Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-06-14 / 811. szám
1980 június 14 * MENÓRA ilürt Egyiptom 1977. december 4-én megszakította a diplomáciai kapcsolatokat azokkal az arab országokkal, amelyek (később a Szilárdság Frontja elnevezéssel) a líbiai Tripoliban közös csúcsértekezleten bírálták Szadat elnök jeruzsálemi útját. A tripoli tanácskozás idején már kezdtek olyan hírek keringeni, hogy Egyiptom a szocialista országok ellen is lépésre készül. Hivatalos személyek Kairóban olyan kijelentéseket tettek, hogy a szocialista államok „mozgatják a háttérből az arab ellenállást”. Minisztériumi párbeszéd December 6-án az egyiptomi kormány ülése elrendelte: be kell zárni a szocialista országok kulturális intézeteit, Kairón kívüli konzulátusait A kairói Magyar Intézet vezetője a rádió délutáni 3 órás híradásából értesült az intézkedésről, vele hivatalosan semmit sem közöltek. A nagykövetséggel sem. Közben délután négy óra lett. A kairói rádión kívül a hírt már bemondta a BBC, kiadták a hírügynökségek, de a kairói magyar diplomáciai képviselettel az egyiptomi kormány még mindig nem közölt semmit. A Magyar Intézetben lakó dolgozók hívták fel telefonon a nagykövetséget — Megérkezett egy teherautó, fegyveres katonák szálltak le róla, sisakot, pajzsot, bambuszbotokat és fegyvert viselnek, körülvették az intézetet. Akkor már ilyen „védőőrizet” vette körül Algéria, Líbia, a Jemeni NDK, Szíria és Irak nagykövetségét is Egyiptomban. A bezárt nagykövetségeket. A katonák megjelenése — a hivatalos közlés előtt — már bizonyossá tette, hogy a Magyar Intézet sem működhet tovább. Öt óra tájban csengett a telefon. A Magyar Intézet vezetőjét az egyiptomi külügyminisztériumba kérték A kulturális főosztály vezetője fogadta, aki az intézet megnyitásánál is jelen volt és aki a minisztériumból a legszorosabb kapcsolatot tartotta a magyar intézménnyel. Eddig a napig arabul beszéltek, most azonban, mivel hivatalos bejelentésről volt szó, a főosztályvezető angolul közölte: — Az egyiptomi kormány döntése értelmében be kell zárni a kairói Magyar Intézetet is. Felszámolását a mai naptól számított tíz napon belül be kell fejezni. Aztán hozzátette még arabul: — A magam részéről őszintén sajnálom, és remélem, hogy eljön még az az idő, hogy a kairói Magyar Intézet ismét megnyithatja kapuit. — Csodálkozással és mély szomorúsággal veszem tudomásul kormányuk döntését — mondta a Magyar Intézet vezetője. — Intézményünk működésének három esztendeje alatt egyedüli feladatának a magyar és az egyiptomi nép baráti kapcsolatainak ápolását tartotta. A lépéssel Magyarország és Egyiptom kulturális és tudományos kapcsolatai gyengültek, de nem szűntek meg. Az intézet vezetője pedig, aki a külképviselet kulturális tanácsosa is volt, továbbra is hivatalában maradt. De egy kulturális tanácsosi hivatal sohasem pótolhat egy intézetet. Mások a lehetőségei és mások a jogai. Szadat egy héttel azt követően, hogy repülőgépe leszállt a Tel Aviv-i repülőtéren, az egyiptomi parlamentben még mindig Genf előkészületeiről szólt De a svájci város helyett Kairóba invitálta a közel-keleti kérdésben érdekelt államokat. Meghívta a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat Szíriát, Jordániát a Palesztinái felszabadítási mozgalom képviselőit Libanont és Izraelt: jöjjenek az egyiptomi fővárosba. Szadat elnök erről az utazását követő szombaton beszélt a nemzetgyűlésben. Vasárnap összehívták a parlament külügyi bizottságát hogy értékelje az utazást és az elnök beszédét. A zárt ajtók mögött tartott megbeszélésen felszólalt Khaled Mohieddin, az egyiptomi baloldali párt elnöke is. DIPLOMÁCIAI TÖRTÉNELEM Szerepváltozás Egy érdekes sorozatot közlünk le, mely eredetileg a Budapesten napvilágot látó Magyarország című folyóiratban jelent meg. Az Egyiptom és Izrael között folyó titkos és nyílt diplomáciai tárgyalások hátterével foglalkozik és igen sok eddig kevéssé ismert, de hitelesnek tűnő belső információt tartalmaz. Természetesen, a budapesti újság sok lénycsoportosításával és értelmezésével nem értünk egyel, de így is érdekes tudni: miként látják és magyarázzák az eseményeket a túlsó oldalon. SZADAT (JOBBRA) ÉS BEGIN ELSŐ TALÁLKOZÓJA számos fontos problémát — Látom, hogy a bizottság jelentése mindössze egyetlenegy fenntartásomat említi, és nem tartalmazza azokat az ellenvetéseket, amelyeket Szadat elnök kezdeményezéséről tettem. Azt mondtam, hogy Szadat jeruzsálemi látogatása Izrael valamiféle elismerését jelenti, a normális kapcsolatoknak valamiféle megindítását anélkül, hogy Izrael bármit is adott volna cserébe. Szadat elnök annak ellenére látogatott el Jeruzsálembe, hogy Begin — miközben meghívta és üdvözölte őt — kijelentette: elfogadhatatlanok számára Szadat elnök előfeltételei, a visszavonulás az 1967-es határokra és a, palesztin állam megteremtése. Ezért mondom azt, hogy Szadat semmit sem kapott cserébe jeruzsálemi látogatásáért. A másik lényeges dolog, hogy ez az utazás meggyengítette az arab országok egységét. Mert ki az az arabok közül, aki nem ért egyet? Soroljam? A tiltakozás Szadat kezdeményezése ellen nem korlátozódott a hagyományos arab ellenzéki országokra. Olyan államok, mint Szaúd-Arábia és Kuvait — amelyek korábban nem voltak vezetésünk bírálói, sőt! — most kifejezték fenntartásaikat. Khaled Mohieddin nyilatkozata később sem került a hivatalos jelentések közé. December ló-én meghívást kaptak külföldi tudósítók Vance amerikai Külügyminiszter és Szadat sajtóértekezletére. A Barage-ba szólt a meghívás, Szadat elnök egyik szálláshelyére, Kairótól 25— 30 kilométerre északra. Vance ezt a kérdést kapta: — Megváltozott-e Egyiptom és Izrael közvetlen tárgyalása nyomán az amerikai szerep, s ha változott, miként változptt? — Az Egyesült Államok — mondta Vance — hisz a tárgyalásos rendezésében Éppen ezért üdvözöljük Egyiptom és Izrael megbeszéléseit. Mindent megteszünk, hogy segítsük ezt a folyamatot. Az Egyesült Államok — néhány napos fontolgatás után teljes súlyával Kairó és Tel Aviv párbeszéde mellé állt Az október 1-i szovjet—amerikai nyilatkozatot az archívumba tették. így jutottunk el a kairói értekezlethez. A találkozót a Mena House Szállodában rendezték. A megnyitó beszédek sok újdonságot nem hoztak. A szövegeket még szét sem osztották, amikor morajlás támadt a sajtóközpontban. Az új hír egyszerre elvonta a fényt a kairói értekezlettől: Begin izraeli miniszterelnök Washingtonba utazott. A Mena House meglátogatása ettől kezdve a sajtó számára csak olyan kötelességszerű vizit volt, amilyet a nem hívő tesz egy templomban. A gépezet működött, a delegátusok összeültek egyszer ötven percre, másszor harminc percre. A szóvivők, az egyiptomi Murszi Szádeddin és az izraeli Dán Patir inkább arról beszéltek, hogy „érdeklődéssel várják, mit hoz majd a Szadat—Begin találkozó”. Ennek időpontját karácsony első napjára, december 25-re tették. Előtte Ezer Weizmann izraeli hadügyminiszter hirtelen Kairóban termett és elhozta magával azokat a javaslatokat, amelyeket „Begin-terv” néven ismert meg a világ. Az izraeli miniszterelnök világossá tette: ha Egyiptom gyors megegyezést akar, akkor az csak különmegállapodás lehet. Ha Kairó más kérdésekről is tárgyalni akar, akkor a megbeszélések beláthatatlan ideig elhúzódnak, de Izraelt ez nem nyugtalanítja. Az arab front megosztva marad, Egyiptomot a tárgyalások láncolatával semlegesítette. December 25-én, karácsony első napján Szadat és Begin az egyiptomi elnök iszmaliai rezidenciáján találkozott. Iszmailiában Szadat és Begin azzal nyitotta meg a küldöttségek értekezletét, hogy előzőleg „igen biztató” eszmecserét folytattak a kétoldalú kérdésekről, Izrael visszavonulásáról, a Sínai-félsziget kiürítéséről. Ezután az egyiptomi küldöttség javaslatot tett arra, hogy készüljön olyan izraeli—egyiptomi közös nyilatkozat, amely kimondja azokat az elveket, amelyek elengedhetetlenek a békéhez, és leszögezi, hogy mind a két ország általános rendezést kíván. Izrael ezt visszautasította. De az igazi probléma nem is ebben a teremben (a megbeszélések főhelyén) jelentkezett, hanem egy mellékszobában, ahol Mohammed Kamel — az új külügyminiszter — és Dajan kétszemélyes „bizottságként" a palesztin kérdésről tárgyalt Semmiben sem tudtak megegyezni. Miután ezt bejelentették a küldöttségek értekezletén, a többi kétoldalú kérdésben is nehézségek támadtak. Begin kétszer állt fel a tárgyalóasztaltól azzal, hogy nincs értelme folytatni, ilyen alapon nem jutnak el sehová. Musztafa Amin egyiptomi újságíró néhány nappal később egy cikkében a kővetkezőket írta: „Ha Begin azt állítja, hogy az iszmailiai tárgyalásokat'két ízben is fel kívánta rúgni, akkor ez az egyiptomi tárgyalófél fejében nyilván többször is megfordult Be: gin kifogásolta, hogy Iszmailiában túlságosan éles hangon tárgyaltak vele. Pedig inkább meg kellet® köszönnie szerencsecsillagának: hogy a teremben levő egyiptomiaknak olyan erős idegeik vof^ tak.” Az egyik kairói kommentátor szerint — aki hosszú időt töltött a küldöttség tagjai között —, Szadatnak most már nem maradt más választása, mint az, hogy be1 jelentsen egy olyan megállapodást a kétoldalú kérdésekről, amely nyitva hagy, és ne mondjon semmit az általános rendezésről. Vagy pedig hagyja nyitva a Sínai-félsziget kérdését is, és követelje továbbra is a teljes rendezést. Ezt választotta. Megállapodtak abban, hogy a vitát Kairóban (katonai kérdésekről) és Jeruzsálemben (a politikai problémákról) folytatják. Alkudozások évadján Jeruzsálem 1978. január 15. Az a három hét, amely eltelt az iszmailiai találkozó utón, Egyiptom és Izrael egyre erősödő, nyilvános vitáját hozta. A vajúdás időszaka volt ez. Űj alapot, új formulát kellett találni. Hiszen Begin terve az autonómiára, valamint a legutolsó találkozó bebizonyította azt, hogy a Jeruzsálemben megkezdett út nem járható tovább kanyarok nélkül. Már senki sem beszélt korai megegyezésről. Elveszett, annak a •lehetősége, hogy az általános rendezés feltételeinek valamilyen megfogalmazása, okmányban rögzítése lehetővé tegye Egyiptom és Izrael megállapodását a • Sínai-félszigetről. Izrael nem volt hajlandó olyan formula elfogadására, ami ellentétben állt deklarált elveivel: a nyugati part és a Gázai-övezet — szent föld, Izrael történelmi területének része, és mint ilyen, víszszaadhatatlan. Egyiptom az arab világ növekvő ellenállása közepette nem érhette be ennyivel. Olyan újfajta formulát, olyan bonyolult jogi megfogalmazásokat, mint amilyeneket később Camp Davidben dolgoztak ki, nem lehetett elővarázsolni a bűvészkalapból. Carter körútja Idő kellett ehhez a munkához. Es idő az alkudozáshoz. Mind a két fél a lehető legjobb szerződést akarta a maga számára. Kairó az Egyesült Államokhoz fordult. Azt kívánta, hogy Washington ne csupán megfigyelője legyen a megbeszéléseknek, hanem vegyen részt azokon „teljes partnerként”, azaz szorítsa rá Izraelt: legyen engedékenyebb. Ez nem sikerült. különböző rendezési elképzelésekről tárgyal, akkor mi ezt támogatjuk. De személyes véleményem szerint a tartós béke akkor őrizhető meg és fejleszthető, ha a Közel-Kelet térségének szivében nincs egy meglehetősen radikális, új, független nemzet.” Carter tehát elfogadta a Begin - tervet. Véleménye világossá tette, hogy Washington nem fogja Izraelt lényeges engedményekre kényszeríteni. Ugyanakkor Carter útja megmutatta azt is, hogy Jordánia nem csatlakozik Egyiptom és Izrael tárgyalásaihoz, s elképzelhetetlen. hogy a külön tárgyalások újabb résztvevők bevonásával arab—izraeli rendezéssé alakuljanak, olyan megoldássá, amely Egyiptom álláspontját igazolná. Szadat egyedül maradt. Nyílt támogatója kevés volt az arab világban. Az Egyesült Államok a maga útját járta, Izrael az új alkudozásokra készült. Kairó ezért úgy döntött, hogy lezárja a megbeszélések első szakaszát, megfelelő körülményeket teremt a másodikhoz. Nem egy jobb egyezményt készít elő, hanem a kompromisszumhoz teremti meg a megfelelő körülményeket. Emiatt aztán már az elő pillanattól kezdve nem sok sikerrel kecsegtettek az újabb jeruzsálemi tárgyalások. Ezt előlegezte, hogy néhány ülés után megszakadtak a Sínai-félszigetről szóló katonai megbeszélések. A tárgyalások előestéjén pedig Szadat az Október című újságban kijelentette: „Begin nem adott nekem semmit, én voltam az, aki mindent aduim számára. Biztonságot adtom és törvényességet, és semmit sem kaptam viszonzásul.” Kompromisszuinkutatás Az egyiptomi küldöttség Mohammed Kamel külügyminiszter vezetésével ezúttal a Ililton-szállóban lakott. A hotel, mint valami erődítmény, magasodik egy dombon, a környékén nincsenek házak, és a területet könnyűszerrel le lehet zárni. A bejáratnál biztonsági emberek kettős csatárlánca állt, az egymás mellett szorongó polgári és egyenruhás rendőrök között csupán két irányba lehetett menni: az egyik a portáspulthoz, a másik az asztalhoz vezetett, amelynél az újságírók az igazolványukért folyamodhattak. A sajtó n.z első tájékoztatást az izraeli külügyminisztérium szóvivőjétől kapta: „Vance amerikai külügyminiszter néhány perccel ezelőtt bejelentette,, hogy elhalasztja izraeli útját. Köszönöm, uraim.” Azzal sarkon fordult, és kiment. Efraim Evron, az izraeli külügyminisztérium vezérigazgatója tett csupán ehhez valamit a Hilton halijában. „A külügyminiszter úr azzal indokolta a halasztást, hogy nem tudtunk megállapodni Egyiptommal a napirendben. Kairó olyan napirendet kívánt, amelyben szerepel a palesztin kérdés, meglehetősen részletesen ' megfogalmazva. Mi olyan napirendet akarunk. amely rugalmas és nagyobb torét enged a zárt ajtók mögötti tárgyalásoknak." „Még nincs is itt az egyiptomi küldöttség. Hogyan tárgyaltak a napirendről?” — kérdezte valaki. „Természetesen a régi módon. A kairói és a Tel Aviv-i amerikai nagykövetségek révén.” Mint kiderült, Vance külügyminisztert elutazása előtt egy órával felhívta telefonon Szadat elnök és közölte vele, hogy amerikai kompromisszumos formula nélkül, helyesebben amerikai napirend nélkül nem lehet megmenteni a jeruzsálemi megbeszéléseket. Ezután halasztotta el útját Vance. DAJAN ÉS MOHAMMED . KHALED Carter december végén körutat tett, amely többek között Lengyelországba, Iránba, Szaúd-Arábiába vezetett, és egyiptomi kérésre megállt néhány órára Asszuánban is. Carter kijelentette: „Hívei vagyunk egy olyan alakulatnak vagy egységnek, ahol a palesztinok békében élhetnek. Véleményem szerint Begin miniszterelnök nagy lépést tett előre azzal, hogy Szadat elnöknek és közvetve a palesztinoknak önkormányzatot ajánlott. Szadat elnök mindeddig ragaszkodik ahhoz, hogy ez az úgynevezett palesztin egység önálló nemzet legyen. Megítélésem szerint ez nem önálló nemzet, hanem bizonyos mértékben kapcsolatban áll a környező államokkal. Begin miniszterelnök felkínálta a nyugati part vagy a Gázai-övezet lakóinak a lehetőséget, hogy választhatnak: izraeli vagy jordániai nemzetiségűek, a megszállt területek helyi választásain is részt vehetnek. Nincs más járható út. Kifejeztem azt a véleményemet, hogy ha Izrael a környező országokkal Először történt az, ami a megbeszélések során annyiszor. Egyiptom is, Izrael is ragaszkodott a saját szövegéhez, az Egyesült Államok pedig jótékony megmentőként — ami annál is könnyebb volt, mert mind a két fél kívánta ezt a mentőakciót, hiszen így nem egymásnak, hanem az Egyesült Államoknak tettek engedményt — előállt a „csodaformulával”. Így volt ez Camp Davidben, majd utána a washingtoni megbeszéléseken, így volt ez a tárgyalásokvégső szakaszában is. Ezúttal az amerikai javaslat a napirendben ajánlott kompromiszszumot. Ez nem okozhatott különösebben hosszú fejtörést az amerikai külügyminisztériumnak Az egyiptomi javaslat ugyanis így hangzott: „Második pont: a Nyugati partra és a Gázai-övezetre vonatkozó palesztin irányelvek és a palesztin nép önrendelkezésére.” Izrael napirendi javaslatában ez egyáltalán nem szerepelt. A külügyminisztérium közölte, hogy nem fogadják el az. „önrendelkezés'’, a „palesztin nép” és a „palesztin irányelvek” kifejezéseket. Washingtonban tehát elővettek egy darab papírt, és ráírták: „A nyugati parti és a gázai-övezeti ügyekkel kapcsolatos irányelvek”. Ez.t megtáviratozták Kairóba és Tel Avivba, s mindkét helyen azt mondták: így már rendben van. l'vrus Vance fökszállhatott a repülőgépre. A találkozót azonban nem lehetett megmenteni. Mártsak azért sem. mert Szadat eldöntötte: vagy Izrael enged, vagy Egyiptom feláll az asztaltól. Csütörtökön kora délután — a megbeszélések negyedik napján — az amerikai szóvivő vadonatúj pír ros nyakkendőben, s a lehető legjszélesebb mosollyal „komoly elfc relépéiről” tudósította a sajtót. A „közös nyilatkozat az alapelvekr ről jól halad”, „öt-hat pontban már egyetértés van”. Egyiptomi és izraeli szóvivő társai háromne^ gyedórán át vele mosolyogtak. Utána a társaság levonult a sajtóközpontból a Hilton halljábá. Három perc séta az, egész. A kairói rádió akkor mondta be, hogy Bzadat elnök visszahívta az egyiptomi küldöttséget. Egy pohárköszöntő Amikor a kairói küldöttség ismét leereszkedett a liften, a kudarcért egyöntetűen egy pohárköszöntőt okoltok. Szkodat elnök az előző esti vacsorán történtek miatt döntött úgy, hogy vissza kell utazni. t Részieteket is mondtak. Begin a vacsoránál kijelentette: sohasem fognak visszatérni az 1967-es „törékeny, gyenge, agressziót provokáló, vérontást szülő” határokra. — Az egyiptomi külügyminiszter — mondta Begin — túlságosan fiatal, de mi emlékezünk a harmincas évek európai áramlataira. Arra, miként forgatták ki a nácik az önrendelkezés csodálatos elvét. Hogyan kebelezték be a Szudétafjildet. Hogy vezetett ez a folyamat katasztrófához Európában és a világon. Kamel elvörösödött A párhuzamot az egyiptomi külügyminiszter igen jól értette. Bonni nagykövet volt korábban. — Ázt hittem — mondta —, hogy kellemes, pihentető estének nézünk elébe. De a miniszterelnök úgy döntött, hogy ezen az estén is dolgoznunk kell. Az izraeli vélemények szerint nem is annyira Szadat, mint inkább a külügyminiszter szorgalmazta a megbeszélések felfüggesztését. Az egyiptomi küldöttség bőröndjeit elvitték Néhányan bizakodó nyilatkozatot tettek, hogy a megbeszéléseknek még nincs vége. Aztán csönd támad a jeruzsálemi Hiltonban. A Szadat jeruzsálemi útjával kezdett folyamat megrekedt. Nem egy rosszul sikerült pohárköszöntő miatt. Nem egy érzékeny külügyminiszter miatt. Azért, mert Izrael és Egyiptom a tárgyalások ütemének lelassítását választotta. Dajan izraeli külügyminiszter 1978. március elején — tájékozódásra (és a nyilvánosság teljes kizárásával) Kairóba repült. Szádot elnökkel megállapixilak: közös érdekük a megbeszélések „jégen tartása”. folytatjuk általános épület javító ^ Házjavítás, nagyobbitás, cement-munkák, csatornázás, recreation room építés_______ Garanciával Jutányos áron -Metropolitan licence B5I50 Tel: 457-4757 STOP GEI-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1 102 este 6S1-03S4 KEISStHliKI TINI 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlatul ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS. ANGOLUL MAGYARUL VAGY HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk Iwan 'REAL ESTATE LTD. Iroda: 961-4156 Condominiumok - családi és üzletházak vétele és eladása Hívja bizalommal Gulyás Mihályt Lakás: 787-7475 ..Toronto legjobb magyar' házikosztja...’' irja a DaijfStar és a Globeand Mail Ha jó házikosztot akar enni a CONTINENTAL restaurantba Pénteken halászlé, túróscsusza kpll mpnni Szombaton: sólet, töltött kacsa Vasárnap: töltött borjú, töltött csirke Espresso Tulajdonos: Mr and Mra CSESZKÓ 521 Bloor St. W. T: 531-5872 es 531-0081 Változó világ, változó árak, de a Columbus Travel becsületes munkája és legolcsóbb árai állandók BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST június 30-ig $590.00 júliusi-tő! $708.00 TORONTO - BUDAPEST - TORONTO május 31-ig $693.00 IKKA — TUZEX — COMTURIST — KÖZJEGYZÖSÉG Túrák — útlevelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 Spadlna Ave., Toronto, Ont. M5T 2CV7 Tel.: (418) 361-1101 ELEOÁNS jj POLGÁRI ELŐKELŐ 231-:;— HUNGARIAN CAVE and COVE ••••laurí Látogassa meg éttermünket TÁNCZENE KÉT KÜLÖN HELYISÉOI LENT.- ÉTTEREM FENT: DISCO - BÁR Cmlrleaiberek figyel»! Buuineu lenek, BumId» ebédekre külAnlereee! Szeretettel Hortobágyi hútor palacsinta , . I . ,. trouűi opröpecienye vqt|0 kedves vendegeit Rántott borjúláb - KLÁRIKA és családié 76 SI.CLAIR AVE. W. ASZTALFOGLALÁS: 967-9460 769-9731
