Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)

1980-04-12 / 802. szám

10. oldal MENÓRA * 1980 április 12 Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK ‘ Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcso * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú, a bor király * Badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor * Oebröi Hárslevelű, zamatos fehérbor * Barackpálinka * Császárkörte. * Hubertus. Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. • P.O. Box 275 Terminál „A” Toronto SINGER’S Gyógyszertér Mr.Saul Slnger 85 Mont Royal Ave.W. (St.Urbain közelében) MONTREAL Mindenféle gyógyszerkül­dési Magyarországra vál­lalunk. Terhességi vizsgálat ORVOSI FŰZÖK i _ 844-1134 Megszűnt üzletekből átvett áruk spéciéi olcsó kiárúsitása állandóan VICTORIA OIFT SHOP 5865 Victoria Ave. Tel: 738-1414 7101 Park Ave. * Corner Jean Talon Tel: 731-9797 Non iron vászon abroszok 4 személye« 3:50 6 szem. 5'. 8 személyes ffOO 12 siem.630 67 személyes ezüst evAkészlet 140t‘ HIRDESSEN A MENÓRA HASÁBJAIN! KORDA STEVEN ügyvéd lll, ll.d. 2 Complexe Desjardins, Suite 2320 P.O.Box 188. Place Desjardins, Montreal. Que H5B 1B3 Telphone: 2B2 -1111 Koptéi 8U-6822 Ukasle! 268 - 7 5 59' dr. / 1HIH PÁL iif/f/ri’d 10 ST JAMES ST., Suite 902. MONTREAL STEIN TAMAS elektrotechnikus , 100 százalékos garanciával , JAVÍT lemezjátszót rádiót fekete, fehér es színes televíziót u „ Tel: 672-8400 K0MLÓS TIBOR SZŰCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 7435 ST. ALEXANDER St. Room 240 Tét 842-7536 CHEVROLET CADILLAC OLDSMOBILE Forduljon bizalommal Kanada legnagyobb autó ügynökségéhez Keresse SOLT GÉZA magyar eladónkat 900 raktáron levő kocsi kozott válogathat' ÍPlWtRllKlWtAHY 9595 TRANS CANADA HIGHWAY ST LAURENT. QUE H4S1A3 332-1673 Egy gyermek kacag a mag­nószalagba; egy nő zokog a telefonba; a két hang elvegyül, összekuszálódik agyamban. Év­tizedeken át némák voltak a hangok, de most hol az egyik, hol a másik tör fel és ez zaklat és izgat engem. Ki kell bogoz­nom a történetet, mellyel e hangok összefüggnek, vissza kell helyeznem ezt illő helyen emlékeim közé. Londonban jártam akkor. Szeretem e várost, mert diszkrét és előkelő, modern, de egyúttal a múlthoz ragaszkodó és bár óriási, valahogy megőrizte a vidék meghittségét. Kérdeztem barátomat, van-e valami érdekes új színdarab, vagy lát­ványosság, melyet érdemes megnéznem. — A bábszínházát nem szabad elmulasztanod. Párisból jött át néhány hétre. Ritka élvezet, kevés hasonlót talál az ember az életben. — Bábszínház? Ezt kinőttem gyermekkoromban. Dróton rángatott bábuk, bárgyú műsor, kicsinyek mulattatására. — Nagyon tévedsz. Ez a színház magas színvonalú, műsora változatos, az egész egy újfajta, igen élvezetes, érdekes művészet. Barátom szavai felkeltették kíváncsiságomat. A bábszínház egy belvárosi hangverseny­­termet bérelt ki, akusztikája kitűnő volt. A függöny felgör­dült; egy szmokingba öltözött úr, virág gomblyukában, bemu­tatkozott a közönségnek. “Én vagyok a konferáló”, mondta, és meghajolt. Fogalmam sem volt, hogy nem élő alak, hanem posztóból, porcellánból és egyéb anyagok­ból gyártott báb beszél hozzánk. Az illúzió tökéletes volt. A műsor énekszámokból, táncos együttesekből állott; az utolsó szám néhány perces szín­darab volt. A hangok, moz­dulatok, ahogy a szereplők forogtak, hajlongtak, beszéltek egymással, annyira természetes volt, hogy a néző elfelejtette, hogy bábszínházban van; de mivel öntudat alatt mégis tudta ezt, az élvezete éppen abból állott, hogy értékelni tudta e természetességet. A kosztümök, ruhák külön élvezetet nyúj­tottak, mert a szereplők egyéniségét fejezték ki. A szerelmes hölgy ruhája suhogó, csillogó selyem volt; a szerelmes férfié villogott, mint a tűzijáték. A féltékeny férj sárga ruhát viselt, éppúgy, mint az irigy barátnő; a haragos úr zakója vérszinúen piroslott, szájából vörös szikrák repdestek. Odavoltam a csodálkozástól. Hogy lehet egy primitív, kéz­ügyességen alapuló, szórakoz­tató látványt ily tökéletes művé-Kellemes egyéniségű baby-sittert keresünk heti egy napra, két kislány mellé, Cote St. Luc-ban. Tel: 334-2472, vagy 739-0286. A KELEN IRODA AJÁNLJA SZOLGÁLATAIT: IKKA TUZEX ROMÁN küldések, valamint TELJES UTAZÁSI SZOLGÁLAT! Télen nyáron — Bármikor- bárhová i imikíLYü Irta: STRÉM GÉZA szetté emelni? kérdeztem magamtól. Londonban akkor nem volt alkalmam újra meg­nézni e pompás színjátékot, de emlékemben maradt, mint egy kitűnő könyv, egy szép szobor, egy magas nívójú zenedarab vissza-visszatérő élvezete. Később Párisba vitt az utam és, éppen mert a londoni élmény oly friss és élénk maradt emlékemben, azonnal feltűnt a hirdetóoszlopokon a "Reine des Marionettes”, a Bábkirálynő reklámja. Megtudtam, hogy a színháznak saját műhelye van; elhatároztam, megnézem, hogy készülnek a valódi élet e remek utánzói. Varrógépek surrogtak, szövetgomolyok gurultak a padlón, valóságos gyár volt ez; munkások és munkásnők ragasztottak, alakítottak, mások magnószalagot illesztettek a bábok belsejébe, miután külön fülkékben kipróbálták a szöveget. Magamról megfeled­kezve, elbűvölve néztem e mun­kásságot. “Akárcsak az úgy­nevezett valóságos emberi tár­sadalom”, gondoltam, “mi is titkos gombnyomásra mozgunk, beszélünk; a bábszínház az em­beri társadalom tükörképe." Kérésemre bevezettek a tulaj­donosnő szobájába. Negyven év körüli, őszülő, de friss arcú hölgy fogadott. A bútorzat egy­szerű volt, de jó ízlésre vallott. Ahogy átléptem a szoba küszöbét, megmagyarázhatatlan nyugodtság, mondhatnám derültség fogott el, a külső szobák sürgés-forgása, vagy, hogy az előbbi hasonlatot tovább vigyem, a külső világ itt, e csendes szobában mintha értelmet nyert volna, mert itt tervezték, ami odakint történt, mint ahogy az emberi agy diktálja a test mozdulatait. Bemutatkoztam. Mondtam a hölgynek, hogy nem bókolni, hanem őszinte csodálatomat jöt­tem kifejezni neki és hogy úgy éreztem a bábuk, melyekbe ő életet öntött, valami üzenetet kívánnak továbbítani nekem. “önnek és mindenki másnak”, felelte vendéglátóm, akit láthatólag megleptek szavaim. “Üzenetet az életről, hogy lelket tudunk lehelni az élettelen anyagba, ha van bennünk lelkesedés, teremtő vágy. Nem mindenki érti ezt az üzenetet. Az, hogy ön átérezte ezL mutatja, hogy a kivált­ságosak közé tartozik, azok közé, akiknek mondanivalójuk van s akik kötelességüknek ér­zik ezt közölni embertársaik­kal." Párisi tartózkodásom alatt minden este ellátogattam a báb­színházba. Mintha e látvá­nyosság minden más érdek­lődést elsepert volna bennem, egyetlen műsort sem akartam elmulasztani. Ismert balettek és zenés darabok után a bábuk néha ismeretlen szerzők kis darabjait játszották el. Később megtudtam, hogy az ismeretlen szerzők valamennyien egy személy, a bábkirálynó szemé­lyében összpontosultak, ő volt a táncnak, a ruháknak, a rende­zésnek, mindennek lelke. “Hon­nan veszi az ötleteket, az időt, az erőt, hogy mindezt létre­hozza? kérdeztem tőle. “Tevékenysége tíz személyét is meghaladja.” “Honnan? A kis­fiámtól”, volt a meglepő válasz. “Egyetlen gyermekem a forrása mindannak, amit alkotok, ami vagyok. Az ő mulattatására kezdtem el bábukat csinálni s ebből nőtt ki az egész művé­szetem. Minden műsort először vele próbálok ki; ha megnevet­tetem, elszórakoztatom, tudom, hogy jót alkottam. Mosolya, nevetése megjutalmaz fárad­ságomért. Akarja megismerni kisfiámat? Jöjjön el vasárnap hozzám, ha van ideje.” A bábkirálynó a Szajna bal­partján, a rue Visconti-ban lakott. Az utca a város egyik legforgalmasabb körútjáról egy kóhajításnyira fekszik, de ha belépünk, azt hisszük, visszatér­tünk a középkorba. A házak megőrizték a régi stílust, a lakók lassan mozognak, az utcán és a házak belsejében csend honol. A bábkirálynő lakásának bútorzata emelte a környezet hangulatát. Letompított színű drapériák, diszkrét tapéták, értékes vázák tele virággal, itt— ott egy magasba törő sötétzöld növény, eredeti metszetek és képek, minden a háziasszony finom ízléséről és a múlt szeretetéról tanúskodott. — Kisfiam már várja Önt, mondta vendéglátóm. — Menjünk szobájába. A kisfiú szobája nyitott ajtajánál várt tolókocsijában. Erre nem voltam elkészülve. “Gyermekparalízis”, súgta fülembe az anyja, aki észrevette zavaromat. Osszeszorult a szívem, midőn ránéztem a szép gyermekre. Arcbőre majdnem elefántcsont színű volt, ajka vékony, finom, dús haja gon­dosan hátrafésülve. Ahogy felém fordult, kezet nyújtott, mint egy felnőtt; szemei tükröz­ték örömét, hogy látogatót kapott. “Ez az úr látni akarja bábszínházadat" mondta neki anyja. "Tessék”, mondta a fiú és a szoba mélyedése felé kor­mányozta tolókocsiját. A szoba teremnek is beillett, oly tágas volt. Nyilván kettőből csináltak egyet, kidöntvén az egyiknek falát. A tapétákat itt faburkolat helyettesítette, ami még növelte a távlat illúzióját. A bábszínház a szoba mélyedé­sében, a fal egész hosszában állott. Tökéletes miniatűrje volt annak, amit benn a városban láttam. — Játszd el a mai műsort, bíztatta megint fiát az anyja. A fiúcska bólintott és eltűnt a függöny mögött. És megint előttem állt a konferáló úr, vagy annak törpe testvére, szmoking­ban, hófehér ingben, virág gomblyukában és bemuat­­kozott. A rendezés tökéletes volt, mintha hivatásos kezek in­tézték volna. ' “Minden nap csinálja, soha meg nem unja”, súgta az anyja. “Én és néha a személyzet va­gyunk a közönség. Mindent megért, mindent el tud játszani, sokszor magam is tanulok tőle.” A műsor végén a fiú kitolta kocsiját és örömteljes mosollyal, meghajlással, mint színész, akit megtapsolnak, fogadta szerencsekívánatainkat. Csendes mozdulatai, halk be­széde meghazudtolták korát. Úgy tűnt fel nekem, mint egy, az élet iskolájában kitanult bölcs, akit valamely gonosz varázsló bénává és törpévé tett. És volt valami e fiúban, egyéniségében, amit akkor nem tudtam megmagyarázni. Búcsú­záskor nem állhattam meg, hogy a háziasszonynak fel ne dicsérjem a fiát. “Kitűnő em­ber!" mondtam neki; ma is rejtély előttem, miért hasz­náltam e kifejezést. “Igen" felelte. “Kitűnő gyer­mek, minden örömem ő.” — El <kell utaznom, remélem azonban, hogy fenntartjuk a f kapcsolatot” folytattam. — Örömmel, válaszolta. Talán még találkozni fogunk az életben. # # Három évig leveleztünk látogatásom után. A francia fő­városban a bábkirálynő hirneve és sikere nem csökkent, sőt egyre növekedett. “Szeretnék ellátogatni Amerikába, de nehéz elmenni. A fiam egészsége nem a legjobb.", irta utoljára. Egyszerre kimaradtak a levelek. Az enyéimet meg kellett, hogy kapja, mert a posta nem küldte vissza őket. Sürgö­nyömre sem jött válasz s ez be­tetézte nyugtalanságomat. Felhívtam telefonon. "Akar­tam magának írni, de képtelen vagyok erre, mint minden másra", mondta