Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-04-26 / 804. szám
MEN D EH , Mr.August J . j.olnar P.O.Box 1o34 Hew Brunswick, New Jersey o39o; U.S.A. Second class mail registration No.' 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di. No. 104970 M ESZAKAMEIIKM MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 19. 804 Ára 70 cent. APRIL 26. 1980 Farkas Imre: Israel al/iloff vt fejfefóre tágban ÜNNEPI BESZÉD A TORONTÓI IZRÁB. NAPON 32 esztendővel ezelőtt, 1948 május 14-én született Izráel állama. Az UN közgyűlésen befejeződtek a viták és beszédek. A történelmi esemény végén sor került a szavazatok megszámolására. Izráel mellett 33-an, ellene 13-an szavaztak, 10-en tartózkodtak a szavazástól, egy állam távol maradt. A zsidó állam létrejöttéről szóló hirt leírhatatlan örömmel fogadták az UN lobbyjában várakozó zsidó delegáció tagjai. Könnyes szemekkel ölelték át egymást. Felemelő, csodával határos esemény volt ez népünk többezer esztendős, szenvedésekkel teli történetében. A Függetlenségi Nyilatkozatot Izraelben Dávid Ben Gurion olvasta fel. A zsidó nép baráti jobbját nyújtotta a szomszéd arab államok fiainak egy jobb, emberibb élet megteremtéséhez. A békejobbot az arabok visszautasították és 5 agresszív háborúban azzal fenyegették Izráelt, hogy lakosságát a tengerbe szorítják és a zsidó országot felszámolják. A háborúk közti időszak sem volt terrormentes. Többezer zsidó fiatal halt hősi halált a jisuv védelmében. A PLO áldozatai többnyire ártatlan gyerekek, nők és fegyvertelen férfiak voltak. Születése pillanatától a zsidó állam minden polgára állandó fegyveres készenlét közepette él. Kezdetben Izrael barátai fanyalgó rokonszenwel szemlélték népünk hősi erőfeszítéseit A hatnapos háború után a világ rokonszenve lelohadt és egyetlen barátunk, az Egyesült Államok kormánya problémáink megértése helyett hintapolitikát folytat. Ha ez a baráti állam magatartása, mit várhat Izráel az ellenségeitől? Az Egyesült Államok látja el ultramodern fegyverekkel Izráel legádázabb ellenségeit. A Pentagon katonai tanácsadói és a State Department bürokratái, hol nyílt, hol burkolt arab-barát politikát folytatnak. így volt ez Roosevelt idejében is. Ez a politikai vakság segítette Hitlert 6 millió testvérünk kiirtásában. Ez a politikai rövidlátás jellemzi a mai amerikai kormány külpolitikáját is. Mi mással magyarázható Young, Vance és mások kétértelmű magatartása? Carter elnök hechserével felszerelve kisded játékaikat játsszák Izráel rovására. De nem feledkezhetünk meg Clark és Trudeau politikai baklövéseiről sem. Szadat miniszterelnök 1977 novemberi izráel i látogatása fordulópontot jelent az arab-izráeli 30 éves viszályban. Izráelt és a világ zsidóságát eufórikus hangulat kerítette hatalmába, mert őszintén kívánta a békét, pedig még csak a békéhez vezető út első lépteit tette meg és a békeszerződés megkötésére csak 15 hónapi huza-vona után került sor. A kishitűek sem tagadhatják, hogy ezzel a gesztussal Szadat repedést idézett elő az arabok látszólagos egységfrontján, megteremtve Izraellel a békés együttműködés feltételeit. Az egyiptomiak hídverése váratlanul érte Izráelt, Szadat meglepő sakkhúzását gyanakvással szemlélték. A békekötés után az izraeli lapokban ellentétes elemzések láttak napvilágot. Történelmi beszédében Szadat Izraeltől az összes elfoglalt területek visszaadását követelte, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, míg a Nyugati Parton a béke ára egy autonóm palesztin állam létesítése lett volna. A szerződés aláírásával Izrael nagy kockázatot vállalt. A Szináj félszigetről való lemondás folytán Berséba, Jeruzsálem, Tel Aviv, Haifa és környékének kibucai, falvai és mosávjai Egyiptom ágyúgolyóinak és rakétáinak a lőtávolába kerültek. Az aburodeiszi olajkutak átadása súlyosan érinti az izráeli gazdaságot. Begin nem zsonglőr és tisztában volt a békeszerződés negatívumaival, mégis a békét választotta. Mert a kockázatokkal telített béke még mindig kedvezőbb, mint a meglepetésekkel és buktatókkal vészes háború. Camp Dávid óta ennek a törékeny békének a biztosítása a zsidó állam első számú feladata. A követségek ünnepélyes megnyitása ellenére, melynek jelentősége többnyire szimbolikus, a béke nem tökéletes. Az izráeliek nem áltatják magukat. Tudják, hogy Szadat arab politikát folytat, mint ahogyan Carter elnök elsősorban az amerikai érdekeket veszi figyelembe. A Kairóval kötött békeszerződés az iráni forradalom mellett e térség döntő horderejű eseménye, mely kihatással van a világ jövőjének, sorsának alakulására. Az arab nacionalizmus vallási és kulturális terjeszkedése új helyzetet teremtett. Ezért vonult fel a szerződés ellen a konfrontációt hirdető arab államok egész sora. A hatnapos háború után az volt a nézet, hogy a területek megtartása Izrael biztonságát garantálja. Az újabb fejlemények mintha azt igazolnák, hogy a zsidó állam biztonsága az arabokkal való békekötéstől és a velük való együttműködéstől függ. Az izraeli dillema lényege: Engedjen az arabok és Carter elnök presszójának, adja fel Judea-Somront, a Gázát, a Golánt, Kelet Jeruzsálemet és járuljon hozzá a Nyugati Parton letesítenao palesztin államhoz, mely megvalósulása után szovjet segítséggel felszámolhatja a zsidó államot és port hintve a világ szemébe, nagylelkűen jóváhagyja egy vérszegény megcsonkított zsidó közösség létrejöttét. Ebből az Arafat engedélyezte gettóból, helyesebben Stefiből nem kérünk. Nekünk, galutbeli zsidóknak, kételyeink vannak az arabok békeszándékait illetően. Ezért döntő feladatunk Izráel államának az erősítése. Ezt naponta próbáljuk kisebb-nagyobb eredménnyel a diaszpóra zsidóságának a fülébe rágni. Hogy a zsidó ország létrejötte óta egyenes derékkal járunk, mintha egy fejjel magasabbak lennénk. Csak korcslelkűek tagadják le zsidó mivoltukat. Sajnos, ilyenek is akadnak a diaszpórában. Másik feladatunk leleplezni az arabok rágalomhadjáratát Bennünket vádolnak faji elfogultsággal, akik mindenfajta fajelmélet ellenzői vagyunk. Ez a harc sem könnyű. Az arabok olajmillióival képtelenek vagyunk felvenni a versenyt. Mindent és mindenkit megvásárolnak. Ipari vállalatokat, birtokokat, egyetemi tanszékeket és professzorokat, volt kormányzókat, a sajtót, újabban a Time című hetilap is az ó dicsőségüket zengi. Az arab konfrontációs államok a petrodollárok millióit költik fegyverekre. Legutóbb 15 milliárd dollárért vásároltak modern fegyvereket. A cech-et Szaudia fizeti. A rakéták, tankok, repülőgépek különböző arab államok arzenáljaiba kerülnek. A nagy nyugati demokráciák: az Egyesült Államok, Franciaország és Nagybritannia nem vetik meg az így szerzett profitot. Ha kell az ördöggel szövetkeznek. A zsidó Kreisky Willi Branddal tette szalonképessé a borostás arcú Arafátot, de a dicső társaságból Giscard d'Estaing sem marad ki, nemhiába De Gaulle tanitványa.Az iráni forradalomban minduntalan felme- I röl a két nagy “imperialista" hatalom, Amerika és Izráel neve. Az amerikaiak lenyelik, hogy az iráni foglyoknak az a Capucci érsek nyújt lelki malasztot, akit az izraeli bíróság 12 esztendei fegyházra ítélt a terroristáknak való robbanóanyag csempészéséért Ebben a feje tetejére állított világban Izrael a maga útján halad és nem hagyja magát provokálni. Itt van a települések kérdése. Begin tudatában van annak, hogy Izráel nem rendelkezik elegendő emberrel, hogy benépesítse a területeket. Mikor a XX század elején Galilban arab bandák megtámadták a chalutzokat, védekeztek, helytálltak és maradtak. De napjainkban más a helyzet és be kell vallani: az alijja kudarccal végződött. A zsidó nép többségének összegyűjtése az őshazában sajna, megbukott. 32 évvel a zsidó állam kikiáltása után mindössze a zsidók 20 százaléka tekinti hazájának Izraelt, a többség a galutot választotta. Pénzt ad Izráelnek, a zsidóság pénzzel könnyít a lelkiismeretén. A 32 éves zsidó állam eredményeit összegezve, büszkeséggel tekintünk vissza a megtett útra. A pöttömnyi Izrael állandó háborúzás és háborús veszély közepette kimagasló eredményeket ért el tudományos és technikai téren. Pyi egyetlen valóságos demokrácia a Közelkeleten. Számos szociális problémát nem sikerült megoldani, de kitűnő iskolahálózatot teremtettek és magasabb tanintézetei világhírűek. Büszkén gondolunk arra, hogy minden esztendőben százalék-arányban a tudomány és irodalom terén a zsidóság a Nobel-díjasok kiválóságait adja a világnak. Tudjuk azt is, hogy a fogyatékosságai ellenére az izráeli alijja egyedülálló a világon. Kulturálisan elmaradt afrikai néptörzseket sikerült beolvasztani a zsidóság nagy családjába. Marokkóiak, irakiak, jemeniek szellemileglelkileg átalakultak és ott találjuk őket az orszagépítők között. A 32-ik évfo'^ló ünnepén alázattal hajtjuk lég fejünket a függetlenségi hiború elesett hősei előtt, akik a Haganahban, a Palmachban és az Irguban küzdöttek a zsidó állam megteremtéséért és azok előtt, akik ma Izráel véderejében, a Cahalban örködnek az ország biztonsága fölött. Áldozatkészségük a múltban és a jelenben a világ bámulatát vivta ki. 32 esztendő nem nagy idő egy nemzet életében. Izráel, ez a fiatal ország már eddig is hatalmas utat tett meg. Mert nem csupán a zsidó állam megteremtéséről van szó. Az ország nyelvét és intézményeit is újra kellett kreálni. Nincs még egy nép, amely ilyen rövid idő alatt ekkora utat tett volna meg. Bajai, problémái ellenére a modern Izráel valósággal pezseg, lüktet, ez is egyik jellemvonása, mellyel kiváltja a világ bámulatát. Duzzadó energiája, lüktető életigenlése az izraeli egyik jellemző sajátossága, infláció, megéíheicM nehézségek, állandó háborús veszély ellenére. A zsidó ország, Izráel, 32.-ik születésnapján köszöntjük fiait, lányait, országépitőit, akiknek dicsőségében mi is osztozunk. Részesei vagyunk az újjászületés, a zsidó reneszánsz felemelő érzésének. Izráel nem álom, nem ködkép, hanem a Herei megjósolta nemzeti otthon, melynek örök fővárosa az egyesült, oszthatatlan Jeruzsálem. Harc a kizsákmányolás ellen Ki hitte volna, hogy az elmebajosak forradalma, az úgynevezett “iráni válság" még valami pozitív hasznot is hozhat az emberiségnek. Pedig ez történt Az iráni téboly, mely a nyugat gyengesége és tehetetlensége következtében úgy érezte, hogy mindent megtehet, múlt héten egyik napról a másikra fölemelte a Japán felé szállított kőolaj árát. Mégpedig hordónként 2.50 dollárral, ami igen tekintélyes összeg. Az irániak tulajdonképpen csak élére akartak ugorni annak a zsaroló mozgalomnak, amit az olajtermelő országok folytatnak a fejlett ipari államok ellen. A világ olajkészletének jelentős része aránylag kis területen a Perzsa -öböl két oldalán található. Az olaj-gazdag államok beleestek abba a hibába, ami minden újgazdagnál jelentkezik, azt hívén; az ő fájuk lesz az első mely égig nő. Hajmeresztő módon zsákmányolták ki a világ országait, akik nem rendelkeznek a gépek üzemeltetéséhez szükséges, föld mélyében rejlő folyékony arannyal, a petróleummal. A múlt század eleji klasszikus rabló-kapitalisták tanulni mehettek volna az arab és perzsa olajpasákhoz. Dickens regényeiben találkozhatunk csak ilyen kegyetlen, gonosz szörnyetegekkel, ilyen alávaló kizsákmányolással. Az emberekben minduntalan felmerül a kérdés: ha a munkásság a múlt században szembeszállhatott a kizsákmányolás e szörnyű fokával, miért, hogy a modern termelőállamok eltűrik azt? Most végre elhangzott az első lázadó NEM. Japán nem fogadta el az új áremelést s mikor erre az irániak az olajszállítások teljes beszüntetésével fenyegetőztek, kijelentették, hogy meglesznek az iráni olaj nélkül, annak ellenére, hogy ezek a szállítmányok szükségletük 10 százalékát fedezték. Mint ahogy a francia mesében csak egyetlen suszterinas kiáltása kellett ahhoz: “A király meztelen", hogy mindenki felébredjen a kábulatból és nevetni kezdjen, így történt most is. A többi fejlett ipari ország rögtön Japán segítségére sietett s kijelentette, pótolni fogják részére a kiesett olajat. Igaz, az olajhiány mindenütt okozhat bizonyos fajta nehézséget, de előbb, vagy utóbb mégiscsak szembe kell nézni a kérdéssel és minél előbb, annál jobb. Hiszen az első határozott NEM-re kiderül, hogy bár az olaj fontos, nem az egyedüli fontos a világon s az olajtermelő rablóhatalmak meg fogják gondolni, hogy a föld mélyében hagyják-e értékes kincsüket, ami legtöbb esetben országaik egyetlen értéke és csupán ennek ellenében tudnak lakóiknak ennei adni, lakással ellátni, azoknak ruhát, iparcikket adni. Az ember szinte sajnálja, hogy az emberi méltóság visszaszerzésére irányuló mozgalom Japánból indul el. Mert nem vitás, hogy ez a mozgalom futótűzként fog terjedni s egyre több ország fog ráébredni arra, hogy nemcsak az olajtermelő országoknak van joguk agresszív kartellba tömörülni, hanem az olaj fogyasztó országoknak is joguk van védekezésre. Egységben az erő elvtársak, láncainkon kívül nincs mit vesztenünk, ha a szegény országok, az Egyesült Államok, Nagybritánnia, Nyugat-Németország, Japán, Kanada stb. összefognak, meg fogjuk tudni szüntetni az alávaló kizsákmányolást és el fogjuk érni a világ gazdasági kincseinek, termelt értékeinek ésszerű és igazságos elosz-GONDOLATOK A MÁRTÍROK GYÁSZISTENTISZTELETE ELŐTT... Az 1980-as esztendő a második világháború befejezésének 35-ik évfordulója. Amikor 1939-ben a háború kitört, a világ még magán viselte a 30-as évek gazdasági csődjének nyomait. Háborúnak kellett Jönni, hogy a gazdasági pangást felváltsa egy fellendülés és csak a későbbi évek során, a szerencsétlenségek halmazában merült fel bennünk a kérdés; miért nem teremtettünk a békés állapotok között Jólétet, mint ahogy tettük azt a válság idején. Homályosan úgy tűnik előttünk, mintha valaki azt mondta volna: “Ez a háború véget vet minden további háborúnak”. Hogy ennek a háborúnak Jönni kellett, hogy fenntartsák, biztosítsák a világon a szabadság gondolatának túlélését. Az igazság az, hogy ilyen nincs, hogy egy háború végét jelentené minden jövőbeni háborúnak. Az ember alaptermészete az erőszakosság, a vérontás és a történelem igazolja, hogy az őskor hajnalán már harcoltak egymás ellen, és imig kapzsiság, gyűlölet, gyanúsítás él a földön, nem tűnik el a zsarnokság, az elnyomás és az üldöztetés. Az egyetlen harc, amiért valóban érdemes küzdeni és ami reménysugárt enged keresztttltörni a sötétségen és megment a megsemmisüléstől, a harc a megértésért, a könyörületességért. De sajnos, amit látunk és tapasztalunk az egész világon, úgy érezzük, nagyon messze vagyunk még attól, hogy ezt a háborút megnyerhessük. Mégis ki kell tartanunk, mert ha ezt a csatát is elveszítjük, mindannyiunknak, az egész emberiségnek a végpusztulása következik be. Ezen az évfordulón a ml felelősségünk, a vérzivatar túlélőinek, — egyéb feladatunk mellett — hogy emlékeztessük az emberiséget bűnösségére, arra a vad, kegyetlen, barbár, embertelen bűnösségére, mellyel bemocskolta a történelem am úgyis véres lapjait. Hat millió testvérünket gyilkoltak le kegyetlen módon, nem másért, csak mert zsidóknak születtek. Ez a múlt. És ha most a jövő felé fordítjuk tekintetünket, ránk nehezül a felismerése annak, hogy egy nagyon nehéz és veszélyes Időszak előtt állunk. Nehogy azt higgyük, hogy a közvetlen fenyegető veszély Irán, Afganisztán, vagy ehhez hasonló... nem ezek jelentik az igazi veszedelmet. A televízió, rádió századában összezsugorodott világ ellenére, távolinak tűnő helyeken történnek ezek az események. Az aggodalom ITT 1 összpontosul; a gazdasági helyzet, az infláció, a munkanélküliség növekedése. Ezek növelik a félelmet, a bizonytalanság érzetét és ezek az események azok, amikor felülkerekednek a forradalmárok, a terroristák, az emberrablók, a radikálisok. Ezek a társadalom vámszedói, akik tőkét igyekeznek kovácsolni az ilyen helyzetekből. Ezek azok akik bűnbakot keresnek, áldozatot, mely arról nevezetes, hogy a történelem során soha nem ütött vissza, akit és akiket áldozati bárányként lehetett feláldozni a bűn oltárán. Mindenk tudja, érzi, de senki nem beszél róla, hogy az infláció, a munkanélküliség és az ezt követő gazdasági csőd, az arab olajtermelők kapzsiságának következménye. De vRjon a világ közvéleménye felemeli-e szavát ez ellen? Nem!... A nyilvánossággal azt igyekeznek elhitetni világszerte, hogy a problémájuk abból ered, hogy Izráel állama nem óhajtja elismerni a gyilkos PLO jogát az államalapításra Izráel tőszomszédságában, hogy közvetlenül döfhesse a tőrt szivünkbe. A jelek szemmelláthatóak és aggasztóak és éppen ezért éberen kell figyelnünk, vissza kell pillantanunk, hogy előre is lássunk és a mi feladatunk, a túlélőké, hogy erre figyelmeztessük fiataljainkat, akik hajlamosak ellustulni a viszonylagos Jólétben és akikért tulajdonképpen aggódunk. Erre a legmegfelelőbb mód felidézni előttük a múltat, ahogy minden zsidó közösség teszi napjainkban, ahogy a világ lelkiismerete teszi, amikor megkísérli megmutatni a halvány tükörképét a szomorú megtörtént valóságnak. A magyar zsidóság a hatszázezres veszteségi istájával, élenjáró legyen a szomorú, tragikus emlékek ébren tartásában; fáklya legyen a kezünkben mely mutatja a világos utat amerre haladnunk kell, hogy soha többé ne történjen meg, ami megtörtént. 35 év után ne legyen magyar zsidó család Torontóban, aki kézlegyintéssel intézi el a múltat, ahelyett, hogy egész családjával tüntetőleg részt vesz a június 1-én tartandó Gyász-istentiszteleten. Legyen ez a nap kiállás Mártírjaink és Hőseink mellett, akik életüket adták értünk és legyen iránymutatás Gyermekeink boldogabb jövője felé. Rabbi Dr. Zágon Zoltán
