Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-01-26 / 791-792. szám

10. oldal MENÓRA * 1980 Január 26-febrnár 2 KOVÁCS DÉNES: 1956 leién Bécsből egy Lon­don környéki orvosbarátomhoz érkeztem, vidéki házában laktam hónapokig és lakhattam volna még sokkal tovább. De szégyelltem az örökös vendéges­kedést, és valami munka után akartam nézni, erre pedig Lon­don látszott a legalkalmasabb­nak. Tanácsért, segítségért író ember természetesen a nemzet­közi PEN klubhoz fordul. Olcsó lakással nem szolgálhattak, csak ingyenessel. — igaz már csak egyetlen cím állt a listájukon, de oda azonnal telefonáltak. Rövid beszélgetés után felírták egy cédulára a címet: Elswor­­thy Road 35, és Harold Henry Hemming nevét. Azt mondták a rákövetkező hétvégén, — éppen 1957-re fordult az esztendő, — Hemmingék, a feleségemmel együtt szeretettel várnak. Az Elsworthy Road 35 valóságos kis kastély volt a festői Primrose Hill alján. Az autófeljáró körül rhododendron bokrok, közöttük magas árbocon britt zászló őrizte a be­járatot. Fogadásunkra az egész Hemming család, Harold, a magas, fehérbajuszos, kékes­szürke szemű házigazda, Alice, a mosolygó, örökfiatal feleség, lányuk, a gyönyörű, csak Elisabeth Taylor szépségéhez hasonlítható: Luisa, fiuk, egy igazi angol lord külséjű fiatal­ember: John, azonkívül egy örömtől tekergódző buldog; Joe, és egy alaktalan corgy-ku­­tya, valamint díszes vendég­koszorú tódult a ház elé. A vendégek, mintha az egész Commonwealth-et — a brit nemzetközösséget — kép­viselték volna; volt köztük sariba öltözött indiai szépség, turbános pakisztáni diplomata néhány elegáns szinesbórű, angolok, kanadaiak, s köztük külön az én tiszteletemre, egy már befutott fiatal filmrendező, aki németül is tudott valamit. Az emeleten valóságos lak­osztályt rendeztek be szá­munkra, gáztűzhellyel, hogy zavartalanul főzhessük meg hazai ételeinket, elegendő szek­rény, íróasztal, fürdőszoba. A filmrendezőnek hiába pró­báltam megmagyarázni film víg­játékom címének és tartal­mának, a “Kétszer Kettő néha ötnek" a lényegét, de annyit el­értem, hogy meghívott a Lon­don melletti filmstúdióba, ahol 1 Megnyílt a | hálózat legújabb üzlete! ZEEV'S DELICATESSEN KÖZPONTI HELYEN! 145 King St. (University sarok)York Center Telefon: 364-1583 Bay és Wellesley sarok (SUNACO Bldg.) Tel: 924-6777 Reggeli - Lunch - Uzsonna Hidegtálak hazavitelre is Hús,sajt. saláta, európai csemegeárúk. Tulajdonos: WINTER ANDRÁS "Best Wiener Schnitzel in Town” COUNTRY STYLE Hungarian Restaurant Nyitva 7 nap d.e. I l-töl este 10-ig. Fast take out service 450 Bloor West Toronto 537-1745 Az összes EURÓPAI j háztartási és konyha­­felszerelesi cikkek beszerzési helye FORTUNE I HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SPADINA AVE. Telefon: 364-6999 Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATOK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcso * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor * Tokaji aszú, a bor király * Badacsonyi szürkebarát m> zamatos pecsenyebor * Debröi Hárslevelű, zamatos fehérbor * Barackpálinka. * Császárkörte. * Hubertus. Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. • P.O. Box 275 Terminál „A” Toronto Biztosítás AUTÓ — ÉLET — TŰZ — TÁPPÉNZ Gyors kiszolgálás Házhoz is kimegyünk. A. TATÁR PITTS LIFE INSURANCE Co. 720 Spadina Ave. Suite 506 Toronto, Ont., Telefon: 960-3700 Akikkel találkoztam megismerkedtem, az addig csak filmen csodált Anne Neagellel, David Nivennel. Hemming hamarosan fel­ismerte, hogy kevés angol tudásommal nem fogok gyors filmkarriert csinálni s mert éppen Amerikába kellett repül­nie, megbízta kedvenc vállalata, a Municipal Journal vezérigaz­gatóját, hogy helyezzen el engem megfelelő állásba. Egy szekrényéből kiakasztott vadonatúj sötétkék ruhával is megajándékozott, hogy legyen, mint mondta “üzleti öltönyöm" és rámparancsolt, hogy egy szomszédos foltozó szabónál alakíttassam át. Az óriás ter­metű Hemming ruhájából két öltöny is kitelt volna, a szabó alakítási számlájából pedig áru­házban két ruhát is vehettem volna, — mindenesetre, ha 23 év múlva mostanában néha fel­veszem, mindenki megjegyzi, milyen utánozhatatlanul elegáns vagyok. A vezér­­igazgató gyorsan rájött, mi egy “nekem való” állás és kine­vezett a Municipal Journal, a helyi tanácsok lapjának szétosz­tásáért és postázásáért felelős személynek, ami magyarul an­nyit jelentett, hogy kifutófiú-­­féle lettem. Mindenesetre volt lakásom, állásom, elegáns ruhám és egy család, amely — az angolos megközelíthetetlen­ség ellenére is — egyenrangú tagnak befogadott magához nemcsak néhány hónapra, hanem egy egész életre. Az első heti fizetésemből — nem volt valami sok — két fon­tot átnyújtottam Hemming­­nének, képletes szobabérlet fejében. Ezeket a két fontokat elfogadta, bevezette háztartási naplója bevétel rovatába és — csak később tudtam meg — na­gyon megbecsült a gesztusért, ő egyébként a háború alatt a kanadai vöröskeresztes nővérek egyik főparancsnoka volt, majd a Commonwealth Klub elnök­­nője és a kenyai safari nemzeti park egyik megalapítója. John, a fiuk akkoriban ox­fordi diák, a hétvégeken a szomszéd szobában lakott, halk­­szavú, pirulós, kevésbeszédű fiatalember volt. Iskolája elvég­zése után katonai szolgálatra vonult, majd türelmetlenkedő apját arra kérte, adjon neki még egy kis időt. Rövidesen belép a vállalathoz, de előbb egy teher­hajó kapitány barátjának meg­hívására megnézi Perut. Amikor visszaérkezett, másfél évig kis szobájában egy köny­vön dolgozott, amely végül az “Inkák Uralma” címmel a Mc­Millan gondozásában hamarosan megjlent és nagy sikert aratott. John ekkor azt mondta Hemmingnek, most már igazán hamarosan belép a cégbe, de előbb még felfedezi Brazília egyik addig ismeretlen őserdejét és népeit egy Maison nevű tanár barátjával. Hem­ming nem lelkesedett az ötletért, de mivel a Királyi Föld­rajzi Társaság finanszírozta az expedíciót, nem ellenezhette a dolgot. Az angol lapok hamarosan tele voltak a John Hemming expedició híreivel. Maison-1 ezt a kedves fiatal tanárt, akit jól ismertem a Hem­­ming házból, törpe növésű bennszülöttek halálra nyilazták. John egyedül hatolt be dzsun­gelbe a vadak közé, hogy ki­hozza halott barátja tetemét. John most a Royal Geographi­cal Society igazgatója, számos nagysikerű könyv szerzője. A még mindig gyönyörű Louisának már nagy gyerekei vannak, ó a Municipal Journal elnöknóje, az egyik londoni kerület bírája, a fiatalkorú bű­nözők londoni bírósági tes­tületének elnöke és az ifjúsági bűnözésről feltűnő tanulmány­­kötetet írt. Mindezt azért mondtam el, mert a családtagok rövid leírása nemcsak hozzátartozik, de jellemzi is a családfőt Henry Harold Hemminget ó ugyan­úgy egyesítette magában a kalandort és tisztes vállalkozót, a puhaszívű, érzelmes altruistát, művészetpártolót és a számokkal dolgozó hűvösagyú üzletembert, mint felesége, gyerekei és az angolok általában. A magyar forradalom idején könnyes szemekkel ült rádiója mellett, percról-percre követte az eseményeket és az egész Nyugat nevében szégyellte magát. Északsarki expedíciót finanszírozott s egyben siker esetére opciót vásárolt ott fellel­hető szén és más ásványi kin­csek bányászatára. Francia far­mokat vásárolt össze, szőlőt telepített, borpincészettel foglal­kozott, a helyi tanácsok részére műszaki kiállításokat rendezett. Egyes vállalatai időnként tönk­rementek mások felvirágoztak Hemming mindenesetre hatalmas alaptőkével rendelkez­hetett. Igaz, Angliában nem ildomos, de kontinentális szem­telenséggel egyszer mégis meg­kérdeztem tőle, mitől lett millio­mos? A következőket mesélte: "Óh. én sokkal gazdagabb lettem volna, ha a nagyanyám nem lett volna olyan kalandos és csökönyös asszony. Észak- Angliában volt egy farmja, de megúnta, eladta és áthajózott Amerikába. Éppen akkoriban ért véget a szabadságharc és minden angol katona kapott ajándékba egy írást, amely egy darabka föld tulajdonosává tette. Nagyanyám a kikötői kocsmákat járta és felvásárolta a katonáktól a földtulajdon­jogot. Végül hatalmas terület lett az övé. Sajnos nem tetszett neki a környezet és addig utaz­gatott Kanadában, ameddig talált egy dimbes-dombos föld­darabot, pontosan olyant, mint amilyen az északangliai dimbes­dombos farm volt. Megvette tehát azt. Most város van ott, Hemmingfordnak hívják. Innen származik az alaptőkénk. De milyen gazdagok lettünk volna — súhajtott fel Hemming — ha nem adja el nagymama az eeredeüleg felvásárolt földet. — az ugyanis most a mai Montreál területe.” Amikor otthagytam a kifutó­fiúskodást cserébe egy szerkesz­tői állásért, Hemming végkielé­gítést utaltatott át nekem az új élet elkezdéséhez. Amikor egy kis házat vettem magamnak, az avatásra hivatlanul megjelent szmokingban, felesége estélyi­ruhában. hóna alatt több üveg francia pezsgővel. Kétszer operálták gyomor- és bélrákkal. — menthetetlen volt. De tovább­ra is bejárt vállalatához, amíg lehetett elutazott Kenyába és, amikor a végét érezte, meg­hívott magához teára. Ön­magáról nem nagyon akart be­szélni, de élénken érdeklődött az én életem minden kis részlete után. Nagyon nagy fájdalmai voltak, de nem lehetett rajta észrevenni semmit. A régi, fi­gyelmes házigazda volt, csevegett, tréfálkozott. Csak a búcsúnál, amikor az előszobába kísért, ölelt át szokása ellenére, sokáig szorongatta a kezemet, mint aki búcsúzik s azt mond­ta: “Minden jót! Vigyázz magadra, fiam!” Ha nekem kellett volna feliratot fogalmaz­nom a sírjára, csak ezt vésettem volna a kóré: "Itt nyugszik Harold Henry Hemming, egy igazi angol..." KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL Konkrét méltatás Déltájt Girics, a kri­tikai rovat vezetője benyitott a szerkesz­tőségi gépírónőhöz: — Ráér, Ilonka drága? — Magának mindig, Aladárkám. — Azzal már rakta is be a papírt a gép­be. — Hallom, maga mél­tatja a mi nagy költőnket. — Országosan megün­nepeljük. — Megérdemli — bólin­tott Ilonka. — Mi lesz a cím? — A főcím: Egy életmű errilékprőfilja társadalmi ráhatással.^ Alcím: Kavács János hatvanéves. Leírta? Akkor diktálom a szöve­get. És diktálta, ahogy kö­vetkezik^ „Az irodalommal kap­csolatos kérdéseket hála a tudományos módszerek gyors ütemű fejlődésének, mely az elidegenedéstől az elektronikus gépekig ter­jed, nem kis mértékben látjuk világosan, még ha a mögöttes gondolatok dia­lektikája olykor rejtve is marad az avatatlan előtt. De annyit már most meg­állapíthatunk, hogy a köl­tői felépítmény főáramla­tának hullámai, melyek Petőfivel indultak el és Aranyon keresztül Ady­­hoz, majd József Attilá­hoz vezetek, Kavács Já­nos költői univerzumában kristályosodtak ki csúcs­­szerűen. Kavács János műveiben a kor lelke szólal meg komplikált egyszerűségé­ben és egyszerű kompli­­káltságában, mely egyálta­lán nem idegen az analí­zisen alapuló szintézistől. És ezzel már el is értem egyik fő tézisemhez, me­lyet úgy fogalmazhatnék meg, hogy Kavács, János költészete a lehető leghű­ségesebb tükre mindan­nak, ami benne van és ami ezzel együtt jár, nem tük­re annak, ami nincs ben­ne. Kavács János a korszel­lem költője. Minden kor­nak és minden országnak megvan a maga költője, amilyen a' kor és amilyen az ország — olyan a költő. A mi költőnk Kavács Já­nos. Hangvételének origináli­­tása magában a hangban nyilvánul meg, minden át­tétel nélkül, a hangzókból álló hangokban, melyek soha olyan tisztán nem szóltak a magyar költé­szetben, mint nála. őszin­teségben és közvetlenség­ben meghaladja Petőfit, mert hiányoznak belőle Petőfi korlátái. Petőfit egy gondolat bántotta — Ka­vács Jánost soha semmifé­le gondolat nem bántotta. Ez volt a második tézi­sem, minekutána rátérek a harmadik tézisre. Kavács János magasra törő és elő­remutató szellemétől mi sem áll távolabb, mint az öncélúság. Kavács János soha nem írt csak úgy az ihlet parancsára, mint ahogy a fülemüle énekel Arany Jánosban, hanem ha írt valamit, annak mindig oka és célja volt és azt a célt Kavács mindig el is érte. Ha például a vidék életét akarta tanulmányoz­ni az új társadalom átala­kulásának fényében, akkor úgy írt, hogy villája le­gyen vidéken. így kapcsol­ta össze a szociálista épí­tést a szociálista irodalom­mal. De költői lelkének vég­letes kontrasztjai nem ér­hették be ennyivel. Kép­zeletének távoli zenitjén már felrémlett az új for­radalmi szintézis: a szociá­­lísta irodalom és a szociá­lista ipar összekapcsolása. És Kavács János megvaló­sította ezt is. Elmélet és gyakorlat páratlanul lele­ményes egyesítésével elér­te, hogy forradalmi tölté­sű költeményeinek nemes zengése fokozatosan átala­kult — frizsiderré, televí­zióvá, automata légycsapó­vá — és nem utolsósorban Opel Rekorddá! Ez az irodalmunkban példa nélkül álló hallatlan erőfeszítés óvta meg Ka­vács Jánost attól, hogy el­merüljön a dekadens öncé­lúság mocsarában.” Megszólalt a telefon, Kavács János kereste Gi­ricset. — Igazán örülök, tisztelt barátom — mondta Girics —, épp most írom a mél­tatást rólad. Konkrét mél­tatás lesz. — Remek — mondta Kavács —, ugyanis szeret­ném. ha bevennél néhány költői egyéniségemre vo­natkozó jelzőt a méltatás­ba. Ha megengeded, ledik­tálnám, tehát: zseniális, lánglelkű, izzó szenvedé­lyű, lángeszű. Ezeket a jel­zőket pályatársaim nagy része már megkapta. Eny­­nyit talán én is kérhetek a népi hatalomtól. Nem igaz? — Ha valaki, akkor te megérdemled ezeket a jel­zőket. Köszönöm a figyel­meztetést. 1999-ig ISMERHÉTI ASZTROLÓGIAI sors­­lehetőségeit, szerencséjét, BIORITMUSÁT, bol­dogságit. $99.- ÚJ általános ismertetőt küld árakkal 50 cent válasz- I bélyegért. j JOHN PAP Í4Í N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA. 90046 1USA. TV - STEREO SZERVIZ , ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontoban 633 - 1332 — Csak a kötelessége­met teljesítettem. Igaz, majd elfelejtettem, föltét­lenül említsd meg kiapad­hatatlan életismeretemet. Helyes? ölellek, drága ba­rátom. Jó munkát! A készülék kattant. Gi­rics összevonta a szemöl­dökét, koncentrált, majd folytatta a diktálást: „Negyedik tézisem értel­mében Kavács János zse­niális költészetének láng­­lelkűsége egy izzón szen­vedélyes életismeret mély­ségeiből a lángész bizton­ságával sugárzik az olva­sóra. A mondatait elárasz­tó muzikalitás legjellem­zőbb vonása a zeneiség. A nyelv művésze ő. Nála azonban a szokatlanul iz­mossá fejlődött nyelvezet nem játékeszköz, mint Ba­­bitsnál, Kosztolányinál, Kavács Jánosnál a nyelve­zet harci eszköz, melyet az élettapasztalat vezet, min­dig célszerűen és mindig oda, ahol éppen várják, egyszóval a korszellem su­gallatára olyan titkos he­lyekre is eljut ez a szokat­lanul fejlett és fáradhatat­lan nyelvezet, ahova őelőt­­te magyar író soha nem dugta az — orrát. Szerelmi lírájában — és ez az ötödik tézisem — változott perspektívában láthatjuk a nyelvezet mű­ködését. Csökkent dina­mizmusának funkciója ez­úttal az, hogy a századra jellemző szexuálpatologi­­kus megszállottságot ne csak túlzásaiban fogja visz­­sza, hanem véglegesen megszüntesse. Ezt a kon­cepciót tükrözi Nászéjsza­ka című felejthetetlen ver­se, melyben a két ifjú sze­relmes tartózkodó szemér­me az olvasó képzeletét a jövő nagyszerű perspektí­vájára irányítja — a mes­terséges megtermékenyí­tésre. Mert Kavács János már tudja, hogy eljön a kor, amikor a házastársak és a szeretők mentesülnek a szerelemmel együtt járó fölösleges fáradalmaktól, izgalmaktól és kellemet­lenségektől s így minden idejüket és energiájukat — a termelésnek szentelhe­tik. Most pedig rátérek A hatodik tézisre kellett volna rátérnie, de erre már nem került sor, közben ugyanis elkezdődött a ta­karékossági kampány és az országos ünneplést lefúj­ták. És hogy Kavács Já­nosnak ne lehessen oka panaszra, amiatt, hogy min­denkit ünnepeltek hatvan­éves korában, egyedül őt nem, hivatalosan kinevez­ték — hatvankét évessé.

Next

/
Thumbnails
Contents