Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-05-17 / 807. szám
MENDER ,Mr.August J.Molnár P.O.Box lo34 N e .v Brunsv/isk, New Jersey o 39o 3 U.S.A. Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Pi.No. 104970 AZ ESZMMMílKM VOL. 19.807. Ara 70 cent. , MAY 17. ^HHB B HH' ü BBB EGRI GYÖRGY: TALÁLKOZTAM A VILÁGTÖRTÉNELEMMEL ÉS A VILÁG LELKIISMERETÉVEL «PROFESSZOR TELLER EDE TORONTORAN Ez a nagyképű cím csak azoknak tűnhet fel túlzásként akik nem részesülhettek az élményben, amit a torontói Rákóczi Foundationnak köszönhetünk. Ez a szervezet, mely a magyar kultúrértékek megőrzését tűzte ki céljaként, múlt hét végén Dr. Teller Ede professzort hívta meg díszvendégként. Abban a szerencsében volt részem, hogy 2 nap alatt négyszer találkoztam Teller Edével, akinek értékelésénél csak egy részletkérdésként említhetjük meg azt, hogy egyike századunk, sőt a tudományok egész fejlődése legnagyobb zsenijének. A professzor ugyan figyelmeztette az újságírókat, hogy lehetőleg tartózkodjanak olyan bombasztoktól mint hogy ó "a hidrogénbomba atyja" de mégiscsak tudomásul kell vennünk, hogy Teller Ede és egy néhány közeli barátja nélkül nem kellene ugyan szembenézni olyan súlyos, az emberiséget fenyegető problémával, mint amikkel napról napra találkozunk, de nem is lenne remény arra, hogy a modern tudományok békés felhasználásával és kidolgozásával meg lehessen menteni az emberiséget — igen, a teljes emberiséget — az éhhaláltól. Nem ez az első eset, hogy nagy tudóssal találkoztam. De ez az első eset, hogy egy nagy tudós, egy zseniális felfedező, vagy feltaláló szakmai felkészültségét ilyen módon legyen képes beilleszteni az általános emberi és politikai képletbe. Teller nem ül atombombákkal, nukleáris erőművekkel és lézersugarakkal védett elefántcsonttornyában. Pontosan tudja, hogy minden újítás, minden technikai forradalom annyit ér, amit az emberiség abból profitál és a profit nem lehet más, mint az emberi szabadság, az emberi méltóság maximumának kiharcolása. így tehát a professzor nemcsak nagy fizikus, de nagy politikus is. Talán megbocsátják olvasóim, ha e beszámoló kicsit szubjektív. Különben sem interjút akarok most írni, hanem benyomásaimat rögzíteni. Az egyik beszélgetés során így fordultam hozzá: "Professzor Úr, nem merek atomfizikai kérdéseket feltenni, mert félek, hogy válaszolni fog rá s akkor a legnagyobb bajban vagyok, inkább egy politikai kérdést tennék fel”. Teller Ede közbevágott: “mondja kérem, hogy lehet az, hogy maga nem ért olyan egyszerű dolgot mint az atomfizika és feltételezi magáról, hogy ért egy olyan komplikált dolgot mint a politika?” Aztán elmesélte, hogyan lett belőle elméleti fizikus. Eredetileg kémikusnak készült, de a dolog reménytelennek látszott, a lombikok csörömpölve hullottak ki kezéből, a bunsenláng megégette, a kémcső szilánkja véresre sebezte kezét, a savak sohase odacseppentek ahová kellett volna, de ahová cseppentek, ott hatalmas lukakat martak, szőnyegen, bútorokon. Mint Teller professzor mondja önmagáról, a keze nem ér semmit, viszont gyermekkorában (minden gyermek játszik az ágyban elalvás előtt), ő azt játszotta, hogy ha tízből elvett egyet s aztán hozzáadott egyet s a két eredményt beszorozta, akkor az eredmény mínusz egy lett. 6 éves volt ekkor, lehet, hogy a matematikai példát nem pontosan írtam le, mert mentségemre szolgáljon, hogy még csak a 60 felé közeledem, tehát sokat kell még tanulnom és megértenem, amíg elérem a 6 éves Teller Ede agyát. Tény azonban, hogy már ekkor mindenki előtt világos volt, hogy ez a gyerek “még viszi valamire", úgyhogy lipótvárosi ügyvéd édesapja, egy elsőrendű matematikai tanárt szerzett mellé. "Ez volt az első felnőtt akivel találkoztam” mondta Teller Ede, “akiről éreztem, hogy tud valamit és azt is tudja, hogy mit akar. Ebben a mondatban körülbelül benne van egy zseni élettapasztalata. Teller nemcsak nagyon tudja azt amit tud, azt is tudja mit akar s ennek következtében lett jelentős politikus is, ennek következtében vált a század egyik legnagyobb élő lelkiismeretévé. Érdekes, Teller Ede fiatal korában elkerült Magyarországról s így elkerülte a gázkamrát, mely Magyarországon maradt családtagjainak sorsa lett, s elkerülte a kommunizmussal való mindennapos gyakorlati találkozást is. Es mégis, mindent tud fasizmusról is és kommunizmusról is és megvan az erkölcsi bátorsága ahhoz, hogy a kettő között egyenlőségi jelet húzzon, sőt hangoztatni merje azt, hogy a világ energiaproblémája döntően politikai probléma. A Szovjetunió — hirdeti a professzor — ma abban a helyzetben van, hogy képes kontrolálni a világ energia-ellátását, hiszen katonai fölényének felhasználásával bármikor lezárhatja a Hornuz szorost s ezzel a nagy, ipari hatalmakat el tudja vágni jelenleg egyetlen energiaellátó anyagától, a nyersolajtól. Miként védekezhetünk e veszély ellen? Elsősorban persze szigorú energiatakarékoskodással, sokkal szigorúbban, szinte más nagyságrendbe tartozóval mint amilyennel a világ országai ma foglalkoznak. Másodsorban új energiaforrások, új energiamódozatok felkutatásával, kiaknázásával és kidolgozásával. Eddig a fizikus beszélt. És aztán folytatta a... nem a politikus, hanem az államférfi. A harmadik mód pedig, hogy ellen kell állnunk. Ellen kell állnunk a kommunista veszélynek még akkor is, ha e pillanatban gyengébbek vagyunk, ha a katonai felkészültségünk matematikai értékelés szerint nem ad sok esélyt. Ellen kell állnunk, mert a kommunizmus győzelme a világban nem azt jelenti, hogy egy politikai., rendszert egy másik politikai rendszer követ, hogy nem az a párt győz, amit kedvesnek tartunk, hanem azt, hogy az emberi élet értelme megszűnik a földön. Eszembe jutott a húsz évvel ezelőtti ostoba társutas jelszó: "Better red than dead", inkább a kommunizmusban éljünk mint sehogy. Teller professzor tudja azt a titkot, amit rendszerint csak azok ismernek akik már éltek a kommunizmusban, s éppen ezért legtöbbjének nem is nyílik alkalma arra, hogy a másik véleményt elmondja: a kommunizmusban való élet, nem élet. Éppen az hiányzik belőle, ami az életet értékké teszi. Részletesen beszélt arról, hogy hogyan lehet ellenállni egy kommunista veszélynek. Ha az ostoba és agyonkoptatott frázist akarnánk használni, azt mondanánk, hogy Teller Ede a hidegháborús álláspontot képviseli, mégpedig higgadtan, megfontoltan és tele emberszeretettel. 1956-ban Eisenhower elnök segítséget ígért a magyar forradalomnak, de az ígéretét nem tartotta be. Ma senki nem ígérhet segítséget a magyaroknak vagy más leigázott népnek, mert felelőtlenség lenne fölöslegesen fellázítani őket, de ugyanakkor tudtára kell adni az oroszoknak, hogyha egy ilyenre valaha mégis sor kerül, akkor az Egyesült Államok, a szabad világ nem katonai beavatkozással fog segítségére sietni a szabadságért harcolóknak, hanem gépfegyverekkel, robbanóanyaggal, modern felszereléssel, vagyis a lázadó népek részére megadva az esetleges győzelmi esélyt. És ne mondja senki, hogy ez a háború útja. Éppen ellenkezőleg, ez a béke útja, ez a béke egyedüli útja. Egy olyan Szovjetunió amelyik tudja, hogy a rabszolgák felkészült ellenállásával találja szembe magát, nem fog belemenni olyan kalandokba, amikről tudja, hogy győzelmi esélyét kizárólag csak ellenfeleinek meg- - hunyászkodása és tehetetlensége támasztja alá. Ezért van az, hogy Teller professzor élesen szemben áll a mai amerikai adminisztráció vezetőivel és nemcsak támogatja Rónáid Reagan elnökké választását, de az is köztudott, hogy a kaliforniai kormányzó— amennyiben novemberben megkapja az elnöki széket — számit Teller Ede tanácsaira és legbelsőbb köréhez tartozónak tekinti ót. ★ ★★ Hiba lenne, ha főleg a politikussal foglalkoznánk, hiszen ezzel megtagadnánk a professzor alapvető álláspontját, hogy tudomány és politika egy és ugyanazon képlet két vetülete. Mi a véleménye dr. Teller Edének az új energiaforrások kialakításáról? Helytelen elképzelés, — mondja — hogy az energia-hiány a modern ipari államokat veszélyezteti. E pillanatban 4 és fél milliárd ember él a földön, ami az ezredfordulóra 7 milliárdra emelkedik. Ezeknek élelmezése csak a mezőgazdaság forradalmasításával lehetséges, ehhez pedig energiára van szükség. Az öntözéshez, a műtrágyagyártáshoz, a termés gazdaságos betakarításához energiára van szükség, tehát azok akik arról beszélnek, hogy csökkenteni, vagy pláne leállítani kell a világ energiaellátását, tulajdonképpen a fejlődő országok legszegényebb rétegeit ítélik éhhalálra, pontosan azokat, akiknek megsegítését nagyhangúan, de tudatlanul szajkózzák. Mivel pedig a világ nyersolajkészlete elóbb-utóbb akkor is kimerül, ha a Szovjetunió nem teszi rá a kezét, természetes, hogy új energiaforrások után kell nézni. Ennek legésszerűbb és ma legkönnyebben elérhető módja a nukleáris energia kifejlesztése. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt — mondja a professzor — nem voltam ugyanazon a véleményen mint ma. Jómagam is, meg barátaim (s itt kuriózumképpen idézzek azokat a neveket, akiket a tudós említett; Wigner, Kármán, Szilárd) úgy véltük, hogy az atomenergia esetleges kiszabadulása a reaktorokból, komoly veszély, de a tudós olyan ember, aki hagyja magát befolyásolni a tényéktől. A szénből előállított energia számtalanszor nagyobb veszély, mint amit az atomenergia okozhat. A szénbányászat, még akkor is, ha nem kalkuláljuk az elkerülhetetlenül ismétlődő bányarobbanásokat, beomlásokat, óriási százalékban növeli a tüdőbajt A nukleáris energiatermelés nehéz mesterség, amit nagy óvatossággal kell kezelni. De van védekezés és az Egyesült Államokban, meg Kanadában is, ez a védekezés nemcsak hogy elegendő, de a legtöbb esetben fölöslegesen sok. A nukleáris energia termelése közben az elmúlt évtizedben fordultak elő balesetek, mint például a Three Miles Islandon. Katasztrófák nem fordultak elő. Az erőműveknél, atomkisugárzás következtében még soha, egyetlen ember sem halt meg, sót meg sem sebesült A Three Miles Island-i utólagos vizsgálat is azt állapította meg, hogy nem az atomreaktorokban volt a hiba, hanem a kezelőszemélyzet felkészületlenségében. A probléma megoldása tehát nem ott van, hogy az embereket nem tudjuk megvédeni az atomreaktoroktól, hanem hogy az atomreaktort nem tudjuk megvédeni az emberektől. Az erőmű jelzőrendszere jóval korábban jelezte a hibát mint ahogy a baleset bekövetkezett, de a felkészületlen személyzetben nem volt ember, aki azonnal értesített és behívott volna egy komoly felkészültségű atommérnököt, holott ebben az esetben a hiba órák alatt kijavítható lett volna. De ez nem is csoda. Egy atomerőmű kezelésével megbízott technikus fizetése nem éri el egy jet pilóta fizetését és (így mond Teller Ede) ha egy pilóta annyi fizetést kapna, mint egy atomtechnikus, magam sem mernék felülni egy repülőgépre. Persze nyerhetünk energiát a napból is, de ez még nagyon messze van, illetőleg drága, nem kifizetődő. Viszont érdemes komolyan foglalkoznunk a szél termelte energiával és a tengermozgás okozta energiával ugyanúgy, mint ahogy jelentős energiamennyiséget szerzünk a folyók mozgásával. Teljesen lehetetlen, hogy visszaadjunk mindent, amit Teller Ede professzortól hallottunk. ó maga számos könyvet irt, még sokkal többet Írtak róla és munkájáról. S ez a könyvtárnyi kötet nem elegendő ahhoz, hogy teljes egészében visszaadja a zseni vibráló szellemét — hogy tehetnénk ezt meg egy rövid cikk keretében? Viszont érdemes egy kicsit az emberről beszélni. Az előadó, ahogy a szögletes arcú, busa szemöldökű, darabos, nehéz mozgású professzor fölmegy az emelvényre, s aztán félretólja az előadói pulpitust, föltelepszik az asztal tetejére és lábát lóbálva, jegyzetek nélkül — nem előad, hanem — mesél, mesél, diskurál, mindenki érzi, hogy olyan egyéniséggel van dolga, akinek hatása alól nem vonhatja ki magát. Ellenfelei nem szeretik. Haragszanak rá, amiért őket is lenyűgözi. Szinte hihetetlen a történet amit elmondott, de szóról szóra így van benn az Egyesült Államok Szenátusának jegyzőkönyvében. Még Fullbright, a detente-től és szovjetbarátságtól teljesen megszédült szenátor idejében történt, hogy Teller Edét a külügyi bizottság elé idézték meghallgatásra.Amit mondott nem tetszett Fullbright-nak, s másnapra egy másik tanút, dr, Wigner Jenőt idézték be, aki azonban szóról-szóra ugyanazt mondta. Fullbright tajtékzó dühvei verni kezdte az asztalt, maga — mondta Wignernek — Teller Ede befolyása alatt áll. Wigner higgadtan válaszolt, nem állok senkinek a befolyása alatt, legfeljebb egyetértek barátaimmal, ez pedig azért van, mert ismerjük az oroszokat. Fullbright teljesen elvesztette józanságát, "ez a baj magukkal magyarokkal — ordította — ezért nem lehet magukra hallgatni, mert túlságosan ismerik az oroszokat". Teller Ede, ugyancsak végtelen higgadtsággal tud vitatkozni és nem lehet csodálkozni ellenségein, akik gyűlölik, mert anélkül képes tönkresilányítani és nevetségessé tenni őket, hogy a hangját fölemelné. Talán nem is akar tönkresilányítani senkit. Nem ó, a tudása hengerel le mindenkit. Ó maga olyan szerény, amilyen csak lehet, akinek van mire szerénynek lenni. Valaki bemutatkozik neki, Teller mélyzengésű hangján, gyönyörű, ízes magyarsággal válaszol: “szivből örülök, hogy megismerhettem". Az ember elcsodálkozik. Valóban szivből örül, hogy Einstein, Nelson Rockefeller. Niels Bohr, Adenauer, David Ben Gurion, Nixon, Ronald Reagan után most megismerhette X.Y.-t is? De hangjában nincs semmi irónia, ö valóban szivből örül. Az emberség átsugárzik a bőrén, kisugárzik belőle, sugárhatása van és a besugárzás, mint a nukleáris, néha csak 10- 15 év után érezteti igazán hatását. Mennyi mindent lehetne még írni róla. A ma 72 éves professzor majd fél évszázada nem járt szülőföldjén. Hogy tökéletesen^ beszéli-e anyanyelvét? Inkább azt lehetne kérdezni, tökéletesen beszéli-e az angolt? Igen, tökéletesen, a legmagasabb szinten, de a magyar akcentus átüt beszédén. Magyar beszédén nem üt át semmilyen akcentus. Hogy lehetséges ez? Teljes szívből sajnálom azokat — mondotta Teller — akik nem tudnak magyarul. Hiszen azok nem ismerhetik és nem élvezhetik Ady Endrét. Hogyan lehet valaki teljes ember Ady nélkül? Igazán szívből sajnálom azokat, akik nem ismerhetik és nem élvezhetik Teller Edét. Hogyan lehet valaki teljes ember Teller nélkül? Jön az újabb posta-sztrájk Ismét postasztrájk fenyeget Kanadában. Lehetséges, hogy május utolsó, vagy június első napjaiban ismét teljesen megbénul a gazdasági élet, amely természetesen lapunk megjelenését is fenyegeti. > > Hét év leforgása alatt ez lesz a negyedik postabeszüntetés s ezúttal még pesszimisztikusabban tekinthetünk eléje mint korábban. Legutoljára ugyanis két héttel a kezdet után parlamenti rendelettel törvénytelenítették a sztrájkot Most erre nem számíthatunk. Az országos szakszervezeti központ ugyanis teljes támogatásáról biztosította a postás szakszervezetet, amelynek tagjai többsége nem akar sztrájkolni. A unión boss-ok azonban rákényszerítették és rá fogják kényszeríteni őket Legutóbb a parlament azért intézkedett gyorsan és erőteljesen, mert nem voltunk messze az általános választásoktól; a kormány figyelembe vette a közhangulatot. Ezúttal Trudeau kabinetjének még közel öt év biztosítva van és felkészülhetünk arra, hogy nem fog csinálni semmit Súlyos hiba volt, hogy a bírósági ítéletet, amely a postásszakszervezet vezetőjét Parrot-ot börtönbüntetésre ítélte nem, illetve csak részben hajtották végre s így most megengedhetik maguknak azt a pimaszságot, hogy eleve kijelentsék: nem fognak engedelmeskedni olyan parlamenti határozatnak, amely visszarendeli őket munkába. Természetesen a sorsdöntő sztrájkhelyzetről vagy esetleges sztrájkról s a Menóra azzal kapcsolatos megjelenési lehetőségeiről tájékoztatni fogjuk olvasóinkat
