Menora Egyenlőség, 1981. január-március (20. évfolyam, 838-847. szám)

1981-02-14 / 844. szám

,£r.August J.»olnar P.O.Box 1o 3 4 i'«’ev; Brunswick, Mew Jersey o99o3 U . S. A . second class mail Registration No. 1373 CANADA U.S.A. Second class mail paid at Flushing N.Y- 11351. Di.No. 104970. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 20. 844 Ára 70 cent. pEBR. 14. 1981 OLAJ VAGY IZRÁEL? tankkal gyarapítja Izrael ellenségeinek fegyvertárát. Az Egyesült Államok ugyan­csak siet 50 F-15 bombázót szállítani Szaudi Arábiának, és 70 millióval lefaragja az félelmében még Kissingert nem merte fogadni. Sokan és jogosan attól tartanak, hogy ha Jordán szerepet is vállalna Judea és Somron ellenőrzésé­ben, csupán idő kérdése. megfigyelője szerint, ha a Reagan-kormány a jordániai opciót felkarolja, úgy azt a PLO „egy újabb amerikai kísérletnek fogja tekinteni a palesztin probléma likvidálá-Kissinger újra ingdzik a Közeiketeten Forrong a Közel-Kelet. Nincs remény az Irán és Irak között dúló háború be­fejezésére. A jordáni ügyvivő szíriai terroristák által történt elrablása újból kiélezte a helyzetet a két állam között. Khomeini halála után — mely valószínűleg hamarosan bekövetkezik — belső forradalom tör majd ki Irán­ban a középkori dogmák megvalósítására törekvő egy­ház és a modernizálni akaró mérsékeltebb csoportok között. E harcól az általános nyomorból tókét kovácsoló szélső baloldal fog kikerülni győztesen. A nagylelkű szomszéd, a Szovjetunió berohan majd az országba, hogy rendet teremtsen. S mi a következmény? Egy új Afganisztán. Kissinger — mikor a szov­jet terjeszkedés meggátlását tartotta a leglényegesebbnek — egyenesen erre célzott. Útjának célja megfelelő hadi­bázisok felállítása volt az orosz terjeszkedés útjában. Ez azonban nem oly könnyű feladat A gyorsan bevethető erők szerepe korlátolt. Az arab olajkirályok, ha úgy lát­ják, hogy trónjuk ingadozik, sürgetni fogják a nyugati segítséget. Ez esetben is a nyugatnak mérlegelnie kell a beavatkozás bölcsességét és a siker lehetőségeit. Ha e be­avatkozás minden meghívás nélkül történne, ez a helyi csoportokat a kívülálló „im­perialisták” ellen hangol­hatná. így az éppen az ellen­kező célt érne el. A szaudi külügyminiszter nemrégen jelentette ki, hogy a tengeri erőknek a Perzsa-öbölbe történő bevetésével Amerika túllőne a célon. Maga Szadat is kétséggel fogadja egy állandó katonai bázis tervét. A nemrégiben megtartott iszlám konferenciának — melyről a mohamedán orszá­gok fele távoltartotta magát — az Irán, Irak, Szíria és Jordán közti ellentétek el­simítása volt a célja. Mikor ez lehetetlennek tűnt, úgy sietve az Izrael ellenes „Szent Háborút” iktatták tárgysoro­zatukba, mely kérdésben nyilvánvalóan mindannyian megegyeztek. A nyugat előtt most már világos, hogy a palesztin autonómia kérdése eltörpül az arabok közötti ellentétek áradatában. Egy bizonyos. Nincs még egy állam a Földön, mely csupán egy papírszeletért volt ellenségé­nek ajándékozta volna olaját, repülőtereit, kitűnően kiépí­tett stratégiai állásait, lebon­totta volna virágzó települé­seit. Izraelnek busás árat kell fizetni olajáért, jóval az OPEC árak fölött, új rep­tereket kellett építenie, kiürí­tett telepesei számára új településekről kell gondos­kodnia, s Izrael népének 138 százalékos inflációt kellett vállalnia. S minderre mi az arab válasz? „Szent Háború” Izrael ellen. Természetesen elvár­hatnánk, hogy Németország, melynek hatmillió zsidó el­­gázosítása szárad, a lelkén, tiltakozzon ez ellen. De mit tesz Németország? Hatszáz izraeli segélyt. Hiába. Egy oly világban élünk, melyben a gazdasági érdek és cinizmus elmosnak minden morális kötelességet. Van-e megoldás az autonómia kérdésében? Minthogy a Reagan­­kormány már negyedik hete vezeti az Egyesült Államokat és Haig külügyminiszter fel­állította magának tárcája leg­égetőbb problémáinak listá­ját, nyilvánvaló, hogy Kissinger jelentése alapján rövidesen hozzáfog a közéleti problémák megoldásához. A camp-davidi csúcskonferen­cia összehívására minden bi­zonnyal sor kerül. Az izraeli választások után júliusban vagy augusztusban. Addig Reagan külön-külön tárgyal majd izraeli és arab megbízottakkal, elsősorban Beginnel és Szadattal. Időköz­ben az ENSZ az antiszemitiz­mus központjává vált és az arab-szovjet propaganda Izrael makacsságának tulaj­donítja az u.n. palesztin menekült probléma meg­oldásának lassúságát. Bár Navon elnök és attraktív feleségének egyiptomi láto­gatása nagyban előmozdította a kérdések tisztázását, Szadat még mindig a palesztin „ön­­rendelkezés” alapján áll. Nyilván ezzel kívánja jelezni Szaudi Arábiához való közeledését. A dolog iróniája, hogy voltaképpen minden arab állam távol akarja magát tartani Arafattól és terroristáitól, mégis részben félelemtől hajtva, részben egy Izrael elpusztítására való op­cióként — talán az egy Egyp­­tom kivételével — színleg lelkesen támogatják a PLO-t. A szaudi királyságnak — mely népszerűségben a volt sahhal vetélkedik, különös oka van a félelemre, hiszen az olajkutak munkásainak nagyrésze a PLO támogatója. Az izraeli választások való­színű győztese a munkáspárt lesz, melynek terve Jordán bekapcsolása a palesztin probléma megoldásába. Ez nem látszik könnyűnek. A gyenge jellemű és öreg korára meghunyászkodó Husszein király, a PLO terroristáinak bosszújától és a szíriai megtorlástól való hogy azt Arafat terroristáinak engedje át. A legnagyobb bökkenő a vallásfanatikus szaudi monarchia követelése Kelet-Jeruzsálem elszakításá­­val kapcsolatban. Termé­szetesen nincsen olyan izraeli kormány, mely Jeruzsálem egységének a legcsekélyebb megbontásába is beleegyezne. Az sem vitás, hogy a nyugati part szuverenitását sem lehet az araboknak átengedni, minthogy az, egy szovjet je­létet jelentene Izrael küszö­bén. Független arab állam alapításáról tehát szó sem lehet, s e kérdésben Begin, Peres, Dajan, Reagan, és joggal feltételezzük, Szadat is egyetértenek. Mi tehát a különbség a különböző elgondolásokban? A Begin-terv szerint Izrael megtartja szuverenitását és teljes katonai ellenőrzését. Az új települések érintetlenül maradnak. A vízforrásokat továbbra is Izrael ellenőrizné. Egyéb belső kérdésekben a palesztinok autonómiát él­vezhetnek. Egyiptom és az USA úgy látja, hogy ez nem nevezhető teljes autonómiá­nak. A munkáspárt terve szerint a terület Jordánia fennhatósága alá kerülne az izraeli hadsereg ellenőrzése mellett. A Dajan-terv szerint a palesztinok teljes autonó­miát kapnak, a települések kivételével, egy izraeliekből és arabokból álló rendőrség tartaná fenn a rendet és az izraeli hadsereg csupán a határon kívül állva ellenőriz­né a területet. Dajan e tervet —- arab vezetőkkel történt megbeszélései alapján — megvalósíthatónak tartja. Természetesen még rengeteg kérdés várna megoldásra. Többek között talán a leg­lényegesebb a vízellátás kérdésének szabályozása. A PLO fél Jordánia bekapcsolódásától A PLO-nak még nyilván friss emlékei vannak az 1970- es polgárháborúról, mely Jordániából való kiűzeté­sükkel végződött. Nem csoda tehát, hogy nem bíznak Husszeinben, Khalid Fahoum, PLO ENSZ-beli sára”. Mind a PLO, mind Szíria ellenzik, hogy Husszein király lényeges szerepet kap­jon, továbbra is hangoztatva, hogy Arafaték a palesztinok egvetlen kér' kelői. Ezt szerintük az 1974-es arab csúcsértekezlet óta, minden arab konferencia megerősí­tette. A terroristák félelmét alátámasztja Reagan nyi­latkozata, mely szerint elő­nyösnek látna egy Husszein királlyal történő tanácskozást. Még jobban fokozta Arafaték félelmét a jordániai uralkodó egyik legutóbbi kijelentése, mely szerint egy, a PLO, Jordánia és a nyugati part képviselőiből alakított bizott­ság tárgyalná meg a kérdést. A PLO-nak azonban ez nem az egyedüli fejfájása. Bár az olajgazdag államok változat­lanul elküldik csekkeiket Arafat címére, Libanon torkig van a terroristákkal és mindent elkövet, hogy meg­szabaduljon tőlük. A terroris­tákat gengsztereknek tartják, akik rosszabbak a maffiánál, folytonosan pénzért zaklatva és zsarolva az ottani keres­kedőket. Libanon a terroristá­kat okolja az izraeli ellen­­támadásokért. A szíriai kormány ugyancsak belső zavargások előtt áll. Továbbá attól tart, hogy a PLO egy újabb arab-izraeli háborút provokál, ha nem lát meg­oldást a nyugati part birtokba vételére. Az Al-Baath nevű szíriai lap ezzel szemben azt állítja, hogy a PLO titkos megbeszéléseket tart Egyip­tommal a Camp-David egyezményhez való csat­lakozás tárgyában. A Reagan-kormány e forrongó helyzetben ha visszatekint néhány évtizedet, látni fogja, hogy az egyetlen hűséges és állandóan kitartó szövetségese Izrael. Eddig minden arab kormány ingadozónak bizonyult, s lojalitásukban nem lehet bízni. Ne tekintse egy­oldalúan az olajszállítások folytonosságából származó előnyöket, s lássa be, hogy Izrael biztonsága mind Amerika mind a világbéke tekintetében fontosabb min­den pillanatnyi gazdasági előnynél. Rubin Ferenc vonzó képességgel. Ezért azt feltételezik, hogy a választás ezúttal kizárólag a két régi hagyományos párt között dől majd el. Az ontarioi választásokat nem szabad egyszerű tartományi csatározásnak tekinteni. Kilencmillió lakosa van a provinciának, és olyan fejlett ipara, amely akkor is a világ jelentős ipari hatalmai közé sorolná, ha önálló országként jelentkezne, és nem mint Kanada egy része. Ezt azért érdemes megemlíteni, meri a választási harc folyamán Stuart Smith azt rója föl a konzervatívoknak, hogy az elmúlt két évtized alatt Ontario ipari fejlődése annyira lelassult, hogy míg azelőtt Kanadában fejlődési szempontból első helyen állt, most egy-két éven belül az utolsó helyre került. Davisnek e vád ellen könnyű lesz védekez­nie. Először is azért, mert ez az előjelzés egy saját maga által felállított tudományos gazda­ságkutató intézettől származik, amely már korábban is számos hibás jövendöléssel álll elő. A másik ok, hogy, mint Davis mondja, a liberálisok megpróbálják a matematikai egyensúlyt kialakítani az alma és a narancs között. Hogy továbbra is képekben marad­junk: elképzelhető, hogy a kétszázezres New Brunswick tartomány átlagos gazdasági ' Davis miniszterelnököt szeretik Ontdrióban Választások Ontárióban Davis, ontarioi miniszterelnök március 19- re kiírta az általános választásokat, mert úgy reméli, hogy az általános politikai megelégedettség következtében pártja, a progresszív konzervatív párt, teljes biz­tonsággal meg fogja kapni az általános többséget. A konzervatívok ugyan már közel negyven éve vannak kormányon, de a legutolsó választás alkalmával csak egy kisebbségi kormány alakítására telt erejükből; a két ellenzéki csoportnak, a liberálisoknak és az új demokratáknak együttesen töbt mandátumuk volt, mint Daviséknek. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a választók részére a legstabilabbnak, legmegbízhatóbb­nak a konzervatív pártra való szavazás ígérkezik. Ontario gazdag, és jól vezetett tar­tomány, s a konzervatív párt név legfeljebb csak annyit jelent, hogy a kormány nem bocsátkozik megfontolatlan kalandokba, de különben a tartomány jóléti, nyugdíj-, beteg­­segélyző és egyéb rendszere nemcsak Kanadá­ban, de az egész kontinensen egyedülálló. Szóval a konzervatívok tulajdonképpen jó értelemben vett szociális programot valósí­tanak meg anélkül, hogy a magántőke kez­deményezését megnyirbálni akarnák. A liberális párt vezére egy szimpatikus és értelmes fiatal orvos, Dr. Stuart Smith, nem rendelkezik olyan államvezetői képességekkel, mint Bili Davis, nem is beszélve arról, hogy sokkal kisebb képességű gárda áll csak rendel­kezésére, mint a jelenleg kormányzó miniszter­­elnöknek. Korábbi években a szociáldemokrata beállítottságú új-demokraták szintén jelentős szerepet játszottak a provinciális törvény­­hozásban. Ez azonban főleg a korábbi párt­vezér, Stephen Lewis személyi érdeme volt, míg az új pártvezető, Cassidy ottawai kép­viselő, nem rendelkezik a szükséges tömeg­fejlődése gyorsabb Ontarioénál. De ez a megállapítás végülis nem mond többet, mintha azt állítanánk, hogy mivel a bolha magasságának harmincszorosát tudja ugrani, a kenguru pedig csak háromszorosát, tehát a bolha magasabbra ugrik, mint a kenguru. Hasonlóképpen sántít az Albertával való összehasonlítás is. Való igaz, hogy a fantasz­tikus olajkincsekkel rendelkező tartomány ipari fejlődése ma az ország élén áll. Ezzel ver­senyezni valóban nem lehet. Persze, mond­hatnák erre a konzervatívok, ott is az ó párt­juk van hatalmon. Azonban valóban van politikai felfogásbeli különbség a két kormány között, viszont éppen a különbségek kérdésé­ben a liberális pártnak is ugyanaz a véleménye Ontarioban, mint a konzervatívoknak (új alkotmány). Mindent összevetve, nem túlságosan izgalmas kampány elé néz a tartomány népe, és az első közvéleménykutató jelentések azt bizonyítják, hogy a progresszív konzervatív párt Észak-Ontario-ban és Torontóban még meg is fogja erősíteni eddigi helyzetét, és az elkövetkezendő négy évben is ők fogják vezetni; minden valószinűség szerint sikeresen fogják vezetni a tartományt. , MEGHÍVÓ. M°Nt*Eal A Mártírok Temploma Hitközség Női Tagozata 1981 március 14-én este 8 órai kezdettel, A Chevra Kadisha Synagogue dísztermében (5237 Clanranald Ave. Mon­treal, Que.) a 35 éves házassági évfordulót ünneplő tagjai és barátaik tiszteletére, nagyszabású vidám PŰRIM VACSORÁT rendez, melyre szeretettel meghívja önt, családját és barátait. Tánczene: Jack Segal és zenekara Caterer: Mrs. Klein i Cocktail, vacsora, sweet-table / Személyenként $36.00 Rezerváció: Mrs M. Dományi 937-5442 Mrs E. Fleischer 738-7878 Mrs. I. Rőmer 738-7802

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents