Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-06-28 / 813. szám

1980 Június 28 * MENÓRA 9. oldal BATKI GYÖRGY "Guatemala, az örök tavasz országa. Orchideával borított dombok, dzsungelek, aranyhomokos tengerpart, hegyek közé ágyait csendes tavak földje, egyike a leg­jobb éghajlatú helyeknek a világon...”, így olvasom a brosúrában, a repülő­gépen. " Késő este érkezünk Guatemala City-be. Egy előre megrendelt taxi vár bennünket és visz a 28 mérföldre lévő Antiguába. Ubaldino óvatosan hajt a sötét kanyargós úton, itt különben sem sietnek az em­berek és majd egy óra is beletelik, .amíg a kocsi megáll egy régi, koloniális időkből maradt kúria masszív, szegecsekkel'kivert fakapuja előtt. A sofőr felemeli az orosz­lánfejes bronz kopogtatót és megveri vele néhányszor a kaput. A tulajdonos felesége jön kaput nyitni. Belépünk a “Casa el Patio” udvarába. Régi, 350 éves kúria a spanyol uralom idejéből. A külső fakaput a téglalap-alakú belső kerttől kovácsolt vas kapu zárja el. Az épület négy oldalát szubtropikus virágokkal befuttatott faoszlopos fedett tornác választja el a gondosan nyírt páz­sittól. A kert felső végén kis kőkút vize csobog. A kőkút a kúriával együtt túlélte a nagy 1773-as földrengést, ami Antiguát majdnem teljesen elpusztította. Érkezésünk utáni nap. Ülök a tornácon, már túl vagyunk a második étkezésen, az “almuerzo"-n, gyönyör­ködöm az egzotikus virágokban és a régi környezetben, mintha a XVI. századbeli Spanyolországban lennék. Jósé, a pincér és mindenes ebéd után takarít. Először felsöpri, majd vizes ruhával felmossa a veranda ódon vörös kőpadlóját. Az étel ízletes a "Casa el Patio"-ban, egy amerikai házaspár a tulajdonos, az asszony a kiejtése után ítélve spanyol eredetű. Jól vezetik a panziót, ahol mind­össze 9 szoba van, egyik vendég a másikat ajánlja, soha sem hirdetnek, a hely mindig tele van. A jó hír messzire elmegy. Főleg olyanok bérlik, akik az utca túloldalán lévő “Proyecto Linguistico” nyelviskolában napi 7 órán át tanulják a spanyolt, hogy 6 vagy 8 hét alatt, úgy ahogy elsajátítsák Cervantes nyelvét. így küldte ki ide a kanadai kor­mány Paul-t, a francia és Keith-et az an­gol anyanyelvű erdőmérnököt, hogy a hondurasi két éves kiküldetésükre már tűrhető spanyol tudással mehessenek. Antigua Guatemala első fővárosa volt 1543-tól kezdve, amikor Don Pedro de Alvarado, a conquistador, a spanyol hódítók vezére — miután Tecum Uman­­t, a mayák királyát és a király vállán ülő szent Quetzal-madarat egyetlen kard­csapással az örök vadászterületekre küldte — itt ütötte fel székhelyét. A város régi neve: La Ciudad de los Caballeros de Guatemala. Rövidesen 60.000 lakost számlál a spanyol kolónia kulturális , gyönyörű templomokkal, és az Újvilág egyik legrégib egyetemével, lakosai között sok a művész, író, remek fafa­­ragványokat készítő mester. Itt élt közöttük Bernal Diaz dél Castillo, "Az Új Spanyolország meghódítása” című munka szerzője. Diaz személyes élmé­nyeit írja meg könyvében, amikor be­számol, hogyan hódította meg Hernan Cortes és kisded csapata az aztékek biro­dalmát a mai Mexico területén. Az 1773-as földrengés elpusztítja majd az egész várost és az akkor alapított Guatemala City (La Ciudad de Guatemala) lesz az új főváros. Antigu­­ában alig maradt ép ház, lassan szedi össze magát a város, lakossága jelenleg sem haladja meg a 20.000-ef. A temp­lomok, középületek nagy része ma is romban van, mert a legutóbbi, 1976-os földrengés még tovább pusztította. Az 1600-as évek elején alapított egyetemmel szemben lévő romtemplom javító állványain felírás hirdeti: "Újjá­építés az UNESCO égisze alatt". De még így is, romosán is, Antigua különleges bájú, mediterrán jellegű barokk város. (Azért tetszik talán nekem, mert Egerre