Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)

1980-09-13 / 823-824. szám

10. oldal MENÓRA * 1980 szeptember 13-20, Ragaszkodtak hozzá, hogy haza­­kisérjék, egészen az ajtóig. Ked­vességből? Bizonyára őszintén hit­ték: olyan egyedül lesz, ha ők már elmentek! De mihelyt hátat fordí­tottak neki, rögtön nem érezték magukat annyira kiváltságosnak, annyira . túlélőnek". Ez a. „sze­gény Albert” a fekete öltönyével és a vörösre dörgölt szemével be­aranyozta köznapi hangulatukat. A szegény Albert egy utolsó bó­­lintással becsukta mögöttük az aj­tót, és égnek emelte szemét; egy utolsó sóhaj, egy utolsó tehetetlen mozdulat a fekete kesztyűs kezé­vel. Aztán, amikor a lépések már eltávolodtak, elhajította azt a ne­vetséges fekete kalapot, lerángatta a kesztyűt, mintha égette volna a bőrét, és az arcvonásai ellazultak, itlínt a bohócé amikor lelép a po­rondról. Elnyúlt a szalon legké­nyelmesebb karosszékében, azután észbe kapott és fölkelt, hogy le­húzza a székekről a huzatot, amely eddig téien-nyáron nem került le róluk ezek a huzatok azzal az ürüggyel, hogy megvédik a bútoro­kat a portól, rájuk kényszerítették a' saját színüket. Albert egymás mellé tolt két lecsupaszított ka­rosszéket, az egyiken elhelyezte a fenekét, a másikon a lábát, és rá­­. gyújtott..-. — Életem legjobb cigarettája — mormolta, és lehunyta a szemét, mint egy elégedett macska. Ha dorombolni tudott volna... ★ Fernande meghalt... És előbb, mint ő. Főként ennek örült. Az asszony tizenöt éve hajtogatta: „Ha már nem leszel mellettem..." Hogy panaszkodjék, és sajnáltas­­sa magát: és ime: elég volt egy húlés, amely tüdőgyulladássá sú­lyosbodott, hogy ő maga a „sze­gény Albert"-ré változzék. Egyéb­kén Fernande is megindultan igy nevezte őt: „Szegény Albert, te már sohasem fogod megtanulni, hogyan kell megkötni egy virág­­ésokrot!” Vagy beágyazni, vagy el­mosogatni, vagy megmetszeni egy rózsafát. Szegény Albert nem ér­tett semmihez.--- Csak a túléléshez! — mondta most magában, és ez a gondolat megnevettette magányos birodal­mában, amely ezentúl már csakis az övé, ahol garmadába gyűlik a mösatlan edény, ahol elhervadnak á csokrok — ahol életében először boldognak érzi magát. Hatvanéves korában igazán mégérdemelte. És ha tévedett az ember, és érzéki fel­­lobbanásában meggondolatlanul feleségül vett egy ostoba és go­nosz nőszemélyt vajon megérdem­­li-e, hogy utolsó leheletéig el kell­jen tűrnie? Hogy harminc éviig‘fi­zessen egy könnyelmű pillanatért? — Ugyan! Ideje volt, hogy Fer­nande meghaljon. Albert ezentúl lelkiismeret-furdalás és bútorhuza­tok nélkül fog élni, és gúnyos megjegyzéseket sem kell zsebre­­vágnia. Fernande barátnői mind­amellett ilyeneket mondtak: „Sze­gény Albert, maga nem maradhat egészen egyedül..." — Dehogyisr nem! Hát mit képzelnek ezek Hogy az ember nem tud meglenni nélkülük? — Soha többé nem hoz a birodalmába ilyen szívtelen te­­, remtést. Azt mondják, hogy a med­vének kegyetlen a mosolya; nem, nem kegyetlen, boldog. Úgy fog élni. mint egy medve. * Három hete már, hogy azt teszi, amit akar; minden reggel, amikor árra ébred, hogy egyedül van az ágyban, nyöszörgőit örömében. Három hete lent, a szalon tükré­ben borotválkozott (Bepiszkítod a bútorokat!), mert igy látta a cin­kéket a kertjében (Ezek a ronda madarak, felébresztik az embert, és csak a zabáláson jár az eszük!). Tehát ezen a reggelen is a szalon tükör előtt borotválkozott, ami­kor hirtelen kővé meredt, még a szive is kihagyott: megpillantotta