Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-08-16 / 819. szám

MENÓRA^J^Wj«d|gratus^é. 19. oldal BERNARD FARKAS d.d. DENTU ROLOGIST 3600 Van Horné Ave., (Colé des Neiges sarok) Telefon: 733-5610 733-2007 Mindenféle fogsor munkát elsőrendűen, garanciával KÜRTHY MIKLÓS p A M -RESTAURANT P A IA 1425 Stanley St. 288-3090 ízlelje meg házunk magyar és egyéb különlegességeit, (Paprikás-csirke, bécsi-szelet, resztéit máj, gulyás curry-vel, green pepper steak stb. ) Választhat 17 féle kávénkból, lisztmentes tortánkból és különleges süteményeinkből. □ Fully licensed Nyitva reggel 10-től vasárnap is. RESTAURANT A földszinti teremben: Frissen-sült halak roston. Az emeleti teremben. Görög specialitások, saláták, Klasszikus gitárzene este 8-tól, kedd kivételével. Nyitva:fÖldszinti terem: 11:30 - 3 óráig és 5 órától éjfélig­emeleti terem: 5 órától hajnali 3 óráig 5292 Park Ave. Montreal Que. Tel: 274-9313-4 !XHWS5EScWWíaíffi52Wffi525ü; 5771 VICTORIA ^VENUE Finom külföldi és kanadai csemegeáruk és sajtok Ismert, legfinomabb magyar hentesáruk Magyar és európai cukrászsütemények Külföldi esspresso kávék, kakaó, konzervek Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemények 733-8462 LT*TA KJtfirWEJiR Kosztümök, pulóverek Ruhák mérsékelt áron 5315 St.Lawrence Blvd., Telefon: 272-2468 Mr.Bineth Vasárnap Is nyitva Értesítem Montreal magyarságát, hogy a Hungária he­lyén megnyílt a csárda Montreal legnagyobb magyar étterme. ízletes magyar ételekkel és italokkal. Mindenkit szeretettel vár az új tulaj­donos a közkedvelt Margitka. Eskflvőre, partyra 140 személyes különterem. Asztalfoglalás: 843-7519 3479 St. Lawrence Blvd. K0MLÓS TIBOR SZUCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ÉS RAKTÁRON ALAKITAS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST.ALEXANDER St. Room 240 Tel. 842-7536 EMERY’S Exclusive Furs Inc. 5327 Sherbrroke St. W. Montreal, Que. Tel.: 481-8820 és 488-6711 Szőrmék javítása, tisztítása, alakítasz ____ 00 2 o t?j 2 Ö ' c j-V V A Kelen Iroda közleménye: Ne tévedjen! Motto: A demokrácia elviselhetetlen és ostoba életformának tűnik, mindaddig, amíg az ellenkezőjét meg nem ismertük. (Sir W inston Churchill) — Asszonyom, tegnap este nem tudtam eljönni: otthon kellett maradnom, mert egy telefonhívásra vártam. Akinek megbeszélésünk szerint fel kellett volna hivnia — végülis. nem hivott fel. Éjfélkor már tudtam, hogy nem fog felhívni és akkor megpróbáltam telefo­nálni neki. Nem válaszolt a telefonra, nyilvánvalóan nem volt otthon, elment tehát hazul­ról, mielőtt felhívott volna. Akkor lefeküdtem aludni és mi­előtt elaludtam volna, szomorú voltam. (Minden nap, mielőtt elalszom, szomorú vagyok, szomorúbb mint nappal, ez az elalvás előtti szomorúság már rutinná-vált életemben.) — Arra gondoltam az ágyban fekve, hogy egész életemet azzal töltöttem, hogy telefonhívásokra vártam és megpróbáltam másokat tele­fonon felhívni. A telefon min­dig süket maradt, mindkét vonalon. Végigéltem egy hosszú életet, sikertelen és eredmény­telen telefonhívások közben. — És ma már csak ez maradt számomra: a telefon, amely nem szólal meg, a telefon, amely nem válaszol ha valakit felhívok. Óh, Asszonyom, tud­ja-e, hogy milyen szomorú, amikor a telefon zúgását halljuk és a másik vonalon senki sem veszi fel a kagylót? Tudja-e, hogy milyen szörnyű, amikor a telefon mellett ülünk és várjuk a hivást és senki sem hív fel bennünket? Ma már, az évek végső óráiban, tudom, hogy az élet nem volt más, mint telefon­­hívásokra váró esztendők sorozata és telefonhívások sorozata, olyan telefonhívásoké, amelyekre senki sem válaszolt. Ma már tudom, hogy a telefon Napok sod... nemcsak technikailag, hanem érzelmileg is modern életünk jelképe: jelképe annak, hogy valakivel nem tudunk beszél­ni... hogy alapjában véve senkivel nem tudunk beszélni... a telefon mindig süket. — Óh, Asszonyom, olyan életben élünk, ahol nem vála­szolunk egymásnak. Olyan élet­ben élünk, ahol nem törődünk egymással. Azt hiszem, érzel­mileg távolabb vagyunk egy­mástól. mi, emberek, mint valaha is. A kőkorszak beli em­berek köveket hajítottak egy­másra és ez volt az érzelem ki­fejezése. A középkori keresztes­lovagok előzőleg néhány nőt el­égettek boszorkányként, azután paripájukon elindultak a Szent­földre. (Melinda, az erényövet rád tettem, a kulcs az övemen van. — Melinda azonban tudta, hogy az erényövet kinyitó kulcs már hosszú ideje Siegfried övében van.) — Asszonyom, valamikor, nagyon régen, közünk volt egy­máshoz: köveket hajítottunk egymásra és paripáinkon a Szentföldre indultunk, hogy meghódítsuk azt a területei, ahol zsidó próféták születtek. — Ma már azonban csak a telefon van, amely nem válaszol, a telefon, amelyen nem hívjuk fel egymást. Ma már egymástól távol élünk, kő­záporok és erényövek nélkül. S mégis, amikor tegnap éjszaka a telefonhívásra vártam, arra gondoltam: kőzáporok, boszor­kányok és erényövek nélkül is érdemes élni, egyszerűen azért, mert az élet nemcsak mindennél keserűbb, hanem mindennél édesebb is. Bármeddig élünk is. mindig tudunk reménykedni abban, hogy a telefon egyszer­­csak mégis megszólal. Amikor ellépek a kirakat elől és visszafordulok, látom, amint a próbababa lehajol és a mellette lévő kisasztalon a telefont tárcsázza... vár egy ideig... azután leteszi a kagylót és vállat von... nyilvánvalóan senki sem válaszolt a hívásra... II Nemrégiben a Boston Pop Orchestra műsorát néztem a televízión. Számomra a Rodgers-Hammerstein zenénél is érdekesebb volt az, amikor a kamera közel ment a zene­karhoz. A nagybőgős kétség­telenül kiábrándult és szomorú ember... időnként szomorúan tépte meg a nagybőgő húrjait: ez az ember már elvesztette hitét az életben. Talán tegnap otthagyta a felesége és amikor hazatért a nagybőgő húrjainak tépéséből, a következő búcsú­levelet találta: Dear kenneth. véglegesen elhagylak. Rájöttem arra, hogy a baloldalon játszó másodhegedűs. George, számomra az igazi férfi. George és én új életet kezdünk a másodhegedúvel. — Azután figyeltem, amint a három­szögön játszó zenész nagyon gondosan és szinte fantasztikus felelősségtudattal, időnként megütötte a háromszöget. Nyomban tisztában voltam az­zal. hogy ez az ember komolyan veszi az életet. Karrierjét való­színűleg úgy kezdte, hogy 18 éves korában, a középiskola elvégzése után odaállt apja elé és azt mondta: — Atyám, én nem akarlak ügyvédi pályádon követni, én életcélomul tekintem, hogy egy zenekarban a háromszöget megüssem. Azt hiszem, hogy amikor ez az ember, a zenekari program után. még reggel is alszik ott­hon és gyerekei hancuroznak, felesége igy korholja őket: — Hey, Madge, Bob, legyetek csendesek! A papának pihennie kell. Tegnap éjszaka keményen dolgozott, négyszer megütötte a háromszöget. III. Éjszaka van és hazafelé ban­dukolok. Most érkeztem haza munkából. A sötét utcán, velem szemben egy férfit látok. A férfi kockázik önmagával, vegülis, elejti az egyik kockát. A kockát felveszi és amikor észrevesz engem, kéretlen magya­rázatként mondja: — Uram, a hatos sohasem jön ki. A kocka mindig leesik és azután megfordul. Sohasem tudok négy hatost kihozni a do­logból. Idehallgasson, próbálja meg maga. Megpróbálom. Az utolsó kocka hatos, de kiesik a kezem­ből és lassan pereg az utcán. A férfi felveszi, közelebb jön hozzám és azt mondja: — Látja, erről van szó, uram, a hatos sohasem jön ki. Hazamegyek és előveszem az én kockáimat és amikor le­dobom a kockákat, az utolsó kocka hatos, de leesik a sző­nyegre, megfordul és amikor felveszem, már csak négyes. — A hatos sohasem jön ki — mondom magam elé ke­serűen és azután lefekszem aludni. Az íróasztalon hagyott kockákra ráhullanak az utcai neonfények, a hatosok fent van­nak... holnap talán meg­próbálom a dolgot... talán az utolsó hatos is kijön... azután elalszom. IV — Gazda, a mi lakásunkban állandó rendetlenség van és en­nek véget kell vetni — mondja kiskutyám. Sweetheart, mi­közben a díványon fekszik és már legalább egy órája töp­rengve rágja a pracniját. — Darling, nekem olyan sok dolgom van, hogy a rendet­lenség valójában nem az én hibám. — Majd rendet teremtünk itt — mondja Sweetheart — elő­ször is. Gazda, szedd össze a játékaimat és tedd a játékokat a konyha mellé, a bal sarokba. Majd én, ha akarom, szét­hordom a játékokat, de te min­dig tedd a játékokat oda. Ezen­­kívül, vannak mosatlan edények is. Mosd el az edé­nyeket, Gazda. Mikor ez is megtörténik, Sweetheartnak további utasí­tásai is vannak: — Porszivózd ki a lakást. Gazda. Csak azért, mert valaki agglegény, nem kell a lakásnak ilyen szörnyűségesen rendet­lennek lennie. Kiporszívózom a lakást és igyekszem mindent rendbe tenni. Sweetheart rajtam tartja a szemét és megszólal: — A székeket is tedd a helyükre és a coctail asztalt is. Gazda. Amikor mindezt megteszem, magam is megdöbbenek azon, hogy milyen rendes a lakás. Ezután önszorgalomból — mert most már lelkes vagyok — elrendezem a könyveket a két könyvszekrényben. Sweetheart elégedetten bólint: — Rendben van. Gazda. Amikor következő csütör­tökön házvezetőnőnk belép a lakásba, szinte megdermed és azt mondja: — Mi történt itt? Ez a lakás még sohase volt ilyen tiszta és rendes! — Well — mondom — az ember igyekszik! Sweetheart a díványon fek­szik, elgondolkozva rágja a pracniját, rámnéz és nem szól semmit. Egy Picasso: - hét másodperc New Yorkban, a zuhogó esőben is teljes órát kell sorban állni és várni. Nem valami superman-film­­re, vagy baseball meccsre, hanem a „Látványosságok látványosságá­ra" — így a TIME magazin, az „Évszázad Eseményére” — így a New York Times. Egyszóval: Pi­­cassora. vártak, hogy a csaknem ezer míf­­vet megtekinthessék. Erre a célra kiürítették a múzeum három emele­tét, így kb. öt kilométernyit gyalo­golnak a művész képei előtt. „Azt akarom, hogy az emberek tántorogjanak ,amikor innen kijön­nek" — mondta William Rubin, a múzeum gondnoka, aki röviddel a MOMA sarkán túl, a Hatodik Ave­nuen van egy kávéház, amely , Pi­casso Burger”-t árusít. így kérész telte át, erre az alkalomra a kö­zönséges Hamburgert, szerencsére nem kubista formában... Várakozó tömeg a MOMA sának A Modern Művészetek Múzeuma (angol rövidítése MOMA) előtt, a hivatalos megnyitást megelőző nap, még a MOMA tagjai is türelmesen Mi szolgáljuk Kanada magyarságát már több mint ötven éve töretlen hűséggel, közmeg­elégedésre. IKKA TUZEX ROMÁN küldéseket a leggyorsabban továbbítjuk Az IKKA most többet ad a dollárért. MINDEN UTAZÁSI ÜGYBEN forduljon hozzánk. Gyönyörű utakról adnak felvilágosítást gyakorlott tisztviselőink. j i 467 Mansfield St.. Montreal. H3A 1 t5 Te Telefon: 842-904R. Québeci jogosítványunk van előtt, és a kiállítás prospektu­­fedőlapja halála előtt győzte meg a Mestert ennek a kiállításnak a megvalósí­tására. Rubin jóslata minden ne­hézség nélkül teljesedik. Az eddig majdnem ismeretlen festmények és szobrok halmaza lenyűgözi a néző­ket, melyek között dominálnak a többnyire érthetetlen kubista, ex­presszionista, szürrealista kompozí­ciók. Mire a kiállítás szeptemberre zá­rul, egymillió ember nézte végig. A MOMA pontos időbeosztásával 8000 embert zsúfolnak keresztül a termeken naponta, 600 személyt minden félórában, akiknek maxi­mum két órát szabad tartózkodt­ok odabent. így ha a számítás be­válik, egyidejűleg 2400 ember to­long a folyosókon. Ez azt jelenti, hogy minden kép, vagy tárgy meg­tekintésére összesen 7,2 másodperc idő áll rendelkezésére... És New York nem lenne New York, ha Picasso nevéből nem csi­náltak volna egy kis üzletet is. A M, nttea.ll úták Kegyelettel emlékeztünk A Mártírok Temploma Hitközsége társelnöke Práger István július 27-én, vasárnap délelőtt a De la Savane sír­kertben állított sirkövet hirtelen elhunyt felesége, Práger Margit emlékére. A srkőavatáson több, mint kétszázan vettek részt. Ott­láttuk az elhunytnak leányát, vejét és két unokáját Londonból (N.B.), Práger Jenőt és feleségét New Yorkból, a montreáli rokonokat, barátokat, a Práger család számos tisztelőit, valamint a Hitközség, a Nő­egylet és a Golden Age Club vezetőségét és tagjait. Rabbi Schnürmacher Miklós magasröptű beszédben emlé­kezett meg Práger Margitról, hitközségünk lelkes aktív tagjáról. Frischmann Vilmos kántor zsoltár éneke után Hegedűs György Board elnök nagy­hatású beszédben mutatott rá ennek az igaz zsidó asszonynak erényeire. Dományi Magdi a Nőegylet volt elnöknóje, a Nóegylet képviseletében méltatta Práger Margit kiváló emberi tulajdonságait és a közösségünkben kifejtett értékes munkásságát. Práger István káddis mondásával fejeződött be az avatási ünnepség. Práger Margit rajongásig szeretett féijének igazi élettársa és segítőtársa volt. Példaképe volt annak a puritán zsidó asszonynak, aki a családja iránti szeretetben, áldozatkészségben és zsidó népünkért való munkásságában és lelkese­désében talált életcélt. Nemes emlékét kegyelettel megőrizzük. Dományi i

Next

/
Thumbnails
Contents