Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-02-23 / 795. szám
1980 február 23. * MENÓRA 9 oldal SZÉKELY MOLNÁR IMRE KEGYELEM Már napok óta hull a hó, a fák ágain nagy fehér vattacsomók lógnak s ha fúj a szél a levegő tele lesz havas porral. Didereg aki kint jár az utcán, várja az autóbuszt, most csak azok járaak-kelnek, akiknek sürgős a dolguk. Ilyenkor bent ülök a szobában, nézem a Hóesést és visszagondolok a múltra, a 40-es évekre, de főleg a legutolsóra, a 44-esre. A történelem ujjai fojtogatják az időt, s igy tartják kézben az esendő napokat. Ezt a fojtogatást még most is érzem a torkomon, alig kapok sokszor levegőt, a légszomjam fojtogat, s ha lehelne, folyton nyitva tartanám az ablakot, de ez sem használ. A szoba ki van jól szellőztetve, s az ajtókon, az ablakokon belép hozzám a tél. De sokan éreztük 1944-ben a történelem ujjainak ezt a keserű, félelemteljes szorítását. A háborúnak egy kis epizódjáról akarok beszámolni, amit úgy hallottam egy igen kedves jó barátomtól, aki Budán vészelte át az ostromot, látott és hallott mindent, s mert kiváló újságíró volt, az érdekesebb események megragadtak benne. Engem továbbfújt a szél, el kellett hagyni az országot is, s minden nap azon gondolkoztam, hogyan lehetne megmenekülni attól az átkos angyalbőrtől, amely szorítva fojtogatott és kiúttalannak s értelmetlennek tartottam minden további harcot, de nem volt menekülési lehetőség, nem volt egyetlen egy ember sem, aki szabadon ki merte volna nyilvánítani az érzéseit, s azt, hogy mi a fenének harcolunk tovább, amikor már semmiféle értelme sincs a véráldozatnak. Hiszen olyan gyorsan kellett menekülnünk egyik helyről a másikra, hogy még a halottaikat sem volt időnk tisztességesen eltakarítani. A szegény elesett magyar honvéd ott feküdt az út árkában, s mikor arrafelé mentünk, bizony sokunknak könny szökött a szemébe, s legalább egy fohászt küldtünk utána, olyan bennünkragadt imafélél a diákkorból, amit nem tudott kimosni belőlünk az élet. De hát ez csak afféle szenteltvíz volt, nem ártott, s nem használt, de a belénk időzített szokás, a gyermekkor emléke visszaidézte, s mi elmondtuk, befele fordult szivvel, s bizony bevallom, inkább magunkat sajnáltuk, mint a halottakat. Nekik már végétért a háború, a szenvedés, a megpróbáltatást már nem érezték, s az, hogy mikor takarítják el őket a mezókról, csak idő kérdése volt. A kávéház egyik meleg zúgában ezt a múltai idézgettük Körösi Laci barátommal, akivel már az iskola padjában olyannyira egyek voltunk, hogy a tanárok mint ikreket kezeltek bennünket. Hát Körösi mesélte. hogy a zsidószázadnál szolgált, hadnagy volt, a századparancsnok pedig egy főhadnagy, egy kegyetlen, részeges fráter, aki mindenféle módon sarcotta a munkaszolgálatosokat. Aki fizetett, annak tekintélye volt, azt fölmentette minden szolgálat alól, szabad kijárást adott neki a városba, úgy járkálhatott, mint akinek semmi kötelezettsége sincsen sem a hazával, sem pedig a munkaszolgálattal. A töménytelen pénz külön rangot jelentett számára az éjszakában. Ivott-evett, a legjobb szórakozóhelyeket látogatta, főleg az Arizonát üsztelte meg, ott érezte igazán-jól magát, s ezért úgy intézte dolgait, hogy esténként bevetődhessen oda. Az Arizonában a boxok mélyén a szeparék elhúzott függönye mögött már abban az időben mindennapos volt a sztriptíz. Idejárt víg dorbézoló társaságával vitéz Endre László is, a legfőbb hóhér. Azt mondták, ö vezette be a sztriptízt az Arizonába, és a táncosnőknek a szegény, kiszolgáltatott páriáknak már a szerződés szerint is alkalmazkodniuk kellett a mámoros urak kívánságaihoz. Volt aki szívesen kötélnek állt, mert reggel több pénzt vihetett haza. A lokál tulajdonosa, Rozsnyai úr értette a csíziót, hogyan kell kedvében járni a vendégeknek. A főhadnagy, a századparancsnok ha beugrott, otthon aludta ki mámorát, az én Körösi barátom vette át a századparancsnokságot. Neki nem kellett a pénz. Volt neki elég. A tiszti fizetés is elég lett volna, dehát közben csak úgy ujjgyakorlatként szállította a jobbnál jobb novellákat, színes hirfejeket, érdekes riportokat, de ezenfelül még mint hadbavonulónak akkor is járt a havi fizetés, ha egy sor írást sem küld a lapjának. Hát most együtt ültünk, s én igen nagy érdeklődéssel hallgattam öt. — Egyszer véletlenül - mondja- te tudod, hogy mindig szívesen túristáskodtam a hegyekben, szerettem a gyaloglást, s a fák, a kicsi bokrok s a virágok szívesen szóbaálltak és elbeszélgettek velem. Megértettem a szavukat, s nem egy történetem meséjét tőlük hoztam el magammal. Azon a napon az Árvácska utcába tévedtem be. Ez a gazdagok utcája volt, itt laktak a követek, mindegyik villához szép kert tartozott, s egy pici patakocska csobogva rohant le a hegyről, két partja közt fahidak segítették az átjárást, kellett is, mert ha vihar volt, és szakadt az eső, úgy megduzzadt a víz, hogy nem lehetett gyalogosan átlábolni rajta. Nyitott szemmel nézgelődtem, s a partján egyszercsak feltűnt egy kisebb csoport, állig fölfegyverkezve. amely rögtön elárulta, hogy milyen katonai egységhez tartoznak. Egységhez? Fenét! Nyilas különítmények voltak, akik a saját szakállukra rabolhattak, gyilkolhattak, és vadászhattak a bujdosók után. Most úgy látszik, pihenőben voltak, a jól végzett munka után üldögéltek, cigarettáztak és kézrőlkézre járt a kulacs. Abban az időben a vendéglősök és a kocsmárosok elfalazták a pincéjüket, de a lakók tudták, s bizony kibontogatták a falakat, rájártak a hordókra, s a nyilas házkutatók is könnyen megtalálták az utal a pincékhez. De mit látnak szemeim -folytatta Körösi barátom- látom, hogy egy olyan úriasszony-féle indul el feléjük. Az asszony járása ismerős volt még igy. hátúiról is feltűnt az a könnyed tánclépeses mozgás, hogy egyszerre visszaemlékeztem rá. Ezt nem lehet elsajátítani még a balettiskolákban sem. Kiváncsi lettem arra. hogy mit akar, miért keresi fel ezt a különös rémséget, ijedtségei hozó-vivő. katonaruhába bujtatott gyilkosokat, mi köze lehet hozzájuk, kit akar eladni vagy feladni? Hát arrafelé irányoztam én is a lépéseimet. Mikor a közelükbe értem, szinte mellbevágóit a felismerés, mert a különleges alakulat parancsnoka a vizipóló válogatott világhírű hátvédje. Homonnay Márton volt. Azt már hallottam róla, hogy tagja lett a nyilaskeresztes pártnak és Horthy-t felcserélte Szálasival, benne látta a magyar haza megmentójét. Sajnos, voltak ilyen eltévelyedettek. s legtöbbnek a háta mögött olyan sérelmek húzódtak meg, amelyek elvitték a pártba.Többnyire a volt zsidó gazdájukra panaszkodtak, de istenem, ki látott már olyan alkalmazottat, aki tökéletesen meg volt elégedve a főnökségével?! Én ezeket a kifogásokat önámításnak tartottam, amellyel az illetők lelkiismeretük előtt szerették volna igazolni a gazságaikat. Az már más kérdés, hogy a lelkiismeretük elfogadtae az ilyen kiszépített, vélt vagy igazi sérelmet, megkapták-e a feloldozásl. vagy tovább űzték, hajtották magukat a bor mámorán keresztül a vérgőzös gyilkosságokba? Homonnayval megismertük egymást. A sapkához emeltem a kezemet. Ő is tisztelgéssel viszonozta a köszöntést. És az asszony?! Riadt, fáradt szemében ott ült a halálos elszánás, amely azt jelentette, hogy minden mindegy. Elég volt a félelemteli bujdosásból, elég volt a házmestereknek dugdosni a pénzt, és mégis mindig rettegni, hogy mikor kopogtatnak éjjel az ajtón, és kiáltja be egy borízű hang, hogy "na, drága tubicám, te zsidó bestia, öltözz és gyere!". Az asszony megismert. Kicsi melegség, a kedves barátnak szóló oldalpillantás volt a válasz, mikor neki is köszöntem. A nőből pedig ömlött a szó. — Az elébb voltak főhadnagy urék -fordult Homonnay felé- abban a házban, ahol én bujkálok. Tovább már nem birom, elég volt. Felszámoltam az életemmel, itt vagyok kérem, feladom magam, lójjön agyon. Homonnayt váratlanúl érte ez az őszinteség, meglepődött, rámnézett, kissé tanácstalanúl. a fogdmegek pedig figyelték, hogy “na most, mit határoz, ki vigye, ki lője le, ki némítsa el ezt a szerencsétlen teremtést?" Homonnay pedig egy váratlan fordulattal azt kérdezte az asszonytól, hogy hol az ura? Hol bujkál, az miért nem jön jelentkezni, hogy feladja magát? — Nekem csak volt uram, - mondta az asszony- de annak nem kell jelentkezni, mert keresztény ember. A röszkei tanyavilágban rendőrparancsnok. — És maga miért vált el > tőle? -kérdezte érdeklődéssel Homonnay. — A sok ok közül talán csak egyet említek a főhadnagy úrnak: nem szerettem. 16 éves koromban úgy erőszakoltak hozzá, mert egy zsidó családnak nagy megtiszteltetést jelentett, ha egy ilyen rangú ember kéri meg a leányuk kezét. — Úgy, tehát nem szerette. Ez nagyon emberi és érthető. De aztán hogy folytatódott az élete? — Ettől az embertől, vagyis az uramtól született egy fiam. A háború kezdetekor hadapródörmester volt. Homonnaynak rekedtté vált a hangja, szóval bíztatta az asszonyt: — Folytassa. — Volt egy élettársam - mesélt tovább az asszonykeresztény, szintén. Jelenleg főhadnagy, nem tudom hol. merre van. a katonaságot, a katonai alakulatokat dobálják egyik helyről a másikra. Csak néha kapok tőle hirt. ez azért van. mert nekem is egyik helyről a másikra kell menni bújkál ni. Homonnay végighallgatta az asszony vallomását, s megjegyezte. hogy még akkor is szép. ha hazugság. De hátha igaz, ki lehetne erre a tanú?! Körösi barátom folytatha — s akkor megszólaltam én. Először bemutatkoztam, nevem hallatára Homonnay szúrós szemmel rámnézett, s azt kérdezte: — Te a civil éleiben újságíró vagy? — Igen. — válaszoltam. — Nahát, nahát, ilyen a sors! -szólt elképedve.- Te Német Jamesznek, a centerünknek voltál jóbarálja, ezt tóle magától hallottam. S aztán te voltál az, aki először doboltad ki lapodon keresztül a világba hogy a magyar vizipóló válogatott védelme a Bródy — Ivády — Homonnay áttörhetetlen gát, ók a világ legjobbjai. — Csakugyan én voltam. — mondtam neki- és most tartozom védelmembe venni a hölgyet, aki itt áll előtted, mert minden szava igaz. Túl keveset mondott el magáról, mert sokkal, de sokkal több másra tudna hivatkozni, amiért megérdemelné, hogy életben maradjon. A fiát is ismerem. Remek katona. A század, illetve a csapatlest ahol szolgál, a sajátmaga felelősségére védi, és mint félzsidót, nem szereltette le és nem lökte be valamelyik munkaszázadba. Csodálatosan szép alkonyat volt. A nap melegét jól lehetett érezni a levegőben. Az időjárás beillett volna márciusnak. A környező fák és a bokrok is azt suttogták, hogy "vége, vége, csak még egy kicsit várjál". TfJoodcijitcLtc 200 Bloor Str. West közel az Avenue Road-hoz Műsor esténként 9 és 11 órakor. Vasárnap 8 és 9- órakor JÁKÓ VERA a magyarnóták királynője szórakoztatja Önöket! > BÁRÁNY/ KÁLMÁN cigányzenekara ( cimbalom, hegedű és bőgő) Asztalfoglalás: 923-6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Arthur és családja Parkoláshoz bejárat a Bed fór d, Road-ról Új magyar Restaurant a Kensington Markét ! (Zsidó Piac) szívében. ! INTERNATIONAt > 56 Keasigton Ave, Toronto > Nyitva: 11-től éjjel 1-ig Buffet: 12-től d.u. ^-ig > Büffénkben tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthat. > Minden 5 dolláron felüli fogyasztásnál 1 óra szabad parkolás a || > szemközti City Parkingban. ^ * Kitűnő konyha Teljes italmérés J| > Szeretettel várja barátait és vendégeit > Soer Miklós ELEGÁNS POLGÁRI ELŐKELŐ HUNGARIAN CAVE and COVE restaurant Látogassa meg újonnan f | u megnyílt éttermünket jí y JBMMYKRURRA & ^ TANCZENE JAZZ TANCzeNE, sülönleoesséokink NYITVA MINDEN NAP ‘ 11.30-101 óllal 1 -lg i( Vasárnap szünnap) V ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGEINK Hortobágy i húsos palacsinta I Brassói aprópecsenye Rántott borjúláb - minden pénteken \ Sólet, ^ Halászlé, Túroscsusza KÉT KÜLÖN HELYISÉG! LENT: ÉTTEREM FENT: D1SCO - BÁR Üzletemberek figyelem! Bussiness lunch, Bussiness ebédekre különterem! Mindenkit szeretettel vár CLARA RUSSO a volt Hungarian Cave ASZTALFOGLALÁS: 76 St.Clair St. West 967* T|/l fin ...... PAIWOI^ AZ UZIXT MÖGÖTT BÉRES GÁBOR julTiJ íL: Homonnayban -láttammegszólalt az ember. — A hadnagy úr igazolását elfogadom. Egy magyar katonatiszt nem hazudik. Ezek után magát a kivételezettek közé sorolom. Mondja meg, hogy mire van szüksége, s én estére elküldöm magának az egyik katonámmal. Sorolja föl szépen, -bíztatta- van-e ennivalója, vagy éhezik maga is mint a többi. Az asszony felemelte a fejét, tiszta, nyílt volt a tekintete, s csak annyit mondott: "Köszönöm, főhadnagy úr. a kegyelmet, ennyi elég nekem, nem kérek én semmit, a biztonság, a szabadság érzése megnyitót0* Köszönöm." — Azzal leomlott a földre, elhagyta az a rettenetes erő és bátorság ami ide kényszerítene. Belekaroltam, úgy kísértem hazáig, este pedig az én legényem vitt neki mindent, amire szüksége volt. Keményen megfogtam a kezét, s csak annyit mondtam, "Katonadolog, benne van az esküben, hogy meg kell védeni az állampolgárok életét. Én is ezt teltem volna." ~ általános épület javító ^ Házjavitás, nagyobbítás, cement-munkák, csatornázás, recreation room építés___________________ Garanciával Jutányos áron Metropolitan liccncc B5I50 Tel: 457-4757 410 Bloor St. W. 921-8644 Delicatessen and Meat Markel Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat éa frlaaanvégott húsokat szeretne fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az üzlet mögött Kanada terílletára C.O.D. szállítunk MEGNYÍLT CONTINENTAL II. ÉTTEREM 456 Bloor St W. alatt. Szemben a régi Continentallal os A Continental eredeti és mindenki VI által elismert, Ízletes, magyaros £5 ételkülönlegességekkel, naponta friss • házikészítményű rétessel és ^ teljes italmérési engedéllyel in várja kedves magyar vendégeit a Cseszkó család A torontói bécsiszelet verseny nyertese Mrs. Gilice újra megnyitotta vendéglőjét a 1252 Bay Street-en (egy blockra a Bloor Str. fölött) HUNGÁRIÁN RHAPSODY Szeretettel várjuk kedves vendégeinket az új üzletünkbe — régi árakkal. A változatos házi ételek mellett, házi sütemények, palacsinta. Szombaton raguleves, sólet Nyitva hétfőtől szombatig, 8-tól 8-ig , > Tulajdonosok: A Gilice házaspár jpAiunioniM ■ delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és meleg büfé-ételek. * Elvitelre vagy helybenj fogyasztásra.*****..........****** Magyaros kíerámiak ** Kézimunkák ** Folyóiratok ’* Újságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532Egl'"ton A.W. 11:488-5092 Deutsch házaspár jiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiHiMiiiiuiiiiiwiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiiiu R & D AUTÓ COLLISION LIMITED javítása Karosszéria munkák — legmodernebb festés-berendezés1 Műhelyünkben minden munka garanciával készül! tulajdonos: KIRÁLY FERENC 1122 Roselawn Avenue (Nyugatra a Dufferintől) • Telefon: 782-1418 iiiiiiiiiHliiiiniiiiiiniiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiimHimiiiiiHiiimiHiiiiiiirE
