Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-02-16 / 794. szám

I9M február lé * MENÓRA 11. oldal NAGYAPA LETTEM MÉGIS folytatás az elSzá oldalról, nekem. A véletlen — ha létezik véletlen — összehozott bennün­ket egy közös ismerősnél. Első látásra felismertem, hogy más mint a többi. Három hónapig tartott, míg rá tudtam venni, engedje meg, hogy kivigyem vacsorára. Megkértem a kezét és ő beleegyezett. Megfogad­tam. hogy életemet megváltoz­tatom. Elűztem a körülöttem nyüzsgő asszonyokat, csak drága nejemnek és hivatásom­nak akartam élni. Mintaférj voltam, egy ideig. Házasságunk második évében leánygyer­mekünk született. Én, a bolygó bohém, a szoknyahős, megkóstoltam a család örömeit. Kizártuk a világot ottho­nunkból, a mi külön vilá­gunkból. A leány, akivel megosztottam életemet, megtanított a különbségre a puszta fizikai egybefonódás és az önzetlen szerelem között. És a gyermek, aki ölemben ült és szeretettel símúlt hozzám, r Őr TÁSS Y SINGERMAN Optometrist (Szomvi/.sgálat és szemüveg) 58 97 A VICTORIA Ave.’ (Bourret es La Petin' kozott) MONTREAL. Tel.:737-2611 Ács Tamás története megtanított a boldogság fogal­mára, mely addig puszta szó volt csak számomra. “Révbe értem”, ismételtem magamban. “Soha a régi útra vissza nem térek”. — Tizenöt évig tartott ez a paradicsomi élet. Elég idő ahhoz, hogy kiszorítsa lelkemból a régi életben felbur­­jánzott gyomokat, más embert faragjon belőlem. A kísér­tésnek, azt hittem, nem voltam többé kitéve. Hittem ezt, amig a vörös hajú démon el nem jött rendelőmbe. Elefántcsont fehér volt a bőre, ragyogása bizonyí­totta, hogy a haj színe is eredeti, a kettő együtt jár. A szívére panaszkodott. Hallgatómmal mellére hajtottam fejem; a hallgatómban nem az ó, hanem az én szivem lüktetését hallot­tam. Akaratvesztett bábú, felkorbácsolt szenvedélyem -abja, ajkamat nyitott kebelére nyomtam, ő karjaival átfogta fejemet és én csókoltam ötezer­szer, vadul. Megdőlt az építmény, melyet tizenöt éven át hagy gonddal és szeretettel emeltem magasra, a boldogság és becsület épít­ménye. Szenvedélyem teljesen erőt vett rajtam. Egy öregedő ember félő, féltő, mindent elsöprő, elhatalmasodott szenvedélye volt ez. A tükör, ha mertem belenézni, egy bűn­tudattal terhelt, álarcot hordó férfi képét mutatta. Gyorsan elfordultam tőle. SINGER’S Gyógyszertár Mr.Saul Singer 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREAL Mindenféle gyógyszerkül­dési Magyarországra vál­lalunk. Terhességi vizsgálat ORVOSI FŰZÖK 844-1134 Megszűnő üzletekből átvett áruk • spéciéi olcsó kiárusítása állandóan VICTORIA OIFT SHOP 5865 Victoria Ave. Tel: 738-1414 7101 Park Ave. Corner Jean Talon Tét: 731-9797 Non trón vászon abroszok 4 személye* 3:50' 6 szem. 5.40' 8 személye* K00,12 szem. 630 1 67 személyes ezüst evAkészlet 140.' GLASS GYÖRGY diplomás optikus 5847 COTE DES NEIGES — MOTREAL 733-1161 ---- 733-5576 O ELLENDALE MEDICAL BUILDING 484-1259 484-4363 GREGUSIMRE DIPLOMÁS OPTIKUS 4933 SHERBROOKE STREET WEST lI ő* nme 5489 cA ^Victoria 733—5123 KOMIÓS TIBOR SZÖCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST. ALEXANDER St. Room 240 Tét 842—7536 — Az asszony is megcsalta férjét, mint ahogy én meg­­caaltam feleségem.Szállodákban találkoztunk, lopott órákban, sietve, mohón élveztük egymást. Egy reggel feleségem elutazott, hogy meglátogassa egy barátnőjét. Kislányom az iskolából csak délután szokott hazajönni. Fáradt voltam ahhoz, hogy újra valami zúgban találkozzam szeretőmmel; tele­fonáltam neki, hogy nálam várom. Eszembe se jutott, hogy e találka családi otthonomban ennek kétszeres, gyalázatos megcsúfolása volt. A feleségem ágyában feküdt mellettem. Ez a tény talán valami perverz