Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-04-19 / 803. szám

10. oldal J MENÓRA * 1980 április » I^Eckstein Sándor^ É« mégis ellenálltunk... LHHHHMHHH^HHHiiL^Hí^^^HHHHrörténetek a szlovákiai zsidó mentó-munkából^J A magyarországi zsidó-üldözésről és a mentő-munká­ról sokat írtak és sokat olvastunk. A szlovák zsidók sor­sáról — alig. Ec.kstein Sándor beszámolója nem tudo­mányos írás, hanem, mint minden napló, személyes be­számoló. De éppen ebben van ereje, elbeszélésének hi­telessége. És lenyügöően érdekes minden sora... Az alábbi kézirat nem csuk a hűséges tanú, hanem az aktív résztvevő szenvedélyessé gével és magas színtű felelősségérzetével mutatja be a szlovákiai zsidóság „ne­héz napjait”. Olyan eseményeket vetít elénk, amelyről alig-alig tudunk valomit, hiszen a szlovákiai magyar­zsidók történetéről nem jutott el hozzánk számottevő munka. Pedig a sajátságos szlovákiai események meg­értése nélkül nem tekinthetjük át a kelet-európai ma­gyar zsidóság nagy drámáját. A szlovákiai zsidóság ugyanis — kihasználva a különleges körülményeket — nagyarányú mentő-munkát szervezett és így ezreket, tíz­ezreket mentett meg a biztos haláltól. A legkisebb le­hetőségeket is kihasználta, hogy ellenálljon a szlovákiai fasizmusnak és később a német megszállóknak. A legérdekesebb, hogy ezúttal nem másodkézből ér­tesülünk erről 'a korszakról, hanem az mondja el, per­geti vissza az eseményeket, aki maga is tevékenyen részlvett az ellenállásban. Biztosak vagyunk benne, hogy ennek a nálunk kevésbé ismert korszaknak a feleleve­nítése érdeklődést vált ki. Hiszen a vészkorszak egyik harcos frontja elevenedik meg előttünk, a maga örö­­meivel-drámáival és ezzel hozzásegít minket az önisme. rét elmélyítéséhez. DÁNOS MIKLÓS SZEREDI EMLÉKEK ... A boldog gyermekkoromban úgy képzeltem, hogy a Vág-menti Szered a világ közepe, ahol nem csak szü­letni, de élni is érdemes. Innen indultam s azt gondol­tam, hogv egykor itt fogok megpihenni. De a történe­lem másképpen döntött és felbontott minden tervet, minden elképzelést. így történt, hogy én, a békés polgár 1938-ban azon vettem észre magam, hogy emberek megmentésével foglalkozom és sokadmagamma] szembe­szállók Náci-Németország szlovák bábkormányának apparátusával, hogy mentsük ami menthető. 1914-ig a ferencjózsefi békeidőket élte a magyar zsi­dóság és benne mi is Szereden. Volt ugyan antisze­­tizmus, de mi csak időnként éreztük és csak ízelítőt kaptunk belőle. Mert ha itt-ott valamelyik részeg le­gény virtusból kiverte szüléink lakása ablakát, ez nem feltett nálunk túl nagy riadalmat. Az sem, ha nekünk, kis iskolásoknak, a katolikus elemi iskola tanulóival gyűlt mega bajunk. Ugyanis sohasem maradtunk adó­sok. Ha Wetzler néni Józsi fia panaszait hallgatta arról: hogy a Stoklász fiú megint lezsidózta, mindig így felelt: „Mondd meg a templom-szolga fiának, hogy ha nem akar zsidót látni, akkor vakuljon meg”. Az akkor hatezer lakosú község kereskedelme, ipara nagyrészt itt is a zsidók kezében volt, sőt nem egy nagybirtok is zsidó földesurak tulajdonát képezte. De az igazság az, hogy ^ keresztény lakossággal jól meg­fértünk, gyakran és barátságosan érintkeztünk velük- Szüléinknek meg nekünk is számos keresztény barátunk volt. Keresztény osztálytársaim is voltak, akiket a szü­leik azért Írattak zsidó iskolába, mert tudták- hogy nálunk jobb nevelésben részesülnek fiaik, mint másutt. Szerednek már az első világháború előtt polgári isko Iája is volt, ahova Galántáról, Vágsellyéről és máshon­nan is jöttek tanulók. Ebből az ál-idillikus állapotból egy váratlan esemény­­zökkentett ki minket. 1918-ban a világháború befeje­zésekor a keresztény csőcselékből kitört az antiszemi­tizmus. Megrohanta az üzleteket, sőt magánlakásokba is behatolt és elhurcolt mindent, ami a kezeügyébe ke­rült. A rend csak akkor állt helyre, amikor a frontról hazatérő zsidó katonák polgárőrséget alakítottak és a tömegbe lőttek, mire a csőcselék néhány halottat hagy­va a helyszínen, hanvat-homlok elmenekült. De már jó­val azelőtt is történt egy eset ,amikor egy antiszemita életével fizetett azért, mert egy zsidót megsértett. Az ál­dozat erdőkerülő csősz volt, aki az erdőben áthaladó Guttmann Vilmostól megkérdezte, hány óra van. Vilus bácsi kihúzta mellényzsebéből az óráját és megmondta a pontos időt. Az erdőőr köszönetképpen nagyot sercin­tett az órára, majd nyomaték kedvéért hozzáfűzte: „ne­sze neked te büdös zsidó” Vilus bácsi úgy feldühödött, hogy megfogta a csőszt és úgy odanyomta egy közeli fa törzséhez, hogy az helyben kilehelte nyomorult lelkét. Ja, a Guttmannokkal nem volt tanácsos kikezdeni, bika­­erejű emberek voltak, Szarni bácsi, a bátyja, egy ízben egész csapat legényt, akik kocsmája udvarán vereked­tek, kocsirúddal a kezében megfutamított. De térjünk vissza a világháború utáni időkhöz- A csehszlovák éra alatt többé-kevésbé zavartalanul folyt az életünk- A zsidó Lichtner kávéházban az öregeink nem csak a blattot verték keresztény partnereikkel, hanem Vörös Jóska cigány-prímás zenéjére -.magya­rosan” mulattak Ezekből a sírva-vigadó magyar mu­rikból mi, az új nemzedék is kivettük részünket. Mert mi magyar-zsidók voltunk (elsősorban magyarok és csak azután zsidók, — amíg észre nem térített a tör­ténelem). A parlamenti választások egyik előestéjén Puchard plébános ezzel a csatakiáltással rontott be a Lichtner kávéházba: ,.Zsidók ki!” A reverendás harcias pap megjelenése annyira meghökkentette a kávéházban tar­tózkodó zsidókat, hogy hirtelenjében leiugráltak helye­ikről és tétováztak, menjenek vagy ne menjenek, mert a helyzet elég veszélyesnek tűnt. A plébános ugyanis egy csomó legény kíséretében állt meg a kávéház ajta­jában. Elsőnek a vendégek közül Reisz Hugó kocsmá­­ros és a szeredi futball klub elnöke tért magához a ré­mületéből és máris a pap felé sietett. A többiek meg félve várták mi is fog történni. De ami történt azt előre látni nem tudták, és csak azután, hogy egy hatalmas pofon csattant el a pap ar­cán, aki menten a földre zuhant, látták, hogy a pap megkapta a magáét. Most már ők is nekibátorodtak és oly harcias magatartást tanúsítottak, hogy a legények jobhnak látták papjukat felszedni a padlóról és szé­gyenteljesen elhagyni a helységet. A pofonoknak azonban komolyabb következménye nem lett. Másnap ugyan tele volt a község az esettel, de csak mint „egy pofon és más semmi” néven könyvel­ték el. Hogy mégis még néhány szót „áldozok’ a pap­ra, meg kell jegyeznem, hogy amikor az ő érája jött el és a község kormánybiztosa lett ,nem állt bosszút Reisz Hugón, sőt legjobb barátomat, Lichtner Jenőt, aki ki­­vándorlási ügyben hozzáfordult, lebeszélte e szándéká­ról, biztosítva őt afelől, hogy nem fogja megengedni, hogy bármi bántódása essék. Lichtner Jenő azonban mégis kivándorolt Palesztinába és hozzátartozói, akik maradtak, azok legtöbbje elpusztult-Szeredről Pozsonyba kerültem, mert szüleim felköl­töztek a nagyvárosba. Ez a költözés fordulópontot je­lentett az életemben: Kikerültem a vidéki környezet­ből s nagyyvárosi fiú lett belőlem. Kitágultak isme­reteim, kezdtem megismerni az életet, mindinkább éreztem, hogy zsidó vagyok. A szeredi fiúkkal persze nem szakadtak meg a kap­csolataim, hiszen néhányan közülük felkerültek Po­zsonyba. Szoros barátság kötött össze a keresztény Stoklas Tonóval, aki a legnehezebb fasiszta elnyomás idején is igaz emberként állt helyt és mint a pozsonyi városháza befolyásos tisztviselője, ahol csak lehetett se­gített a bajba jutott zsidókon. Persze korántsem volt minden szlovák fiú Stoklas Tonó, mint ahogy az idilli­kus Szered képét is elhomályosította a későbbi Szered gálád arculata. Ugyanis a mi Szeredünkön létesült ké­sőbb Szlovenszkó egyik hírhedt koncentrációs tábora!... A MÜNCHENI DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Chamberlain vitte magával a jó hírt: béke lesz a földön. Hiszen, amit egy Hitler igér, az biztos, arra mérget lehet venni. Amikor ezzel a hírrel leszállt a londoni repülőtéren úgy érezte, hogy elérte politikai pályafutása tetőfokát. Hogy mi lett ebből az eufóriá­ból, azt nem kell elmondani azoknak, akik az akkori események tanúi voltak. Előbb levágták Csehszlovákia testéről a Szudétákat, aztán autonómiához jutottak a szlovákok, később Csehországból protektorátus lett és Szlovenszkó önálló, „független” állam. Ami a harminckilences év elején végbement, annak intő tanulságul kell szolgáljon az utókor számára. De különösen nekünk, izráelieknek. Mert tulajdonkép­pen mi is a müncheni döntés tanulsága? Elsősorban az, hogy egyezményekben hinni nem szabad, hogy katonai és baráti szövetségesek csak ideig-óráig van­nak érvényben, mert ha a szükség úgy kívánja, akkor a szövetséges elárulja, sőt eladja partnerét, mint azt az akkori Franciaország tette, mely nemcsak patrónu­­sa volt Csehszlovákiának de katonai] szövetségese is, te­hát kötelessége lett volna egy háború esetére katonailag Csehszlovákiának segítségére sietni. Csehszovákia számára maradt még egy lehetőség: Egyedül felvenni a harcot a náci hadigépezettel. Negy­ven jól felfegyverzett divizió és ezer harcirepülőgép felett rendelkezett, meg a Maginot vonalnál jobb ha­tárokkal. És mégis egyetlen puskalövés nélkül összeom­lott. Pedig ki tudja, hogy Hitler nem hőkölt volna vissza, ha a csehek vállalják a harcot. Dehát gyáva népnek nincs hazája. És ha itt az új hazában, mai helyzetünkre gondolok, akkor csak azért nem esek két­ségbe, mert Izráel harcban verekedte ki függetlensé­gét és annak megtartásáért,, ha kell újra meg újra har­colni fog. E kis kitérés után hadd térjek vissza az új szlovák államra. Ez az állam, nácimintára, egyetlen pártnak, mégpedig a Hlinka által alapított szlovák nemzeti pártnak kizárólagos uralma alá került. Hlinka katoli­kus pap volt, aki már az egykori magyar parlament­ben, mint a szlovák kisebbség egyik képviselője küz­dött elnyomott nemzete jogaiért- Ez a párt szigorúan katolikus és autonomisztikus elveket vallott magának, amely azt jelentette, hogy igaz szlováknak antiszemi­tának és cseh-ellenesnek kell lennie. De míg Cseh­szlovákia fennállott, a zsidóságnak nem volt mit tar­tan; tőle. A demokratikus erők túlsúlyban voltak és a zsidóság egyetlen középeurópai államban sem élt olyan zavartalanul mint ott, ahol egy olyan nagy humanista és demokrata szellem éreztette hatását, mint Masaryk Tamás. Hlinka még az új állam megalakulása előtt meg­halt. Ha az ő antiszemitizmusát össze akarnék hason­lítani azokéval, akik örökébe léptek, akkor Hlinkáról tisztelettel kellene megemlékeznünk, mert ő „csak” ar­ra törekedett, hogy megnehezítse és bizonyos korlá­tok közé szorítsa életünket. Az új szlovák állam ha­talmasai, akik Hlinka örökébe léptek, vezérük elveit hamar sutba dobták és bár államukat keresztényinek nevezték, hamar kimutatták, hogy miként értelmezik a kereszténységet. Az államelnök, pap, Tiszo József doktor, Hitler dédelgetett kirakat gója, Tuka profesz­­szor, a miniszterelnök és Mach, a „Szlovák” című lap egykori munkatársa, a Hiinka-gárda főparancsnoka, majd belügyminiszter és a többi pártbonc, akiket fel­vetett a politikai élet szennyes árja — mind a hitleri ideológia hűséges kiszolgálói voltak és az u. n. kérész* tényi szeretetnek nyoma sem volt bennük és tetteik­ben. Hogy az említett banda-vezérek hova-merre fogják irányítani az új államot, abból a zsidóság már akkor Ízelítőt kapott, amikor még Cseh és Morva-országgal egy tömböt alkotott, de már autonóm önkormányzat­tal rendelkezett. Az utcákon már megjelentek zsidóverő Hlinka-gárdisták, a zsidó üzletek bejárataira .,ne vegye* tek zsidónál!” feliratú táblákkal, behatoltak a pozsonyi nagytemplomba, ahol törni-zúzni kezdtek, és csak va­lami csoda folytán nem fejezhették ki romboló mun­kájukat, mert lezuhant az egyik nehéz csillár és ma­ga alá temetett néhány vandált. Ettől a többi annyira megrémült, talán égi jelnek tekintették, hogy elszalad­tak. Igaz, hogy később nem egy tempóim felgyujtása nyomta „lelkiismeretüket”- Még emberrablás is tör­tént ezekben a napokban. Egy Goldberger nevű ócs­­kást üzletéből erőszakkal kihurcoltak, autóba gyömö­szöltek és átvittek a határon Bécsbe, a Gestapohoz. Ez az ember nemcsak mély vallásosságáról, de impo­záns külsejéről is ismert volt Pozsonyban. Raboskodása alatt igaz emberi nagyságáról tett tanú ságot. A Gestapo ugyanis a zsidóságot becsmérlő nyi­latkozatra akarta rábírni, de ez minden kínzás ellenére sem sikerült. Ezzel szemben a zsidó eszmék fennséges voltáról prédikált kínzóinak. Végül még idejében, ame­rikai intervenrió folytán kikerült a gyilkosok karmai közül és családostul Amerikába vándorolt ki. Ezek és az utána következő események mind Tiso és társai uszításainak következményei voltak. Tiso, a pap még attól se riadt vissza, hogy a szentirás szavait kifor­gatva, ellenünk használja fel. Később a tömeggyilkossá­­got magasztalta. ' t* A KERESZT ÉS A SÁRGACSILLAG A szlovák állam, amely a kereszt, jobban mondva horogkereszt jegyében született meg, a kereszt nevében hozta meg a nürnbergi törvényeket, amelyek minket minden emberi jogtól megfosztottak, sőt szabad pré­dává tettek. Ennek a keresztnek nevében rakta mellünk­re dr. Tisó a sárga csillagot. Ez a pap, mint a keresz­tényi! alázat hirdetője, ha zsidóról volt szó, úgy értel­mezte ezt, alázd meg a zsidót. Ő, aki a fából, vagy kő­ből faragott zsidó Krisztus és az apostolok előtt térdre rogyott tíz élő zsidóra rátámadott. Folytatjuk oyal^Patióóerie8t&^j^ ery 732 St.Clair Ave. West 651 -7689 A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra partykra! A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! + * + Tulajdonosok: Nagy László és Szécsi Kató 848 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service” Hatalmas raktár antik és új keleti szőnyeg­­különlegességekben NÉZZE MEG KIÁLLÍTÁSUNKAT köríti of ^ntiqueö a« «gallér? 418 ECLINTON AVE. WEST 485-045 1 HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Road (Eglinton tói délre) ___________Tel: 482-4711_______ KITŰNŐ MAGYAR KONYHA • Házi sütemények * Espresso kávé * Remek hazai és külföldi borok,"srT- rök * Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várunk. lMninion/M delieatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és meleg bufé-ételek. * Elvitelre vagy hely­*******................beni fogyasztásra.**************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32Eglinton A.W. |T:488-S092 Deutsch házaspár 5? A torontói bécsiszelet verseny nyertese Mrs. Gilice újra megnyitotta vendéglőjét a 1252 Bay Street-en (egy blockra a Bloor Str. fölöt t) HUNGÁRIÁN RHAPSODY Szeretettel várjuk kedves vendégeinket az új üzle­tünkbe — régi árakkal. A változatos házi ételek mellett, házi sütemények, palacsinta. Szombaton raguleves, sólet p.or és sör kiszolgálás Nyitva hétfőtől szombatig, 8-tdl 9-ig Tulajdonosok: A Gilice házaspár 1980-ban jelenik meg SZOMBATI SÁNDOR új magyar nyelvű, izgalmas, fordulatos regénye: A SZOKNYAVADÁSZ Előző, francia regényéről (LA SOIF ÉTERNELLE — Az. örök szomjúság) a nyugat-európai kritika osztatlan lelkesedéssel írt. A SZOKNYAVADÁSZ a magyar prózaírás eseménye lesz. • • Volt mar Or Csárdában legyen a VENDÉGÜNK As:l(ilJt>jL>liil(i\ a 5V7-08UI s:tinu>n ^ J *- J j Ja ^ Jl J IC. m há BAR ■ MICVÓRA, CHASENBRA, PARTYRA mindenkor szép és friss virágot, feufy 0?tvU4t-*\ 387 Spadino A ve., Tolofon: 979 •HP Lakás: 225-0242. j U -, i.» mv> Jt- ■»ár—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents