Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-05-03 / 805. szám
8. oldal MENÓRA * 1980 májas 3 'Eckstein Sándor“}? m m tnmmim ellen* ■Történetek ~A -e csinálom meg, amit ez a disznó kért tőit A na<rv (elismerés azonban, csak akkor igazolódott he, amikor Kramár visszatért egy többhónapig tartó hajóidról, melyet a Grünhut-transzporttal tett meg, elkísérve azt egészen Romániáig. Grünhut Áron, aki az Ortodox Iroda nevében interveniált gyakran Kramárnál, rábeszélte, hogy kisérje el transzportját ,amiről a következőképp számolt be később nekem. Három ország halárát szelték át. Számos kikötőben pihenőt tartottak, helyenként kényszerpihenőt. Nem egyszer fürödtek meg a Dunában. Legnagyobb élménye azonban az volt, hogy közte és utitársai között közvetlen kapcsolat létesült. Alkalma nyilott a hajóút folyamán megismerni a zsidókat< Odahaza erre sohasem ke* rült sor. Már az elindulás perceiben, mély benyomást tett rá, hogv a fiatalság szlovák énekszóval kezdte meg útját. Látta, hogy milyen összetartás van az utasok között, s milyen nagy mértékben van a jótékonykodás megszervezve- Nem volt ugyanis állomás, ahol a zsidó szervezetek megbízottai ne várták és halmozták volna el őket ajándékokkal. „Mindent összegezve — jelentette ki — elárulhatom, hogy revideáltam álláspontomot.” Én meg annak a reménynek adtam kifejezést, hogy a továbbiakban sem fog csalódni a zsidókban, akiket most közelebbről ismert meg, s csak rajta múlik, hogy nevét áldva emlegessék. Már azt hittem, hogy a beszélgetés végétért, amikor Kramár megjegyezte: „Még valamit tapasztaltam az úton. Láttam hogyan fészkeli be magát a német az európai országokba, s hogyan terjeszti ki midnenre hatalmát. t Ahol megjelenik a német, kihívóan viselkedik, s ennek háborúhoz kell vezetnie”. Most úgy tűnt fel, hogy Kramár eddig csak álarcot viselt, de lehet, hogy a hajóút a zsidókkal idézte elő nála ezt a nagy változást. A PÉNZ HATALMA A harminckilences év végén úgy jártam-keltem a rendőrségen, mintha a legtermészetesebb dolog lett volna, hogy zsidó benyisson minden hivatalba. Ehhez jártasság kellett az emberekkel való bánásmódban, továbbá ajándékok adása, s lekenyerezése burkolt vagy hyilt formában. A pénznek mindig megvolt a nagy hatalma, de akkor, amikor a szlovákság ezer úton és módon ki akarta szorítani a pénzt a zsidókból, a leghatásosabb érv a zsidók kezében a pénz volt. Erről érdekes beszélgetés folyt le egy alkalommal Weissmandl rabbi és égy szlovák tisztviselő között: „Maguk zsidók, mást se ismernek, mint a lekenyerezést, megvesztegetést.” „Ha a zsidó kereskedőnek a mérlege nem pontos, kitárázza, hogy minden vevő számára egyfortnán pontosan mutassa a súlyt Ha mi valakinek ajándékot adunk, ezt azért tesszük, hogy a hivatalnok „mérlege” megközelítően az igazságot mutassa”, válaszolta a rabbi. A zsidó önvédelemnek ez a lehetősége azonban a zsidóság elszegényedésével állandóan csökkent. Evés közben jön meg az étvágya, és a szlovákok étvágya a zsidó pénzre, egy re nagyobb lett. Elrendelték a zsidó kézben lévő arany és egyéb értéktárgyak beszolgáltatását. Lefoglalták a zsidó bankbetéteket, az üzleteket árjásitották, s végül azt is előírták, hogy mennyi pénze és hány ruhája lehet egy zsidónak. Annyi eszük azonban volt a hatalmon levőknek, hogy » zsidókat ne egyszerre fosszák ki, mert ezzel saját húsukba vágtak volna. Ha a kereskedelemből teljesen kizárják a zsidókat, s nem hagyják bent az üzletekben, akkor üzleti szakértelem hiányában tönkre mentek volna az üzletek. Mint valamilyen aranyláz tört ki országszerte az árjásitási láz. De becsületére legyen mondva egyes árjásítóknak, megelégedtek azzal, amit a zsidó tulajdonosoktól kaptak. Mivel ebből a meggazdagodási lehetőségből a hivatalnoki kar kimaradt, úgy kárpótolták magukat, hogy elvárták a megvesztegetést. Még látom magam előtt azt a sok-sok felém nyújtott nyitott kezet, melyben szinte naponta egy-egy pénzes boríték tűnt eL A SZOSZNOVICI TÁBOR EGY RÉSZLEGÉNEK SZLOVENSZKÓRA VALÓ ÁTMENTÉSE 1940 tavaszán zsidó küldöttség érkezett a pozsonyi Zsidó Központi Hivatalba. A küldöttség tagjai már nem szabad emberként lépték át a szlovenszkói határt, hanem egy lengyelországi koncentrációs tábor szenvedő lakói voltak. A tábor Szosznovicén állt. Marin, a küldöttség vezetője, akit a németek a „zsidó vajda” címmel „tiszteltek”, meg előadta, hogy már több hónapja raboskodik egy hontalanokból álló csoport a lengyelországi szosznovioi táborban, s a németek — csodák csodája — hajlandók ezt a csoportot a táborból kiengedni, ha a szlovákok hajlandók ezt a mintegy kétszázhetven személyből álló csoportot befogadni. Most rajtunk múlik illetve a Központi Hivatalon, hogy ezt az engedélyt a szlovákoknál kijárja. Nagy feladat- Majdnem keresztülvihetetlennek látszó, hiszen a szlovákok maguk is hontalan zsidók ellen valóságos hadjáratot indítottak és nyakra-főre dobálják őket át a határon. Dehát embermentésről van szó és létezhet-e sürgősebb és fontosabb tennivaló, mint a németek kezéből kimenteni testvére nket? A főérdem, hogy a tábor mégis Szlovenszkóra került és Vyhnye fürdőn, mint tábor telepedhetett le, dí. Winterstein Vojtechet illeti, aki ezidőben a Központi Hivatal főtitkára volt. ő járta ki dr. Durcsanszky akkori külügyminiszternél az engedélyt. Hihetetlen, hogy a külügyminiszter egyáltalán fogadta Wintersteint, »kivel egy alkalommal a pozsonyi Primáspalota előadói termében nyilvános vita keretében elkeseredett szóharcot folytatott, melynek győztese a zsidó, cionista dr. Wintersteitn volt. A vyhnyei tábor lakóinak sorsa a továbbiak során közös sors lett a szlovenszkói zsidóságéval, de amíg deportációra nem került sor, addig a szlovenszkói zsidóság áldozatkészsége segítette át az anyagi gondokon. EGY REJTÉLYES NŐ LÁTOGATÁSA Ezzel kapcsolatban el szeretném mesélni egy fiatal asszony történetét. Az irodában keresett fel és titokzatos arccal közölte, hogy szeretne négyszemközt beszélni velem. „Titkos ügy” — mondotta. Nem tetszett nekem. m Az volt az érzésem, hogy ázsan-provokatőrrel állok szemben. Óvatosan próbáltam elhárítani, de nem hagyta magát. — Schwartz Eszter a nevem, — mutatkozott be, — Prágában élek, de tulaj dóriképpen pozsonyi vagyok. Mivel látom, hogy gyanakszik, kérem ellenőrizze le az adataimat — tette hozzá. Ez a nyilt beszéd megnyugtatott. Megkérdeztem, hogy iiben lehetek segítségére. Nem köntörfalazott: — Embereket szöktetek át a határon- Hamis papírokra van szükségük, úgy tudom, hogy maga foglalkozik az igazolvány-beszerzésekkel Tiltakoztam. Nem akartam magamat teljesen kiadni. Nem voltam biztos a hölgy kilétében. Hátha mégis német spicli. Hagytam, hogy meséljen. És ő mesélt. Fantasztikus dolgokat. Például azt állította, hogy menetrendszerűen közlekedik Prága és Pozsony között és hozza át a menekülni kénytelen zsidókat. Kételkedtem benne. Milyen papírokkal utazik? Hamis útlevéllel? És még egyszer sem bukott le? Lehetetlen! Az ellenőrzés ugyanis nagyon szigorú volt. — Nem utazom hamis útlevéllel, hanem útlevél és jegy nélkül teszem meg ezt az utat minden egyes esetben — válaszolta. — Hogy csinálja? — faggattam. — Kissé kényelmetlenül utazom, mert nem vagonban, hanem a mozdonyban teszem meg az utat. — És mit szól ehhez a mozdonyvezető és a fütő? — Ők bujtatnak, ők hoznak át. Az ellenállás frontjához tartoznak. Tudják, hogy életet mentek. Most Önön a sor, hogy átvegye tőlem a „szállítmányt” és ellássa őket biztos iratokkal... Másnap leellenőriztem mindazt, amit Schwartz Eszter mondott. Igazat beszélt. Hihetetlen bátorsággal mentette az embereket. Természetesen igyekeztem ellátni az átcsempészett zsidókat megfelelő iratokkal. Schwartz Eszterből később Singerné lett, egy derék pozsonyi nyomdász vette el feleségül. Sok-sok ember köszönheti neki az életét. Nem szabad elfelejtenünk ennek az aszszonynak a nevét! Az ilyen bátor, határozott emberekből tevődött össze a „mentők” sora. Mint ahogy Roth Méla egy jól menő pöstyéni divatszalon tulajdonosnője sem sokat habozott, amikor szükség volt a segítségére. így például ő mentette ki a „gyűrűből” Dr- Patakit, a Prager Tagblatt belső munkatársát és a feleségét. Ő volt az, aki anélkül, hogy valamikor is látta volna a prágai Hauser házaspárt, elvállalta eltartásukat és azt hazudta a neki telefonáló Idegenellenőrző Hivatal-i tisztviselőnek, hogy a házaspár közeli rokona. Soha semmi köszönetét nem kért kockázatos munkájáért. Az ilyen emberek segítségével eredményesen dolgozhattunk és nőtt azoknak a száma, akiket „forte” iratokkal láthattunk el. Hogy ezek az iratok nem nyújtottak minden esetben védelmet az tény, de amig lehetett, mégis biztonságot adtak a menekülteknek és ami még ennél is fontosabb: időt nyertek a kivándorláshoz. Persze voltak nálunk ügyesebbek is. Ezekhez tartozott a Prievidza melletti német községből származó Bock László. Egy véletlen folytán álláshoz jutott a prágai szlovák konzulátuson. Hazatérési engedélyért ment a konzulátusra, ahol sok százan tolongtak. Feltalálta magát: beállt „rendcsinálónak”. Sorba állította az embereket és ő vigyázott arra, hogy egyesével, rendbe menjenek be a konzuli szobába. Megtetszett Dr. Bújnák konzulnak és ingyenes munkára felvette a konzulátusra. Munkaköre abból állott, hogy bejegyezze a nagyíl/funfc... I etek a szlovákiai zsidó mentő-munkábólHHi könyvbe azoknak a nevét, akiknek joguk van a hazatéréshez. Bock becsülettel végezte ezt a feladatot. Mentette a zsidókat, b,eírta őket a hazatérésre jogosultak listájába. így az ő segítségével sok zsidónak sikerült kimenekülnie a megszállott Prágából. A kimenekített zsidók egyrészét szintén mi segítettük hozzá lakáshoz, búvóhelyhez, irathoz. Bock Laci az utolsó pillanatban ki akart menekülni a Szentföldre, már már a hajón volt, amikor angol fenyegetés következtében le kellett szállnia a fedélzetről. Visszatért Szlovákiába, de a szlovák zsidók deportálása elől Magyarországra menekült. Magyarországon munkaszolgálatra hívták be és kivitték Lkrajnába. Csodával határos módon menekült meg: átszökött az oroszokhoz. Mint a szovjet hadsereg egyik kitüntetett tolmácsa került v ssza. Ilyen bonyodalmakkal teli volt mindanynyiunk élete. A nehézségek java ezután következett. Hiszen mindez a II. világháború kitörése előtt, 1939 szeptember elseje előtt történt Az igazi rettenet ezután következett- A Szlovenszko-i zsidók nagy drámájának második felvonása azon a szeptemberi napon indult el... KITÖRT A VILÁGHÁBORÚ , Még most is megremeg az ember keze, ha leírja azt a végzetes dátumot. De mégis le kell írni: 1939 szeptember 1. Hogy emlékezzünk, és soha ne felejtsük el azokat az áldozatokat, akik nem élték túl a vészkorszakot, a náci inváziót, a rettenet éveit, azokat, akiket nem sikerült kimenteni a fasizmus karmaiból. Ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy nem csak mi zsidók éreztük — tudtuk, hogy valami végzetes indult el, hanem a szlovákok nagyrésze is. Persze mindannyian reménykedtünk abban, hogy Anglia és Franciaország hadbalépése végzetes lesz a náci hadigépezet számára. Az is volt... Csak hogy épp öt évet kellett várnunk és közben milliók véreztek el. Legtöbbje azoknak, akik akkor reménykedtek, eltűntek, megsemmisültek. Csak mi, a kevesek maradtunk meg. Emlékszem, hogy ha azokban a napokban egy-egy hitsorsos segítségért fordult hozzám, azzal vigasztaltam, hogy most már nem kell csüggednie, hiszen nyilvánvaló, hogy a németek hamarosan elvesztik a háborút. Még tréfásan hozzáfűztem: „még akkor is, ha a szlovákok mellettük fognak harcolni”-•• Számunkra, a pozsonyi zsidók számára újabb és még nagyobb gondot jelentett Szlovákia belépése a háborúba. A zs dók élete megnehezedett és állandóan a fejünk fölött függött Damoklész kardja. A lenni vagy nem lenni — kérdés napirendre került. Mindent el kellett követnünk a mentési munka érdekében. Azokban a nehéz hetekben, amikor rohamosan megnőtt a menekültek száma, sikerült néhány nehéz ak-?z ciónk. Akkor neveztek el engem „az emigránsok atyjának”, ami nemcsak annak szólt, hogy idősebb voltam a fiatal menekülő nemzedéknél, hanem azért is mert igyekezetem nem egyszer sikerrel végződött. Jól emlékszem, hogy a háború kitörése napján Kramámál is jártam.-Nagy volt az izgalom! Dr. Jakuboczy, az osztály főnöke vitte a szót. Meggyőződéses demokrata volt és nem titkolta fasiszta ellenességét sem. Amikor Kramár halkan és gondterhelten megjegyezte, hogy a németek valószínűleg elvesztik ezt a háborút is, — Dr. Jakuboczy hangosan megjegyezte: „Nem is tudja, hogy milyen igazat szólt. Janó fején találta a szö- 8et • Folytatjuk oyal<~Pat ióóerie & C72 ^ ery 732 St.Clair Ave. West 651 -7689 A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra partykra! A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! « « « Tulajdonosok: Nagy László és Szécsl Kató 848 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service” .WOGWoiföO/íX HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Road (EgHnton tói délre) ___________Tel: 482-4711_________ KITŰNŐ MAGYAR KONYHA * Házi sütemények * Espresso kávé * Remek hazai és külföldi borok, rök * Gj helyiségünkben mindenkit szeretettel várunk. B Hatalmas raktár Q antik és új g keleti s2Önyegií különlegességekben jS NÉZZE MEG KIÁLLÍTÁSUNKAT Régi magyar és európai olajfestmények, ^antik bútorok, dísztárgyak. Ezüst étkészletek és edények WAMMOmiA delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és meleg büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely............................*****beni fogyasztásra.****...................***** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket S32^glinton A.W. |T:488-5092 I-Deutsch házaspár 9 Vegye meg márciusig repülőjegyét, akár kihozatalra, akár utazásra, így az április 1. utáni áremelkedés nem fogja érinteni. KIHOZATAL: júni. 30-ig: $590.00 júni. 30-tól: $724.00 TORONTO - BUDAPEST - TORONTO május 31-ig: $638.00 június 1-től: $779.00 Missed íliglit insurance $12.00. IKKA — TUZEX — COMTURIST — KÖZJEGYZŐSÉG Túrók — útiévelek — vízumok — hotelfoglalás — autóbérlés COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. A HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA 420 Spadina Ave., Toronto, Ont. M3T 207 Tel.: (416) 361-1101 Volt már G Csárdába ígorlb of Antiques; an <©aiierp LEGYEN A VENDEGÜNK 0 418 EGLINTON AVE. WEST 485-0451 As:ialjo\>liiUi\ 11 5^7-080! s:mtn >n ..Toronto legjobb magyar házikosztja..." írja a DailyStar és a Globeand Mail Ha jó házikosztot akar enni a CONTINENTAL restaurantba Pénteken halászlé, túróscsusza kell menni Szombaton: sólet, töltött kacsa Vasárnap: töltött borjú, töltött csirke Espresso Tulajdonos: Mr and Mrs CSESZKÓ 521 Bloor St. W. T: 531-5872 •« 531-0081