diadalérzést keltett benne, mert a szokottnál is mohóbban adta magát oda, korbácsolta fel szen­vedélyemet. — Ott feküdtünk meztelenül, egymás mellett Az ajtó nyílott kislányom rontott be. "Apuka, ma nincs iskola, hazaengedtek!” ' kiáltotta. Egy tekintet reánk, örömkiáltása sikoltásba fulladt, kirohant a szobából. Gyorsan felvettem valamit magamra, ráparancsoltam az asszonyra, hogy takarodjék. Mentem megkeresni a lányomat. Az utcán egy pádon ült, zokogott kétségbeesetten. Mikor hozzáléptem, sikoltva elszaladt. Felkaroltam, hazavit­tem, egy injekciót adtam neki, elaludt. E pontig érve múltjának felidézésében Tamás barátom szemében két könnycsepp jelent meg. Lihegett, melle zihált, karosszékének támláját görcsösen szorította. Az utolsó jelenet emléke nyilván nagyon megviselte. — Ne folytasd, kérlek, látom fáradt vagy. Majd holnap, sürgettem. — Holnap? — mondta, és keserű mosoly jelent meg az ajkán. — Nem holnap, most kell, hogy elmondjak mindent. Ha fáj a múlt emléke, az jó, a szenvedés enyhíti a bűntudatot. Öntött magának egy teli pohárral, kiitta és folytatta: — Feleségem hazajött, kislányom hozzáfutott és sírva mondta el neki, amit átélt. Anyja minden további nélkül összecsomagolta a saját és a kislány holmijait. Távozása előtt csak ennyit mondott: — Amit velem tettél, megbo­csátom, de amit a lányunkkal szemben elkövettél, soha nem lehet megbocsátani! — A válást természetesen az én hibámból mondták ki. Fizet­tem, amire a törvény kötelezett Feleségem és lányom elköltöz­tek a városból. Többé soha nem láttam őket, nem is igyekeztem bocsánatot nyerni tőlük. A Káin bélyeget éreztem homlokomon, gyűlöltem önmagam, áhítottam a búnhödést. Értesültem, hogy lányom férjhezment és hogy két gyermeke van. Az unokáim, akiket sohasem láttam. Számukra én nem létezem. Ránéztem szerencsétlen bará­tomra és mély szánalmat érez­tem iránta. “A nők voltak sorsa. A nők tették tönkre”, gondoltam. — Nem nősültél meg újra? kérdeztem, noha tudtam a választ. — Még a gondolatát is elve­tettem magamtól. Féltem a nőktől, női betegeimet csak egy ápolónő jelenlétében fogadtam. Undorodtam tőlük. Minden asszony szemében rejtett mocskot véltem felfedezni, hol­ott a mocsok az igazában az én lelkemben volt. — Azóta egyedül élsz? — Egyedül. Lepergett életem negyedik évtizede, az ötödik is a vége felé járt. Elfásúltam min­dentől, megszűntem hinni em­beri jóságban, haladásban. Már a hivatásom se érdekelt. Lelki csömör volt ez, mint egykor testi csömör jelezte életem válságát. Azt hittem, így fogom befejezni életem. Nem így törtóit. Külső és belső, nemes, magasabb erők újra segít­ségemre siettek. Csodák történ­tek velem, visszaadták hitem, hogy talán mégis nem éltem hiába. Egy orvosi bizottság, melynek tagja voltam, Keletre utazott, hogy jelentést tegyen egy ottani amerikai kórházban kezelt vietnámi háborús sebesültek á 11 apotáról. A kórházat sebtiben állították fel egy telepen. A betegek között sok volt a súlyosan sérült és az amputált. Akik járni tudtak,. mankón vagy saját lábukon, kint járkáltak a szabad telepen, csoportokban, vagy magá­nyosan. Figyelmemet felkeltette egy férfi és egy nő. A többiektől külön, egyedül álltak egy bokor előtt A nő kaija és nyaka óriási kötszercsomóba bugyolálva. A férfi karja derekán, mintha támogatná, hogy el ne essék. Közelebb léptem a párhoz és vissza hőköltem. A nő arcát, fejét, homlÖRát óriási égési sebek éktelenítették. A kötszert már levették róluk, már gyógyulóban voltak. Kopasz fején a haj kezdett kinőni, mint kora tavasszal a zsenge fú. “Mi történt Önnel, Asszonyom?" kérdeztem. Nem értett angolul, a férfi felelt helyette. “Gyujtóbomba. Ruhája leégett, lángbaborult a teste. Szaladt, összerogyott, elájult. Amerikaiak szedték fel, idehozták. Megengedték, hogy én is eljöjjek, vele legyek. "Sokat szenvedett?" “Nagyon sokat, de már a gyógyulás útján van." “A felesége?” “Már három éve. Volt egy kisfiúnk, meghalt egy össze­omló ház alatt." "Mit fognak csinálni, ha a felesége meggyógyul. Hazamen­nek? "Nincs hova. Családunk elpusztult, a ház, melyben laktunk, már nincs meg. Nem tudjuk, mihez fogunk kezdeni.” — Egy gondolat derengett bennem és egyszerre felvillant. "Volna kedvük letelepedni az Egyesült Államokban?” kérdez­tem. ADÓBEVALLÁS — KÖNYVELÉS B.S. Kertész i.c.i.a Accountant, Commissioner 5497/A Victória Ave. Suite 223, Montreal Que. Tel: 731-9097 731-5928 Szabad kényelmes parkolás p fi M - f A fA 1425 Stanley St. 2M-3090 Ktj/ftUKflni ízlelje meg házunk magyar és egyéb különlegességeit, (Paprikás-csirke, bécsi-szelet, resztéit máj, gulyás curry-vel, green pepper steak, stb..) Választhat 17 féle kávénkból, lisztmentes tortánkból és különleges süteményeinkből. □ Fully licensed Nyitva reggel 10-tól vasárnap is. — A férfi nézett rám, mintha nem is értette volna. Megismé­teltem a kérdést. Feleségéhez fordult, tolmácsolta neki szavaimat. Az asszony szemei csillogni kezdtek, beragyogták arcát, ragyogásuk szinte elfeled­tette velem szörnyű sebeit. Mosolya és bólintása megadták a választ. “Mi a foglalkozásuk?” kér­deztem a férfitól. “A háború előtt orvostan­hallgató voltam. Feleségem elvégezte a középiskolát, nem tanult tovább. Gyermekünk mindjárt házasságunk első évében született” — Bementem a kórházigaz­gatóhoz. Kiállítottam egy írást, kötelezve magam, hogy gondos­kodom a házaspárról, magamra vállalom az asszony további kezelését, kezeskedem férje elhelyezéséért. Mindezt a pillanat hatása alatt, belső sugallatra tettem. Ez hét évvel ezelőtt volt. Az asszony meggyógyult, idejövetelük után egy évvel leánygyermekük született. Férje beiratkozott az egyetemre, befejezte tanul­mányait. Egy kórházban dolgozik. Páciense lettem. — Nagyon hálásak kell, hogy legyenek neked. Majdnem azt mondhatjuk, életüket köszönik neked, mindenesetre új életüket. — Hálásak és szeretnek, mintha apjuk lennék.Mikor kislányuk megszületett, kér­dezték, milyen angol nevet ad­janak neki, a vietnámi mellett Én annak a nevét ajánlottam, aki megtagadott engem. A kisgyerek nagypapának nevez. Csakugyan nagypapának érzem magam, valahányszor kis kacsóival átfogja nyakamat. Igen, nagypapa lettem mégis, mert igazi unokám nem az, aki nevemet viseli, hanem akit tér­demen lovagoltatok, akinek csacsogásában gyönyörködöm. Mikor először történt ez, szinte fizikailag éreztem, hogy leválik homlokomról a Káin bélyeg. Az öngyűlölet és keserűség eltávoz­tak tőlem. Ettől kezdve nem kellett félrefordulnom, ha a tükörbe néztem. — Megható, amit mondsz. De te csodákról beszéltél, töb­besszámban. — Csoda az, ami váratlan és amit nem értünk. Ilyen értelem­ben csodának számíthatom, hogy egy napon kiderült, testemet rákbetegség emészti. Mire észrevettem, már elterjedt a kór. Tisztában voltam, hogy csak kevés időm marad hátra. Olyan volt a felfedezés, mint­ha íqbe ütöttek volna, öreg or­vos vagyok, sok embert láttam meghalni. Közömbös voltam a halállal szemben; de most énrólam volt szó és sírtam, mint egy gyermek, egész éjszakán át. Öklömet ráztam a sors ellen, mely éppen akkor sújtott, mikor újra kezdtem élvezni az életet. Borzadtam a kikerülhetetlen, közeli halálomtól, a párnát rágtam, görcsös remegés fogott el. A kimerüléstől végre elalud­tam. És most jön a tulajdon­­képeni csoda. Mikor felébred­tem, különös világosság támadt agyamban. "A halál az öntudat megsemmisítése,” szólott egy belső hang, “a természet törvénye, tehát jó. A halál pon­tot tesz életed története után. Ha most távoznod kell, talán azért van, mert beteljesedett az életed. A kis család, melyet új hazához, új élethez segítettél, helyrebillentette erkölcsi számadásodban a jó és rossz mérlegét Adósságod kiegyen­lítve, a lap tiszta;j óbban mond­va, ha nem is mégy el, mint tiszta ember, de legalább van valami, ami némileg menthet bírád, lelkiismereted előtt. Meg kell, hogy fizesd az árát és ez így van jól! — Ilyen és hasonló gondola­tokat sugalmazott egy belső hang. Már képes voltam úgy gondolni magamra, mintha másról volna szó. Mégis, a halál küszöbén nagyon egyedül, nagyon szerencsétlen voltam. És ekkor jöttél Te, a harmadik csoda. — Mi csodálatos van késő találkozásunkban? — Az, hogy a sors elhozott akkor, mikor legjobban szükségem volt valakire, akinek vallják, aki előtt kiöntsem a szívem. Ki lehetett volna erre megfelelőbb, mint éppen Te, akivel együtt kezdtük élet­pályánkat? Neked gyónhattam, ügy ahogy papnak gyón az ember, mert Te velem éreztél. Te értetted a nyelvemet, nem­csak anyanyelvemet, hanem a szavakat is, melyeket kimon­dani nem tudtam, vagy nem akartam. Nélküled képtelen let­tem volna könnyíteni a lelkemen. írásban ezt nem tud­tam volna megtenni, mondani­valóm a papírlapon élettelen sorok maradtak volna. Es a Te jelenléted megengedte, hogy valamit megértsek a rejtélyből, melynek megfejtése én vagyok. Köszönöm neked, és köszönöm a sorsnak, hogy ez megtörtén­hetett. Megöleltem Tamást. "Ember voltál és mint mindnyájan, bolyongtál az élet útvesztő­jében. Es valahogy megtaláltad a fonalat, mely elvezetett a helyes útra", mondtam neki. + Az órák. melyeket barátom­mal töltöttem, hangulatukkal egy őszi napra emlékeztettek. Szomorú volt ez a hangulat és szép, verófényes és elboruló, kellemes, ünnepélyes. Benne volt a késői találkozás feletti öröm és a közeli végleges bú­csúzás szomorúsága Lefekvés előtt Tamás melegen megszorította kezemeL — Te kiegyensúlyozott, boldog ember, mondta. Gondolj néha a szegény Ádámra, aki vétkezett és akit kiűztek a paradicsomból! Reggel bekopogtam hozzá. Semmi válasz. “Sokáig alszik, ki kell, hogy aludja mámorát” gondoltam. Egy óra múlva újra kopogtam, sikertelenül. Féltem, hogy valami baja történt. Benyitottam szobájába. Ott feküdt az ágyán, élettelenül, egy pillantás meggyőzött erről. Éjjeliszekrényen egy boríték volt, rajta az én nevem. “Nincs értelme, hogy tovább húzzam. Köszönöm, hogy eljöttél. Végrendeletem az író­asztalom fiókjában van. Értesítsd a fiatal párt," ennyit mondott a levél. Az éjjeli­­szekrényen találtam egy üres üvegecskét is, altatószer kiürített üvegjét. + Sírjára virágkoszorút helyez­tem, szallagján a következő szavakkal: ‘‘Öreg barátomnak, aki szánalomra, szere te tre nem volt érdemtelen." _ irodaiéi gU-6822 Lakastel ■ 288-7559 ilr. Ti It 1)1 PÁL ii tf if réti 10 ST.JAMES ST , Suite 902. MONTREAL Dr.ALAIN AZUELOS B.A.D.M.D. Surgeon Dentist N.D.G. Dental Clinic 484-0665 6845 Somerled Montreal H4V 1T9 A KELEN IRODA AJANLJA SZOLGÁLATAIT: JKKA TUZEX ROMÁN küldések, valabiint TELJES UTAZÁSI SZOLGÁLAT! Télen nyáron — Bármikor- bárhová Québeci jogosítványunk van THE ORIGINAL Fairmount Bagel Factory WE NOW HAVE ♦MATZAHS ♦ONION BAGEL ♦GARLIC BAGEL PLEASE NOTE WE ARE AT: 74 Fairmount W. (Comer St. Urbain) 272-0667 From the Main St. tn the 30’s & 40’s over to Fairmount in the 50’s & now back to you. We are truly ‘THE ORI­GINAL BAGEL FACTORY”. Do not confuse uswith any other in the city. From oven to you OPEN 7 AM. — 12 PM. weekdays i 7 AM. — 3 AM. Saturdays and Sundays iailiailianiaillMIIINIIIMlllNlll^lliaHINIIINIIINlliaill^lllNIIIRlI!l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents