatja át a tömegeket, s mivel a Korán tanítása szerint a vallás mártírjai azonnal menynyekbe repülnek, ahol őket ragyogó nők és kitűnő borok várják, lelkesen áldozzák életüket, világi és vallási vezetők legyilkolása ellenében. A történelem folyamán nem volt ritkaság a vallási háború. Hal éves, harminc éves háborúk mellett, ott látjuk a spanyol inkvizíció rémuralmát, a véres keresztes háborúkat, a vélt eretnekek kivégzését és a tragikus hitleri kort. Viták, melyek tárgya csupán az volt, hogy próféták és istenek teste és lelke, avagy csak lelke szállott-e a mennyekbe, egyházak és csoportok megoszlását eredményezték. A két évtizede folyó ír vallási háború azonban egyedülálló a történelemben. Új szavak és kifejezések gazdagították szótárunkat. Detente, hideg háború, ideál és reálpolitika, gyengeség a kommunizmus ellen, voltak szinte naponta olvashatók a lapok első oldalán. Az elmúlt húsz évnek azonban morális, gazdasági, politikai és humanisztikus szempontból a balsikerű vietnami háború volt a legkiemelkedőbb eseménye. A föld legerősebbnek hitt és leggazdagabb vezető hatalma képtelen volt megbirkózni egy párezer, avagy pár tízezer, gyengén felfegyverzett földművessel. Amerika elveszítette vezető pozícióját szövetségesei között. Az arab, olajgazdag országok bizalma megingott az USA-ban. Az olajárak 400 százalékkal emelkedtek. A beállott munkanélküliség, infláció belső zavarokat okozott. Vajon mi okozta és ki a felelős a történelem törvényszéke előtt e döntő hibáért? "Amerikának kötelezettségei vannak a földgolyó népeivel szemben” mondotta Johnson elnök és a Kennedy által Dél-Vietnamba küldött 16,500 tanácsadó létszámát 1965-ben 500,000-re emelte. Johnson választások előtt állt. A "gyengeség a kommunizmussal szemben"-i vád — mint McCarthy óta minden elnököt, őt is kísértette. Érthetetlen, hogy a hosszú évek alatt, melyekben szinte kávéskanalanként növelték az Amerikába küldött vietnami haderőt, senkinek sem jutott eszébe az alapvető kérdés: ’’Vajon életbevágó e háború Amerika biztonsága és érdekei tekintetében?” ’’Vajon pótolható-e a korrupt Saigon kormány népszerűtlensége katonai beavatkozással?” Volt-e valaki, a kormány tagjai közül, ki feltette volna a, kérdést: ’’Mibe kerül pénzben és emberéletben és mennyit ér nekünk a háború?” E kérdéseket sikeresen elkerülték. A hadsereg most először szállott szembe a lakosságtól támogatott gerilla osztagokkal. Vietnam, Amerika külpolitikájában két lényeges kérdést vetett fel. Vajon képes-e az Egyesült Államok a jövőben egy korlátolt háborúra? A másik, talán ennél is jelentősebb kérdés, hogy vajon folytassa-e az USA rendőri beavatkozását más, határaitól távoleső és gazdasági és politikai érdekeit csak felületesen érintő államok viszályába? Az egyik főtanulság: katonai akciókat a tömegek támogatása és az akció szükségességének a néppel való megértetése nélkül nagyon nehéz egy demokratikus államban elindítani. Az olajkutakat fenyegető veszély elhárítása természetesen amerikai érdek. A NATO államok fenyegetett helyzete megsemmisíthetné az USA első védelmi vonalát. Ne •V *>v ES TOVÁBBI SOK SIKERT KÍVÁN T* TORONTO