Fernande-ot a tükörben. Lehunyta szemét, újra kinyitot­ta — nem, nem volt látomás. Sar­kon fordult: a küszöbön, mindkét kezében egy bőrönddel, Fernan­de... Vagy inkább a harmincéves Fernande pontos mása. Albert egy szót sem tudott szólni. Az ismeret­len különben sem hagyott időt rá. Letette a bőröndjeit, odafutott hozzá, a mellére hajtotta a fejét fa parfümje ismerősnek tűnt), zokogásba tört ki, és beszélt, be­szélt... (ó ez a hang, pontosan ugyanaz!) — Albert, drága Albert... En­gedje meg. hogy igy nevezzem! Én semmit sem jelentek magának, és mégis: ezentúl senki sem áll ma­gához olyan közel, mint én. Nem ismer engem, de már fölismert: Fernande leánya vagyok, Germai­ne... Beszélt magának rólam, meg­mondta hogy létezem? Dehogyis — folytatta, mielőtt még Albert megrázhatta volna bánatos fejét — ehhez túlságosan tisztelte ma­gát! A múlt — az a múlt. És ma­ga, bármilyen nagylelkű is, nem kell, hogy magára vállalja. A tör­vénytelen lánya vagyok, igen... Nem szenvedtem eleget? (Ugyan, ugyan, már megint zokog! De az­ért tovább beszél.) Szegény mama ő is szenvedett. (Mást nem hall tőlük az ember!) Titokban írt ne­kem. ó. Jobb lett volna, ha meg­mondja az igazat. Magának joga volt hozzá! És akkor én lettem volna a gyermekük helyett, aki sohasem született meg. Gondoz­tam, kényeztettem volna magukat... De még nem késő: idejében érke­zem. hogy vigasza legyek, hogy helyettesítsem öt maga mellett. A hiánya megtöri magát, engem meg az élet tört meg: egyesítsük szen­vedéseinket... (Már megint!) Al­bert, édesapám. Albert, hogy fo­gom magát dédelgetni ebben a házban, amelyben minden a drága elhunytra emlékeztet, ebben a ház­ban, amely az anyám otthona volt, ahol az ő otthonában, a saját ott­honomban érzem magam!... Miért nem szól, drága, drága Albert? De ügyen megengedi hogy igy nevez­zem? — Igen — mondta a férfi osto­bán, akárcsak harminc évvel ez­előtt. Nem vette rögtön észre, hogy a karosszékek visszakapták a huza­tukat, hogy a háta mögött csokrok kerültek a vázákba, hogy elvesz­tette a birodalmát. Mert az őszutó napsugara melengette mindennapi életét: valaki kedvesen szólt hoz­zá. Méhozzá nagyon kedvesen! Ez a Germaine, bár mindenben a sa­ját feje után ment, csakugyan fi­gyelmes volt iránta. Sőt: úgy ült le, egészen közel hozzá, rátett? ke­zét a megzavarodott férfira, hosz­­szan, mosolyogva nézett a szemébe. Kibékítette őt Fernande kísérleté­vel. és mindenekelőtt önmagával: Albfert végi-e megértette, hogyan tudta azt a másikat feleségül ven­ni harminc évvel ezelőtt. A hosz­­szú ellenségeskedés teljesen elho­mályosította benne a mátkaság idejét: Fernande halála előtt né­ha föltette magának a kérdést, hogy is volt képes... De hiszen Fer­nande akkoriban olyan vonzó volt, mint ma a leánya; miden éjszaka gondolt rá, és kívánta őt — mármint Femande-ot. Valóban Fernande-ról volt szó? Germaine odadrögölődzött hozzá. , Albert-pa­­pácská"-ból végül „drága, drága Albert” lett. A férfi pedig „kis ci­­cám"-nak szólította. Az első al­kalommal: — ó, Albert! — Ugyan mit, nincs ebben sem­mi rossz... Kis cicám! És Germaine: — Milyen fiatal maga a korá­hoz képest! Biztosan nagyon erős is! — Majd: — Vannak percek, amikor egészen természetestnek találnám, hogy tegeződjünk! — Egy este, lefekvés előtt: — Maga egy kicsit olyan, mintha a férjecs­­kém lenne! Albert hallotta a saját válaszát: a hangja elváltozott, mint a gyer­mekeké játék közben. — Te pedig mintha az én kis feleségem volnál! Amikor Germaine jó éjszakát kí­vánt neki, az Albert orcájára nyo­mott csók majdnem odaért az aj­kához. Vetkőzés közben Albert észrevet­te, hogy reszket. Nem mert a tü­körbe pillantani: nem volt kiván­csi arra a hatvanéves, elhízott JELEDI TIBOR Chartered Accountant MO.VTKKÁL KMIOMW 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis St. CADEAUX GIFTS LLADRO“ fine porcelain figurines LIPMAN’S House of Silver Tel: 931-7955 2170 Lincoln Ave. Suite 105. Montreal, Que. H3H 2N5 (Az Alwater Metrónál) Beszél ttok magyar úl ►A tükör,, Irta: GILBERT CESBORN öregemberre. A régi Albert fölvette selyempizsamáját és azt a háló­köntöst, amelyet Velencében vásá­­olt harminc éve. A térde remegett, a gyomrában érezte a szíve dobo­gását. Bekopogott abba a szobába, amelyben Germaine aludt. — Ki az? — szólt egy álmos hang. Albert nem válaszolt belépett, az ágy felé ment. Fernande lám­pát gyújtott: kibontott haj, kivá­gott, áttetsző hálóing... Fernande. ez a mámoros vágy a hús (olyan szó, amelyet hosszú idő óta csak a táplálékra vonatkoztatott), a hús, amelyről olyan régen megfe­ledkezett... Kezébe vette ezt az élő oly meleg húst: — Kis cicám! És kapott két pofont. — Mebolondnlt? Menjen a csu­dába!... ó, mama. ó. szegény ma­mám... Germaine kezébe temette az ar­cát, és sírva fakadt. A szép válla, a feszes és mégis gyöngéd keble csak úgy remegett. Albert megigéz­­ve bámulta. Ezek az elveszett kin­csek... Azt mondta: — Bocsánat... azt hittem... Hátrálva Indult kifelé, mert úgy érezte, hogy szemből valami ke­vesebbet mutat abból a kövér öreg emberből, amivé egyszeriben válto­zott. Nekiütközött a bútoroknak, tapogatózva kereste az ajtó gomb­ját, végül kiment. De nem elég gyorsan egy olyas­valaki számára, aki tettette a sí­rást. Miután bezárult az ajtó, Ger­maine levette kezét derűs arcáról és száraz Szeméről. Mosolyogva gombolgatta hálóingét. Egy percig habozott, kulcsra zárja-e az ajtót — de minek? Most már igazán nem volt rá szükség. Szegény, hat­vanéves Albert az agya szélén ült, és sehogy sem akarózott arra gon­dolnia, hogy mibe keverte magát. Haszontalan érvek foszlányai me­rültek föl az agyában: „Végül is, nekem ő senkim. Jogom volt hoz­zá. Nem lett volna benne semmi botrányos..." Azzal Is megpróbál­kozott, hogy elködösitse maga előtt a jövőt. De holnap, mégis, mi lesz holnap? Milyen arcot vágjon? És főként, milyen arcot vág majd Germaine? Azt már tudta, hogy nem fog aludni, hogy ezek a ku­sza gondolatok, a nevetséges ka­kaskodása, a végleges kudarc egész éjszaka a fejében forog majd. Kön­tösét és selyempizsamáját gépie­sen a szekrény felső polcára rakta, azok közé a holmik közé, amelye­ket sohasem használt, sohasem fog többé használni, és felvette a min­dennapi, elnyűtt köpenyét — a medvebőrét. Mielőtt eloltotta a villanyt, hogy ne lássa többé ma­gát. hangosan igy szólt; — Kis cicám. És nem tudta pontosan, nevetni van-e kedve vagy sírni. ★ Amikor másnap reggel lement az ebédlőbe (előbb-utóbb meg kel­lett tennie),, szinte elcsodálkozott, amikor meglátta Germaine-t: ösz­tönösen Fernande jelenlétére szá­mított. És Germaine majdnem olyan kedves volt, mint előző nap. Persze, már nem a „kis cica", és ő maga sem volt többé, nem is lesz többé ,az én férjecském", de leg­nagyobb meglepetésére megmaradt „drága, drága Albert"-nak. Elfu­totta szemét a könny. Micsoda lelki nagyság! Mindenféle zavaros mondattal készült védekezni, de Germaine csak az időváltozásról beszélt, arról, hogy mit kell bevá­sárolnia, a csokrokról, amelyeket ki kell cserélnie. Albert úgy járt a nyomában, mint egy nagy kutya, nagyon is figyelmes, nagyon is alázatos volt. Egyszercsak nem bír­ta tovább: — Germaine, ami a tegnap es­tét illeti, azt szerettem volna... Germaine arca elváltozott, egy percre szakasztott olyan volt, mint az anyja: — Fogalmam sincs arról, hogy mit akar mondani, Albert — szólt nagyon határozottan. Ez volt a legrosszabb, amit te­hetett vele: bezárta őt a megbánás ketrecébe azzal a bizonytalanság­gal. hogy nevetségessé tette ma­gát. Albert hányni szeretett vol­na... Igen, ez volt a legrosszabb! És Germaine tisztában volt vele. Albert későn értette meg a helyze­tet. Először csak bámulta a nő ügyességét, és valóban, Germaine ügyesebb, tehát álnokabb volt. mint az anyja. Albert ráeszmélt, hogy ezentúl mindig egy kopott­ruhás, komikus alak lesz közötte és Germaine között. És a nő napról napra növelte hatalmát a házban. — Kedves Albert, hozzá kell szoknia... -r- vagy; — Jobb volna, ha ezentúl.i. — Igen Germaine. El sem tudta képzelni, hogy ne­met mondjon. Soha többé nem akarta viszontlátni azt a reggeli arcot, Fernande arcát. Nagyon is jól tudta, hogy a birodalma las­san kiccsúszik a lába alól. de mit tegyen? A fontos az volt, hogy ő. Germaine, ne változzék meg vele szemben. „Ahogy öregszik persze majd olyan lesz, mint az anyja, de ezt én már nem fogom megér­ni." Keserű örömmel számítgatta az éveket. Eddig nem gondolt a saját halálára: a Fernande-é elta­karta előle. Néha eszébe jutott az a rövid boldogság, Fernande teme­tése és Germaine érkezése között: nem emlékezett rá, hogy valaha az életben ilyen jól érezte volna magát. És félelem szorította ösz­­sze a szivét: a Bizonyosság, hogy három alkalommal jóvátehetetle­nül elrontotta az életét, és mindig egyetlen perc alatt. Először, ami­kor feleségül vette Fernande-ot: másodszor, amikor befogadta Ger­­maine-t a házába; és végül azon az éjszakán. Azt kellett volna mondanom: „Kisasszony,én nem ismerem ma­gát, maga nekem nem rokonom, ez az én házam..." Elképzelte a jelenetet úgy, a­­hogy meg kellett volna történnie: ez a gyengék bosszúja. „Ez az én otthonom, és magának itt semmi keresnivalója. Távozzék!" — Min tűnődik, Albert? PA * RESTAURANT- F A M 1425 Stanley St. 288-3090 ízlelje meg házunk magyar és egyéb különlegességeit, (Paprikás-csirke, bécsi-szelet, resztéit máj, gulyás curry-vei, green pepper steak, stb..) Választhat 17 féle kávénkból, lisztmentes tortánkból és különleges süteményeinkből. □ Fully licensed Nyitva reggel 10-tAl vasárnap is. Irodaiéi §44 -6822 Lak3Ste! 288-7 559 fir.TAItni PÁL iiffyréii 10 ST.JAMES ST., Suite 902. MONTREAL INFLÁCIÓS IDŐKET ÉLŰNK! Takarékoskodni óhajt? Vásároljon nagybani áron! Általános tisztítószerek, mosóporok, fleecy, edény­mosogató - liquid stb... HONORINE LABORATORIES 727-0313 Árú elosztó kerestetik ugyanitt MegszünS üzletekből Mvett áruk spéciéi olcsó kiárúattáea állandóan VICTORIA GIFT SHOP 5865 Victoria Ave. Tel: 738-1414 7101 Park Ave Corner Jean Talon Tel: 731-9797 Non iron vászon abroszok 4 személyes 3:50 6 szem. 5*.' • mzsmátyss «0012 szám. «80 67 számétyss ezüst aJlkáavIM 1iff* KÓSHERI ORIENTÁL PASTRY and BAKERY SHOP új tulajdonosa: a FUCHS CSALÁD Legfinomabb európai csemegék. Friss sütemények, kenyér, péksütemény. Friss tejtermékek, sajtok, füstölt halak. Kósher szalámi, füstölt hús, stb... 5987 Victória Ave. T: 739 - 8777 Szabad parkolás Mielőtt HASZNÁLT KOCSIT VÁSÁROL saját biztonsága érdekében hívja a llcensed mechanikust. ÁLTALÁNOS checkup. Hívásra helyszínre megyünk. Garantált komplett statementi 7 napos szolgálat. Reggel 8-tól, este 9-lg. Bralce tune-un. safetv checkuo. MINDEN JAVÍTÁS 90 NAPOS GARANCIÁVAL MOBILE AUTÓ SERVICE LTD. Montreál. Ottawa, Toronto 173 St.Mary’s St. Telefon: 691—9464 Chataguay, Que.JSK 2J6 Chargez-Masiervli.vrge | í ( - TRANSPORT LLOYD REG’D Költöztetés, szállítás garanciával 5455 Rue de Terrebonne, Apt., 605 Montreál, Que., H4A 3R5 Td: 482 - 9478 MR.ERWIN KATZ Teljes biztosítás — Díjmentes árajánlat ; Gyakorlott Baby­sitter szakácsnő nappalra, estékre vagy weekendre munkát keres, jó referenci­ákkal. A Forest Hill - Cote |,des Neiges környékén. k Beszél magyarul, spanyolul és angolul. Telefon: reggel 10-ig vagy este 9 után 739 - 6993 Germaine hangja (ilyenkor sza­kasztott olyan volt, mint az any­jáé) magához térítette az álmodo­zót. Mintha kitalálta volna a gon­dolatait, legalábbis azokat mindig, amelyek Germaine-re nézve vesze­delmessé válhattak. A helyzet visz­­szájára fordult. Albert kért enge­délyt mindenre, ami a háztartásra vonatkozott, könyörögnie kellett, hogy megkapja a pincekulcsot (Germaine magánál tartotta a kulcs-csomót), és hallotta a sa­ját hangját, amint igy szól a nő­höz: — Ha nincs szüksége a kocsira. Germaine, benéznék ma délután a városba. — ó. sajnálom, kedves Albert, de nekem is be kell mennem, há­rom órakor, és egyedül. De ha üksége van valamire, szívesen megveszem magának. — Nem, nem fontos. Majd elin­tézem holnap. — Attól tarlók, hogy holnap is be kell mennem. „Be kell mennem... És egye­dül..." Germaine a szeretőjéhez járt. Albert barátainak a feleségei (akik most már elkerülték a há­zát) siettek ezt a tudomására hoz­ni, sót — a szeínére vetették, — Hogy tűrheti ezt Albert? — De hát mit tegyek? Együtt jár a korával, úgy gondolom. Rákényszerült, hogy jóváhagyja, megvédje Germaine viselkedését; egy zöld pizsama miatt a szekrény legfelső polcán. Hogy védje ót, hogy szakítson a saját barátaival, hogy ne találkozzék a városban la­kó ismerőseivel, hogy bezárkózzék egy házba, egy kertbe, amelynek nem ura többé. Dühöngött. , Ha megjön, megmondom neki...” — Amikor megjött, igy szólt hozzá: — Kellemesen telt a délután, Germaine? — ó, semmi különös... Valóban semmi különös; minden nap ugyanaz a réveteg tekintet, karikás szem, és: — Kedves Albert, nem töltöm magával az estét; nem tudom, mi bajom, de fáradtnak érzem ma­gam. A férfi a megszokott pipogya­­ságával még sajnálkozott is rajta: — Menjen föl gyorsan, szegény kis Germaine, és feküdjön le. Na­gyon is sokat vállal... De az is előfordult, hogy Albert a kert végébe menekült, a szer­számkamrába. hogy káromkodjék és szitkozódjék, és sűrűn emleges­sen egy bizonyos szajhát, amely az anyát és a lányát is jelentette egy idejüleg. — Ennél rosszabb már nem le­het — mondta néha magának, vi­gasztalásképp. de titokban az el­lenkezőjét sejtette. — Miért nem undok hozzá ez a nő. amikor meg­tehetné? Az anyja az lenne az ő helyében. Miért nem pimaszabb Germaine? ★ Tökéletes lábápolás, pedikür, masszás. 731 - 8172 Cote des Neiges környékén Saul Singer PHARMACIEN Mr.Saul Sinder 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREÁL Mindenféle gyógyszerkül­dési Magyarországra vál­lalunk. ’’Korai terhességi vizsgálat A periódus-kiesés *várása nélkül.”-844-1134 Egyetlen öröme maradt. Egy egé­szen Ws különbség volt Fernande és Germaine uralma között: to­vábbra is megengedhette ma­gának, hogy minden reggel lent, a szalon tükre előtt borotválkoz­zék. Egész szabadsága erre a ne­vetséges ténykedésre korlátozódott, ez volt napjának egyetlen boldog félórája. Egy reggel, amikor éppen a tü­kör előtt áll, a borotvát tartó ke­ze hirtelen megdermedt a levegő­ben, mint néhány hónappal ez­előtt; a tükörben azt látta, hogy a küszöbön Germaine áll egyik kezében bőröndöt tart, a másikkal egy kislány kezét fogja, aki pon­tos hasonmása neki is, Fernande­­nak is. Ezúttal nem hagyott ki a szive. Sőt, bizonyos megkönnyebbülést érzett, mint a halálra ítélt, amikor az elviselhetetlenül álmatlan éj­­sza után végre kinyílik a cella aj­taja a feketébe öltözött férfiak előtt. Nyugodtan letörülte az arcát. „Most már értem, miért volt még mindig kedves az után az éjsza­ka után.” Lassan megfordult. Ger­maine már beszélt. — Kedves Albert... — De hiszen már úgyis megértette. Ez az én kis Edmée-m. Edmée — szólt a gyermekhez, és durván Albert felé taszította —. szaladj, és csókold meg a nagyapádat! Ez egy szeren­csétlen gyermek — tette hozzá halkan. — A maga érdeme, Albert, hogy nem fog tovább szenvedni, végre lesz otthona... Köszönd meg a nagyapádnak kedvesen, köszönd meg nagyon szépen! Ahogy közeledett a gyermek, Al­bert az összes gyűlölt vonásokat fölismerte alamuszi és közönyös kis arcán. Ugyanolyan szinü a sze­me, ugyanolyan érzéketlen a te­kintete, és az a ránc a szája sar­kában! Fernade, Germaine, Ed­mée.......Csak legalább ne monda­na semmit!" A kislány eldadogoll egy betanult mondatot: — Sohasem tudom eléggé meg­­háláni, nagypapa... Albert fölemelte a kezét, hogy elhallgattassa a gyermeket. Egy szót se többet! Mert a hangja is ugyanaz volt. Germaine nem vet­te le róla a szemét: ugyanaz a te­kintet, mint akkor este, a szobá­ban: „Ha elutasítasz...” Világosan látta benne a fenyegetést, azután a föllobbanó nyugtalanságot, majd. hogy Albert még mindig hallga­tott, a diadal csillogását. Negyed­szer dőlt el egyetlen pillanat alatt hogy Albert nyugodtan vagy sze­rencsétlenül fog-e élni. — Jó napot, Edmée — mondta fakó hangon, és volt ereje megve­regetni ezt a felnőttes kis arcot. így hát a váltás biztosítva volt. most már örökre. Ezt jól csinál­tad, Fernande! Ez a poszthumusz cinkosság, ez a zsarnoki dinasztia bizonyos csodálattal töltötte el. „Vi­lágos, én nem tudok velük meg­birkózni...” ★ Másnap reggel Germaine csok­rot rendezgetett a szalonban; kis­lánya a kertben szaladgált. „Na­gyon óvatosnak kell lennem, kü­lönösen az első napokban” — gon­dolta Germaine. Rosszul aludt; nemcsak azért, mert Albert forgo­lódott a feje fölött, hanem inkább azért, mert ő maga annyi min­dent forgatott a fejében. Fölöslegesen tervezgetett! Hirte­len megpillantotta a tükörben a nagy darb férfit, ámint lefelé jön a lépcsőn, mindkét kezében bő­rönd. Vigyázott, nehogy zajt csap­jon. Germaine azért hallotta, hogy fölsóhajt, mielőtt nagyon halkan kinyitja az utcára nyíló ajtót. Te­kintetét a tükörre szegezve Ger­maine gépiesen tovább rendezgette a csokrot. Nem fordult meg, nem tett egyetlen mozdulatot sem az öregember felé: csak attól félt, hogy Albert megfordul, és meglát­ja a tükörben az ó diadalmas ar­cát. CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) MONTREAL Sütemények naponta frissen, saját üzletünkben, kitűnő minőségben készülnek. Friss felvágottak, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 y PF/C7 bélyeg SZAK ÜZLET ALBUMOK, BE RAKÓ S KÖNYVEK,; katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213

Next

/
Thumbnails
Contents