sírástól remegő hangon. — Az Isten szerelmére, mi történt Önnel asszonyom? — A fiam három héttel ez­előtt meghalt fehérvérűségben, mondta és zokogni kezdett. Kezembe, mintha görcs állott volna, alig tudtam tartani a kagylót. Egyszerre megértettem, ami a gyermekkel való találko­zásomkor mélyen hatott rám, a­­nélkül, hogy megmagyarázni tudtam volna: a bábkirálynő fiát korán eljegyezte a halál és életének minden perce több­szörösen számított nála. Innen eredt korát meghaladó komoly­sága, ezt jelezte hófehér arc­színe, koraérett intelligenciája; a bábszínház változatos mű­sorával az életet helyettesi tette számára, az életet, melyről sejtette, hogy soha nem fogja megismerni! — Mi történt a színházzal? kérdeztem, csak hogy mondjak valamit. — Az enyémet bezártam, az övét eltemettem vele, vála­szolta. — A színháznak és életemnek nincs értelme többé. Meghalt az, akiért dolgoztam. # # Alig néhány héttel e telefon­­beszélgetés után a francia lapok hosszú cikkben, a külföldiek néhány sorban közölték a báb­királynő halálát. “Igazi királynő volt ó, méltatta az egyik francia lap, mert széppel, művészettel vette körül magát. Egyénisége nem maradt hatás nélkül senkire, aki ismerte őt." A cikkíró szavai az én szemé­lyemen teljesen beigazolódtak. Az évtizedek nem tudták ki­törölni emlékemből e hölgyet, akit anyai szeretete tett művésszé s akit gyermeke halála összetört. A sors különös véletlene okozta, hogy most, mikor vissza-visszatér párizsi tartózkodásom emléke, a báb­színház, a hölgy, a sápadt gyer­mek tolókocsijával, véletlenül kezembe került egy báb, mellyel a bábkirálynő búcsúzáskor megajándékozott. Csak most vettem észre, hogy a báb arc­vonásai a kisfiúéra hasonlí­tanak, ahogy emlékeztem rájuk. Megnyomtam a magnószalag gombját és a báb megszólalt: “Uraim és Hölgyeim, én va­gyok a konferáló. Remélem, élvezni fogják a műsort!” mondta és csilingelő hangon ka­cagott hozzá. Sokáig nem tudom hallgatni e hangot, kezemben tartani a bábot, mert nagyon szomorú le­szek. "Minden, ami igazán ki­vételesen szép és előkelő, korai halálra van ítélve", mondom magamban és talán igazság­talanul szigorú vagyok az élettel szemben. Ezért kellett papírra vetnem e történetet; úgy érzem, a két szellem, mely körülsugall, a Bábkirálynő és a sápadt gyer­mek szelleme, megnyugszik és az én nyugtalanságom, szomo­rúságom is megszűnik ezzel. Újra megjelent Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig c. könyve, amely budapesti megjelenése után, az 1978-as Könyvnapon egy nap alatt elfogyott. Az illusztris szerző Kanadában élő baráti köre megszerezte a könyv újrakiadási jogát, így az minden ismert könyvkereskedésben kapható. / Ára: 10.00 dollár (Postai szállítás esetén plussz $ 1.00) A Menóránál is megrendelhető: 26 Oxford Street Toronto, Ont., GLASS GYÖRGY diplomás optikus 5847 COTE DES NEIGES — MOTREAL 733-1161 ---- 733-5576 0 ELLENDALE MEDICAL BUILDING ® 484-1259 484-4363 GREGUSIMRE DIPLOMÁS OPTIKUS 4933 SHERBROOKE STREET WEST P A M RISTAURAHT- P A M 1425 Stanley St. 288-3090 ízlelje meg házunk magyar és egyéb különlegességeit, (Paprikás-csirke, bécsi-szelet, resztéit máj, gulyás curry-vei, green pepper steak, stb. ) Választhat 17 féle kávénkból, lisztmentes tortánkból és különleges süteményeinkből. □ Fully licensed Nyitva reggel 10-től vasárnap is. Nursing and home care • Private Duty Nursing • Convalescent Care • Companion Care • Homemaking • Elderly Care r a i i ______ Montreal: 288-4214 Toronto: 498-1313 ” \ UPJOHN HEALTHCARE SERVICES 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents