Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-03-15 / 798. szám

Ina r , Mr. August J.'io P.O.Box loS4 ties Brunswick, New Jersey o3<?o3 U.S.A. MENDER Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11.351. Hi.No. 104970 AZ fSZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIOOSAG LAPJA ’ «jL. 19.798 Art 70 <*nt. MARCH 15. 1980 EGRI GYÖRGY Milyen lesz egytfmérsékeltMkommunista Rodézia? termelés katasztrofális csődjéért a fehér lakosság szabotázsa okolható. Pártunk és kormá­nyunk hiába mutatott jószán­­dékor a fehér lakosság iránt, hiába engedtük meg nekik, hogy családtagjaikkal együtt szabadon gazdálkodhassanak a nekik meghagyott öt hold földeken. Az imperialista angol kormány biztatására és támogatásával nemcsak a ter­melést tartották olyan minimális fokon, hogy az or­szág fekete lakosságának állandó élelmiszerproblémája van. de odáig merészkedtek alá­való szabotázsukkal, hogy a mangántermeló üzemek élére kinevezett fekete elvtársainkat nem hagyták képességeiknek megfelelően működni s ily­­módon súlyos gazdasági hely­zetet idéztek elő. Mugabe elv­társ ébersége azonban meghiú­sította gálád törekvéseiket s ezért az ország népe egyhangú­lag helyesli, hogy az ország INDUL AZ ELNÖKVÁLASZTÁSI FINIS Az ilgynevezett nyugati világ makacs öngyilkosjeiölt, nem egykönnyen hagyja magát lebe­szélni. Ha az egyik mód nem sikerül, megpróbálkozik egy másikkal. Ezúttal Anglia tett ki magáért, amely ugyan világ­­hatalmi ambícióit már régen fölszámolta, de azért a nemzet­közi arénában mégis lehetne valamilyen szerepe. Ezt — dacára a jelenlegi konzervatív kormánynak — változatlanul arra hiKnátya fel, hogy részt ve­gyen a nagy világkiárusításban, amely a kommunizmus javára folyik. Természetesen a Rodéziai — most már hivatalosan Zimbabwe-i — választásokról van szó. Anglia a második világháború után fokozatosan fölszámolta gyar­matait s csupán egyetlen olyan terület volt, amelynek önálló­ságát nem volt hajlandó elis­merni, ez pedig Rodézia volt Ez az ország több mint egy év­tizeddel ezelőtt hivatalosan be­jelentette elszakadását a Brit Birodalomtól, de önállóságát sohasem ismerték el. Persze van rá némi magyarázat. Mert a volt afrikai gyarmatok legtöbb­jében fekete uralom alakult ki, míg Rodéziában egy fehér kisebbség kétségtelenül gaz­dasági elnyomás alatt tartotta a túlnyomó fekete többséget. Mi­előtt azonban egy erkölcsi fel­háborodás végzetes lépésekre sarkal egy nagyhatalmat, nem* árt a dolgokat szélesebb pers­pektívában is megvizsgálni. Fi­gyelembe veendő például az, ha egy fehér uralom alatt lévő fekete többség magasabb élet­színvonalon él mint az úgy­nevezett szabad afrikaiak. Az se érdektelen, ha ennek az ország­nak fekete lakossága egy úgy­nevezett felszabadítás esetén sokkal kegyetlenebb, gyilkosabb terrornak lesz áldozatává mint korábban volt. A fehér ember diktatúrája általában csúnya, helytelenítendő, sok esetben véres. A feketék diktatúrája — mint ez már többször bebizo­nyosodott — sokkal kegyet­lenebb, örjöngóbb, irracionáli­­sabb. és még gazdaságilag is hatástalan. Az angol kormány mindezzel nem számolt és sok éves belső rodéziai polgárháború után ki­erőszakolt egy úgynevezett szabad választást, holott — mikor erre sor került — Zim­babwében már fekete kormány volt, amelynek hibája a négerek szempontjából kizárólag abban rejlett, hogy a miniszterelnök Muzorewa püspök túlságosan mérsékelt volt, aki hajlandó