Menora Egyenlőség, 1981. január-március (20. évfolyam, 838-847. szám)
1981-02-28 / 846. szám
MENDEH August J.!iolnar P.O.Box lo34 .lies Brunswick, New Jersey o39o3 second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at Flushing N.Y\ 11351. Di.No. 104970. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 20. 846. Ám 70 “nt FEBR. 28. 1981. Rubin Ferenc: GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉS VAGY ÁBRÁND? “Az állam bevételének fedeznie kell a kiadásokat” — mondotta Roosevelt 1932-ben és győzött. Kanadában Qark, pontosan egy évvel ezelőtt ugyanezen programmal ipdult és veszített. “Hozzuk mozgásba a nemzetet” — jelentette ki John F. Kennedy 1960-ban és adócsökkentési programjával győzött. A 30-as években, a nagy gazdasági mágus, John Maynard Keynes, támadta a költségvetés egyensúlyáról alkotott konvencionális elméletet és egy csapásra rendbe hozta Anglia közgazdaságát. Anglia “vasasszonya”, Margaret Thatcher viszont a Friedman féle, korlátolt bankjegykibocsájtás elméletére támaszkodva, csupán növelte az inflációt és a munkanélküliséget. Japán és Németország népe ezzel szemben négy éven keresztül szedte a keserű pirulát, szűkre vonva nadrágszíját, s a négy szűk esztendő után a világgazdaság vezetőinek sorába kerültek. Fentiekből kitűnik, hogy nincsen biztos gazdasági teória, a legjobb terv is megbukhat különböző belső és külső tényezők összejátszása következtében. Vitathatatlan, hogy Reagan "gazdasági újjáépítési” javaslata a 12. órában érkezett és ez érezhető volt a törvényhozás két háza összevont ülésének hangulatán és a 12 tapsorkánon, mely beszédét időnként megszakította. Természetesen a Reagan kormány tisztában van azzal, hogy az országház tagjai 1982- ben új választások előtt állnak, s nem lesz könnyű feladatuk megértetni a választóikkal, hogy egy gazdasági fellendülés érdekében három, esetleg négy éven keresztül le kell mondaniok az élet javairól, a kormány által előterjesztett 83 program lefaragása következtében. A valóban merész és nagyvonalú javaslat a következő célokat tűzte maga elé. A költségvetés fokozatos egyensúlyba hozása, 49.1 milliárd dollárnak az állami kiadásokból történő lefaragása után, az 1982-es adóév végéig. A költségvetés azonban 1984- ben kerülne csak egyensúlyba. A többtermelés és termelékenység előmozdítása egy három éven keresztül történő, évi 10 százalékos adócsökkentés segítségével. A kamatláb és főleg a 15 százalékos mortgage kamat leszállítása és a leértékelések gyorsitása folytán, a befektetések nagyarányú növelése. Az infláció 6 százalékra történő lecsökkentése, 13 millió új munkalehetőség megteremtése, új befektetések elősegítése, a vásárlóerő 8 százalékos emelése. Nem kétséges, hogy az adócsökkentést a törvényhozás mindkét háza lelkesen meg fogja szavazni. A kiadások csökkentésénél azonban heves vitákra készülhetünk fel. E viták előhírnöke volt az egyik néger képviselő, ki csalódottan kérdezte “Hogyan magyarázzam meg választóimnak, hogy a kormány megvonja átképzési segélyét, 300,000 átképzendő menekülttől, így akarván csökkenteni a munkanélküliséget?” Reagan sietett megnyugtatni az öregeket, a munkaképteleneket, a veteránokat és a rászorulókat, hogy őket e csökkentések nem érintik. A szülőket, hogy az iskolai étkeztetéseket és a nyári, diákmunka lehetőségek támogatását nem vonja meg. A szegények azonban hamarosan meg fogják érezni a segélycsökkentéseket. Egy négytagú család például eddig évi 14,000 dollár keresettel rendelkezhetett. S mégis jogosult volt élelmiszer bélyegekre. Most a határt 11,000 dollárban állapították meg . A közoktatási segély 8 százalékkal csökken. Az élelmi segély 2 milliárd dollárral. Az egészségügyi segély egy milliárd dollárral lesz kevesebb. Szomorú, hogy pl. a Metropolitan Opera, a múzeumok, a kiváló szimfonikus zenekarok segélye 85 millió dollárral apad. Vajon a gazdagok sietnek-e összeadni a kiesést? Megvonják a brilliáns műsoradású közösségi televízió állomások segélyének egy tekintélyes részét. A szintetikus benzin gyártását a magánvállalatokra hagyván, Reagan 3.2 milliárdot kiván megtakarítani. Nagyobb autoritást ad az államoknak, és városoknak, ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy ezután nekik kell majd gondoskodni a szociális és egyéb juttatásokról, ami esetleg helyi adóemeléssel párosul. Csak dicsérni lehet, hogy Reagan radikálisan kívánja szüntetni a felesleges bürokratikus papírhalmazokat,.? millió munkaóra szükséges felesleges formák kitöltéséhez! ki akarja küszöbölni a duplikációt, a csalást és korrupciót. Ezzel szemben a szociális juttatásokra szorulók, munkanélküli segélyben részesülők erősem meg fogják érezni a csökkentéseket. Az egyik legnagyobb megtakarítás a felesleges akták, rendelkezések és a minden cél nélküli kiadások terén történik. E kiadásokon a kormány 5 éven belül 25 milliárdot kíván megtakarítani. Ezzel szemben a légűrkutatás támogatása csupán 250 millióval csökken. A postaszolgálat 632 milliós csökkentést lesz majd kénytelen élviselni, s így a helyi bélyeg árát 17 centről valószinüleg 20 centre fogják emelni. Az Energia minisztérium fokozatos leépítése 700 milliós csökkentést eredményez. Az egyetlen kivétel a Honvédelmi Minisztérium, melynek költségvetése 1986-ig 28 milliárd dollárral emelkedik. Ez szükséges válasz a Szovjetunió hadiköltségvetésének 30,0 milliárdos emelésére az utóbbi 10 év folyamán, s hogy a két állam közötti eljövendő tárgyalásoknál az elnök egy erős és hatásos honvédelmi felkészültségre támaszkodhassék. Reagan nagyrésziben az Eisenhower kormány által elfogadott, Keynes által propagált gazdasági elveket követi. A munkanélküliség többtermeléssel való csökkentése e teória szerint minden bajt megszüntet. Kenneth Galbraith nem hisz e gazdasági tételben. Szerinte a többtermelés a termelékenység növekedését idézi elő, melynek egyenes következménye a vásárlóerő és a kereslet növekedése s ez inkább növeli, mint csökkenti az inflációt. A program legnagyobb kockázata az, hogy esetleg az országház megszavazza az adócsökkentést a kiadások radikális csökkentése nélkül. Ez feltétlenül még erősebb inflációt és munkanélküliséget eredményezne. Az adócsökkentés sikerrel járt Puerto Ricoban, s az az infláció csökkenésével és a költségvetési hiány helyett most költségvetési felesleggel számolhat a kis ország. Kennedy 8 százalékról 4 százalékra csökkentette az inflációt adócsökkentés útján. Coolidge elnök is sikerrel alkalmazta az adócsökkentést. Ezzel szemben az adókat emelő Hoover, elnöksége depresszióval járt. Nixon és Carter, kik vonakodtak csökkenteni az adót, nehezen tusakodtak a gazdasági problémákkal. A termelés évi 10 százalékos emelése nem teljesen az elnöktől függ. Nagy kérdőjel, hogy az adófizetők hogyan használják fel a csökkentett adórészt? A demokraták legfőbb és valljuk be jogos érve, hogy a csökkentés főleg a gazdagoknak kedvez. A kormány gazdasági szakembereinek ellenérve, hogy a gazdaságilag iskolázott jómódúak, kiknek már mindenük megvan, az adócsökkentést befektetésekre fordítják, míg a 20-25.000 dollár évi jövedelemmel rendelkező középosztáy, mely cca 1.000 dollárt nyer az adócsökkentés következtében, valamint a szegényebb rétegek sietnek apró vásárlásokra fordítani a megtakarított összeget, s ez lassítja a pénz körforgását. E feltételezésnek sincs sok alapja. Vajon ki ellenőrzi, hogy a vagyonos osztály nem gyarapítja majd svájci bankbetétét, vagy nem vesz-e aranyat, vagy nem megy-e egy világkörüli útra? S ki képes megjósolni, hogy a középosztály hogyan reagál a csökkentésre? Hogy a vízvezetékszerelő, napi munkaadagjának elvégzése után még nem megy el még három W.C.-t megjavítani, avagy nem farag-e le munkaórájából egy két órát, hogy azt a golfpályán töltse el? Bár Reagan, főembereit mozgósítja a program propagálására, s azt a sajtó és az adófizetők kedvezően fogadták, annak megvalósítása nagyon sok akadályba ütközik. A terv ellenzőinek előterében a szakszervezetek állnak, kik úgy látják, hogy a gazdag ismét gazdagabb, a szegény pedig szegényebb lesz. A kormány nyugdíjasai, a szociális juttatásokra szorulók a program további ellenlábasai. Több bányában máris tüntetésekre került a sor. De magában a kormányban is van az elnöknek ellenzéke, Haig külügyminiszter aggódik, hogy a szegény országok részére történő segély csökkenése Moszkva és csatlósainak kedvez. Ez most különösen a középamerikai veszélyes helyzetre való tekintettel fontos. Az egészségügy miniszter nem örül a kórházi segélyek csökkentésének. A kultuszminiszter töri a fejét, hogyan pótolja magánzsebekből a kiesést. A közoktatásügyi miniszterhez máris futnak be panaszok, szülők részéről, kik támogatás hiányában nem lesznek képesek gyermekeiket egyetemre járatni. A vasutak és földalatti vonalak segélyének csökkentése áremelkedéseket idéz elő, s az autótulajdonosok gazdaságosabbnak látják a kocsijuk használatát a vasutaknál, így emelvén a benzinfogyasztást. Minthogy Kanada szekere — legalábbis gazdaságilag — 70 százalékban az USA-hoz van kötve, a szűkített pénzforgalom nem előnyös az Amerika felé irányuló export szempontjából. A "savas eső" problémájának megoldása elhúzódik. A földalatti vagonokat előállító gyárak exportja csökkenni fog. Ezzel szemben az Export-Bank támogatásának apasztása versenyképessé teheti a kanadai exportot a többi külföldi piacon, s amennyiben a terv sikerrel jár, úgy az idők folyamán a kanadai gazdasági életre is kihathat. Ha pedig az amerikai kamatláb csökkenése nem vonja maga után a kanadai kamatcsökkentést, úgy az vonzóbbá teheti a külföldi befektetéseket. Sokan hivatkoznak arra, hogy ha Japánnak és Németországnak sikerült szénáját rend behozni, úgy miért ne sikerülne ugyanez Amerikának? Ezek ázonban elfelejtik, hogy Japában az utóbbi 25 évben egyetlenegy sztrájk sem fordult elő, hogy a japáni, kiválóan automatizált gyárak termelékenysége az amerikai termelékenységnek háromszorosa, hogy a termelés minősége határozottan jobb az amerikainál, hogy a bérek alacsonyabbak, s hogy a japán kereskedelmi mérleg mindenkor erősen aktív volt. Németország szakszervezetei nem oly agresszívak, mint az USA-é, népe jobban fegyelmezett és termelése racionalizáltabb. Az amerikai gyárak kevésbé előrelátóak. Még a kitűnően vezetett General Motors sem látta előre, hogy nagyfogyasztású autókban a kereslet erősen csökken. Nem szabad felednünk, hogy az amerikai gazdasági élet két főrészre oszlik. Az egyik rész a mezőgazdaság, ahol az egyéni eladó nem képes az árak szabályozására, s azok pusztán a Folytatás a 8. oldalon Egri Yvonne-t, régi barátomat, a sors becsapta, becstelenül megrövidítette s megrabolta. A fasiszta csürhe megölte apját, őt s családját meghurcolta. A kommunista csürhe bezárta férjét, őt egy koszos gyárba lökte, hogy éhbérből nevelje két gyermekét, s megfosztották alapvető emberi jogaitól. Csendben ment tovább, még mosolyra is telt neki. Sok minden érdekelte, sok Y V I mindent szeretett csinálni — egyszerű s komplikált dolgokat egyaránt. Legalább ennyit kiverekedett a csaló kupec sorstól. Értette a művészeteket, szeretett játszani egy egy szó eredetének kibogozásával vagy a legújabb aludttej masinával, s boldogan próbált ki egy addig számára ismeretlen indiai fűszert. Ember, kutya, macska kapott jó szót, szállást s kosztot — kinek, mi kellett. A sors ezért hosszú, keserves betegséggel s lassú halállal fizetett. A bölcselkedés önámítás, az ima üres szó, a vígasztalás sértő. Minden halott korán hal meg: nincs olyan, akinek ne lenne még élnivalója. Akik ismerték Yvit, tudják, ki volt, akik nem. sohase fogják, tudni. A hideg halál árnyékában, aki él ölelje meg a másikat, amíg él. Mezei István Egri Yvonne egy régebbi verse Fanyar , és rőt avar borítja a kertem; a száradó gallyat lassan leejtem. Utánarévedek. ...Egyre halkabb az ember és egyre szűkszavúbb... Régen sarkáig tártam, most zárom a kaput. 1967. szeptember Egri György 2 hetes szabadságon van, s ez alatt szokott cikkei nem jelennek meg. GYÁSZJELENTÉS Mély szomorúsággal eltelten közöljük ismerőseivel, barátaival, egykori olvasóival, hogy EGRI YVONNE i Szilágyi Y. Mária ) a Menora volt kiadója és társszerkesztője sok évi keserves szenvedés után folyó hó 18-án elhunyt. Kívánsága szerint hamvait csak a legszűkebb család és a rabbi részvételével helyezték vissza az anyaföldbe. Végakaratának teszünk eleget, amikor részvétnyilatkozatok és részvétlátogatások mellőzését kérjük. Férje: EGRI GYÖRGY Gyermekei és családjuk