emlékeztet?...) Plaza de Armas, a főtér, a város közepe. Valaha itt Volt a nyílt piac, itt tartották a bikaviadalokat és ki­végzéseket. A déli oldalán áll a Palacio de los Capitanes Generales (a Kapitány Generálisok — (Kormányzók) — Palotája). Egy teljes block-hosszúságú épület, földszintjén méltóságteljes boltívekkel. A fákkal szegélyezett, négy­szögű tér mellett van Bernal Diaz egy­kori, 16. századbeli háza. A Katedrális. Eredetileg nagyobb volt, mint a Guatemala City-i párja, gyönyörű szobrokkal, freskókkal volt díszítve. A művészi aranyos oltár, mely a földrengés előtt itt várta a híveket, ma a Guatemala City-i Merced templomot gazdagítja. A templom főrésze ma is romokban van, a homlokzata még áll, kis fülkékben strá­­zsáló barokk szentek szobraival. Az utcákon mindenütt olajbarna, ős­régi maya arcok, sötét, cserzett bőrű, az ásatásokból ismert azték, maya, tolték kő­­emlékek sasorrú arcai, mélyen ülő, szomorú pernek, hollófekete sima haj, szivárványszínű női indián viselet. Guatemalái levél Az Antigua-Guatemala City taxiút $20.- volt, de harmadnap már a helyi buszon megyünk be M.-el a fővárosba, amit a bennszülött lakosság használ. A jegy ára kettőnknek 90 centavos, az I Quetzal-ost bankjegyből még vissza is kapok egy kis pénzdarabot. (A Quetzal pontosan egyenlő az US dollárral.) A régi rozoga busz már majdnem tele van hely­beli utasokkal, de mielőtt még elindul­nánk, a vezető és két segítőtársa még jó félóráig kiabálja a busz előtt: "Guaté, Guatemala, Guaté...” hogy még néhány utast tömjenek be a már-már teli buszba. A kocsi végre nagyokat zökkenve, döcög­ve megindul a macskaköves úton. A sofőr útközben még minduntalan megáll, itt-ott egy-egy indián nagy batyukkal fel­­kéredzkedik, a foghíjas kalauz a két sor szélső üléseit kissé kihuzigálja és az újon­nan jött utasokat a két sor közötti szűk helyre nyomja be. Nem a legkényel­mesebb utazás, de 45 centért az ember ne várjon sokat. És a "couleur locale”, a nép közelről való szemlélése is valami. Buffet-lunch a Camino Real-ban. A szép hotel tele turistákkal. Sok a német és japán. "Dai Nippon” fiai mindent lefény­képeznek, flott vásárlók mindenütt. Don Enrique (alias Heinrich B., Natur­­heiler) természetgyógyász, 78 éves, de 55- nek kinéző, 6 láb magas német, 57 éve él már Guatemalában. Hamburgban ten­­gerészkadett-iskolát járt, majd a 20-as évek elején egész fiatalon jött ki — eleinte marhatenyésztő farmot vezetett — jelenleg embereket gyógyít, kezel, gyógy­­füvekkel, Saunávaí, lelki klinikával. "Páciensei” (főleg nők) a város középosz­tályából kerülnek ki. “Positive thinking" — mondja, "a legtöbb embernek a baj itt van" — és a fejére mutat. Nagyon jól be­szél angolul. Popol Vuh muzeum. Közel a Camino Real-hoz. Maya idők kóemlékei, ijesztő istenszobrok, kiálló fogú Jaguár-istenek, Tikal kiásott piramis-városának makettje. Egy másik terem tele indián maszkok­kal, a vörös, ördögszarvakkal díszes ál­arcok a Mohács melletti Busójárás maszkjaira emlékeztetnek. Az Archeoló­giái és Etnográfiai Muzeum (La Aurora, Zóna 13) már sokkal gazdagabb, látvá­nyosabb de erre most nincs időm. Visszafelé a városi autóbuszon, (esti csúcsforgalom ideje) végig a városon, borzalmas tömeg. Taxit nem kaptunk. Mr. Patterson, a Casa el Patio tulaj­donosa mondja, hogy az épület 1637 óta áll és egyike azon kevés háznak, mely az 1773-as földrengést megúszta. Eredetileg apácák lakták, mutatja az ebédlőt, az eredeti tűzhely még ma is áll, de már csak műemlék, az ételeket a mögötte lévő modern konyhában készíti a fekete hajú, mindig mosolygó zömök szakácsnő. A régi tűzhely fölött még látni a kürtőt ahol annak idején a füst eltávozott. A kúpos kürtőfal még most is barna a háromszáz­éves füsttől. A tulajdonos kegyeletből