Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-09-13 / 823-824. szám

1980 szeptember 13-20 * MENÓRA

Az orvelli „1984” küszöbén érdemes egy pillantást vetni társadalmunk egyik legégetőbb problémájára: túléli-e a demokrácia, mint a társadalmi berendezkedés egyik legkívánatosabb formája, a diktatúrák szorítását és a gazdasági csapásokat.

Ideális körülmények között (sőt, talán minden körülmények között) a demokratikus életformának összehasonlíthatatlan előnyei vannak. A demokrácia biztosítja az egyén szabadságát és érvényesülését; jogot az élethez, munkához, véleménynyilvánításhoz és a vezetők jjiegválasztásához. Előírja a terhek és kötelezettségek mindenki által való vállalását, megszabja és biztosítja a törvény előtti egyenlőséget, a honvédelemben való önkéntes, esetleg kötelező részvételt és — az egyén jövedelmét figyelembe véve — az adók fizetését. Garantálja a politikai szabadságot, világnézetek szabad .hangoztatását, pártok és akármilyen előjelű érdekcsoportok szabad működését, tüntetések és felvonulások rendezését, s nem törődik az egyén magánéletével és hálószobatitkaival.

Ezzel szemben á különböző előjelű diktatúrák homlokegyenest bánnak a karmaikba került alattvalókkal. Kommunista és kommunista befolyás alatt álló országokban a szabadság legcsekélyebb formája sem fedezhető fel; a jogok elenyészőek, viszont a terhek és kötelezettségek vállalása alig ismer határokat. Az alattvalók mindennapi élete, összehasonlítva a demokráciákban élőkével, rettegéssel és bizonytalansággal telített, „kétségbeesett bukdácsolás a kilátástalanság jégpályáján”, — Borisz Paszternák tolmácsolásában.

Dehát akkor miképpen lehetséges, hogy a demokráciák a lejtő szélén korcsolyáznak, viszont a totalitárius rendszerek látszólag erősödnek és terjeszkednek?

A demokrácia mint politikai és társadalmi életforma az egyén közreműködésére, együtt' működésére, termelőképességére és energiájára épül. A kapitalista gazdasági rendszer legelemibb szabálya, hogy aki többet termel, jobban él, aki viszont nem termel, az éhenhal. (Az utóbbi fogalom ma már csak képletes: munkanélküli és népjóléti segélyek kizárják a tényleges éhhalált.) A nyugateurópai és északamerikai demokráciák történelmének utolsó ötven éve bizonyítja, hogy az egyén életszínvonala ugrásszerűen emelkedett. A lakosság tiz százalékának kivételével, amely tradicionálisan alacsony jövedelmű, munkanélküli vagy közsegélyen élő, az ámerikai polgárság jóléte (együtt a legtöbb nyugateurópai országéval) alig két évtized alatt, 1945-1965, megduplázódott. A második világháborút követő gazdasági konjunktúra sohanem látott mértékű produktivitást eredményezett, minek következtében nemcsak a vállalkozók és tőkések, hanem — a

A DEMOKRÁCIA DILEMMÁJA

szakszervezetek jóvoltából — zz alkalmazottak és munkavállalók jövedelme is növekedett. Egy normális családban természetes jelenség lett a saját ház két, sőt, három autóval a garázsban, külföldön töltött szabadság, s befektetés vagy bankbetét jelentős kamatokat hozva.

A kapitalizmuson alapuló általános jólét párosult a szociális jellegű intézkedések bevezetésével és a demokráciákban biztosított és megszokott szabadsággal. Ezt a prosperitást még az „establishment” ellen intézett mozgalmak

— pacifisták, hippik, Black Panther, — sem tudták megrendíteni.

A hatvanas évek második részében azonban komoly bajok keletkeztek a gazdasági életben: csökkent a produktivitás, megjelent az infláció, és a munkanélküliség mértéke elérte az aggasztó határt Vezető közgazdászok még ma sem tudják megmagyarázni az infláció keletkezésének és terjedésének igazi okait; ahogy a publicista mondja: ahány közgazdász, annyiféle magyarázat. Annyi azonban bizonyos, hogy a kínálat és szükséglet egészséges egyensúlyának felborulása komoly szerepet játszott — és játszik — a depresszió és recesszió növekedésében, s a szakszervezetek fizetésemelési követelése sem lebecsülendő: amit a japán, hongkongi, taiwani és más iparok tiz dollárért kínálnak, ugyanannak előállítása Észak-Amerikában

— hála az abnormális béreknek

— húsz dollárba kerül.

A kommunista társadalomban látszólag senki sem törődik a kínálat és szükséglet egyensúlyával. Az államháztartás fenntartása, a katonai erő növelése és a külfölo felé irányuló propaganda olyan prioritások, amelyek minden fontossági sorrend felett állnak. A termelésből eredő jövedelmet a fenti prioritások kielégítésé után bocsátják a legfontosabb szükségletek fedezésére. Az alattvalónak, miután jövedelme látszólag nem esik adózás alá, fogalma sincs az egy főre eső termelés nagyságáról, termelési kapacitásából eredő bevételek tényleges felhasználásáról. Az állami kapitalizmus akkor és úgy használja fel a nemzeti jövedelmet, amikor és ahogy maroknyi vezetője megszabja.

A demokrácia és kapitalizmus nem könnyen értékesíthető a „világpiacon”. Elsősorban azért, mert a melldöngető propaganda teljesen hiányzik a szótárából. ,,A függetlenséget elnyert volt gyarmatoknak hosszú és rögös utat kell megtenniök, mielőtt a demokrácia és társadalmi jólét gyümölcseit élvezhetik”, — vallotta be Harry Truman a negyvenes évek végén. Az új országoknak nem sok kedvük és energiájuk volt ezt a hosszú utat megtenni. Másodsorban, a gazdaságilag elmaradott orszáPÜSKI-CORVIN

HUNGARIAN ROOKS, RECORDS A IKKA

1590 Sotmi Are. (1243 St kid)

Now Yoik, NY. 1002t — (212) 1704193

kádár Gyula: A I.udovi kától Sopronkőhidáig Kopácsi Sándor: 1956 és a Nagy Imre-per Méray Tibor: Nagy Imre élete és halála Aczél-Méray: Tisztító vihar (1956)

Nagy Imre ügyében mi az igazság Szász Béla: Minden kényszer nélkül (A Rajk-pcr története) . kabdebó Tamás: Minden idők Dénes Tibor: Arcok és harcok Magyar Füzetek: Mi. kelet-európaiak Bibó István 1911-1976 6.- kisebbségben

10.-5. - 22.- 15.-6. -5.-9.-5.-5.Turista szoba kiadó Californiában. Napi $15.— személyenként.

Hollywoodhoz 15 milesre. Kéryné

4512 Rockland Pl.

LA Canada 91011 Calif. U.S.A.

gokban egyszerűbb a diktatórikus államforma megvalósítása mint a bonyolult demokráciává, s így a hangzatos „szocialista” jelszavak alkalmazása, a „tiéd az ország, magadnak dolgozol” zagyva frázisa, vagy „védd meg az országot az alattomos imperializmus ellen” ostobasága könnyen alkalmazható, nem kerül semmibe, s kézenfekvő magyarázat a megkívánt életszínvonal hiányára Harmadsorban, a demokráciák elméletének megfelelően, a segélyek és kölcsönök folyósítása szigorú törvényekhez van kötve: a kapitalizmus garanciákat követel és nem hisz a “hand-out” filozófia alkalmazásában. A szegény vagy elmaradott országok pedig pontosan a garanciák nélküli kölcsönöket és segélyeket várják el mint egy természetes kompenzációt a rövidebb vagy hosszabb időszakú gyarmatosítás jóvátételére. Ha mondjuk az ethiópiai katonai juntának választania kell egy bizonyos visszafizetési határidőhöz kötött amerikai kölcsön, vagy egy, „csupán” politikai és katonai feltételekhez kötött szovjet segély között, csaknem természetes, hogy a szovjet segélyre esik a választás. (Pontosan ez történt Ethiópiában, s több tucatnyi afrikai és ázsiai országban.)

A demokráciában — és kapitalizmusban — megszokott jólét természetes következménye a testi és szellemi elpuhulás. Akinek háza, bankbetétje és felesleges pénze van, s aki — a közismert frázis szerint — „még a fürdőszobába is autóval jár”, az mindentől irtózik, ami jólétét és kényelmét

fenyegeti. Kétszáz évvel ezelőtt Amerika népe fáradhatatlanul küzdött szabadsága és függetlensége kivívásáért a brit kolonizáció ellen, s hajlandó volt életét is feláldozni az álmodott szabadságért. Napjainkban Amerika népe még a lehetőségtől is irtózik, hogy talán egy szép napon fegyverrel kell megvédenie a kivívott szabadságot és jólétet. Az ifjúságban a hazafias érzés még csak nyomokban sem lelhető fel: az ezüsttálcán kapott jólét és könnyű élet nem „fertőzhető” meg realitással vagy kijózanító gondolatokkal, még szimbolikusan sem...

Ilyen körülmények között érthető, hogy a diktatúrák, s elsősorban a Szovjetunió, sietve próbálják kihasználni a kínálkozó alkalmat. Moszkvában jól tudják, hogy nem annyira -a kapitalizmus gazdasági pangása vagy gyengébb katonai ereje az igazi kínálkozás, hanem az elpuhult nyugati morális felelősségérzet. Ma már ott tartunk, hogy az Egyesült Államok vezető politikusai, beleértve az őszi elnökválasztás három jelöltjét is, plattformjába iktatja a kötelező sorozás — vagy éppen regisztrálás — elleni állásfoglalást. Az ország biztonsága, a demokratikus vívmányok és jólét megvédése tökéletesen alá van rendelve az elpuhultság változatlan biztosításának.

Nyilvánvaló, hogy a szovjet diktatúra és a hatáskörébe tartozó gyarmatbirodalom ugyanúgy súlyos gazdasági bajokkal küzd mint a nyugat. Mégis, az erő fenntartása és a hatalom kiterjesztése érdekében Moszkva bőkezűen ontja a

pénzt fegyverkezésre és befolyásolható országok segélyezésére. A párthierarchia morzsányit sem törődik az általános életszínvonal gyengülésével. Lehet, hogy kevesebb hús és tejtermék lesz a piacon, miután a nukleáris fegyverek előállítása sok pénzbe kerül. Lehet, hogy a zöldség és gyümölcs is hamarosan eltűnik az üzletekből, elvégre valahonnan származnia kell az Angolának, Ethiópiának, Vietnamnak és Kubának nyújtandó segély. Annyi baj legyen. A nép elégedetlensége szórványos és könnyen leszerelhető, elvégre a szovjet és csatlós országok népe sose élt viszonylagos jólétben; további nadrágszíj húzás könynyen alkalmazható. Cél szentesíti az eszközt, mondják a Kreml-ben: a rpostani koplalást bőven kárpótolni fogja az észak- és délamerikai pampák bőséges termése, a nyugateurópai ipar automatizált produktivitása, s az afrikai és ázsiai ásványi kincsek tömege — azután, hogy a világ „szocializálása” — értsd: gyarmatosítása — megvalósult.

A demokrácia legnagyobb dilemmája az, hogy képtelen felrázni saját haszonélvezőit a kényelemből és elpuhultságból. Az utolsó tíz évben a nyugat túl sok alkalommal adta be a derekát kényelme látszólagos megvédése érdekében. A Közép-Kelet, a Távol-Kelet, Kelet-Európa, Afganisztán, Szomália — maga a felsorolás is fárasztóvá válik — problémáinak megoldása ugyanolyan távolságban van mint a bajok kezdetén.

A társadalomtudomány szabályai szerint semmiféle dilemmát sem lehet új dilemmák kreálásával eltüntetni.LOSONCZY LÁSZLÓ

MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK Központi Irodája a HUNGÁRIA

Alacsony árak, szakszerű ügyintézés A világ legjobb légitársaságainak gépeivel utazhat, kívánságának megfelelő tartózkodási időre:

KLM * PAN AM * SWISSAIR # SAS

APEX 7-90 napig

Rokonkihozatal - APEX

Október 1-től

$498.00

$ 574.00 $ 454.00

NEM KÖTÖTT JEGYEK BUDAPESTRE vagy BUDAPESTRŐL 14-120 napig $570.00, Szeptember 15-ig $699.00. Egyirányú (one way) jegyek bármely irányban $321.00, Szeptember 15-ig $355.00. ,

EGYÉNI UTAZÁSOK BEL és KÜLFÖLDRE, EGESZ ÉVEN ÁT. Jegyek Californiába minden kötöttség nélkül : $258.00

AUTÓBÉRLÉS - MOTELFOGLALS - GYÓGYFÜRDŐI BEUTALÓK - VÍZUMOK beszerzáse.

Kérje legújabb

IKKA - TUZEX - COMTURIST árjegyzékünket

HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU

1603 Second Avenoc, New York, N.Y. 10028 Tel.: (212) 249-9363 249-9342

1 1***°*'? \ — SAVE!

M\ ** uld^o0*"4?.« \^aS per person double occup^A f§ \ COV)*- —*1 VAl^* \ fc if 2 SUPERLATIVE MEALS DAILY. 9 J l V^CAS»____J • FREE LUNCHEON SNACK

■j \ f^EAM BEACH TELEPHONE

1 305-866-8831

0 Conslant Rabbinical DAVID ROSNER’S

I Supervision Machgiach fd y K

0 on Premises 0fe 1 L L/ L 111 If -js_ 9

FINEST KOSHER CUISINE J ) ^ ^ f ff Y, ^ !

J N.Y. OFF: 757-8536 |

1 On the Ocean ^

A at 67th Street CALL or WRITE, ■

1 Miami Beach. for information

£ Florida 33141_________IF IT IS STERLING YOU rrc TUP CIMCCT ^

Kürthy Miklós;

IDIOTAl

íPÁRBAJA

Alig néhány hét múlva az amerikai polgárok határozni fognak affelől, hogy Jimmy Cartert, vagy Rónáid Reagant bízzák-e meg azzal, hogy az Egyesült Államok és a szabad világ vezetője legyen az elkövetkező négy esztendőben. Sajnálatos módon, az amerikai szavazók nem affelől fognak dönteni, hogy melyikük a jobb, hanem affelől, hogy melyikük a kevésbé együgyű.

A cikkíró nosztalgikusan emlékszik vissza a négy évvel ezelőtti televíziós vitára Carter és Ford között, ahol ugyanez a kérdés merült fel: melyikük az együgyűbb? E sorok írója az amerikai polgárok marginális többségével együtt úgy határozott, hogy ebben a különleges versengésben Gerald Ford “győzött”. Nem volt könnyű Jimmy Carternél együgyűbbnek lenni, de Fordnak sikerült. Két leghirhedtebb kijelentése az volt, amikor a mohamedán országokat egyszerűen az arabok közé sorolta. A másik: Amikor kijelentette, hogy a szovjet szférában élő keleteurópai országok önállóak és szabadok. (Később ezt a kijelentését visszavonta.)

A jelenlegi párharc Carter és Reagan közölt szinte kísértetiesen idézi a Ford-Carter párharc emlékét. A két amerikai párt elnökjelöltje annyi ostobaságot mond, hogy nem könnyű eldönteni: melyikük az együgyűbb?

Reagan a federális adó 30 százalékos csökkentését és ezzel egyidejűleg a fegyverkezés növelését akarja. A kettő együtt nem képzelhető el. Az Egyesült Államok költségvetési deficitje évtizedek óta olyan óriási, hogy a törvényhozóknak minden költségvetési év kezdetén fel

kell emelniük a nemzeti adóssághatár felső szintjét, különben az Egyesült Államok nem lenne képes nemzetközi fizetési kötelezettségeinek eleget tenni.

Reagan egyik beszédében kijelentette:

— Ha elnökké választanak,

— 5*AV\V\V3 — '• jwt \ i I

Amerika újra felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Taiwannal, függetlenül attól, hogy Kommunista Kína mit gondol erről a lépéséről.

Mr. Reagan itt egyszerűen nem vette figyelembe, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele nem történhetik elnöki elhatározással, hanem ehhez a federális törvényhozók hozzájárulása szükséges. Ezenkívül Reagan elfelejti, hogy itt nem szentimentalizmusról, hanem realitásról van szó: Amerika számára semmit sem jelent Taiwan, viszont a szovjet imperializmus ellensúlyozása szempontjából rendkívül jelentős a Kínai Népköztársaság. Kissinger volt az első Amerikában, aki ezt harvardi egyetemi professzor korában egy tanulmányában hangsúlyozni merte és ő volt az, aki az Egyesült Államok Kinához való közeledését előkészítette. (Semmiképpen sem Kissinger hibája, hogy a tehetségtelen Ford és a tehetségtelen Carter nem volt képes ezt a közeledést kiaknázni és tovább fejleszteni.)

George Bush, a GOP alelnökjélöltje, aki egyébként a Reagan-Bush és Carter-Mondale duettek legintelligensebb és legtehetségesebb tagja, megpróbálta Japánban és Kínában ellensúlyozni a “főnök” ostoba kijelentését, ezzel a magyarázattal:

— Égy Reagan-adminisztráció esetében voltaképpen arról lenne szó, hogy a Fehér Ház nemhivatalos kapcsolatokat tartana fenn Taiwannal, de semmi esetre sem szüntetné meg Kommunista Kínával való diplomáciai kapcsolatát.

A Reagan-féle kijelentés ilyesfajta magyarázata gyenge és ez nem Mr. Bush hibája.

Mr. Reagan a Veteránok gyűlésén kijelentette:

A vietnami háború tisztéletreméltó háború volt. Amerika egy nemrégiben szabaddá vált országot segített a kommunizmus elleni küzdelemben.

Nyomban ezután, Reagan népszerűségi százaléka 7 százalékkal csökkent és ez természetes is. A vietnami háború mindenekelőtt neurotikus élmény volt Amerika történetében. Dél-Vietnam sohasem volt “demokratikus ország”, diktatúrája csak ellenkező előjelű fasizmus volt, mint az északvietnami kommunizmus. Nem véletlen, hogy a Nixon-Kissinger külpolitikai együttes, amely egyébként a Truman adminisztráció óta a legjobb és a leghatékonyabb volt, felismerve a valóságos helyzetet, fokozatosan kivonta az amerikai csapatokat Vietnamból.

Jimmy Carter a választási hadjárat során Reagan méltó társának bizonyult. Talán a legérdekesebb az, amiről Mr. Carter mindmáig nem beszél: nem beszél arról, hogy a federális bürokráciát csökkenteni fogja, holott négy esztendővel ezelőtt ezt ígérte. Tény az, hogy a Carter-adminisztráció alatt négy új federális ügynökség létesült és a federális alkalmazottak száma majdnem 30,000 fővel emelkedett. Néhány federális ügynökséget elnöki rendelettel meg lehetett volna szüntetni. Jimmy Carter azonban erre sohasem volt hajlandó. Minden egyéb federális ügynökséget a törvényhozók jóváhagyásával meg lehetett volna szüntetni — Mr. Carter sohasem terjesztett ilyen törvényjavaslatot a federális törvényhozók elé.

Carter kijelentette:

— Reagan arra vonatkozó programja, hogy a honvédelmi költségvetést emeli, újabb hidegháborút jelentene a Szovjetunió és Amerika között és a nemzetközi békét veszélyeztetné.

Az Elnök nyilvánvalóan nem gondolt arra, hogy a világon a Szovjetunió fordítja költségvetésének legnagyobb százalékát fegyverkezésre (az erre vonatkozó kimutatás az Egyesült Nemzetek Szervezetének statisztikai irodájától

származik) és ha egyáltalában van jelenleg olyan ország a világon, amely semmi jelét nem mutatja a megbékélésnek és a Lékének, akkor ez az ország a Szovjetunió.

Nem sokkal később Mf. Carter ezt mondotta:

— Ha elnökké választanak, az amerikai honvédelmi költségvetésnek kétszeresére való emelését fogom javasolni.

Nem érthető az, hogy ha nincs háborús veszély, (amint Carter állítja) akkor miért kellene a honvédelmi költségvetést a jelenleginek a kétszeresére emelni? Ezenkívül: Minden olyan terv, amely a Pentagon költségvetését a jelenleginek a kétszeresére emelné, irreális az amerikai nemzetgazdaság jelenlegi helyzetét tekintve.

Az Elnök a következőket mondta bostoni beszédében:

— Ha újra választanak, kétmillió álláslehetőséget teremtek Amerikában.

A kijelentés fantasztikus, elsősorban annak ismeretében, hogy az észak-amerikai kontinensen az autóipar válságban van (és-..a hozzákapcsolt iparágak is). Ezenkívül: Ha kétmillió új álláslehetőség megteremtése lehetséges, miért nem került erre sor a Carter-adminisztráció négy esztendeje alaü?

Mindezeket összefoglalva, a cikkíró véleménye a következő:

— Mindkét jelölt együgyű és Carter hátránya talán az, hogy nem is őszinte. Reagan nem tud nem őszinte lenni, mivel még nem volt ideje arra, hogy

ígéreteit megszegje. Valószínűnek látszik, hogy a két tehetségtelen elnökjelölt közül Reagan elnökké választása lenne a megfelelőbb Amerika számára. Elsősorban, Reagan még nem bizonyította be, hogy belső gazdasági és külpolitikai vonatkozásban cselekvésképtelen. Ezenkívül: Reagannak számos lehetősége van arra, hogy megfelelő tanácsadókat és minisztereket válasszon maga mellé: Kissinger, Teller és Simon a lehetőségek, többek között.

Végezetül: ha elnökké választják, majdnem bizonyos, hogy Ronald Reagan, aki elnöki időtartamát befejezve 74 esztendős lesz, újraválasztásáért nem indulna és majdnem bizonyos, hogy megbukna, ha ezt el* határozná. 1984-ben tehát, szükségszerűen, a Fehér Ház támogatásával és előnyös pozícióból George Bush lenne a Republikánus Párt elnökjelöltje, az az ember, aki az utóbbi évek legtehetségesebb és legintellii gensebb amerikai politikusa.

E sorok írójának az a véleménye, hogy Carter és Reagan után, végülis, Amerikának olyan elnökre lenne szüksége, mint George Bush. A cikkíró azzal a fenntartással fog Reaganra szavazni, hogy ez a másodrangú filmszínész az idis óták párbajában valamivel kevésbé volt együgyű, mint Carter és négy év múlvli amúgyis George Bush “fog vágtatni” a GOP nevében a Fehér Ház felé.

MOLNÁR TRAM A6ENCY

Charter

APEX

303 East 80th St. N.Y.N.Y. 10021 Tel:535-3681

Izraelbe £99..-tői Budapestre 498.- — 625.-.

Budapestről 454.------ 571.--Bécsbe 498.--tői SPECIÁLIS TÚRÁK

Arizona — Las Vegas — Los Angeles — Colorado — Washington D.C. és Niagara Falls — csoportvezetőkkel.

Az utazás bizalom kérdése; IKKA TUZEX COUMTOL RIST küldés. Az összes bel- es külföldi légitársaságok hivatalos képviselője.

ROKONKIHOZATAL A LEGOLCSÓBB ÁRON!

Barbara Boltok