Menora Egyenlőség, 1981. október-november (20. évfolyam, 880-881. szám)
1981-11-01 / Melléklet
November 1.1981 D 29 oldal TORONTO Esküvő éjfélkor bői, de ez nem zavar benneteket, gyilkosok. — ”Mi jól tudjuk, miért hoztuk be. Sima Tibor. Ha azt hiszi, amatőrök vagyunk, téved. Mindent tudunk magáról. Mindent! Lényegtelen dolgokat is. Olyat is, ami egyáltalán nem tartozik ügyéhez.” Lapozgatni kezdett az akták közt. — ’’Előttünk nincsenek titkai. Emlékszik még 1949 október 12- fe? Nem? Délelőtt 10-kor egy Koler Anna nevű nőszemély társaságában felszállt a Déli pályaudvaron a fehérvári Vonatra. Gárdonyban leszálltak. Miért? Azért, hogy Kolbenheyer Antal büdös kulák négyszobás fogadójában megszálljanak. Maga előzetesen nyolc alkalommal járt ott, nyolc különböző nővel. Mi azonban államosítottuk a sváb örömtanyáját. Mit csinál erre Sima Tibor antiszociális bujaságában? Csónakot bérelt, bevitte a nőt a nád közé. 48 percig tartózkodtak ott. Ezalatt maga kétszer bizonyította be férfierejét Annácskának. Nem vette észre, hogy lefényképeztük. Akarja a képet látni? Nem? Annácskának elszakadt a ruhája, bal cipősarka letörött. Megfizettette magával. Össze is vesztek. Visszajövet, a Déli vasút előtt Koler Annácskát kolerának nevezte. Igaz?” — ”Ön azt mondta elébb, hogy ez az epizód nem tartozik az ügyhöz. Felteszem, hogy nem kíván ez ügyben vádat emelni ellenem.” — Tibor látta a nádast, Annácskát és a csónakot. Folyton éreztem, hogy valaki figyel, de nem a partról, talán egy másik, láthatatlan csónakból. -— ”De hadd kérdem. Ha letartóztatásomnak, pontosabban: őrizetbevételemnek nincs köze a Velencei tavon történtekhez, akkor miért hozakodott ezzel elő?” — ’’Megmondhatom,” szólt a tiszt szórakozottan. Jobb öklét az asztalra tette, hüvelykujját feltartotta és balkezével a gumibotot úgy próbálta ráhelyezni hüvelykujjára, hogy egyensúlyban maradjon. De a bot mindig legurult az asztalra. — ’’Megmondhatom. Mindnyájan egy idealizált képet hordunk magunkban önmagunkról. Jó oldalainkat szüntelenül emlékezetünkben tartjuk, kínos tulajdonságainkat pedig elfelejtjük. Árnyoldalaira kívántam felhívni becses figyelmét. Azért, hogy ellenállását megtörjem, lealázzam, megszégyenítsem.” Egy ideig az iratokat lapozgatta. — ’’Még elbeszélgettem volna magával, holott az ilyesmi nem szokás nálunk. Dehát értelmes emberrel ülök szemben. Hadd térjünk a lényegre. Maga akarta. Hol tartózkodott 1941 februárjában?” — ’’Nem emlékszem.” — ’’Belgrádban tartózkodott. Igaz?” — "Igaz. Szerkesztőm küldött riportra Szerbiába.” — "Hazudik. Nem szerkesztője küldte.” Kék levélpapírt halászott ki az iratok közül és átadta Tibornak. Saját írása volt, 1941 január 27-i dátummal a Mai Nap szerkesztőjéhez. Arra kérte: tekintettel a várható, érdekes fejleményekre Jugoszláviába küldje le riportra. “A levelet én írtam. Megfeledkeztem róla. Két okom is volt, hogy lemenjek. Az egyik a levélben említett. A másik: meg akartam látogatni a belgrádi fiatalasszonyt, akivel Budapesten ismerkedtem össze.” — ”Az asszonyról is tudunk. Volt azonban egy harmadik oka is.” — ’’Nem emlékszejn.” — ’’Találkozni kívánt és találkozott is Belgrádban a diverzáns Tito egyik megbízottjával. Megbeszélték együttműködésüket, kommunista-ellenes tevékenységeiket és azt is, mint próbálják szolgálni a kapitalizmus restaurációját.” — ’’Kapitalizmus restaurációja? Pesten és Belgrádban kapitalizmus volt akkor, miért kellett volna restaurálni? És Tito megbízottja? Hírből sem hallottam akkor rhég Tito nevét. Más sem.” — ’’Lehet, hogy nem ismerte. De a maga kémfőnöke nagyonis jól ismerte.” — ’’Kémfőnök?” — ’’Igenis kémfőnök, akinek a jelentéseket küldi. Maitland Reynolds ezredes. Meg az összekötőjük, Pamelácska, akinek a képe ott lóg a maga íróasztala felett és aki szorgalmasan postázza a csomagokat. Miért? Talán a maga szép szeméért?” — ’’Igenis a szép szememért A szép arcomért. A kedvességemért. Azért, mert szerettük egymást” — üvöltötte Tibor. Telitalálat. Az ávós válla közé húzta fejét és zavartan elhallgatott. Pár pillanat múlva összeszedte magát és folytatta, az 1946-os angliai látogatáson, a párisi tartózkodáson, mikor katonaorvos feleségével volt viszonya, aki állítólag a Deuxieme Bureauval is összehozta. Vagy félórája ment így, szakadatlanul. Az aprócseprő motívumokra indokolatlanul ráépített kémkedési vádak lélektanilag hamisak voltak, történelmileg lehetetlenek, nevetségesek és gyermetegek. Furcsa dolog: ha régebben elképzelte, hogy az ávóra kerül, pontosan ilyen vádakra gondolt. Közben egyre méllyebbre süllyedt: a helyzet reménytelennek látszott. A cigarettafüst, melyet az ávós ráfújt, émelyítette. Szemei olykor, mintha csápok módjára megnyúltak és kiugrottak volna gödreikből. Orrnyerge mögött agyvelejében üvegszilánk forgott. — ’’Hagyja abba” szólt végül a kínzójára. — ’’Azt állítja, hogy veszedelmes imperialista kém vagyok. Jól van. Kellő kínzás után alá fogom írni a vádat és akaszthatnak. De lehet, hogy már most aláírom, ha fejbevág a gumibottal.” — ’’Nyúltam magához?” kérdezte a tiszt sértődötten. — ’’Nem látja? Ezt a botot inkább védelmemre használom, mint támadásra. És miért ad hitelt az ellenforradalmi rémhíreknek, hogy kínzókamrát tartunk itt? Igaz, szeretjük, ha a dolgozó magyar nép ellenségei aláírják beismerő vallomásukat. Esetleg hozzá is segítjük őket. De tényleg azt képzeli, hogy megátalkodott gazembereket nem tudunk felakasztani, csak akkor, ha vallottak és aláírtak? És mit beszél itt nekem akasztófáról? Mindössze az történt, hogy ötvennyolc peroe beszélgetünk. Néhány múltbeli hibájára, inkább kisebb mint nagyobb botlására hívtam fel figyelmét. Lehet, hogy szokásunk szerint túl élesen fogalmaztam. Oda akartam kilyukadni: mindezt igen könnyen jóváteheti.” — ’’Maga kémkedéssel vádol” hebegte Tibor elképedve. ’’Feltéve, ám meg nem engedve, hogy kémkedtem — hogyan tudom azt jóvátenni?” — ’’Szokásom ellenére nem fejeztem ki magam világosan. Azt akartam mondani: úgy látom, imperialista körök félrevezettek. Kémkedése nem volt tudatos. Amatőr munka volt Nem ártott vele a Magyar Népköztársaságnak. Ezért úgy tartom, eltekinthetünk ettől. Feltéve, ha jóváteszi egy másik, sokkal nagyobb bűnét.” — ’’Miféle nagyobb bűnt?” — ’’Azt, hogy teherbe ejtett egy ávós ezredest.” Tibor behunyta szemét. A szadista mosoly a tiszt pofáján. A műtőasztalon ávós ezredes fekszik, nagy bajusszal, zubbonyban, nadrág nélkül. Az egyik maszkos ápolónő kihúzza combja közül gyermekünket. Stockholmba utazunk ketten és megosztjuk a Nobel-díjat. Gusztáv király gratulál. Kürtszó. — ”Mi ezredesnek mondjuk. Mások ezredesnőnek. Álljon fel.” Az óra is megszólalt. Kakukk-kakukk. Álljon fel kérem.” Kakukk-kakukkkakukk. ’’Forduljon meg.” Kak ukk- kak ukk- kakukk- kak uk ’’Jóváteszi?” Kakukkkakukk. A pusmogást már rég hallotta háta megett, de mit bánta? Julcsa ott állt ezredesi egyenruhában, két kitüntetéssel mellén, ragyogva. Az asztal túloldalán ávós őrnagy. Az asztalon, a konyakosüveg előtt öt vizespohár, két karikagyűrű. Az ajtóban nemzetiszín szalaggal átkötött anyakönyvvezető. Borzasán és borostásan állt, könyvvel kezében. Most húzhatták ki az ágyból. — ’’Nos?” kérdezte a kihallgató újra Tibor lehajtotta fejét, ami biccentésnek is számított és dindult Julcsa felé. Gratulálunk és további sok sikert kívánunk a 20 éves Menórának Dr. HARASZTY DÉNES és családja Köszöntjük a 20 éves Menő rá t születésnapja alkalmából Dr. WEININGER OTTÓ és családja További sok sikert kívánunk a 20 éves Menórának Dr. GARTA IVÁN és Dr. GARTA ZSUZSA Gratulálunk a Menórának 20 éves születésnapja alkalmából Dr. FORBÁTH PÉTER Köszöntjük a 20 éves Menórát születésnapja alkalmából Dr. SIMOR IMRE és VERA
