Menora Egyenlőség, 1980. július-december (19. évfolyam, 814-837. szám)
1980-09-13 / 823-824. szám
10. oldal MENÓRA * 1980 szeptember 13-20, Ragaszkodtak hozzá, hogy hazakisérjék, egészen az ajtóig. Kedvességből? Bizonyára őszintén hitték: olyan egyedül lesz, ha ők már elmentek! De mihelyt hátat fordítottak neki, rögtön nem érezték magukat annyira kiváltságosnak, annyira . túlélőnek". Ez a. „szegény Albert” a fekete öltönyével és a vörösre dörgölt szemével bearanyozta köznapi hangulatukat. A szegény Albert egy utolsó bólintással becsukta mögöttük az ajtót, és égnek emelte szemét; egy utolsó sóhaj, egy utolsó tehetetlen mozdulat a fekete kesztyűs kezével. Aztán, amikor a lépések már eltávolodtak, elhajította azt a nevetséges fekete kalapot, lerángatta a kesztyűt, mintha égette volna a bőrét, és az arcvonásai ellazultak, itlínt a bohócé amikor lelép a porondról. Elnyúlt a szalon legkényelmesebb karosszékében, azután észbe kapott és fölkelt, hogy lehúzza a székekről a huzatot, amely eddig téien-nyáron nem került le róluk ezek a huzatok azzal az ürüggyel, hogy megvédik a bútorokat a portól, rájuk kényszerítették a' saját színüket. Albert egymás mellé tolt két lecsupaszított karosszéket, az egyiken elhelyezte a fenekét, a másikon a lábát, és rá. gyújtott..-. — Életem legjobb cigarettája — mormolta, és lehunyta a szemét, mint egy elégedett macska. Ha dorombolni tudott volna... ★ Fernande meghalt... És előbb, mint ő. Főként ennek örült. Az asszony tizenöt éve hajtogatta: „Ha már nem leszel mellettem..." Hogy panaszkodjék, és sajnáltassa magát: és ime: elég volt egy húlés, amely tüdőgyulladássá súlyosbodott, hogy ő maga a „szegény Albert"-ré változzék. Egyébkén Fernande is megindultan igy nevezte őt: „Szegény Albert, te már sohasem fogod megtanulni, hogyan kell megkötni egy virágésokrot!” Vagy beágyazni, vagy elmosogatni, vagy megmetszeni egy rózsafát. Szegény Albert nem értett semmihez.--- Csak a túléléshez! — mondta most magában, és ez a gondolat megnevettette magányos birodalmában, amely ezentúl már csakis az övé, ahol garmadába gyűlik a mösatlan edény, ahol elhervadnak á csokrok — ahol életében először boldognak érzi magát. Hatvanéves korában igazán mégérdemelte. És ha tévedett az ember, és érzéki fellobbanásában meggondolatlanul feleségül vett egy ostoba és gonosz nőszemélyt vajon megérdemli-e, hogy utolsó leheletéig el kelljen tűrnie? Hogy harminc éviig‘fizessen egy könnyelmű pillanatért? — Ugyan! Ideje volt, hogy Fernande meghaljon. Albert ezentúl lelkiismeret-furdalás és bútorhuzatok nélkül fog élni, és gúnyos megjegyzéseket sem kell zsebrevágnia. Fernande barátnői mindamellett ilyeneket mondtak: „Szegény Albert, maga nem maradhat egészen egyedül..." — Dehogyisr nem! Hát mit képzelnek ezek Hogy az ember nem tud meglenni nélkülük? — Soha többé nem hoz a birodalmába ilyen szívtelen te, remtést. Azt mondják, hogy a medvének kegyetlen a mosolya; nem, nem kegyetlen, boldog. Úgy fog élni. mint egy medve. * Három hete már, hogy azt teszi, amit akar; minden reggel, amikor árra ébred, hogy egyedül van az ágyban, nyöszörgőit örömében. Három hete lent, a szalon tükrében borotválkozott (Bepiszkítod a bútorokat!), mert igy látta a cinkéket a kertjében (Ezek a ronda madarak, felébresztik az embert, és csak a zabáláson jár az eszük!). Tehát ezen a reggelen is a szalon tükör előtt borotválkozott, amikor hirtelen kővé meredt, még a szive is kihagyott: megpillantotta Fernande-ot a tükörben. Lehunyta szemét, újra kinyitotta — nem, nem volt látomás. Sarkon fordult: a küszöbön, mindkét kezében egy bőrönddel, Fernande... Vagy inkább a harmincéves Fernande pontos mása. Albert egy szót sem tudott szólni. Az ismeretlen különben sem hagyott időt rá. Letette a bőröndjeit, odafutott hozzá, a mellére hajtotta a fejét fa parfümje ismerősnek tűnt), zokogásba tört ki, és beszélt, beszélt... (ó ez a hang, pontosan ugyanaz!) — Albert, drága Albert... Engedje meg. hogy igy nevezzem! Én semmit sem jelentek magának, és mégis: ezentúl senki sem áll magához olyan közel, mint én. Nem ismer engem, de már fölismert: Fernande leánya vagyok, Germaine... Beszélt magának rólam, megmondta hogy létezem? Dehogyis — folytatta, mielőtt még Albert megrázhatta volna bánatos fejét — ehhez túlságosan tisztelte magát! A múlt — az a múlt. És maga, bármilyen nagylelkű is, nem kell, hogy magára vállalja. A törvénytelen lánya vagyok, igen... Nem szenvedtem eleget? (Ugyan, ugyan, már megint zokog! De azért tovább beszél.) Szegény mama ő is szenvedett. (Mást nem hall tőlük az ember!) Titokban írt nekem. ó. Jobb lett volna, ha megmondja az igazat. Magának joga volt hozzá! És akkor én lettem volna a gyermekük helyett, aki sohasem született meg. Gondoztam, kényeztettem volna magukat... De még nem késő: idejében érkezem. hogy vigasza legyek, hogy helyettesítsem öt maga mellett. A hiánya megtöri magát, engem meg az élet tört meg: egyesítsük szenvedéseinket... (Már megint!) Albert, édesapám. Albert, hogy fogom magát dédelgetni ebben a házban, amelyben minden a drága elhunytra emlékeztet, ebben a házban, amely az anyám otthona volt, ahol az ő otthonában, a saját otthonomban érzem magam!... Miért nem szól, drága, drága Albert? De ügyen megengedi hogy igy nevezzem? — Igen — mondta a férfi ostobán, akárcsak harminc évvel ezelőtt. Nem vette rögtön észre, hogy a karosszékek visszakapták a huzatukat, hogy a háta mögött csokrok kerültek a vázákba, hogy elvesztette a birodalmát. Mert az őszutó napsugara melengette mindennapi életét: valaki kedvesen szólt hozzá. Méhozzá nagyon kedvesen! Ez a Germaine, bár mindenben a saját feje után ment, csakugyan figyelmes volt iránta. Sőt: úgy ült le, egészen közel hozzá, rátett? kezét a megzavarodott férfira, hoszszan, mosolyogva nézett a szemébe. Kibékítette őt Fernande kísérletével. és mindenekelőtt önmagával: Albfert végi-e megértette, hogyan tudta azt a másikat feleségül venni harminc évvel ezelőtt. A hoszszú ellenségeskedés teljesen elhomályosította benne a mátkaság idejét: Fernande halála előtt néha föltette magának a kérdést, hogy is volt képes... De hiszen Fernande akkoriban olyan vonzó volt, mint ma a leánya; miden éjszaka gondolt rá, és kívánta őt — mármint Femande-ot. Valóban Fernande-ról volt szó? Germaine odadrögölődzött hozzá. , Albert-papácská"-ból végül „drága, drága Albert” lett. A férfi pedig „kis cicám"-nak szólította. Az első alkalommal: — ó, Albert! — Ugyan mit, nincs ebben semmi rossz... Kis cicám! És Germaine: — Milyen fiatal maga a korához képest! Biztosan nagyon erős is! — Majd: — Vannak percek, amikor egészen természetestnek találnám, hogy tegeződjünk! — Egy este, lefekvés előtt: — Maga egy kicsit olyan, mintha a férjecském lenne! Albert hallotta a saját válaszát: a hangja elváltozott, mint a gyermekeké játék közben. — Te pedig mintha az én kis feleségem volnál! Amikor Germaine jó éjszakát kívánt neki, az Albert orcájára nyomott csók majdnem odaért az ajkához. Vetkőzés közben Albert észrevette, hogy reszket. Nem mert a tükörbe pillantani: nem volt kiváncsi arra a hatvanéves, elhízott JELEDI TIBOR Chartered Accountant MO.VTKKÁL KMIOMW 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis St. CADEAUX GIFTS LLADRO“ fine porcelain figurines LIPMAN’S House of Silver Tel: 931-7955 2170 Lincoln Ave. Suite 105. Montreal, Que. H3H 2N5 (Az Alwater Metrónál) Beszél ttok magyar úl ►A tükör,, Irta: GILBERT CESBORN öregemberre. A régi Albert fölvette selyempizsamáját és azt a hálóköntöst, amelyet Velencében vásáolt harminc éve. A térde remegett, a gyomrában érezte a szíve dobogását. Bekopogott abba a szobába, amelyben Germaine aludt. — Ki az? — szólt egy álmos hang. Albert nem válaszolt belépett, az ágy felé ment. Fernande lámpát gyújtott: kibontott haj, kivágott, áttetsző hálóing... Fernande. ez a mámoros vágy a hús (olyan szó, amelyet hosszú idő óta csak a táplálékra vonatkoztatott), a hús, amelyről olyan régen megfeledkezett... Kezébe vette ezt az élő oly meleg húst: — Kis cicám! És kapott két pofont. — Mebolondnlt? Menjen a csudába!... ó, mama. ó. szegény mamám... Germaine kezébe temette az arcát, és sírva fakadt. A szép válla, a feszes és mégis gyöngéd keble csak úgy remegett. Albert megigézve bámulta. Ezek az elveszett kincsek... Azt mondta: — Bocsánat... azt hittem... Hátrálva Indult kifelé, mert úgy érezte, hogy szemből valami kevesebbet mutat abból a kövér öreg emberből, amivé egyszeriben változott. Nekiütközött a bútoroknak, tapogatózva kereste az ajtó gombját, végül kiment. De nem elég gyorsan egy olyasvalaki számára, aki tettette a sírást. Miután bezárult az ajtó, Germaine levette kezét derűs arcáról és száraz Szeméről. Mosolyogva gombolgatta hálóingét. Egy percig habozott, kulcsra zárja-e az ajtót — de minek? Most már igazán nem volt rá szükség. Szegény, hatvanéves Albert az agya szélén ült, és sehogy sem akarózott arra gondolnia, hogy mibe keverte magát. Haszontalan érvek foszlányai merültek föl az agyában: „Végül is, nekem ő senkim. Jogom volt hozzá. Nem lett volna benne semmi botrányos..." Azzal Is megpróbálkozott, hogy elködösitse maga előtt a jövőt. De holnap, mégis, mi lesz holnap? Milyen arcot vágjon? És főként, milyen arcot vág majd Germaine? Azt már tudta, hogy nem fog aludni, hogy ezek a kusza gondolatok, a nevetséges kakaskodása, a végleges kudarc egész éjszaka a fejében forog majd. Köntösét és selyempizsamáját gépiesen a szekrény felső polcára rakta, azok közé a holmik közé, amelyeket sohasem használt, sohasem fog többé használni, és felvette a mindennapi, elnyűtt köpenyét — a medvebőrét. Mielőtt eloltotta a villanyt, hogy ne lássa többé magát. hangosan igy szólt; — Kis cicám. És nem tudta pontosan, nevetni van-e kedve vagy sírni. ★ Amikor másnap reggel lement az ebédlőbe (előbb-utóbb meg kellett tennie),, szinte elcsodálkozott, amikor meglátta Germaine-t: ösztönösen Fernande jelenlétére számított. És Germaine majdnem olyan kedves volt, mint előző nap. Persze, már nem a „kis cica", és ő maga sem volt többé, nem is lesz többé ,az én férjecském", de legnagyobb meglepetésére megmaradt „drága, drága Albert"-nak. Elfutotta szemét a könny. Micsoda lelki nagyság! Mindenféle zavaros mondattal készült védekezni, de Germaine csak az időváltozásról beszélt, arról, hogy mit kell bevásárolnia, a csokrokról, amelyeket ki kell cserélnie. Albert úgy járt a nyomában, mint egy nagy kutya, nagyon is figyelmes, nagyon is alázatos volt. Egyszercsak nem bírta tovább: — Germaine, ami a tegnap estét illeti, azt szerettem volna... Germaine arca elváltozott, egy percre szakasztott olyan volt, mint az anyja: — Fogalmam sincs arról, hogy mit akar mondani, Albert — szólt nagyon határozottan. Ez volt a legrosszabb, amit tehetett vele: bezárta őt a megbánás ketrecébe azzal a bizonytalansággal. hogy nevetségessé tette magát. Albert hányni szeretett volna... Igen, ez volt a legrosszabb! És Germaine tisztában volt vele. Albert későn értette meg a helyzetet. Először csak bámulta a nő ügyességét, és valóban, Germaine ügyesebb, tehát álnokabb volt. mint az anyja. Albert ráeszmélt, hogy ezentúl mindig egy kopottruhás, komikus alak lesz közötte és Germaine között. És a nő napról napra növelte hatalmát a házban. — Kedves Albert, hozzá kell szoknia... -r- vagy; — Jobb volna, ha ezentúl.i. — Igen Germaine. El sem tudta képzelni, hogy nemet mondjon. Soha többé nem akarta viszontlátni azt a reggeli arcot, Fernande arcát. Nagyon is jól tudta, hogy a birodalma lassan kiccsúszik a lába alól. de mit tegyen? A fontos az volt, hogy ő. Germaine, ne változzék meg vele szemben. „Ahogy öregszik persze majd olyan lesz, mint az anyja, de ezt én már nem fogom megérni." Keserű örömmel számítgatta az éveket. Eddig nem gondolt a saját halálára: a Fernande-é eltakarta előle. Néha eszébe jutott az a rövid boldogság, Fernande temetése és Germaine érkezése között: nem emlékezett rá, hogy valaha az életben ilyen jól érezte volna magát. És félelem szorította öszsze a szivét: a Bizonyosság, hogy három alkalommal jóvátehetetlenül elrontotta az életét, és mindig egyetlen perc alatt. Először, amikor feleségül vette Fernande-ot: másodszor, amikor befogadta Germaine-t a házába; és végül azon az éjszakán. Azt kellett volna mondanom: „Kisasszony,én nem ismerem magát, maga nekem nem rokonom, ez az én házam..." Elképzelte a jelenetet úgy, ahogy meg kellett volna történnie: ez a gyengék bosszúja. „Ez az én otthonom, és magának itt semmi keresnivalója. Távozzék!" — Min tűnődik, Albert? PA * RESTAURANT- F A M 1425 Stanley St. 288-3090 ízlelje meg házunk magyar és egyéb különlegességeit, (Paprikás-csirke, bécsi-szelet, resztéit máj, gulyás curry-vei, green pepper steak, stb..) Választhat 17 féle kávénkból, lisztmentes tortánkból és különleges süteményeinkből. □ Fully licensed Nyitva reggel 10-tAl vasárnap is. Irodaiéi §44 -6822 Lak3Ste! 288-7 559 fir.TAItni PÁL iiffyréii 10 ST.JAMES ST., Suite 902. MONTREAL INFLÁCIÓS IDŐKET ÉLŰNK! Takarékoskodni óhajt? Vásároljon nagybani áron! Általános tisztítószerek, mosóporok, fleecy, edénymosogató - liquid stb... HONORINE LABORATORIES 727-0313 Árú elosztó kerestetik ugyanitt MegszünS üzletekből Mvett áruk spéciéi olcsó kiárúattáea állandóan VICTORIA GIFT SHOP 5865 Victoria Ave. Tel: 738-1414 7101 Park Ave Corner Jean Talon Tel: 731-9797 Non iron vászon abroszok 4 személyes 3:50 6 szem. 5*.' • mzsmátyss «0012 szám. «80 67 számétyss ezüst aJlkáavIM 1iff* KÓSHERI ORIENTÁL PASTRY and BAKERY SHOP új tulajdonosa: a FUCHS CSALÁD Legfinomabb európai csemegék. Friss sütemények, kenyér, péksütemény. Friss tejtermékek, sajtok, füstölt halak. Kósher szalámi, füstölt hús, stb... 5987 Victória Ave. T: 739 - 8777 Szabad parkolás Mielőtt HASZNÁLT KOCSIT VÁSÁROL saját biztonsága érdekében hívja a llcensed mechanikust. ÁLTALÁNOS checkup. Hívásra helyszínre megyünk. Garantált komplett statementi 7 napos szolgálat. Reggel 8-tól, este 9-lg. Bralce tune-un. safetv checkuo. MINDEN JAVÍTÁS 90 NAPOS GARANCIÁVAL MOBILE AUTÓ SERVICE LTD. Montreál. Ottawa, Toronto 173 St.Mary’s St. Telefon: 691—9464 Chataguay, Que.JSK 2J6 Chargez-Masiervli.vrge | í ( - TRANSPORT LLOYD REG’D Költöztetés, szállítás garanciával 5455 Rue de Terrebonne, Apt., 605 Montreál, Que., H4A 3R5 Td: 482 - 9478 MR.ERWIN KATZ Teljes biztosítás — Díjmentes árajánlat ; Gyakorlott Babysitter szakácsnő nappalra, estékre vagy weekendre munkát keres, jó referenciákkal. A Forest Hill - Cote |,des Neiges környékén. k Beszél magyarul, spanyolul és angolul. Telefon: reggel 10-ig vagy este 9 után 739 - 6993 Germaine hangja (ilyenkor szakasztott olyan volt, mint az anyjáé) magához térítette az álmodozót. Mintha kitalálta volna a gondolatait, legalábbis azokat mindig, amelyek Germaine-re nézve veszedelmessé válhattak. A helyzet viszszájára fordult. Albert kért engedélyt mindenre, ami a háztartásra vonatkozott, könyörögnie kellett, hogy megkapja a pincekulcsot (Germaine magánál tartotta a kulcs-csomót), és hallotta a saját hangját, amint igy szól a nőhöz: — Ha nincs szüksége a kocsira. Germaine, benéznék ma délután a városba. — ó. sajnálom, kedves Albert, de nekem is be kell mennem, három órakor, és egyedül. De ha üksége van valamire, szívesen megveszem magának. — Nem, nem fontos. Majd elintézem holnap. — Attól tarlók, hogy holnap is be kell mennem. „Be kell mennem... És egyedül..." Germaine a szeretőjéhez járt. Albert barátainak a feleségei (akik most már elkerülték a házát) siettek ezt a tudomására hozni, sót — a szeínére vetették, — Hogy tűrheti ezt Albert? — De hát mit tegyek? Együtt jár a korával, úgy gondolom. Rákényszerült, hogy jóváhagyja, megvédje Germaine viselkedését; egy zöld pizsama miatt a szekrény legfelső polcán. Hogy védje ót, hogy szakítson a saját barátaival, hogy ne találkozzék a városban lakó ismerőseivel, hogy bezárkózzék egy házba, egy kertbe, amelynek nem ura többé. Dühöngött. , Ha megjön, megmondom neki...” — Amikor megjött, igy szólt hozzá: — Kellemesen telt a délután, Germaine? — ó, semmi különös... Valóban semmi különös; minden nap ugyanaz a réveteg tekintet, karikás szem, és: — Kedves Albert, nem töltöm magával az estét; nem tudom, mi bajom, de fáradtnak érzem magam. A férfi a megszokott pipogyaságával még sajnálkozott is rajta: — Menjen föl gyorsan, szegény kis Germaine, és feküdjön le. Nagyon is sokat vállal... De az is előfordult, hogy Albert a kert végébe menekült, a szerszámkamrába. hogy káromkodjék és szitkozódjék, és sűrűn emlegessen egy bizonyos szajhát, amely az anyát és a lányát is jelentette egy idejüleg. — Ennél rosszabb már nem lehet — mondta néha magának, vigasztalásképp. de titokban az ellenkezőjét sejtette. — Miért nem undok hozzá ez a nő. amikor megtehetné? Az anyja az lenne az ő helyében. Miért nem pimaszabb Germaine? ★ Tökéletes lábápolás, pedikür, masszás. 731 - 8172 Cote des Neiges környékén Saul Singer PHARMACIEN Mr.Saul Sinder 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREÁL Mindenféle gyógyszerküldési Magyarországra vállalunk. ’’Korai terhességi vizsgálat A periódus-kiesés *várása nélkül.”-844-1134 Egyetlen öröme maradt. Egy egészen Ws különbség volt Fernande és Germaine uralma között: továbbra is megengedhette magának, hogy minden reggel lent, a szalon tükre előtt borotválkozzék. Egész szabadsága erre a nevetséges ténykedésre korlátozódott, ez volt napjának egyetlen boldog félórája. Egy reggel, amikor éppen a tükör előtt áll, a borotvát tartó keze hirtelen megdermedt a levegőben, mint néhány hónappal ezelőtt; a tükörben azt látta, hogy a küszöbön Germaine áll egyik kezében bőröndöt tart, a másikkal egy kislány kezét fogja, aki pontos hasonmása neki is, Fernandenak is. Ezúttal nem hagyott ki a szive. Sőt, bizonyos megkönnyebbülést érzett, mint a halálra ítélt, amikor az elviselhetetlenül álmatlan éjsza után végre kinyílik a cella ajtaja a feketébe öltözött férfiak előtt. Nyugodtan letörülte az arcát. „Most már értem, miért volt még mindig kedves az után az éjszaka után.” Lassan megfordult. Germaine már beszélt. — Kedves Albert... — De hiszen már úgyis megértette. Ez az én kis Edmée-m. Edmée — szólt a gyermekhez, és durván Albert felé taszította —. szaladj, és csókold meg a nagyapádat! Ez egy szerencsétlen gyermek — tette hozzá halkan. — A maga érdeme, Albert, hogy nem fog tovább szenvedni, végre lesz otthona... Köszönd meg a nagyapádnak kedvesen, köszönd meg nagyon szépen! Ahogy közeledett a gyermek, Albert az összes gyűlölt vonásokat fölismerte alamuszi és közönyös kis arcán. Ugyanolyan szinü a szeme, ugyanolyan érzéketlen a tekintete, és az a ránc a szája sarkában! Fernade, Germaine, Edmée.......Csak legalább ne mondana semmit!" A kislány eldadogoll egy betanult mondatot: — Sohasem tudom eléggé megháláni, nagypapa... Albert fölemelte a kezét, hogy elhallgattassa a gyermeket. Egy szót se többet! Mert a hangja is ugyanaz volt. Germaine nem vette le róla a szemét: ugyanaz a tekintet, mint akkor este, a szobában: „Ha elutasítasz...” Világosan látta benne a fenyegetést, azután a föllobbanó nyugtalanságot, majd. hogy Albert még mindig hallgatott, a diadal csillogását. Negyedszer dőlt el egyetlen pillanat alatt hogy Albert nyugodtan vagy szerencsétlenül fog-e élni. — Jó napot, Edmée — mondta fakó hangon, és volt ereje megveregetni ezt a felnőttes kis arcot. így hát a váltás biztosítva volt. most már örökre. Ezt jól csináltad, Fernande! Ez a poszthumusz cinkosság, ez a zsarnoki dinasztia bizonyos csodálattal töltötte el. „Világos, én nem tudok velük megbirkózni...” ★ Másnap reggel Germaine csokrot rendezgetett a szalonban; kislánya a kertben szaladgált. „Nagyon óvatosnak kell lennem, különösen az első napokban” — gondolta Germaine. Rosszul aludt; nemcsak azért, mert Albert forgolódott a feje fölött, hanem inkább azért, mert ő maga annyi mindent forgatott a fejében. Fölöslegesen tervezgetett! Hirtelen megpillantotta a tükörben a nagy darb férfit, ámint lefelé jön a lépcsőn, mindkét kezében bőrönd. Vigyázott, nehogy zajt csapjon. Germaine azért hallotta, hogy fölsóhajt, mielőtt nagyon halkan kinyitja az utcára nyíló ajtót. Tekintetét a tükörre szegezve Germaine gépiesen tovább rendezgette a csokrot. Nem fordult meg, nem tett egyetlen mozdulatot sem az öregember felé: csak attól félt, hogy Albert megfordul, és meglátja a tükörben az ó diadalmas arcát. CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) MONTREAL Sütemények naponta frissen, saját üzletünkben, kitűnő minőségben készülnek. Friss felvágottak, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 y PF/C7 bélyeg SZAK ÜZLET ALBUMOK, BE RAKÓ S KÖNYVEK,; katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213
