Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-05-10 / 806. szám

MENÓRA * 1980 május 10. 3. oldal Az Újságírás fénykorában (1930-1960) minden valamire­való újság szerkesztőségében íratlan törvény volt az esemé­nyek leírása kapcsán keletkező gondolatok és kommentárok szavak és sorok közé bújtatása. Miklós Andor “ingyenes nép­oktatásnak" nevezte ezt a mód­szert: “Egy jól megírt cikknek nem kell cégért csinálni. Ha az olvasóra bízzuk a rejtett mon­danivalók felfedését, a. halvá­nyan körvonalazott kommentár kikerekítését és az esetleges konklúzió levonását, akkor na­gyobb és fontosabb szolgálatot teszünk mint egy oktatási tanfo­lyam". A mai újságírás komplett. Egy bizonyos eseményt megíró riporter cikke mellett ott van az úgyanazt az eseményt kommen­táló vezércikk, konklúzióval, tanulságok levonásával és jós­lással hasonló eseményeket il­letően a jövőben. Az olvasó ezüsttálcán kapja a szellemi táp­lálékot, terítékkel, evőeszközzel és emésztési utasítással együtt. A televíziós hirmagyarázó még a szavak megrágására vonatko­zóan is szolgál magyarázattal. És mégis... Csaknem minden Mi rejlik a sorok és szavak mögött? esetben az az érzése támad az olvasónak, hogy a kommentár, következtetés, konklúzió és jóslás talán mégsem az, aminek tálalására oly nagy gondot fordítottak. Az elmúlt napok és hetek egyik nagy szenzációja volt a Gordon Liddyvel folytatott nyilvános dialógok. A Water­­gate-botrány felkapott főszerep­lője éveken át csendben volt; úgy a börtönben mint ki­­szabadulása után lakat vólt a száján. Most aztán megtudtuk, miért. Hosszú éveken át “em­lékiratai" megírásán fáradozott, s kitűnő üzleti érzékével rájött arra, hogy a könyv legjobb rek­lámja a hallgatásba való burkolózás mindaddig, míg a könyv piacra nem kerül. (Most', hogy a könyv piacon van, a hallgatás is megszűnt.) A könyv megjelenésének bejelentése óta Liddy szája be nem áll. Televíziós, rádió- és új­ságriporterek sorban állnak fényűző lakosztálya előtt inter­júkért. Egyetemek és tehetős magánszervezetek öt-tizezer dollár közti összegeket kínálnak neki másfélórás előadásokért, s a könyv úgy fogy mintha in­gyen osztogatnák miként az egyszerű szatócs osztogatta a cukrot Liddy hovatovább ama szimbolikus amerikai “hősök" panteonjába kerül, melynek sztáijai között Benedict Arnold, Elliott Hayes, Jesse James, A1 Capone és Lucky Luciano — hogy csak néhányat említsünk — foglalkoztatják felnövő gene­rációk fantáziáját. Többnyire sikerrel. Amikor Libby nyilvánosan beismeri, hogy „felsőbb parancs" birtokában habozás nélkül megölte Jack Andersont, a neves riportert, Howard Hunt-ot Deant, John Mitchellt, vagy a Watergate bármelyik más „árulóját” és „hírforrását", nemcsak önmagát tünteti fel szörnynek, hanem azokat a „rendfenntartó” szervezeteket is, melyeknek megbízásából vagy azokkal közreműködve tervezték nemkívánatos elemek láb alól való eltevését. A szabad világ és kivált­képpen az Egyesült Államok közvéleménye embertelen­diktatúrákkal — Hitler, Sztálin, Franco, Salazar, Castro, Bokassa, Idi Amin, stb., stb., — asszociált kínzásokat, merény­leteket és más bűnöket elkövető államszerveket. Libby önfeledt karattyolása azzal a felis­meréssel jár, hogy intézményes merényletek, kínzások és likvi­dálások még egy olyan demokratikus országban is lehetségesek, mint az Egyesült Államok. Félelmetes volt Liddy szavainak követése, melyek egyszerű természetességgel vázolták az FBI, CIA és Fehér Ház ügynökeinek bizonyos személyiségek meggyilkolására vonatkozó értekezleteit. Még félelmetesebb arra gondolni, hogy e merényletekre szemreb­benés nélkül sor került volng,. ha felsőbb helyről — értsd: Fehér Ház — beleegyezés érkezik. De a legfélelmetesebb annak lehetősége, (noha a Nixon-adminisztráció nem adott beleegyezést) hogy eljövendő adminisztrációk adhatnak beleegyezést jövendő Liddyk számára, akik katona­­tiszti és ügyvédi mivoltukat meghazudtolva gyilkosságokat és merényleteket „sajnálatos de szükséges” tényeknek könyvelnek el. Hat hónappal a teheráni amerikai túszok fogságba ejtése után Amerika — és a világ országainak túlnyomó többsége — fokozódó nyugtalanságot mutat a kiszabadításuk érdekében tanúsított tehetet­lenség láttán. E hat hónap alatt állítólag minden eszközt igénybe vettek a krízis megoldására. Diplo­máciai és gazdasági szankciók sorozata. ENSz-határozatok ismételgetése, hivatalos és nem­hivatalos nemzetközi bizott­ságok Teheránba menesztése, tengeri blokádok és katonai akticók kilátásba helyezése, stb., úgy pattant vissza az eszelős és szenilis Khomeiniről és a követ­ségei megszállva tartó terroris­tákról, mint a falrahányt borsó. Khomeini, Beshteshi, Gotz­­bacleh, Bani-Sadr és a „mili­­taniista diákok” (?!) bevonultak Gyermekkorom félelmetes szörnyállata volt az orv. Létezé­séről nem empirikusan, hanem deduktív-logikai úton szereztem tudomást: olvastam valahol, hogy vannak orvvadászok, az . pedig nyilvánvaló volt számomra, hogy ha az oroszlánvadász fogalma fel­tételezi az oroszlánt, az elefántva­dászé az elefántot, akkor az orv­vadászé ugyanúgy feltételezi az orvot. Végtére is, ha nem volna orv, mire lődözne a szegény orv­­vadász? No, ugye. Azt is tudtam, hogy az orv valami különlegesen ocsmány és elfajzott kreatúrája lehet az Üristennek, merthogy elég randa összefüggésekben szo­kás. emlegetni a nevét; ha vala­ki gonoszul és aljas módon tesz valamit, azt mondjuk rá: orvul. Tehát akként viselkedik, ami­ként az orv szokott. ■ Mindezt a lehető leglpgikusabban gondol­tam végig, számításba véve kü­lönféle nyelvi analógiákat, az Ilyeneket, hogy „kutyául érzem mágam” meg „disznóul viselke­dik” és így tovább, s ez a vizs­gálódás is megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az orv létezik, mert léteznie kell. De ez még mind semmi. A bonyodal­mak akkor kezdődtek, amikor először hallottam ezt a szót: or­vos. Az meg ki lehet? Minden bizonnyal az a személy, aki az orvot birtokolja és használja, amiként a lovas birtokolja és használja a lovat; no de mire használható egy orv? Csakis för­telmes bűncselekmények elköve­tésére, lévén az orv eredendően aljas teremtés. Az orvos tehát különlegesen kártékony gazem­ber, olyasféle lehet, mint a bur­­zsoá. Ez utóbbit illetően pedig világos elképzeléseim voltak, az ötvenes évek sajtója letörölhetet­­leníil véste gyermeki elmémbe a burzsoázia vizuális ismérveit, melyek a következők: nagy has, köcsögkalap, brutális áll és rövid, vastag szivar. Az orvos tehát nagyhasú, cilinderes, szivarozó egyén, aki vastag láncon vezeti maga mellett a vérszomjas or­vot. Hát körülbelül itt tartottam az orv természetrajzának felderíté­sében, amikor valami szörnyűsé­ges dologra jöttem rá: kiderült, hogy a derék és részeges doktor bácsi, aki engem időnként meg­döf hátulról, maga is orvos. Ez a körülmény roppantul megrá­zott, hetekig töprengtem rajta. Először is kíváncsi voltam, vajon hol tartja az orvot. Aztán meg: nem fért a fejembe, hogy lehet ezt nyíltan csinálni. Mért nem megy el hozzá az orvvadász, és mért nem lövi le? Hiszen azért orvvadász, nem? Gondoltam is, , hogy majd én intézkedem; volt egy ismerős vadász, gyakran kap­tunk tőle fácánt? nyulat, foglyot, néha őzet is; és egyszer valaki mondta róla, hogy ő nem kö­zönséges, hanem igazi orvvadász. Hát neki akartam szólni. Csak, VÁNCSA ISTVÁN AZ ORV (Tractatus linguistico-philosophicus) az igazat megvallva, nem volt bizodalmám hozzá. Először is, milyen orvvadász az, aki folyton csak nyulakat meg . madarakat lő, nem pedig orvot? Másodszor pe­dig nem ilyennek képzeltem az orvvadászt. Időnként ugyanis el­ábrándoztam az orvosok és az orvvadászok harcáról, megintcsak a sajtóban talált minták alapján, persze, s a következő esemény­sort láttam magam előtt: az or­vos, oldalán a vicsorgó orvval, oson egy sötét utcában gyalázatos 'tettének' színhelyére igyekezvén i — ám ekkor, hipp-hopp, ott te­rem az orvvadász, és megálljt parancsok Az orvvadász — evi­dens módon — vállas, micisap­­kás, acélos tekintetű figura, fel- . tűrt ujjú ingben, bő nadrágban, bakancsban. Megragadja a ret­tegő orvost, megeteti vele a saját szivarját, majd vasöklével lesújt az orvra. Sajnos, a mi vadászunk sehogy sem emlékeztetett az imént leírt hősre; a tekintete nem volt elég acélos, a vállai az illendőnél keskenyebbnek mutat­koztak, sőt, ha jól emlékszem, még micisapkát sem hordott, így hát kénytelen-kelletlen beláttam, hogy ez az ember képtelen meg­semmisítő csapást mérni az orv­ra. Áthidaló megoldásként beje­lentettem a szüleimnek: ehhez a doktor bácsihoz, akiről most kel­lett megtudnom, hogy titokban orvos, többé nem megyünk, ha­nem átpártolunk a másikhoz, aki színész, viszont garantáltan nem orvos. A tárgyalásaink már az első szakaszban megrekedtek. Közöl­ték velem; hogv a színész bácsi is doktor ugyan, de nem olyan , dok­tor, aki gyógyítani tud, hanem ő főszolgabíró volt valamikor, és csak mostanában lett színész. Il­letve szobafestő, a szüleim ugyan­is1 ezt a szót használták vele kap­csolatban, csak én gondoltam vé­gig, hogy a színekkel foglalkozó embert helyénvalóbb színésznek neveznünk, ahogyan a kerttel foglalatoskodót kertésznek, a lo­vak mesterét lovásznak titulál­juk. Azt viszont sehogy seín ér­tettem, miféle doktor ő, ha egy­szer nem tud gyógyítani? Ami­kor még egy elvetemült orvos is tud? A főszolgabfróság fogalma semmi problémát , nem okozott számomra, hiszen^bírót már lát­tam, igaz, hogy csak kisbírót, nő­dé az már egyremegy. A kisbíró tudvalevőleg az a személy, aki időnként bejárja a falut, nyaká­ban egy ócska dobhal, meg-meg­­áll a néptelen utcasarkokon, nagy zajt csap a hangszerével, majd Utolsó útjára indul a... pénztárca Nizzából minden este 23.13-kor indul egy vonat Velencébe. A hálókocsi­kalauz még egyszer körbe­jár, ellenőrzi a jegyeket, és figyelmezteti az utasokat; jól dugják el pénztárcáju­kat, és zárkózzanak be fül­kéjükbe ... Tortona, az első olasz ál­lomás, hajnali 5 18-kor. Az­tán Certosa di Pavia, és hét órakor — Milano. Az expresszvonat alig 100 per­cig megy hát olasz terüle­ten — ez az idő mégis pontosan elég a tolvajok­nak arra, hogy akit csak lehet, kifosszanak. Mintha itt bizonyosodna be a közmondás helyessége; ki korán kel, aranyat lel... Ki tudja, hányán vannak, akiknek a nizzai vonat ad­ja a megélhetést? Mindig csoportban dol­goznak; két-hat tolvaj tar­tozik egy-egy bandához. Kulcsmásolatukkal nyitják fel az ajtókat; de nem túl­ságosan szélesre, nehogy a beeső fény felébressze az utast. Mellesleg attól sem félnek, ha szemtől szembe találják magukat valame­lyik éber utassal: van fegyverük, revolver vagy kés — és mindig többen vannak. Elviszik a pénz­tárcákat, női táskákat, de mindenből csak a kész­pénzt veszik ki. Az üres táskákat, retikülöket ké­sőbb általában a vécékben lehet megtalálni. Előfor­dul, hogy ugyanazt a va­gont egyetlen éjszakán több ilyen csoport is felkeresi. Egyszer egy kalauz ilyen esetben a következő felira­tot függesztette ki a vagon ajtajára: „Ezt a kocsit már kirabolták!” A kalauzok mellesleg — bár kezdetben igyekeztek minden gyanús személyt kiszűrni a folyo­sókon — ma már meg vannak félemlítve, és ma­guk is bezárkóznak fül­kéikbe. Télen a tolvajok havonta körülbelül 17 000 dollárt, nyáron viszont a Az utazás bizalom kérdése! HUNGÁRIA CSOPORTOK, KORLÁTLAN HELYBIZTOSÍTÁSSAL PAN-AM, KLM, SWISSAIR, BOAC, APEX JEGYEK BUDAPESTRE $625.00 Azonnali rezerváció. Kívánságnak megfelelő tartózkodási idő 7 naptól 90 napig. rokonkihozatal^udapeströl $486 00 PAN AM, KLM csoportok ugyancsak korlátlan helybiztosítással. Azonnali rezerváció tetszés szerinti tartózkodás 14-90 napig. Mindenféle APEX-SUPERAPEX, - BUDGET jegyek egész Európába. BUDGET jegy Budapestre korlátlan Időre $699.00 Bécs Superapex $582.00 Charter és Apex jegyek 1ZRALELBA $699.00 Egyéni utazás bel és külföldre egész éven át! A rokonkihozatalhoz szükséges papírok, meghívó és afTidavid kiállítása. Autóbérlés, hotelfoglalás gyógyfürdői beutaló, IKKA, TUZEX, COMTOURIST HUNGÁRIA TRAVEL BUREAU 1603 Second Avenue, New York, N.Y. 10028 _______________________Tel.: (212) 249-9363 249-9342_____________________ turistaszezonban nemegy­szer 25 000 dollárt is keres­nek. Újabban feltűnt egy másik „iparág” is — olyan tolvajok is ügyködnek, akik nem menet közben, hanem az állomásokon vár­nak a vonatra, a néhány perces állásidő alatt nem a peron, hanem a másik oldal felől felnyitják az aj­tókat és ablakokat, hosz­­szú botokkal és horgokkal emelik ki a retikülöket, bundákat stb. A vonat a francia vasút­társasághoz tartozik és az SNCF fel is ajánlotta, hogy saját biztonsági szol­gálata fogja elkísérni min­den éjjel az expresszi. Ér­dekes módon az olaszok ez ellen tiltakoztak, mondván, hogy területükön francia rendőrök nem teljesíthet­nek szolgálatot. Inkább —­­úgy havonta egyszer-két­­szer — civilruhás olasz rendőrök mennek a vona­ton. A furcsa csak az, hogy ezeken az éjszakákon soha nem jelennek meg a tolva­jok. Ügy látszik, néha ne­kik is ki kell aludniok ma­gukat ... New York központjában, a világ üzleti életének centrumában pont a Broadway közepén van ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE. at 51st ST. TELEFON: Cl 6-9400 Szállodánkat a magyar szívé­lyesség és az előzékenység Jellemzi. A világ minden részéről Amerikába érkező ipagvarok központi találkozóhelye. sűrű csuklásokkal felolvassa a legújabb államtitkokat. Hogy ezek valóban titkok, arra me­gint csak logikai úton jöttem rá: láttam tudniillik, hogy a kisbí­ró a kocsmába is gyakorta be­tér, ahol igen sokan vannak, de ott nem olvas semmit, hanem csak annyit mond, hogy adjál egy fröccsöt, te Béla. Aztán kimegy a falu végére, és előadást tart a libáknak. Ebből minden józanul gondolkodó ember megérti, hogy Itt államtitkok hangzanak el, hi­szen ha nem így volna, sikkor a kisbíró a kocsmában mondaná el őket, a részegek előtt. Mármost, ami a szolgabírót illeti, az — úgy gondoltam — feltehetően a kisbíró beosztottja lehet, afféle asszisztens, bizonyára ő cipeli a dobot. A mi kisbírónknak nem volt ilyen segítsége, de ezt is könnyen megmagyaráztam: a ré­gi szolgabíró jól viselte magát, iparkodott, így aztán színész lett belőle, illetve, ahogy mások mondják, szobafestő. Egyébként ez a ml színészünk roppant okos és szórakoztató ember volt, kétágú létrán lépke­dett fel és alá, s közben csupa okos és vicces dolgot mondott, nagyon jól lehetett ^mulatni raj­ta. Nem csoda, hogy akkoriban ragyogó elképzeléseim voltak a színházról, tehát arról a helyről, ahol — megtudtam — sok szí­nész tartózkodik egyidejűleg. El­képzeltem egy nagy-nagy házat, teli okos és szórakoztató embe­rekkel, akik kétágú lajtorjákon lépkednek, csupa okos és vicces dolgot mondanak, nagyon jól le­het mulatni rajtuk, és folyton kifestik a falakat. Aztán egyszercsak vége lett az egésznek. Szakállam nőtt, elmen­tem színikritikusnak, és most már tudom, hogy a színházakra nem jellemző, hogy tele volná­nak okos és szórakoztató embe­rekkel, továbbá az sem jellemző, hogy a színpadon okos és szóra­koztató dolgokat mondanának, ellenkezőleg, igen gyakran mon­danak unalmas marhaságokat, továbbá a falakat sem festik ki, legfeljebb ötvenévenként egyszer. Es még az orv Bem létezik. a legegyszerűbb polgári háztar­tásokba is. Az újságok színes cikkekben találgatták a külön­böző lehetőségeket és össze­függéseket: „vajon mire számít­hatunk, ha ez és ez, vagy ez és az, vagy az és ez történik...” A legfrissebb szenzáció: szegény diákok végső elszánt­ságukban és az iráni szuvere­nitás megvédése érdekében alá­aknázták a követséget, majd bejelentették, hogy az egészet — túszokkal együtt — felrob­­bantják. amenyiben: I.) Amerika katonai akciót kezde­ményez Irán ellen, 2.) ha a Szovjetunió megtámadja Iránt (elvégre ez nem következhet be washingtoni beleegyezés (?!) nélkül), 3.) ha Irak megtámadja Iránt (mert ugyebár Irak az Egyesült Államok ügynöke), 4.) ha nyugatnémet, izraeli vagy más kommandók megkísérelik a túszok kiszabadítását, stb. A túszokkal való zsarolás odáig mehet, hogy bármilyen, a terro­risták szempontjából nem-tetsző esemény e túszok meggyilko­lásához vezethet, még akkor is, ha az Egyesült Államok erről az eseményről nem volt tudomással. Mindezen tények ismeretében, bármilyen megtar­­iozlatással is. ki kell jelentenem, hogy semmiféle reményt nem táplálok a túszok életben­­maradását illetően. Még azt is ki merem jelenteni, hogy a diákoknak becézett közönséges terroristák akkor sem bocsá­­tanák szabadon a túszokat, ha valami csoda folytán a sah a kezükbe kerülne. Mérget vehetünk rá, hogy még ebben az esetben is további követe­lésekkel állnának elő; olyan követelésekkel, melyeknek telje­sítése lehetetlen: például min­dazon amerikai vezetők felelós­­ségrevonása és megbüntetése, akik a legcsekélyebb mértékben támogatták a sah-ot huszonöt tves uralkodása alatt; vagy Car­ter börtönbe vetése; vagy a szankciók teljes feloldása és Iránnak minden gazdasági jóval való ellátása; vagy Izrael meg­semmisítése; vagy a sunni mohamedánok kiirtása, akik nem férnek a bőrükbe a shiite-k elleni gyűlöletükben; vagy... és a listát oldalakon át lehetne folytatni. Bármilyen szürnyű is a gon­dolat, fel kell készülnünk arra. hogy a szerencsétlen túszok t nem ússzák meg élve azt az egész cirkuszi tragédiát. Mióta a terrorizmus divatba jött, számós áldozata volt az emberrablási, légikalózkodási és egyéb terro­rista bűncselekményeknek. Régi igazság, hogy a zsarolástól csak két módon lehet meg­szabadulni: vagy kielégítjük a zsaroló követeléseit, vagy leszá­molunk a zsarolóval. Irán esetében bebizonyult, hogy kép­telenség a zsarolót kielégíteni a beláthatatlan következmények vagy a zsarolók újabb és újabb követelései miatt. A leszámolás pedig — legalábbis eddig — a túszok életének esetleges kockáztatása miatt nem jött számításba. Amivel azt értük el, hogy más zsarolók — például a bogotai terroristák — étvágya és vállalkozási kedve megnőtt. Lehetséges, hogy e sorok Írása közben a földteke valamelyik pontján túszokat ejtenek fogságba. „Amit nem kívánsz önma­gadnak, ne kívánd másnak sem”. - mondja a Korán egyik éneke. Képzeletünket Teherán óla élénken foglalkoztatja egy rémkép: mi lenne, ha vala­melyik közvetlen hozzá­tartozónk esne terroristák kezébe. Nem próbálnánk meg mindent elkövetni megmentése érdekében? Miként Carter és a világ józan része próbálta meg­menteni a teheráni túszokat. De aztán elérkezünk oda, hogy felismerjük a rideg valóságot: nincs olyan igyekezet — vagy éppenséggel csoda — ami az életmentést biztosítaná. Mi a következő lépés?! LOSONCZY LÁSZLÓ fi i Szabaduljon a mindennapok p*U« nyomásától Amerika Karlsbadjába'- ~. Health Qub. kénfürdós kezelés, izületi megbetegedésekre. Sharon Spring egyetlen sajátfürdóju szállodája. Szigorúan kcsher. Esténként műsor. Uszoda, golf-pálya a közelben. Nyitva Janlus 5-töl. szeptember 22-ig a zsidó ünnepek befejeztélg. Júniusban 1 hétig és augusztus 20 - szeptember 20-lg 20 százalékos engedmény! rnoNf VCHJR RESERVATIONS EARLV: 1212)494-8779 or (518)284-2285 Különleges nagy választék friss húsokból és saját műhelyünk­ben készült felvágottakból és kolbászokból TI BOR’S MEAT SPECIALTIES VOLT MERTL HENTESÜZLET 1508 Second Avenue, New York, N.Y. 10021. (A 78 és 79 utcák között) Új tulajdonos: VAJDA TIBOR Tel.: (212) 744-8292 Nyitva hé tkflznap Red iPulip RESTAURANT New York egyetlen magyar vendéglője, magyar kézifaragású bútorokkal és népművészeti kézimunkával, elsőrendű konyhája bel- és külföldi italkülönlegességei, kitűnő cigány-zenekara felejthetetlen estét biztosit. Magánpartykra 50 személyig megnyílt borpincéje népművészeti látványosság. 439 East 75th Street Rezerválás: New York City (212) 734-4893 (York és First Avenue között) Hétfőn, kedden zárva Nyitva 6-tól, hét végén 5-től aooooecooQOOOoccoeeowoooooooeooooo-sooeoooaoooQooof NEM KELL MANHATTANBA MENNIE JÓ SÜTEMÉNYÉRT megnyílt a forest Hillsben N.Y.-ban az — -& 5# J *H,UHCfaricin sStruclle & <=Paótrie6 tJnc. ahol a regkíviltfbb minőségű, naponta friss Rétesek magyar és Continentá/is sütemények nagy választékban kaphatók FIGYELMES KISZOLGÁLÁS, keresse fel és kérjen kistolót az ízletes süteményekből Cilink: 100-21 QUEENS Blvd NEW YORK a 67-es subway állomásnál Tel: (212)) 030-02(6 Lázár's húsuzlet szomszédságában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents