Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-08-23 / 820. szám

1980 augusztus 23. * MENÓRA 3. oldal „Kanada kulturális jövőjének alapja a multikultúrális hagyományok ápolásában rejlik". — Pierre Elliot Trudeau, 1971 október. Mit illik - és nem illik tudni a nyugatkanadai zsidóság múltjáról ? Harry Grutkin: „The Journey Into Our Heritage: A Story of The Jewish People in The Canadian West”. Évek óta azzal froclizom nyugatkanadai zsidó barátaimat (főleg a Winnipegen, Reginában és Calgaryban élőket), amikor csaknem áhítattal emlékeznek a préritartományok zsidó út­törőiről, hogy mindez csupán fantáziájuk szülötte. „Ha ezek az úttörők valóban olyan jelen­tősek voltak”, — mondogatom kajánul, de komolyra erőltetett arccal — „miképpen lehetséges, hogy ennek egyetlen könyves­boltban sem lehet jelét találni; ugyanakkor tucatszámra vásárolhatók az ukrán, lengyel, mennonita, német és izlandi pionírok munkásságáról írott könyvek?” — Mire barátaim, akik általában nem nennek a szomszédba talpraesett válaszért, rendszerint azzal replikáznak, hogy „senki sem szeret százkötetes könyv­­sorozatokat olvasni”. Norman Schwartzman még azt is hozzá­teszi (kajánul, de komolyra eről­tetett arccal), hogy „...míg a nyugatkanadai magyar pionírok jelentőségét egy vékony füzetecskében lehet publikálni, addig a zsidó úttörők méltó ábrázolásához nem találtatik elegendő nyomdafesték Van­couver és Winnipeg között”. Ezután beülünk valamelyik bisztróba és a második koktél után egyikünk sem tudja a kajánságot komoly arc mögé bújtatni. A negyedik után pedig Norman már velem énekli, hogy....shak égi kishleani vann a világon”, amire még akkor tanítottam meg, amikor a multikulturalizmus gyerek­cipőkben járt. Norman Schwartzmant nem­csak azért kell külön hang­súlyoznom, mert testi-lelki jó­barátom, hanem azért is, mert édesapja, a legendáshirű Sch­wartzman rabbi külön piedesz­­tált foglal d Harry Gutkin (akit ugyancsak barátomnak nevez­hetek) közelmúltban megjelent, zsidó úttörőkről írt és fényké­pezett könyvében: „Utazás a hagyományainkba: Nyugat-Kanada zsidó úttörőinek története”. Harry egv tipikus winnipegi konzervativ zsidó család büszkesége, elsőrangú fényképész, s mint e könyve bizonyitja, tehetséges prózaíró is. Egy csaknem évszázados * * í )ÍEL & SPA Sluron Springi NY 1345» (the "CafUtad ot America"! Már elfogadunk előjegyzéseket a NAGY ÜNNEPEKRE kénes forró fürdőkezelések, reuma és egyébb izületi bán­­talmakra. Szép szobák — szigorúan kósher étkezs. Szórakoztatás, uszoda, kirándulások a környékre. YARKONY S ADLER Hotel szeptember 22-ig van nyitva Augusztus 20.-a után 20 százalékos kedvezmény. Rezervációért telefonáljon. 212-494-8779 vagy 518-284-2285 visszatekintés ábrázolásához nemcsak naplóírói tehetségre van szükség, hanem narratori nyelvezetre is. Gutkin könyve az első doku­mentum a nyugat-kanadai zsidóságról. Évekkel ezelőtt Stewart Rosenberg rabbi meg­próbálkozott egy kétkötetes kanadai zsidó almanach-hal, ami kétségtelenül bátor vál­lalkozás volt, de gyengén sikerült adatgyűjtés. Persze, Rabbi Rosenbergnek ment­ségére szolgál az a tény, hogy amerikai lévén csak rövid utaz­gatások alkalmával szerezhetett tapasztalatokat a kanadai zsidó­ságról. Harry Gutkin azonban „tősgyökeres” kanadai, akinek ősei csaknem száz évvel ezelőtt már arany után kutattak a nyugati partvidéken. így aztán nem került különösebb nehéz­ségébe felkutatni a „gyö­kereket”, írott emléket állitani azoknak, akik gyümölcsözővé tették a nyugatot. Gutkin könyvének egyik legnagyobb értéke, hogy kronologikus adatismertetés helyett a zsidó pionírok élet­művét kanadai perspektívákban sorolja fel, s a multikultura­lizmus szellemét követve, a személyeket állítja az események forgatagába, nem feledkezve el más etnik csopor­tok baráti vagy ellenséges magatartásáról sem. A Bronf­­man-család portréjában nem­csak Ekiel Bronfman patri archális egyéniségével ismerkedünk meg, hanem Gure Anderson és Vasyl Fedorkiw nyugati befolyásával is, amely olyan mérföldkövek megalapozására tekinthet vissza, mint a vasútépítés vagy az első bankalapítás kísérlete. Persze, mint minden multikultúrális könyvnek, Gutkin könyvének is vannak gyenge oldalai. Elsősorban az, hogy kívülállónak elkerül­hetetlenül az az érzése támad a könyv olvasása közben, hogy a nyugati zsidó pionírok szentek voltak: Gutkin kínosan kerüli a zsidó „rossz gyerekek” emlegetését; azokat, akik politikai világnézet vagy életmód szempontjából nem illenek a pantheon falai közé. A Bronfmanok ábrázolásában például a sorozat csaknem megszakad Ekiel portréja után; az egyetlen mondat a leszár­mazottakkal kapcsolatban így hangzik: „Ekiel után a Bronf­man család nagy vagyonra, befolyásra és hatalomra tett szert a Seagra-ház megalapí­tásával”. Egyetlen szó sem mél­tatja Sámuel Bronfmant, a hatalom megalapítóját, talán azért, mert Gutkin szégyelli, hogy Sam szeszcsempészéssel is foglalkozott Manitobában, Saskathcewanban, a Dakoták­ban és Minnesotában. Holott ugyanebben a kalandban olasz, német, magyar, ukrán és skan­dináv üzletemberek is ugyanúgy érdekelve voltak, mint Bronfman vagy Finkel­­stein, s a róluk megjelent etnik bibliográfiák csaknem büszke­séggel emlékeznek meg a rum, whisky és más alkoholok érté­kelésében. James Gray: „Booze” és Peter Newman: „The Bronfman Dynasty” című könyve csaknem történelmi NE MONDJON LE AZ UTAZÁSRÓL Garantáltan biztosított helyeink vannak IZRAELBE! Indulások szeptember 8, 15 és 22-én. Vissza indulások: október 6, 13 és később csupán 699.00 REICHBERG TRAVEL AGENCY 1281 49 Street (13 Ave. sarok) Telephoné: (212) 436 - 1044 Brooklyn N.Y. 11219 (Magyarul beszélünk) hűséggel foglalkozik a szesz­csempészéssel, bár elmulasztja megemlíteni, hogy Sam Bronf­man ilyenirányú tevékenysége szoros kapcsolatban volt a „száraz” és antiszemita WASP farmerek politikai sület­lenségével a manitobai és saska­­tchewani prérin. Valószínű, hogy hasonló meggondolások késztették Gutkint a huszas és harmincas évek nyugat-kanadai zsidó kommunistáinak szűkszavú említésére. Holott ennek a mozgalomnak erős politikai motívumai voltak: Dimenstein, Shklober, Zipper, Gelfarb és más zsidó vezetők a kom­munista mozgalomban látták az egyre növekvő antiszemitizmus ellensúlyozását. A harmincas évek elején, amikor a hitleri náci „filozófia” magjai termékeny talajra találtak a kanadai prérin (a WASP, angol­­szász farmerek antisze­mitizmusa kitűnő alkalmat talált a csaknem nyílt zsidó­üldözésre), a katasztrófát szemaforként érzékelő zsidóság nem megvetendő része az akkoriban erősödni kezdő kom­munista mozgalomban látta a védekezés egyetlen lehetőségét. (A történelmi hűség kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a Molotov-Ribbentrop egyezmény láttára ugyan­ezek a zsidók csalódással hagyták el a kommunista tábort, s a negyvenes évek elején már ugyanúgy harcoltak a kommunista ideológia ellen, mint korábban a náci ter­jeszkedés ellenében.) Gutkin, a kommunizmussal való szim­­patizálás vádjától való felei­mében, olyan nyugat-kanadai prominens zsidó kom­munistákat is kihagy művéből, mint Annié Ross, aki három évtized óta vezetője a winnipegi Mount Carmel klinikának, jól­lehet, az átlag kanadai véleménye szerint Ann Ross „Ez csak Kaliforniában történhetett meg” — hör­dült fel 1966-ban az ame­rikai közvélemény, amikor Rónáid Reagant az állam kormányzójává választot­ták. Csak az Egyesült Ál­lamok legkülöncebb vidé­kén, a „minden extrava­ganciák földjén” érték föl ésszel, hogyan kerülhetett egy hollywoodi filmszí­nész az állam irányító posztjára. Ma, 14 évvel ez­után, megtörténhet, hogy nemcsak Kalifornia legfőbb ura lesz. Rónáid Reagan a Repub­likánus Párt 198ü-as elnök­jelöltje. A legutóbbi köz­vélemény-kutatások sze­rint, ha ma szavaznának az amerikaiak, ő lenne a Fehér Ház ura. Reagan kezdeti sikereit a demokraták megtapsol­ták, mert úgy érezték, hogy ő a legkönnyebben meg­verhető ellenfél. Csaknem minden választási szakértő egyetértett abban, hogy ön­pusztító lépés volt egy ilyen kifejezetten jobbolda­li elnökjelölt kiválasztása, hiszen a Fehér Ház gazdá­jának ma a centrizmust kell megtestesítenie — ír­ták, mondták, gondolták. A demokrata üdvrivalgások azonban csakhamar riada­lomba csaptak át, hogy minden egyes közvéle­mény-kutatás mindinkább cáfolni látszott a Reagan­­nel kapcsolatos addigi el­képzeléseket. De főleg az támasztott zavart a soraik­ban, hogy úgy látták; a függetlenül gondolkodó de­mokrata szavazók is húz­nak feléje. Az események e fejlődé­se során mindinkább ösz­­szetetté vált a „Reagan­­jelenség”, és ma már az a helyzet, hogy a legnagyobb hiba , lenne lebecsülni, ahogy azt kezdetben politi­korunk egyetlen Florence Nightingale-je, aki rendü­letlenül védelmezője és istápolója a szegényeknek. A szimbólum, mely a nyugati zsidók úttörőinek életművéből táplákozik, kitűnően meg­mutatkozik Gutkin alma­­nachjában. Az érvényesülésért folytatott szívós munka, az ellenséges légkörben érvé­nyesülő „survival”, s a munka gyümölcséből folytatott jótékonykodás impresszíven szövi át a sorokat. Ugyan hány kanadai tudná Gutkin doku­mentuma nélkül, hogy számos nyugati egyetem, népjóléti szer­vezet és egészségügyi szolgál­tatás fűződik a Rappaport-ok, Arkin-ok, Spivak-ok és Zarit­­sky-k nevéhez? Hogy a zsidó jóléti szervezetek, mint például a JIAS, évtizedeken át nyúj­tottak pótolhatatlan szolgálatot a rémkorszak előtt, alatt és után érkezett szerencsétleneknek? A századforduló eseményeinek leírása után Gutkin kitűnő érzékkel alkal­mazza a magyar zsidó lángész, Hirsch János megrendítő emlékezését a Holocaustról, ahelyett, hogy saját, tapaszta­latokra nem alapuló véleményét szellőztetné. Hirsch, aki a forradalom utáni menekülése során Winnipegen talált^új ot­thont, s megalapítója volt a Manitoba Theatre Centre-nek, saját tapasztalatain keresztül írja le a rémkorszakot, történelmi hűséggel, megtartóztatással, demagógia helyett jóízléssel. A könyv nem nélkülözi a humort sem. Bár, mint említettük, Gutkin húzódozik a „rossz gyerekek” méltatásától, a zsidó folklór teljessé tétele érdekében külön fejezetet szen­tel a legendás winnipegi North End zsidó pionírjainak. Megis­merhetjük közelebbről „Duck” Levson-t, akinek fűszer­­pzletében a zsidó fiatalok kar­­birkózó (arm wrestling) mécs­eseket rendeztek; ,,Boozy” kai vetélytársai tették. En­nek ellenére még ma is so­kan akadnak, akik pusztán megvető kifejezésekkel akarják elintézni, terjeszt­vén róla, hogy nem más, mint „egy kiöregedett cow­boy, aki a 80-as évek prob­lémáira szimplifikáló re­cepteket ajánl.” A „szimplifikálás” ame­lyet az amerikai kulturális és politikai élet krémje hány a szemére, voltakép­pen választási hadjáratá­nak egyik kulcspontja, amellyel leginkább meg tudja közelíteni a töme­gek gondolkodását, a von­zásában tudja őket tartani. Nyelvezete az amerikai vi­déki kisváros nyelve, azé a környezeté, amelyben szüle­tett (1911-ben az illinoisi Tampicóban), s amelynek értékeit minden egyes be­szédében ünnepli. A munka etikájáról, a család egysé­géről, hazafiasságról, az egyén függetlenedési vá­gyairól, és a polgárok egy­más iránti szolidaritásáról szónokol rendszerint. Azok­ról a „hagyományos eré­nyekről”, amelyek naggyá tették Amerikát, tehát olyan gondolatokat vet föl, olyan érzelmeket pendít meg, mint amelyeket Car­­ter pendített meg 1976-os sikeres kampányában, és amelyek megelégedéssel töltik el a legkülönbözőbb izgalmak egymásutánjában a nemzetet. Arra számít, hogy a nagy bizonytalan­ságban leginkább a múlt nyugtatja meg az embere­ket a jövőt illetően. Két okból teszi mindezt. Először is azért, mert azok közé az amerikai politiku­sok közé tartozik, akik leg­inkább megtalálták a ma­guk televíziós stílusát, ami persze nem kis mértékben színészi múltjának tudha­tó be. Higgadt a beszéd-Rusen-t, aki egy szobás Jqkásában napi öt gallon kisüsti pálinkát főzött, s azt még a cirkáló, rendóijárórök is elő­szeretettel fogyasztották; „Coke” Lander-t, aki éjjel­nappal coca-colit ivott, mert szentül hitte, hogy a fránya ital megőrzi a szépséget ás az arc frissességét, aztán megjelenik Mérv the Curve, aki Casanovát meghazudtoló étvággyá! fogyasztotta a városrész szép­asszonyait, s jelentősebb playboy volt, mint a későbbi Grossmann; és Schechter the Connecter, aki mindenféle hatósági személlyel, alvilági nagysággal és vezető politi­kussal virágzó kapcsolatokat tartott fenn. A Fleischer-család, amely tartományi és federális képviselőtől kezdve futball­­játékosig egy egész sor nevezetességet adott Win­nipegnek, s a Hali-család, melynek egyik legismertebb leszármazottja, Monty, hetek alatt hódította meg Hollywood­ot. Ez a színes folklór, grotesz humorával és multikultúrális jellegével, közös kincse marad a nyugatnak. A könyv megjelenése után némi szomorúsággal közöltem Harry Gutkinnal és Norman Schwartzmannal, hogy ezúttal sikerült kifogniok a szelet a vitorlásból: uaratásaimnak és froclizásaimnak nem lesz többé alapja. Vigasztalásul Norman megtanította Harry-t néhány magyar népdalra. Ezentúl legalább hárman fogjuk énekelni a bisztróban a negyedik koktél után, hogy „shak égi kishleani vann a világon”. Mert multikultúralizmus nélkül ugyan mit érne az élet?! Losonczy László »•••••< modora, fegyelmezett cse­vegő, gondosan kerül min­den rikító jelzőt és magas hangot, ami azt a benyo­mást kelti, szemben a hall­gató, a néző olyan meg­gondolt embert lát és hall­gat, aki meg akarja győzni őt a maga igazáról. Elté­rően az olyan elnökjelöl­tektől, mint például Ted Kennedy, Reagan rájött, hogy az „izgalmas szónok­latok” ideje lejárt, mert a televízió akusztikája merő­ben más, mint a népgyűlé­seké volt valamikor. Hiba lenne azonban el­­nökjelölti hadjáratának hatásos voltát csupán tele­víziós vonzerejére csök­kenteni, tehát annak tulaj­donítani, hogy egy jórészt technikai ügyesség vitte őt előre. Barátai és ellenfelei egyként elismerik, hogy mind a legkülönbözőbb té­mákat egyszerűsítő mód­szere, mind szónoki stílusa voltaképpen híven tükrö­zik egyéniségét. Reagan valóban „egyszerű ember”, akinek „egyszerű gondola­tai egyszerű értékítélete­ken nyugszanak”. Nem igaz az, amit ellen­felei terjesztettek róla, ne­vezetesen, hogy csak akkor kezdett hirtelen érdeklődni a politika iránt, amikor 1966-ban kormányzóvá vá­lasztották. Nem volt az az „üresfejű színész”, akinek még ma is sokan hiszik. Dómokrata ellenfelei Ka­liforniában azt hangoztat­ják azonban, hogy kor­mányzóként sokkal mér­téktartóbb módon viselke­dett, mint azt ultrakonzer­vatív elvei alapján várni lehetett volna tőle. Lehet, hogy akadnak és nem is kevesen, akik azt várják, hogy ha a Fehér Házba jut, ugyanez történik majd. Meglátjuk. Esetleg. Ugo Stíllé A „Reagan-titok” COIUUEBE DELIA SERA MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK Központi Irodája a HUNGÁRIA Alacsony árak, szakszerű ügyintézés A világ legjobb légitársaságainak gépeivel utazhat, kívánságának megfelelő tartózkodási időre: KLM * PAN AM * SWISSAIR * SAS APEX 7-90 napig Rokonkihozatal - APEX Október 1-től $498.00 $ 574.00 $ 454.00 NEM KÖTÖTT JEGYEK BUDAPESTRE vagy BUDAPESTRŐL 14-120 napig $570.00, Szeptember 15-ig $699.00. Egyirányú (one way) jegyek bármely irányban $321.00, Szeptember 15-ig $355.00. EGYÉNI UTAZÁSOK BEL és KÜLFÖLDRE, EGESZ ÉVEN ÁT. Jegyek Californiába minden kötöttség nélkül $258.00 AUTÓBÉRLÉS - MOTELFOGLALS - GYÓGYFÜRDŐI BEUTALÓK - VÍZUMOK beszerzáse. Kéije legújabb IKKA - TUZEX - COMTURIST árjegyzékünket HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU 1603 Second Arénáé, New York, N.Y. 10028 Tel.: (212) 249-9363 249-9342 CSÁRDA HUNGARIAN RESTAURANT _____ 1477 Second A«.(77 utca sárik) Tulajdonos: ELISABETH a volt TIK-TAK étterem konyhafőnöke Nyitva: naponta este 11-ig, vasárnap este 10—ig Töltött csirke, fokhagymás natúr szelet, resztéit borjumój,stb.. ASZTALFOGLALÁS: 472-2892 NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE LEGNAGYOBB MAGYAR HENTESÁRÚ ÜZLETE YORKVILLE PACKING HOUSE Co. 1560 Second Ave. (NI utca sarok) NKW YORK lel: (212) 628-5147 Hatalmas árúbóséggel előzékeny kiszolgálással várja a jó falatokat szerető vásárlóközönséget. MOLNÁR m m ABRNCr Charter APEX 303 East 80th St. N.Y.N.Y. 10021 Tel:535-368l Izraelbe 699.-től Budapestre 498.- — 625.­­Budapestről 478.- — 571.­­Bécsbe 625.-től SPECIÁLIS TÚRÁK Arizona — Las Vegas — Los Angeles — Colorado — Washington D.C. és Niagara Falls — csoportvezetőkkel Az utazás bizalom kérdése; IKKA TUZEX COUM­­TOUR1ST küldés. Az összes bel- es külföldi légitársaságok hivatalos képviselője. ROKONKIHOZATAL A LEGOLCSÓBB ÁRON! Barbara Bollok «***£*»> \$OK C°Ävav.de \ Cü R,b,1‘s meamt beach telephone SAVE! per person double occup | 2 SUPERLATIVE MEALS OAILY • FREE LUNCHEON SNACK Constant Rabbinical Supervision Machgiach on Premises FINEST KOSHER CUISINE N.Y. OFF: 757-8536 On the Ocean at 67ih Street Miami Beach. Florida 33141 305-866-8831 STERLIHfc MANY ARTS & CRAFTS .CHILDREN S OAV CAMP W **^ORT CALL or WRITE, FOR INFORMATION IF IT IS STERLING YOU KNOW IT S THE FINEST

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents