Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-03-08 / 797. szám
7 oldal 1M0 m*cíus 8 * MENORA A müncheni bíróság esküdtszék! termében hirtelen felvillantak a magnézium lámpák, a televíziósok bekacsolták hatalmas reflektoraikat. Valószerűtlen világosság keletkezett. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kővetkező pillanatban a megdöbbenés halk moraja fusson végig a termen. Sokan voltak olyant* a széksorok között, Egy „kisiklás” következményei Az Oetkertárgyaié s és a terrorhullám Vázlatos rajz az Oetker fiúról, a villanyárammal telitett ládában akik két és fél év után most látták viszont az ajtón éppen belépő dr. Richard Oetkert. ók igazán jól emlékezhettek arra, mennyire szeretett sportolni, milyen nehezen lehetett rávenni arra, hogy egyegy hétvégét ne síeléssel töltsön. S ez a Richard Oetker most csak mankókon tudott kijelölt ülőhelyéig botorkálni a teremben. A vádlott, Dieter Zlof frissen borotvában, elegáns öltönyben, prémkabátban érkezett, délceg járása, egyenes tartása szinte kiáltóan ellentétes volt azzal a képpel, amit Richard Oetker belépésekor megörökíthettek a televízió kamerái. 1979 novemberének végén az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt per kezdődött meg Münchenben. Dieter Zlofot azzal vádolják, hogy három évvel ezelőtt elrabolta Richard Oetkert. 1976. december 14-én München műszaki egyeteméről hiába várták haza a Oetker gyáriparos família harmadik fiát, Richardot. Este negyed tizenegykor csengett a telefon. „Értesítse Richard édesapját Blelefeldben. 21 milliót kérünk .Majd jelentkezünk” — mondta egy ismeretlen hang Marion Oetkernek, az elrabolt fiatalember feleségének. Ezzel kezdetét vette a két napig tartó Oetker-dráma. (Már az első pillanattól kezdv? nyilvánvaló volt: gondosan kitervelték Richard elrablását. Tudták mikor jön az egyetemről, tudták, hol szokott parkolni kocsijával. Itt lepték meg, itt tuszkolták egy személyautó csomagterében elhelyezett, mindössze 1,60 méter hosszú faládába. Kezét, lábát a fához bilincselték, derekához elektromos vezetéket csatlakoztattak. „Ha meg próbálsz ordítani, bénító áramütést kapsz” — mondták neki álarcot viselő elrablói. Richard vallomása szerint ketten, ae lehet, hogy többen voltak). Az Oetker család eközben érintkezésbe lépett a rendőrséggel, óriási volt a tét, hiszen Németország egyik ismert vállalatának hírneve is kockán forgott. Richard nagyapja, Auguszt Oetker volt a még ma is róla elnevezett sütőpor kikeverője. A sütőpor teremtette meg az alapot a ma már 150 üzemből álló nagyvállalat előretörésére: az Oetker cég manapság egyetlen évben 4 milliárd márkás forgalmat bonyolít le! Zsaroló levél érkezett, amelyben feltételeket közöltek. Az Oetker család hajlandó volt fizetni. Pedig nem tudta, hogy Richard ekkor más súlyos állápotban feküdt a Volkswagen csomagterébe épített ládában. (Richard Oetker: „Időérzékem, teljesen cserbenhagyott. De egyszer csak borzalmas fájdalmat éreztem. Megrázott az áram. összehúzódtam, nekivágódtam a szűk láda falának. Csak egy pillanatig tartott az egész. Utána az egyik elrablóm meg ennvH szólt: „Bocsánat, ez egy kis kisiklás volt, nem akartunk fájdal- i mát okozni önnek.”) ■ A MÁRKÁK MILLIÓI A „kisiklás” orvosi nyelvre fordítva azt jelentette: Richard a hirtelen áramütés következtében olyan erővel rándult meg, hogy kettős lábtörést szenvedett, s eltört két gerinccsigolyája is. Ezt a sérülést kiszabadulása után sem tudták meggyógyítani, ezért lett örök társa a mankó. (A szomorú tény sajátos módon a nyomozóknak értékes adatokat szolgáltatott. Zlof lakásán kutatva ugyanis rájöttek: a vádlott egy sor technikai szerkezetet maga épített házába, így például gyengeáramú sorompó védte a szekrény polcait az illetéktelen behatolóktól. Nyilvánvaló, hogy a VW csomagtartójának fadobozába is be tudta vezetni az áramot.) Az Oetker család tehát beleegyezett a pénz átadásába. S bár a rendőrséget is beavatták az ügybe, a márkák millióit tartalmazó bőrönddel az emberrablók egérutat nyertek. Egy olyan ház kapuja elé tétették le a pénzzel teli bőröndöt, amelynek — mint utólag kiderült — több titkos kijárata is volt. Néhány óra múlva megtalálták a M-XY 1307-es rendszámú Opel kocsit, benne pedig a súlyosan sebesült Richard Oetkert. A hetvenes évek jellemző bírósági tárgyalása kezdődött novemberben Münchenben. Nemcsak azért, mert 150 tanúvallomást hallgatnak meg, s a bizonyítási eljárás is több mint öt hónapot vesz igénybe, hanem azért is, mert az emberrablás az évtized bűntette. Európa két országában írják különösen sötét betűkkel ezt a gengsztertörténelmet: Olaszországban és Németországban, ahol a terrorizmus naponta jelentkezik. Olaszországban a politikai töltetű terrorizmus kezdete 1969. december 12., ekkor követték el Milánóban azt a. bankrobbantást, amely 16 halálos áldozatot követelt. Még ugyanebben az évben megalakult a Vörös Brigád nevű szervezet Renato Curcio és Margherita Cagol vezetésével. Akciói egyre brutálisabbak lettek, mígnem Aldo Moro elrablásával és meggyilkolásával a politikai terrorizmus 1978-ban elérte forrpontját. (Jelentések szerint csupán 1978 első fél évében 925 robbantásos merényletet követtek el Olaszországban, 877 gépkocsit gyújtottak föl.) Németországban 1967. június 2-a a terrorizmus kezdete. Ekkor rendőrtámadás végzett Benno Ohnesorg diákkal, aki társaival együtt az iráni sah látogatása ellen tiltakozott. Ohnesorg neve jelképpé vált az államot a sokkolás eszközével megdönteni akarók szemében. Egy év múlva már a Baader- Meinhof banda akcióitól rettegett az ország. Amikor a csoport vezetőit 1972. június elsején elfogták — a várakozással ellentétben —, a terror ingája tovább lendült. A követők és szimpatizánsok tehetetlen dühükben vezető politikusokat és közéleti személyiségeket raboltak el és öltek meg. Bubach főállamügyész, Ponto bankár és Meggyilkolták egy napszemüvegért Egy fiatal kínainak meg kellett halnia, mert divatos szemüveget viselt: tőrrel szúrták le, miután valaki megkívánta hongkongi szemüvegét, amelynek értéke még 60 osztrák schillinget sem tett ki. Ez a rablógyilkosság élesen rávilágít egy hihetetlen gyorsasággal növekvő társadalmi problémába: a kínai ifjúsági bűnözésre. Néhány hónap óta a pekingi közlekedési rendőrök már csak párosán teljesítenek járőrszolgálatot. Katonák, akik eddig stratégiai fontosságú útkereszteződéseket és hidakat őriztek éjjel-nappal, most részt vesznek a bűnözők elleni küzdelemben. Nemrég egy katona életével fizetett azért, mert a megtámadott áldozat segítségére sietett. Pekingben a lakosok éjszakánként már nem merészkednek ki az utcára. Nem túlzás: Kína nagyvárosait bűnözési hullám árasztja el. Kína fővárosának legnagyobb bevásárlóutcájában gengszterbandák világos nappal is harcba bocsátkoznak egymással. A rendőrség többnyire tehetetlen, ugyanis alig motorizált, viszont bürokratikus szervezésű. A járókelők félnek, a legritkább eset, hogy valamelyik beleavatkozik a nyílt utcán elkövetett bűncselekménybe. A bandák többnyire késsel harcolnak egymás ellen. + Magyar kozmetika a / * belváros szivében a fCS^' + Bay és a Bioor sarkin Arcápolás * Manikűr * P_xtikür •H (férfiaknak is) * 7ar/<is szempilla- . ^ /t's/í's * Kikészítés * Szőr lelem tes ' ^ \ * Judith Gordon 1 : KOZMETIKUS * SZALON ALfcXAVDRA * Manulife Centre .* 55 Bloor St.W. * II. emelet lel: 967-4100 —m————————— rw i in ■ ■ —..... wi ii— mn A leggyakoribb bűncselekmények az utcai rablótámadások (karóra vagy pénz a zsákmány), továbbá a nemi erőszak és a gyilkosság. A nagyvárosok lapjai fele vannak a bűncselekményekről szóló cikkekkel, de nem tesznek közzé statisztikai adatokat a bűnözés méreteiről. Jellemző a közbiztonság hiányára, hogy Sanghajban 1979-ben december közepéig 130 buszutast és kalauzt vertek meg, köztük harmincán súlyos sérüléseket szenvedtek. Kik a bűnözők? A többség szegény családból származó, munkanélküli fiatal, de bőségesen adódnak bűnözők a magas pártfunkcionáriusok és katonatisztek gyermekei között is. A legismertebb bűnözők egy 27 éves ikerpár: a nankingi katonai kötelékek helyettes parancsnokának a gyermekei. A két fiatalember 1974 májusától 1978 augusztusáig egy nyolcfőnyi bandában 106 nőn követett el nemi erőszakot. Csak az apa magas állása akadályozta meg a banda korai felszámolását. Tény azonban, hogy időközben halálra ítélték őket. „A törvény előtt mindenki egyenlő”. Ennek az elvnek akarnak január 1-től hitelt adni az új büntetőtörvények életbe léptetésével. Eszerint 16 évtől kezdve büntető eljárás indítható a fiatalkorúak ellen. Tizennégy évesek ellen csak gyilkosság, rablás, gyújtogatás vagy a közbiztonság súlyos megsértése miatt indítható eljárás. A munkatáborok és a börtönök mellett 1950 óta internátusok is működnek, ahol a fiatalok dolgoznak és tanulnak. Ezekben az intézményekben bűnözésre hajlamos középiskolásokat heti két napon át fizikailag és négy napig szellemileg oktatnak. Megjavulásuk után visszakerülnek régi iskolájukba. Pekingben jelenleg 10 ilyen internátus működik 1428 „tanulóval.” A nagyvárosok peremén létesített munkatáborokból gyakran megszöknek a fiatal bűnözők. 1979 szeptember 24-én a közbiztonsági hivatal civilruhás rendőrei Peking nyugati részén lelepleztek egy bandát, amelynek vezetője az egyik mezőgazdasági büntetőtáborból lépett le. Saját gyártmányú fegyvereikkel a pekingi parkokban és az utcákon támadták meg a járókelőket. A hatóságok a jelek szerint csak a legnagyobb nehézségek árán birkóznak meg a szaporodó bűncselekményekkel. Konferenciákat tartanak, a lakosságot felhívják a rendőrség támogatására, és a bűncselekmények legszélsőségesebb példáit közzéteszik a lapokban. Végül tömeggyűléseket is rendeznek, ahol bemutatják a lakosságnak az elfogott bűnözőket. Ha hinni akarunk a konferenciák eredményeinek, akkor el kell fogadnunk, hogy az ifjúsági bűnözésért is a négyek bandája a felelős. A hibát tehát a múltban keresik, nem a jelenlegi helyzetben. A kulturális forradalom végső szakaszában megengedett, sőt előmozdított anarchia kétségtelenül egyik fontos oka a bűnözők számszerű növekedésének, de nem kevésbé fontos ok a munkanélküliség sem. A városokban távolról sem adódik elegendő munkalehetőség, hogy a 10—15 millió munkanélkülinek biztosított jövedelmet nyújtsanak. CSÁSZÁR ISTVÁN A kavics \Akar ön is egyjóhaj vágást f A nálam fiatalabb írók már mind elmondták a maguk történetét az úgynevezett személyi kultusz éveiből, pedig a koruknál fogva sokkal kevesebbet tudnak arról az időről, mint én, aki akkor kamaszkodtam. Az iskolát — gimnáziumba jártam — otthagytam, mert utáltam. Ott maradtak a szerencsétlen társaim, és tovább elemezték a verseket, mindenből kihámozták az „eszmei mondanivalót” és másodfokú egyenletek megoldását tanulták jólelkű tanároktól, én pedig elmentem laboránsnak egy gyógyszertárba, ahol kilószámra kevertem a levendulatillatú tejkrémet Zsiga bácsival együtt. Zsiga bácsi már nyugdíjas volt, de azért bejárt dolgozni. Engem különösen kedvelt, mert éppen olyan bolondos voltam, mint ő. Fényképeket mutatott, amiken még fiatalon tomamutatványokat csinált. Tíz éven keresztül ő nyert minden bajnokságot. Bizonykodott, hogy még mindig felmegy erőikézen állásba, de ezt csak udvariasságból hittem el neki, bár az is lehet, hogy udvariasság nélkül elhittem —' már nem emlékszem pontosan. Azt mesélte, hogy az élete végét egy déltengeri szigeten fogja tölteni. Egy lakatlan szigeten, ahol pálmák nőnek és magától terem minden. — És mit fog csinálni, Zsiga bácsi, ha a fogja fáj? — kérdeztem. — Jól ismerem a fogászmesterséget — mondta Zsiga bácsi. — Még gyakomokkoromban elolvastam minden orvosi könyvet. Csak egy fogóra van szükségem, azt pedig viszek magammal. És még valamit elárulok neked ... arra is gondoltam, hogy egyszer majd végleg elgyengülök, tehetetlen leszek és beteg... Gondoskodtam erről is. Egy ampulla ciánkáli mindenen átsegít. Zsiga bácsi jóakaratúan mosolygott, mint a saját kamaszkorom pokolgépet rejtegető bölcsességének tükörképe. Bíztam abban, hogy egyszer meglátogatom a lakatlan szigeten, és hosszú estéken át elbeszélgetünk majd a pálmák alatt a világ dolgairól. A gyógyszertár elég távol esett a város központjától, amerre mindketten laktunk. Esténként együtt várakoztunk a ritkán közlekedő villamosra. Már végén jártunk az ősznek, korán sötétedett. Ott álltunk a megállóban, körülöttünk szürkészölden az égre meredtek a felsővezeték tartóoszlopai meg mindenféle fenyegető traverzek, hűtőtornyok, lepárlók és gyárkémények sziluettjei, meg egy végtelenbe nyúló téglafal, elhamvadva önmaga belső izzásától. — Mindig japán nőt akartam feleségül venni — mondta Zsiga bácsi. — Ezért maradtam agglegény. A japán nők a szerelem művészei. Én egy kavicsot rúgdostam közben. Ballal meghelyeztem, és jobbal odataláltam Zsiga bácsi lába elé. — Passzolok! — kiáltottam. Zsiga bácsi lendületet vett, és külsővel megcélozta a kavicsot, de rosszul találta el. A kavics pörögve csúszott egy keveset, aztán belepottyant az egyik villamossín közé, éppen a váltónál. Zsiga bácsi önkéntelenül megmozdult, hogy lehajoljon és felvegye, de valaki hátulról megfogta a vállát. Egy tésztaképű férfi volt. A rövid, kese haja gyéren a homlokára tapadt, mintha verejtékezne a feje. Valami merev szenvedés nyomódott az arcába, ami iszonyatot keltett bennem. Eddig észre se vettük, hogy ő is ott áll a megállóban. Szempillantás alatt végignéztem az esetlen alakján, semmi testi hiba nem látszott rajta, mégis biztosra vettem, hogy felfoghatatlan borzalmasságú operációs heget rejt a ruhája. Félni eresse fel Ligeti volt budapesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a'gyors és jő Kiszolgálást. Női hajvágások. Air condition. Rill’s I BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST +H »#################»##############»####. 559 St.Clair W. Tel:65 Dr. CRISTA FABINYI Mr*. ONROT a legmodernebb hollywoodi < KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzésű 716 RÁLMERSTON. AVE. Telefon: LE1 - 6318 Kovák József D. T. Kohári József FOGSOR KLINIK 653-5369 vagy 622-158* 21 VAUGHAN RD. (St. Clatr—Bathurst) Toronto, Ooit kezdtem tőle, mert éreztem, hogy senki sem szereti. Zsiga bácsi visszanézett a válla fölött. — Nem gondolja, hogy ez szabotázs? — kérdezte a férfi fájdalomtól elgyötört, tompa hangon. A tökéletesen mozdulatlan arcán csak szája nyílt és csukódott, az is csak annyira, hogy a szavak kipréselődhessenek rajta. Már fenyegetés nélküli volt. akár a bekövetkezett végzet. A börtön déltengeri szigetcsoport. Ez leginkább a sétánál vehető észre. Az udvart háromméteres falakkal szobányi négyszögekre osztották. Minden délután ezekben a négyszögekben sétálnak a zárkák lakói. Kihalt folyosón és lépcsőházakon át érnek az udvarra. Az őrökön és egymáson kívül senkivel sem találkoznak már hosszú idő óta. Az egyik négyszögben sétál Zsiga bácsi, egy másikban természetesen én. Két hónapja nem tudunk egymásról semmit, de annyit tudunk, hogy az ügyünk rosszul áll, mert „ő már bevallotta” — ezt mindkettőnknek tudtára adják. A zárkatársaim elmagyarázzák, hogy a bűnösségem kétségtelen, ők már régen itt vannak, megtanulták az itteni gondolkodást, és készséggel megtanítanak rá engem is. De vajon hogyan tanítják meg Zsiga bácsit? öreg már szegény és olyan megátalkodott. Csak én értem a furcsa gondolkodását. Még szerencse, ha csak kinevetik, de lehet, hogy meg is verik. Engem nem bántanak. Unalmasak a kihallgatások. A civil ruhás férfi ül az íróasztal mögött, gyakran elmélázik, lehajtja a fejét, majdnem elalszik, aztán hirtelen résnyire húzza a szemét, és rám néz oldalról. Éppen úgy, ahogy a filmeken csinálják. — Na és?! — kérdezi, megpattantva azt, hogy „na”. Csend van. Nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Már mindent elmeséltem sokszor. — Na és?! — ismétli a férfi. — Csak ennyi... — mondom. — Van ott még más is — mondja a férfi később, és újra mélázni kezd. Ennek alapján két évet kapok szabotázscselekményben való részvételért. Zsiga bácsi négy évet kap. Anyám is ott van a tárgyaláson. Az ítélethirdetés után megengedik, hogy átadjon egy csomagot. Kenyér van benne meg szalonna és cigaretta. — Tudom, hogy cigarettázol — mondja anyám. Két hete múltam tizennyolc éves. A fiúk már leérettségiztek, most egyetemre mennek vagy állást keresnek. Én bányában dolgozom. Ez se rossz. Eleget adnak enni. Amikor feljövünk munka után, fekete szénpor keretezi a szemünket, a barakkban a kályha közelébe akasztjuk az átázott kapcáinkat, szörnyű bűz van, de mi már nem érezzük. Van könyvSchleyer, a Gyáriparosok Országos Tanácsának elnöke vált a terror áldozatává. 1977 októberében a Baader—Meinhof csoport több vezetője öngyilkosságot követett el, s ez szemmel láthatólag visszavetette a politikai terrorizmust. Németországban. Ezzel kapcsolatban sokan felteszik a kérdést: vajon . nem vihar előtti csend honol-e most? Bár egyértelmű választ nem lehet megfogalmazni, azt meg kell állapítani, hogy a látványos akciók hiánya nem jelenti a terrorizmus megszűnését Európában. Az utóbbi időszak ugyanis több érdekes, egymással összefüggő tényt tárt fel. Ezek közül az első az, hogy kialakult a „tranzitterrorizmus”. Ez olyan országokat érint, amelyek belpolitikai légköre nyugodt. Az ide beszivárgó banditák elsősorban pénzszerző akciókat hajtanak végre, hogy későbbi (támadásaikat tudják finanszírozni. (Elsősorban Svájc és Ausztria vált az „átmenő terrorizmus” központjává.) Ezzel szoros összefüggésben van, hogy ugrásszerűen nőtt a bankrablások száma. A terrorcsoportok azért követték el más országokban ezeket az akciókat, mert joggal számítottak arra, hogy a bűnözés e „kemény hullámára” a svájci és osztrák hatóságok nincsenek kellően felkészülve. Ausztriában például 1970-ben mindössze 7 bankrablást hajtottak végre, 1976-ban már 43-at, a zsákmány meghaladta a 7,7 millió schillinget. Lánc belügyminiszter javaslatára ezek után Ausztriában is megkezdték a különleges rendőri osztagok szervezését — erre 70 millió schillinget irányoztak elő. Az „átmenő terrorizmus” másik országában, Svájcban 1968—1978 között 251 bombamerényletet hajtottak végre, ennek következtében 47 ember halt meg. tár, és lehet napozni az udvaron. Zsiga bácsi az orvos mellett dolgozik. Az orvos is rab. A fodrász, az írnok, a szakács is. önellátók vagyunk. Lassan múlik az idő, de csak azért, mert számon tartjuk. — A Húsvét-szigeteken pilótasapkás szobrokat találtak — meséli Zsiga bácsi Kozma szakaszvezetőnek. az őrnek. — Az sem lehetetlen, Kozma úr, hogy az egész mai .kultúra létezett már egyszer. Nagyon érdekes könyvet olvastam erről. Kozma szakaszvezető bólogat. — Csak azt nem értem — mondja —, hogy egy ilyen értelmes ember hogy keveredhetett a fasiszták közé. Mesélik, hogy Kozma úr régen tánc- és illemtanár volt. El lehet hinni róla. Piperkőc fekete zsinórbajuszt visel. A Húsvét-szigetekről szóló könyvet Müllertől kapta Zsiga bácsi. Müller már kilenc éve ül. Róla azt mesélik, hogy partizánokat lövetett agyon a háborúban. Most a brigád vezetőnk. Bajuszt növesztek, de aztán leborotváltatom, mert nagyon gyenge és sokszínű. Végeredményben csak letelik az időm. Müller azt mondja, hogy fél lábon állva is kibírna két évet. Megtörténhet, hogy amnesztiát kapunk Zsiga bácsival együtt. Valamikor csak rájönnek, hogy nem csináltunk semmit. Addig sem kell fél lábon állnom. és fát sem hasogatnak a hátamon. Mert Müller azt állítja, hogy még úgyis kibírna két évet. Még soha nem voltam nővel. Ez a legnagyobb baj. Ha kiszabadulok. sürgősen beleszeretek valakibe. Néha a szokásosnál is lassabban múlik az idő . . Nem gondolja, hogy ez szabotázs? — kérdezte a férfi a villamosmegállóban. Zsiga bácsi visszanézett a válla fölött. Valamit szólni akart, de egészen közel feltűnt a villamos, zörögve közeledett, ide-oda rázkódott a sínek között, mintha le akarna térni a pályáról. Nem tudott letérni, és jött. A férfi levette a kezét Zsiga bácsi válláról, a villamosra nézett. Aztán a váltóra. Oda, ahová a kavics esett. Mi is a váltóra néztünk. Szoborcsoportként álltunk az alkonyatban. szánalmasan összetartozókká váltunk A villamos egyre erősebben zörgött. Mielőtt ideért volna, a vezető kikapcsolta a motort, és a kocsi már csak saját lendületétől gördült. A váltó kétméteres acélvésője hatalmas csattanással átváltott, nem is hallatszott, ahogy porrá zúzza a közé került kavicsol A villamos megállt. Zsiga bácsival együtt felszálltunk, és a kocsi ment tovább A peronról visszanézve láttam, hogy a férfi ott maradi a megállóban. A válla megrezdült. mintha sóhajtana.