lett volna együttműködni a fehérekkel és az elengedhetetlen változásokat fokozatosan akarta végrehajtani. ófelsége az angol királynő azonban nerr tűrhetett ilyen ki­lengést. Sikerült a hadakozó feleket egy londoni béketár­gyalásra ósszeerőszakolni, ahol megegyeztek egy szabad válasz­tásban, s csak a Jóisten a meg­mondhatója miért képzelte az angol külügyminisztérium azt, hogy egy ilyen választáson az a mérsékelt párt győzhet, akiket ók nyilvánosan megtagadnak, akinek a nagy futóversenyben a lábára súlyokat kötnek, de azért remélik, hogy így is győzni fognak, hiszen őket szeretik jobban. Persze, hogy nem ez történt. Anglia először dezavuálta Smith miniszterelnök fehér kormá­nyát. aztán Muzorewáékról állapította meg. hogy igazi nyugatbarátok s éppen azért mert azok, csak akkor lehet őket támogatni, ha nyugati rendszerű választásokban győz­nek. Viszont a nyugati rend­szerű választásokban a kommu­nisták győztek, akik véreskezű terroristák, de ez nem baj, mert a kommunistáktól úgysem kell megkövetelni demokratikus magatartást. A választások után a moszk­vai zsoldban álló terrorista vezér Mugabe alakított kor­mányt, aki a feketék részére fönntartott 80 képviselői hely közül 57-et szerzett meg. Muzorewa püspök pártja összesen három mandátumhoz jutott, ami a fehérek részére fönntartott 20 képviselői hellyel együtt is jelentéktelen kisebb­ség. 20 képviselőhely jutott egy Nkomo nevű gerilla vezető pártjának, aki ugyan maga is véreskezű gyilkos, de nem egy­értelműen Moszkva-barát. Az angolok éppen azért vonták meg a támogatást Muzore­­wától. mert azt remélték, hogy ily módon ezt a Joshua Nkomot juttathatják uralomra egy ko­alíciós kormány élén, kiszorítva az abszolút moszkvai befolyást Nos. a terv nem vált be, s ezen kevéssé csodálkozik az, aki a politika játékszabályait vala­mennyire is ismeri. De sebaj. Máris kész van az űjabb elmélet, amivel vigasztalódni lehet. Mugabe, megválasztása után,' mérsékelt hangot ütött meg. biztosi tóttá a fehéreket arról, hogy nem lesz bántó­­dásuk, sót még egy helyet is kapnak a kormányban. Joshua Nkomonak még az államelnöki pozíciót is felajánlotta, aminek persze csak ceremoniális jelen­tősége van. dehat ez is bizonyít­ja Mugabe jószandékát és mér­sékletét. Különösebb magyarázatra nincs szükség. Viszont sikerült megszerezni a zimbabwei kor­mány hivatalos lapjának egy 1981-es. egy !9>'2-esés 1983-as számát, ebből közlünk néhány részletet: 1981: A zimbabwei mangán-Néhány hete nem szá­moltunk már be az Egyesült Államok elnökjelöltség! ver­senyéről, amely február hó­napban tulajoáonképpen már belelépett az aktív küzdelembe. Azért hagytunk ki némi időt, mert az amerikai elnökválasz­tási rendszer leginkább marstosi versig futáshoz ha­sonlít és nyilván bolondnak néznék azt a televíziós állomást amelyik egy maratoni verseny­­futást első perctől az utolsóig közvetíteni kivánna. Holott köztudomású, hogy az első kilométereken taktikázás, helyezkedés folyik és esetleg éppen az nem fut be egyáltalán a célba, hanem adja fel a táv közepén a versenyt, aki túlságosan nagr lendülettel tör ki a bolyból. A sport-hasmlattól eltekint­ve, ez az etész amerikai választási rtndszer olyan komplikált, hogy néha még hivatásos politikai szakemberek is belezavarodnak. Különben is, e sorok írója egy baráti be­szélgetés során, múlt év tava­szán kijelentette, hogy az Egyesült Államok következő el­nöke Rónáid Reagan lesz és ez meggyőződése lévén, igyekszik nem odsí!2*'?!,?i s?''1"« t féktelen részletekre, amik a nagy versenyfutást minden nap más- és másképpen mutatják. Most azonban, hogy jó néhány előválasztáson túl vagyunk, érdemes egy kissé figyelni a képet, annál is inkább, mert az elnökjelölt! aspiránsok száma jelentősen lecsökkent. Néhány hónappal ezelőtt még három demokrata és kilenc republikánus politikust emlegettek komoly lehetőség­ként. Ma, csupán három jelölt­ről beszélnek és nem lenne meglepetés, hogyha ez néhány héten belül kettőre csökkenne, vagyis a két nagy párt elnök­jelöltjének személye olyan hamar válna ismertté, mint egyszer sem a második világ­háború utáni választások fo­lyamán. A Demokrata Pártban tulaj­donképpen már el is dőlt az el­nökjelölt személve Ez meg­lepetés volt. Ml magunk is azt hittük, hogy a mesterségesen felépített Kennedy-nimbusz és a jól beöltözött kampány-szer­vezet elegendő lesz ahhoz, hogy Teddyt Chappaquiddick, az egyetemi vizsgacsalás, a sorozatos nőügyek és a részeges feleség ellenére is át fogja segíteni a Demokrata Párt konvencióján. Ez a feltételezés azonban nem vált be. Az iráni válság érdekes módon, Carter elnököt segíti — legalábbis ed­dig. Az amerikai patriotizmus válság esetében az Elnök mellé áll. Logikával ugyan nehéz feher lakosságának még életben maradt 50 százalékát jól meg­érdemelt deportációval sújtsák. Mivel pártunkat és kormányun­kat a mérséklet jellemzi, en­gedélyt adunk a fehér lakosságnak arra, hogy 10 kilós csomaggal elhagyhassák az or­szágot és bárhol szabadon letelepedhessenek. 1982: Joshua Nkomo elvtárs Zimbabwe állam elnöke ma reggel elutasította hazaáruló és Folytatás a 2 oldalon.. megmagyarázni, hogy miért támogatják válságban azt az elnököt aki a válságot előidézte, de azért mégis így van. Ken­nedy vereséget szenvedett Iowában, New Hampshlre­­ben, Vermount-ban és tulaj­donképpen vereségnek köny­velhető el még az a csekély győzelem is, amit saját államában, Massarh>>setts-ben elért. Mivel a demokrata elő­választások most kerülnek a konzervatív beállítottságú déli vidékre, Teddy győzelmi esélye a nullával egyenlő és ha to­vábbra is hivatalosan verseny­ben marad, ezt legfeljebb el­keseredett makacssággal "csak azért is én” mentalitással lehet magyarázni. Esélyein nem javíthat, legfeljebb Carter esé­lyeit ronthatja tovább. A har­madik jelölt a kaliforniai kor­mányzó Jerry Brown amúgy sem sokat számított. Bár­mennyire is mélyre süllyedt az Folytatás a 2.oldalon HÍREK IZRAELBŐL Az izraeli olimpiai bizottság felkérte Menachem Begin mi­niszterelnököt, hogy tartózkod­jon kötelező ígérettől Ameriká­nak arranézve, hogy Izráel sportolói is bojkottáljók a moszkvai olimpiát. Számunkra még sokkal kevésbé kedves Afganisztán szovjet-megszállá­sa, mint sok más nemzetközi tényező és Szacharov szám­űzése is bennünket sújthat leginkább, mert mindezek az események arra vezethetnek, hogy a Szovjetunió lefékezi a zsidók kivándorlását. Nehéz helyzet ez. A mi spor­tolóinkat mellőzik, kizárják ver­senyekből. Az ázsiai sportszö­vetség versenyein nem ve­hetünk részt. Kosárlabdázóinkat nagyon nehezen felvették az európai körzetbe, de labdarugó­inkat nem. Atlétáink t csak a világ- szervezet által Ázsiában rendezett versenyeken jelen­hetnek meg, de legutóbb a Nyugat-barát Japán “biztonsági okokból" eltanácsolt bennünket attól, hogy odaküldjük atlétá­inkat. Itthon maradtunk. Az olimpiai labdarugó elómérkőzé­­seken sem osztottak ázsiai csa­patok közé, s az európai na­gyokkal szemben alulmarad­tunk. Meghívásos nemzetközi atlétikai vagy más versenyekről kihagynak bennünket, attól tartva, hogy ázsiai és afrikai államok miattunk böjkóttálhat-VILÁGPOLITIKA és OLIMPIA ják. Nem egyszer történik meg, hogyha mégis elküldetjük valahová jeles úszóinkat vagy atlétáinkat, a “harmadik állam" versenyzői visszalépnek, nem állnak ki az izraeliekkel. Ezért teszi fel a kérdést az olimpiai bizottság: szabad-e éppen Izraelnek bojkottálni az olimpiát? Nekünk, akik a boj­kottok áldozatai vagyunk, az el­sők között kell lennünk, akik határoznak a moszkvai játékok bojkottjáról? Az olimpiai bi­zottság szerint ráérünk, ha majd meg lesz a döntés. Mert köny­­nyen megtörténhet, hogy a nagyhatalmak kiegyeznek, Moszkva törvényesíti jelenlétét Afganisztánban, enyhíti a Szacharov elleni intézkedéseit és akkor Izrael marad hoppon. A legkönnyebb Moszkvának Izrá­­elen busszút állani, a nemzet­közi közvélemény egyáltalán nem lesz feláborodva, mert a többség Moszkva mögé sora­kozik. Igaz, hogy Begin miniszte­relnök már megigérte Jimmy Cartemek, az Izraelben működő amerikai diplomáciai testület útján, hogy Izráel csatlakozni fog minden követeléshez: ahhoz is, hogy egyáltalában ne tartsák meg az idén az olimpiát, ahhoz is, hogy más fővárosba tegyék át és ahhoz is, hogy különböző helyekre szórják szét a rendez­vényeket De ebben a kérdésben az olim­piai bizottságnak teljhatalmú jogai vannak. A közvélemény is megoszlik. A bojkottnak van­nak komoly súllyal rendelkező támogatói, de vannak tekinté­lyes ellenzői is. Dávid Giládi, a Mááriv hasábjain adott kifeje­zést ennek a felfogásnak. Sze­rinte Izrael főellensége a szélső­séges mohamedán világ, mely­­lyel nincs céljában még tár­gyalni sem. Az iszlám forrada­lom Izrael elpusztítására törek­szik. Olyan ellenség, aki felé semmiféle út nincs nyitva. Nem úgy a Szovjetunió esetében. Moszkva csatlósállamai nagy többségével 1967 óta is folynak a csaknem normális kereske­delmi kapcsolatok és ez nem történhet meg a Kreml hozzájá­rulása nélkül. Ne legyen hát Iz­rael az elsők között, akik a boj­kott frontjára törnek. Váijuk meg a végét. A döntés még nem történt meg. Az olimpiai bizottságban sem egységesek a vélemények. De jó volna, ha Izráel sportolói nem esnének két szék közül a pad alá. A jelek szerint a nem­zetközi olimpiai bizottság dönté­sének szellemében fognak eljár­ni. Van-e kapcsdat a palesztínai probléma és az Egyesült Államok ázsia bajai között? Jogos-e Washiijton követelése, hogy Izrael tgyen engedmé­nyeket az autoomiai tárgyalá­sokon a Szovjeanió afganisztá­ni katonai kalndja, vagy az elhúzódó iráni válság miatt? Hivatalos izráel szóvivő erélye­sen utasítja el eeket a feltévése­ket. A problémk között semmi közvetlen kapsolat nincs - mondotta. Á Közelkeleten egyetlen hordóolajjal sem ter­melnek majd tbbet, ha Izrael, saját biztonságnak rovására, tesz engedménjket. Jigáél Hurvtz pénzügymi­niszternek nehéségei vannak a 405 milliárdd költségvetési irányzat elfo|dtatásánál. A büdzsé alkalnizkodik a 115 százalékos infldóhoz, de nem tovább. Ezért tinden miniszté­riumtól a kiadsok - átlag - 4 százalékos csolkentését köve­teli. Ezáltal tonyos mértékig fékezni lehet u inflációt. Más lépései: súlyot terheket ró az importra és lókedvezményt ígér az exportcíknek. Még így sem csökkentig a külkeres­kedelmi deficit| milliárd 500 millió dollárró Emlékeznünk kell, hogy a labin kormány bukásakor a tfidt 1 milliárd 800 millió doh- volt IZRÁEL PROBLÉMAI Dávid Levi lakásépítési és olé-befogadási miniszter nem hajlandó hozzájárulni, hogy tár­cája költségvetését 7 milliárd fonttal csökkentsék, mert ez lehetetlenné tenné építkezések megkezdését - állami kezde­ményezésre - fiatal párok és nyomorban élő családok szá­mára. Tagadja a pénzügymi­niszter érvét, hogy 80 ezer üres lakás áll rendelkezésére és ez elég kell, hogy legyen a jövő költségvetési évben. Dr. Jiszráel Katz társadalmi jóléti miniszter nem járul hozzá az első két gyerek szociális segé­lyének megvonásához. A kincs­tár érve látszik logikusnak: a kétgyermekes családok, a statisztika szerint, nem élnek nyomorban. De a népjóléti minisztérium nem hajlandó szelektív segélyezésre. Azt sem fogadja el, hogy a minkz tórium előirányzatának csökkentése miatt lényegesen csökkentenie kell alkalmazottai, főként szociális dolgozói számát Emiatt már két héttel elkés­­ték a költségvetési előirányzat időre történő benyújtását Hur­­witz kénytelen lesz a miniszter­tanács elé teijeszteni az elő­irányzatot, ahol feltehetően többségi szavazattal viszi keresz­tül. Novemberben meggyilkolták a matullai Joszef Rosenfeldet aki az északi körzet biztonsági felügyelője volt. Jeepjét go­lyóktól átfiírva és őt holtan találták, revolverét elrabolták. A hatóságok feltételezték, hogy Libanonból átjáró elszánt csem­pészek követték el a bűncselek­ményt, mert egyik palesztínai terrorista szervezet sem dicse­kedett a gyilkosság elköveté­sével. Azonban néhány nappal eze­lőtt egy őrjái « gyanús mozgást észlelt a határon, valaki rálőtt a katonákra, a katonák jobban cé­loztak és megsebesítették a tá­madót, akiről kiderült, hogy egy gázai arab, aki Libanonba akart átjutni. A húsz éves arab­ról tudták, hogy egy terrorszer­vezethez tartozik. Kihallgatására nem kerülhetett sor, mert pár perccel sebesülése után meghalt. A meglepetés azután következett: a terroristánál talált fegyverről megállapították, hogy Joszef Rosenfeld gyors­tüzelője, eziránt nem lehet semmi kétség. A nyomozás ter­mészetesen új irányt vett vajon az agyonlőtt terrorista gyilkolta meg Rosenfeldet, vagy más úton került hozzá az elhunyt fegyvere. A Máárách, amelynek kilá­tása van arra, hogy visszakerül­jön az uralomra, belső válsággal küzd. Simon Peresz, a párt el­nöke ragaszkodik ahhoz, hogy már most kijelöljék a következe választások listavezetőjét, azaz miniszterelnök jelöltjei. Belső ellenzéke, amely Jicchak Kabin támogatóiból áll, azt alliija hogy erre a júniusban összeülő pártkongresszuson megválasztás­ra kerülő tij pártközpont illeté­kes. Jigái Álon volt kulűp mi­niszter bejelentette, hogy ellen­jelöltként lép fel — Rabin tá­mogatásával de csak a kong­resszuson. A párt tagiainak jórésze úgy hiszi, hogy valóban nem sürgős a miniszterelnök jelölt megválasztása, ráér júni­usban. Peresz azonban ragasz­kodik ehhez, hiveivel együtt. Azt állítja, hogy a kormány nem szilárd, lehetséges, hogy korábban tartják meg a vá­lasztásokat. így aztán a központ valóban “megválasztotta" ellen-^ jelölt nélkül. Az igazi viadal elmaradt. Rábin kijelen­tette. hogy nem lesz miniszter Peresz kormányában Ezért tá­mogatja Alont, aki talán majd átadja neki a jelöltséget. Mindez a közeljövő kérdése, de elegen­dő ahhoz, hogy izgalmassá te­gye a politikai légkort.

Next

/
Thumbnails
Contents