nem meszelteti be. Mutatja lakásának vastag faragott tölgy-ajtaját. Antik spa­nyol faragás, eredeti rézveretekkel. Múze­umba illő. Chichicastenango. Korán kelünk, mert Horace a taxis már 7-kor ott áll ko - cs ijával Casa er Patio előtt.Váratlanul úti­társakat kapunk, amit nem is bánunk, mert így az 50 dolláros taxiköltséget meg­osztjuk a Romero házaspárral. A vene­zuelai kultúrmérnök és beszédes hitvese egész nap szóval tart bennünket. Elmond­ja,, hogy hazájában nagy a korrupció, honfitársai közül sokan vesznek ingatlant Floridában biztos befektetésnek, ó maga is vett egy házat Miami-ban néhány évvel ezelőtt, amire láthatólag igen büszke. Az az érzésem, hogy ez státus-szimbólumnak számit manapság Caracasban. Kanyargós, veszélyes hegyi úton me­gyünk Chichicastenango felé, sok helyen látjuk a veszélyes kanyart jelentő "curva peligrosa" felírást, és ez indokolt is, mert ma, vasárnap rengeteg turista, zarándok, indián árus tart a szent templom és a népes "mercado" felé. Horace, a kocsivezetőnk a Cackchiquel törzsből való, az itteni falvak népe, bár nagy részük tud spanyolul,.a Cackchiquel nyelvet beszéli. Megtudjuk Horace-tól, hogy ezen kívül még 22 különféle nyelven társalog az ország indián lakos­sága. Csak hogy valami fogalmam le­gyen, megkérdem tőle mit jelent a nyel­vükön: nagyon köszönöm. “Matiosh chah wah..." — Feleli. A templom és a piac környékén már rengeteg az autó, nagy a tömeg. Elve­gyülünk a sokszínű sokaságban. A temp­lom lépcsőjén indián asszonyok gyer­tyákat gyújtanak és füstölőket lóbálnak. Néhányan a férfiak közül lassú hajlongó mozdulatokkal táncolnak a lépcsők feletti pihenőn, a templom bejárata előtt. Érdekesen keverednek az ősi pogány rítu­sok a katolikus ceremóniával. A nagy tömegben sikerül elvesztenünk Horace-ot, járjuk a girbe-gurba sikátorokat, csodáljuk a népi szőtteseket, a vevők és eladók szokásos küzdelmét a végső árig, a sok színes öltözetű indián között sehol sincs Horace. Sötét képek keringenek a szemem előtt. Fogalmunk sincs, hol parkolt a sofőr, mindegyik utca egyforma, bandukolunk a macska­köveken a tömegben, hogy fogunk visszajutni Anuguába? Végülis rá­akadunk a kocsira, Horace mossa az autót vigyorogva. ízletes büfé-ebéd a Hotel San Thomas-­­ban, rengeteg és sokféle étel 5 Quetzal­­ért. Zömök termetű Quiché-indiánok szolgálnak fel, piros fejdísszel, virág­mintás, fekete zekében, rövid fekete térd­nadrágban, meztelen lábukon "hua­­racha", a bennszülöttek bőrszandálja. Chichi-ből egy órai autóút a Lago Atitlan, ami egyesek szerint a világ leg­szebb fekvésű tava. Tűzhányóhegyek közé ágyait, valóban idillikus szépségű tó. A látvány megérte a fárasztó utat. Az egyik hotel kertjében bennszülött asszo­nyok kínálják a színes hímzéssel kivarrt fehér durvaszövésű vászoningeket. Ideje haza indulni, megint a meredek, kanyargós hegyi útak, körülbelül 6000 láb magasan vagyunk, de Horace biz­tosan vezet. Végre leérünk a sima mű­útra, ami a Panamerican Highway egy része, nagy örömmel állapítjuk meg, hogy itt már egyenesben vagyunk. Az öröm csak pár kilométerig tart, mert ész­revesszük, hogy pár száz méterre előttünk egész kocsikaraván vesztegel. Rendőrség igazoltatja a kocsikat, ami Horace szerint kapcsolatban van a nemrég lezajlott tra­­^kus eseményekkel, amikor is egy indián csoport elfoglalta a spanyol követséget és a tűzbombás incidensnek 40 halott lett az áldozata. Az előttünk haladó busz bevág gyorsan egy mellékútra, mi utána és két busz közé ékelődve lassan, lépésben döcögünk az úttalan mellékúton, zötyögünk feneketlen porú kátyúkban és — gondolom magam­ban — ha most itt ép bőrrel, tengelytörés nélkül megússzuk, akkor főnyereményt csináltunk. A por miatt semmit nem látni, zökken-bukkan, nyög és koppan a szegény autó, nyeljük a port (ez nem volt benne a prospektusban, talán mégis job­ban jártunk volna a rendőr-kontrollal?...) de már nem bánok semmit, csak vége lenne. Még egy utolsó kátyú és felbukkan Antigua, Romeroéktól búcsút veszünk és a Csa el Patio melletti Merced templom harangja az esti 7 órát kongatja. Sara de Betancourt. M. szabónője (mint kiderült a család egyik őséről nevezték el a fentemlített kórházat) a Calle de la Inquisicione-n lakik. Az utca sarkán lévő házon sárga alapon festett ut­canév és mellette fekete színű akasztófa, akasztott ember rajta. Jól illik az utcanév­hez, a rajzos illusztráció Háziasszonyunk, Mrs. Patterson télhív­ja figyelmünket, feltétlen nézzük meg a Dona Lenora palotáját, a főtér közelében a Banco de Londres mellett. Dona Lenora Pedro Alvarado-nak, Guatemala meghódítójának volt a lánya, anyja indi­án hercegkisasszony volt, a conquistador balkéz-felőli hitvese. Mrs. P. egyébként fájlalja, hogy nem ő vette meg ezt a palotát, hanem egy részvénytársaság ("fór peanuts" — teszi hozzá), amely hotellé alakítja át. Gyönyörű, tágas ter­mek, széles kőlépcső a XVI. századbeli színes majolika-berakással, az egykori lovagtermet most konvenciók fogják majd használni tárgyalóteremnek. A menedzser készségesen magyaráz, 72 szobát terveznek, úszómedencét a hátsó kertudvarban és az egész újjáépítés az egykori spanyol kolóniák madridi archí­vumában őrzött eredeti tervrajzok alapján készül, a korhűség megőrzése érdekében. Reggel nagy zaj, csörömpölés a fürdő­szobából. Berohanok a verandáról. M. a kópadlón fekszik, mellette a W.C. víztar­tójának nehéz porcelán fedele — dara­bokra törve. Az ablakot akarta bezárni és megcsúszott. Alig bírom talpra állítani, fáj az oladala. Megyünk Dr. Alonso-hoz, talán röntgent kellene csinálni, nem tört-e el valamije. Az öreg orvos keze reszket, amíg egy receptre nagy lassan leírja M. nevét és az utasítást a kórháznak, hogy a jobb oldalát kell röntgenezni. Az orvos Tóm Conway-t juttatja eszembe, aki a Carol Burnett Show-n egy reszketős öreget játszik, apró lépésekkel totyogva a színpadon. Keressük a Hospital Nációnál "Pedro de Bethancourt"-ot, ami a piac mellett van. Ódon földszintes épület, mint majd valamennyi ház itt Antiguában (a föld­rengések miatt nem építenek emeleteseket). Az elsősegély osztályon fiatal, amerikai származású orvosnő megvizsgálja M.-et. Nincs semmi komoly baj, mondja, nem kell röntgen, de ha az ütés helye bíbor­­piros lesz, akkor újra jöjjünk el hozzá. M.-nek fáj az oldala. Fáj ha köhög, ha tüsszent; ha nevet (bár erre most nem sok oka van), fáj ha emeli a karját. A városka börtöne előtt visz az utunk. A kapu előtt 4-5 fegyveres őr diskurál, öltözetük szürke ing és nadrág, az auszt­ráliai katonák egy oldalán felhajtott cow­­boy-kalapja. A rácsos kapu mögött nevet­gélő fegyencek lebzselnek. Alacsony in­dián nő jön ki a börtönből, gyönyörű színes "huipil"-t hord felsőtestén és tarka sokszínű szoknyát. Egy falubelijét jött látogatni az Antigua melletti faluból, San Antonio-ból. Megcsodáljuk a ruháját, erre mindjárt kiborítja batyuját, mutat két művészi huipilt és egy fali szőnyeget. Megtudjuk, hogy Rafaela a neve és fog­lalkozása "profesora dél tejidos", szövést, hímzést tanit a faluban, ami egyébként arról híres, hogy az országban itt készitik a legszebb kézimunkát. Soha nem álmod­tam volna, hogy valaha is fogok talál­kozni egy mezítlábas egyetemi diplomás “professzornő”-vel. M.-et megröntgenezték a kórházban. “Fractura de costillo”, mondja a szakállas, fiatal orvos. Ricardo tavaly végezte a Guatemala City orvosi egyetemet, ebben a kórházban egy évig marad cselédkönyvezni, utána két kemény év következik valami istenháta­­mögötti faluban. Mondja M.-nek, hogy az egyik bordája eltört, de most már nem alkalmaznak szorító kötést, a törött rész összeforrása napokon belül elkezdődik, a gyógyulási idő 3 hét. Felír egy elasztikus kötést és aszpirint, valamint kemény fek­helyet. Nem fogadja el a "hálapénzt”, amit markába akarok csúsztatni búcsú­záskor, de elkéri a címemet, hátha egy­szer sikerül az álma, hogy az USA-ba jöj­jön tovább tanulni. San Antonio Antiguától 20 perc a he­lyi busszal. Minden házban szőnek, hímeznek, ingeket, sálakat, ruhákat, sző­nyegeket készítenek. És minden házban van egy utcára nyíló pajtaszerű "butique”, ahol a termékek eladásra kerülnek. Az egyik ilyen "üzletben" a szép hím­zések között üveg alatt látható Eisen­­hower elnök saját kezével szignált levele, melyben megköszöni a cackchiquel asszonynak a Mamie-nek küldött gyö­nyörű "huipil”-t, (az elnök is ezt a szót használta), valamint az Ike kézzel kihím­zett képmását (az asszonynak dedikált fénykép alapján). A levél kelte: 1954. GLASS GYÖRGY diplomás optikus 5847 COTE DES NEIGES — HOTREAL 733 1161 ---- 733-5576 ELLENDALE MEDICAL BUILDING 484-1259 484-4363 GREGUSIMRE DIPLOMÁS OPTIKUS 4933 SHERBROOKE STREET WEST LT*TA KJVmVEJIR Kosztümök, pulóverek Ruhák mérsékelt áron 5315 St.Lawrence Blvd., Telefon: 272-2468 Mr.Blneth Vasárnap Is nyitva EMERY’S Exclusive Furs Inc. 5327 Sherbrroke St. W. Montreal, Que. Tel.: 481-8820 és 488-6711 Szőrmék javítása, tisztítása, alakítása Újra Guatemala City. Museo Archeo­­logico az indián törzsek vándorlását mutatja a Bering-szorostól a Tűzföldig. Kóstolgatom a dallamos helységneveket: Sololá (mintha valaki skálázna, mint egy­kor az alattuk lévő lakásban a Paulay Ede utcában, ahol Hoór-Tempis Erzsébet korrepetálta a szemben lévő Operaház énekeshőit), Huehuetenango,, Quetzalte­­nango, Totonicapán. Az egyik tárlóban ósdi, ezeréves kopo­nyamaradványok. A mayák csipkésre re­szelték fogaikat és a fogak közepére apró kerek obszidián korongokat plombáltak be disznek. Bámulatos technikával. A múzeum halijában Maya-arcélű ötvenes professzor mellett ébenfekete hajú, gyönyörű diáklány. Fekete selyem­blúz, szűk (nagyon szűk) piros nadrág, magas sarkú szandál. A prof. lelkesen magyaráz. A lány érdeklődve figyel. Magas, jóképű fekete bajszú diák jelenik meg a színen, a lány már nem is hallja amit a professzor beszél, fekete szeme majd elnyeli a fiút. A tanár még tovább beszél a Pétén és Tikal kultúrák külön­bözőségéről, majd feladja a harcot és a kis társaság elindul a büfé felé. Az archeológiái épület mögötti képtár anyaga szegényes. Néhány XVIII. századbeli szentkép, egy-két impresszi­onista festmény a múlt század végéről, a nagy többség modern, absztrakt, sok a Picasso-imitáció. Egy kép ragadott meg különösebben; vézna, meztelen indián fiú ül a földön és egy óriási szelet görög­dinnyét falatozik. "Comiendo sandia" — "A dinnyeevő”. A kép kompozíciója egy folytatás a 10 oldalon CADEAUX GIFTS "LLADRO“ fine porcelain figurines LIPMAN’S House of Silver/ 2170 Lincoln Ave. Suite 105.. Montreal, Que. H3H 2N5 (Az Atwater Metrónál) Tel: 931-7955 Beszélünk magyaréi BOURRET PASTRY ! DELICATESSEN 1 5771 VICTORIA AVENUE J Finom killfOidi és kanadai csemegeáruk és sajtok Ismert, legfinomabb magyar hentesáruk Magyar és európai cukrászsütemények Külföldi esspresso kávék, kakaó, konzervek Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemények 733-8462 i.od.itei gu-6822 L3kas,el 288-7 559 tlr. TAIt m r í /. ii fi!/réti 10 ST JAMES ST , Suite 902. MONTREAL CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN Tulajdonos: Julius Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Mar|ow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 Szabad parkolás I I Vi-a 8 E Í ■s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents