Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-04-05 / 801. szám
1980 április 5 * MENÓRA 7. oldal SZOMBATI SÁNDOR KALIFORNIAI LEVELE AZ ARANYSZÁJÚ MIKA A lsó ajka még ma is tanúskodik arról jes, szabatos szónokstilusát utánozta, noa jelenetről, amely nem csak felejthe- meg Kiss Arnoldét, aki budai főrabbi volt tetlen az ő számára, hanem jellemző és költő, ha nem is olyan, mint Kiss József, is a világra amelyben történt. A budapesti Pázmány Péter Tudomány egyetem bölcsészeti fakultásán vizsgázott a Miksa. Pröhle Vilmos, a keleti nyelvek tanára, aki tanszékét a nagyhírű Goldzieher Ignáctól örökölte, miután elmondatott a jelölttel egy szurát a Koránból, megkérdezte:-A büdös zsidó Goldzieher milyen kommentárt fűz ehez? A kandidáns ajkába harapott, úgy hogy kicsordult a vér. Aztán mégis felelt, mivel helyzete arra kényszeritette. Nem kockáztathatta jövőjét. Pap akart lenni, környezetének ellenségeskedése, az anyagi körülmények, minden ellenére. A Lajtán túl már Hitler volt uralmon, az antiszemitizmus egyre növekedett, a kiskunfélegyházi okos zsidófiú jobban tette volna, ha nem nagyapja örökébe lép, hanem praktikus pályát választ, nem pedig azt, amelyen az üldözött zsidó vallás tanait hirdeti majd. Rendkívül konzervatív környezete pedig azért orrolt meg reá, mert a budapesti Rabiképzőbe iratkozott, ebbe a világi intézménybe. Valahogy árúlásnak nézték ezt és tudomására is hozták. Mégpedig ököllel, pofonokkal. Szégyenszemre lenyírták a haját és azt kérdezték tőle, hogy megőrült-e, amiért igy elrugaszkodott az ősi rítustól. ☆ ajseleből ekkor már Miksa lett. Nem de jó. Volt aki Misának becézte, amúgy oroszosán. felesége ma is igy hívja. Dr. Weisz Miksa nevéből az s betű akkor veszett el, amikor Finnország főrabija lett. Ma a kaliforniai Sherman Oaks papja, de már nem lett sem Mkhel, sem Mike. Ma is Mikanak írja nevét. Talán, hogy, mindig emlékezzék azokra az időkre, amikor a finn zsidókat gyönyörködtette szónoklataival. K it érdezhetné az ember: hogyan lesz a debreceni főrabbiból finn nyelvű szónok? És hogyan lehet az, hogy ma angolul be- • szél, mégpedig költői szinten? De még mielőtt ezt a kérdést megoldanék, nézzünk csak egy kicsit a dolog mélyére. Azért lesz valaki jó szónok, mert okos dolgokat mond. Már az anyanyelvén is csak az válik ki rétori erejével ,akinek gondolatai mélyek, megkapok, eredetiek. H add mondjam el gyorsan, mielőtt még folytatnám, Weisz főtisztelendő úr négy finn történetét, mert kiválóan jellemzők arra a bátor kis népre, amely sokak számára szolgálhat most mintaképül. Az első történet A második világháború folyamán, amikor a náci Németország hadai Finnországban voltak, von Blücher, a német nagykövet felkereste Rolf Witting finn külügyminisztert és kormánya nevében kérte, hogy Finnország szolgáltassa ki zsidait. — Ez sajnos, lehetetlen...— mondta Witting. — És szabadna tudnom, hogy miért? —Elsősorban azért, mert a finn zsidók hősiesen küzdenek az oroszok ellen. Másodsorban ,mert a finn zsidók rendkívül jó futbaljátékosok... Nem is nyúltak a finn zsidókhoz. A második örténet Misa Kagannak antikárú üzlete volt Helsinkiben. Őrmesterként keményen harcolt az oroszok ellen. 1943-ban történt: Szabadságon volt szülővárosában és egy étteremben ebédelt, amikor hozzálépett egy német SS és egy finn náci. Az SS kihivóan letegezte és nagy örrákeményen. — De őrnagy úr, én önvédelemből cselekedtem! — vetette ellen Misa. — Nem is azért állitlak hadbíróság elé, mert súlyosan bántalmaztad nagy szövetségesünk egyik katonatisztjét. Hanem mert nem ölted meg, ott a helyszínen! Az az idegen, Szentté sem akarom avatni, — elsősoraki megsért egy finn katonát, életével keli ban azért’ mert semmi kvalifikációm nincs hogy lakoljék! Megértettük? erre, másodsorban, mert nem is reflektál — Igenis, őrnagy úr! A következő percben Misa Kagan szabad volt. Idézni mindenki tud, ez kérem csak szorgalom kérdóse.Az eredeti gondolat ritka, ról ítélve zsidónak vélte, szaga nem mint homokban a drágakő. kellemes. Ezután pofonütötte Kagan őrmes-Eredetit csak (vagy majdnem: csak) gon- tért. dolatilag lehet alkotni, ami a szónoki fór- Válaszként Misa menten véresre verte a mát illeti, alig lehet újítani. Harmadik Birodalom eme képviselőjét és M t? A formai nehézségeken finn nyelven is, csizmájával az övénél sokkal kisebb méretű ajseleből ekkor már Miksa lett. Nem angolul is a mondaniváló mélysége, meg- orra lépett. volt mit tenni. Hiába pofozták barátai lepő mivolta segítette át. Ehez jött aztán a Az összeszólalkozás egyik szereplőjét a mennem hagyta ott a szemináriumot. nyelvtehetség, ami egy alföldi gyereknél va- tők szállították el, a másikat az M.P. a ka-Miksat mi Miskának becéztük, mármint lóban csodálatos jelenség. tonai rendőrség, a Sigal család tagjai. Apám Vili öcsém Fia férfivá avatási ünnepségén gyönyör- Másnap cellájából kiszólitották Misa őrházitanitójává fogadta,igyhát bejáratos volt ködve hallgattam poétikus szónoklatát. Volt mestert. nálunk. Sok zsiroskenyeret és citromos te- mestere, Kiss Arnold, akit titkárként is szol- — Nagy bajban vagy, mondták neki. Az át fogyasztottunk együtt, hosszú téli esté- gált, bizonyára büszke lett volna rá, ha u- őrnagy úr előtt kell megjelenned, ken, miközben a cserépkályhának támasz- gyan élne és megértette volna fránya ángli- Az őrnagy aztán értésére adta, hogy vatottuk hátunkat. kus beszédét. lóban nagy bajban van. A harmadik történet Weisz Mika főrabi finn társaságban volt. A baráti összejövetel egyik résztvevője többet ivott az erős pálinkából megszokottnál. Leült a szőnyegre, előszedte tőrét, a -PUKU-t, amelyet általában minden finn férfi, aki valamit is ad magára, magánál hord - mondom: leült a szőnyegre és azt ritmikusan szúrkálni kezdte. Ez az ügylet hamarosan feltűnt a ház a$zszonyának, aki szerényen megkérdezte vendégétől, hogy minek vélje ezt a nem mindennapi viselkedést? A vendég készségesen megmagyarázta hogy alatta egy orosz talál tátik, azon ül, azt szurkálgatja egyre nagyobb lelkesedéssel. Ez ellen persze nem lehetett érvet felhozni. Legfeljebb azt, hogy ennyi tőrszúrás után a nevezett orosz bizonyára halott, tehát nyugodtan abbahagyhatja már. A pityókás vendég azonban tovább szurkán, mert úgymond, hogy „egy orosz sohasem lehet eléggé halott...“ ☆ ra. Talán rám sem reflektál, amiért régi barátságunkra hivatkozva beférkőztem bizalmába, végignézhettem a felesége által féltve őrzött dokumentumokat az egyetemi „cselédkönyvtől“, a „Haladás“ cikkein keresztül azokig a képekig, amely őt a legmagasabb finn méltóságok hordozóival ábrázoljá— s cikket irok róla. t Mivelhogy sokkal fontosabb ügyeket is toliamra vehetnék, vélte, minthogy az ő életével foglalkozzam. ☆ eretlegények kínozták, mert a mun felszabadulásuk-14 kaszolgálatosoknak ról prédikált. Amikor Mauthausenbe deportálták, meg Gunskirchenbe, az utcán feketéllett a nép, amely azt nézte,mint cipelik el a cívis város főrabiját. Egy hang sem tiltatakozott. Egy kéz sem nyúlt feléje. Aztán a háború u/lán országos botrányt okozott a náci barbarizmus áldozatai emlékére rendezett, orosházi ünnepélyen, melynek diszszónoka volt. Az ünnepségen jelenlevő nagyszámú különböző felekezetű főpapoknak keményen szemére vetette, hogy hallgattak és ezzel cin-, A negyedik történet tragikusabb han- kosokká lettek. Megkérdezte tőlük, hogy: 8u, teh.it el is választom az előzők " .............. Adler Illés volt az ideálja, az ő kenettel☆ — Hadbíróság elé állítom! — mondta oyal^atióóerie&cQ^ izery 732 St.Clair Ave. West 651 -7689 A legfinomabb sütemények, torták esküvőre, bármichvókra partykra! A süteményeken kívül megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajtokat a világ minden tájáról! * # * Tulajdonosok: Nagy László és Szécsi Kató 848 Yonge St. 960-5146 Ha nincs kedve főzni finom, magyaros, meleg „Take out Service” Új telefonszámunk: 598-3469 ■ KHOMEINI MILLIÓI Amit Perzsia új diktátora szemére vet a saihnak, ő pontosan ugyanazt teszi: kizsákmányolja a népet. A kaliforniai egyetem kutatói szerint, külföldön 80 millió dollárt érő betétekkel rendelkezik^ Dr. Sepehr Zahib, perzsa-szakértő leszögezte: Régi muzulmán jog alapján minden ajatolla a munkások nieltojövedelmének egyötödét kapja. Ennek címe: egyházi adó. ^ EGY*SZÁVÁUL- ^ t KEVESEBB TEDNEK 0 Rose Kennedy, a Kennedy m család 79 éves családfőbe, ezTMidén nem vehet részt az el| nökválasztáson. Nincs szava- I zati joga, mert elnézte a ha. táridőt és nem iratkozott. fel I a választásra jogosultaik lis| tájáraí miért nem evrtéík félre a harangokat, amikor a magyar zsidókat egy idegen hatalom barbár zsoldosai eicipelték a halálba. Aztán, amikor az ötvenes években hírül hozták neki, hogy a kommunista rezsim által vidékre deportált 72 éves Gansl néni felakasztotta magát, nem kevesebb bátor-_e“_ . valamit a zsidóság ellen? - sággal kelt a szerencsétlen elcipelt hittestvérei védelmére. tői. Tizenöt esztendővel a második világháború befejezése után egy igen magasrangú finn funkcionárius sírva vallotta meg az ország főrabbijának lelkiismeretfurdalásait, amiért náci volt. kérdezte dr. Weisz. —Semmit. De rokonszenveztem ezzel az embertelen ideológiával és úgy érzem, ezzel ás súlyosan vétettem. A beszélgetés során a pap megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért is volt antiszemita? Hogyan vált azzá? — Kérem: mindenütt a zsidókat láttam a templomunkban. Krisztus is, az összes apostolok is, a legfőbb szent is zsidó. Nem tudtam a zsidók eme tolakodó jelenlétét elviselni... Mire dr. Weisz ezt válaszolta: — Kérem, exellenciás uram, menjen el Finnország püspökéhez és kérje tőle, hogy szolgáltassa nekünk vissza a? összes, a katolikus vallásban jelentős szerepet játszó zsidókat... Visszaveszem őket... ☆ B ele vagyok szorítva egy rövid újságcikk kereteibe,— Mika barátom pedig még túl fiatal és aktív ahoz, hogy életrajzát megírja — igy hát kapkodok, mint Bernát a ménykühöz, nem tudom, mit mondjak el először, mit meséljek el inkább ebből a szines, érdekes, izgalmas és nem egyszer heroikus papi életből? Hiába figyelmeztették, hiába fenyegették. A hálálkodó levelek tucatjai tanúskodnak ezekről a tragikus időkről, amelyekben csak a rezsim színe változott, antiszemitizmusa nem. - A Ezekből az időkből maradt meg. a következő anekdota: . I, * A „ kitelepítő “ rendőr noszogatja a holmijával bíbelődő Kohnt. — Siessen már, az istenfáját neki! 1944- ben is ugyanígy húzta az időt... A személyek is ugyanazok maradtak. A deportáló is, a deportált is ugyanaz volt... A barátok, akik valaha kiköptek előtte a félegyházi porba, mert Majsi rabiképzőbe iratkozott, talán ugyancsak büszkék volnának ma rá, amikor a zsúfolásig tömött kaliforniai templomban költészettel, humorral, mély műveltséggel és ritka ékesszólással Byron nyelvén ébreszti a zsidó lelkiismereteket és élesztgeti az Izráel iránti hűséget... __ vm JAVÍTÁSOKAT SZAKSZERŰIN BORONDUSi KÉSZÍTŐNK 212 flUEEN STREET1 W. (tfwivcrsitY Ave.-tél lyiatra) TVoocUiifilate 200 Bloor Stí. West közel az Avenue Road-hoz Műsor esténként 9 és 11 órakor. Vasárnap 8 és 9- órakor JÁKÓ VERA a magyarnóták királynője szórakoztatja Önöket! BÁRÁNY! KÁLMÁN cigányzenekara^ dmbaloif, hegedű és bögó) Asztalfoglalás: 923-6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Arthur és családja Parkoláshoz bejárat a Bedford Road-ról Hallgassák meg, mit mondanak a túszok: „Csak egyszer voltam kint úgy, hogy nem kötötték be a szememet. Milyen nagyszerű lenne ismét látni a napot.” — A 24 éves Donaild J. Cooke alkonzul szavai ezek. „Még mindig nem beszélhetünk egymással, ami a legelviselhetetlenebb korlátozás: az embernek szüksége van kapcsolatokra.” — Barry Rosen sajtóattasé panasza. „Nehéz megbilincselten írni” — fogalmazott a 43 éves William E. Beik tisztviselő.Ahogy egymás után érkeztek karácsonyi üdvözletek és levelek az Egyesült Államokba a teheráni amerikai túszoktól, a hozzátartozók némi képet kaptak az Egyesült Államok nagykövetségének életéről azóta, hogy 1979. november 4-én az ott szolgálatot teljesítők börtönévé vált. A túszok unalomról és magányról írnak, panaszkodnak, hogy nem mozoghatnak eleget, álmatlanságban szenvednek, betegségek kínozzák őket, elégedetlenek az élelemmel, lefogytak. Többen említették, hogy kezüket még mindig megbilincselik. Amiatt is panaszkodnak, hogy nem hallanak a külvilágról. Amerikai segítséget kérnek, hogy kiszabadulhassanak börtönükből. Egyes levelek viszont arról számolnak be, hogy az Az iráni túszok soványak és magányosak első havi börtönéletük után megjavult a túszok helyzete. Elmondják, hogy egy orvos is felkereste őket. Vannak, akik azt emelik ki, hogy egyetlen amerikai diplomatát sem kínoztak meg. A túszok általában nyugtatgatják családjukat. „Eszem, alsa>m és olvasok, jól vágyók” — írja John Imbert politikai tiszt apjához intézett karácsonyi üdvözletében. Kevin Hermenin tengerészgyalogos őrmester anyjához intézett leveléből: „Azt hiszem, családjainknak nehezebb elviselni az egészet, mint nekünk, mert. valójában nem tudják, mi van velünk.” Három amerikai papnak engedélyezték, hogy 43 túsznak karácsonyi istentiszteleteket tartsanak, és rövid üzeneteket vigyenek haza a hozzátartozóknak. Néhány túsznak már korábban engedélyezték levelezőlapok vagy magnófelvételek küldését, többen telefonálhattak is az Egyesült Államokba. De a legutóbb érkezett számos levél úgy tűnik, új szakaszt jelez. „Váratlanul közölték velünk, hogy levelet írhatunk” — írta az egyik túsz. A külügyminisztérium annak a reményének adott hangot, hogy az iráni diákok hajlamosabbak foglyaik és a külvilág kapcsolatainak kiszélesedését megengedni. Az egyik elsőnek érkezett levelet a Washington Postnak címezte Róbert Ode 64 éves konzuli tisztviselő, a túszok közül a legidősebb. Ode álmatlan éjszakákról, hírek hiányáról, és az éjjel-nappal megbilincselt kéz gyötrelmeiről írt. Más levelekben is erősen bíráló hangnemben írtak a nagykövetség túszainak életkörülményeiről. „Nem tudom, meddig leszek képes kitartani,1 mert a tengerészgyalogosokkal együtt, akikkel bezártak, valamennyien betegek lettünk — írta John McKeel őrmester a szüleinek. — „25 fontot fogytam, olyan sovány vagyok, mint a deszka... A fogvatartóink őrültek. Gépfegyverük és más fegyvereik is vannak, és szórakozásból lövöldöznek.” A túszok gyakran írnak arról, hogy úgy érzik, cserben hagyták őket. „Biztos vagyok benne, hogy a rólunk szóló hírek visszacsúsztak a Washington Post 19. oldalára, de kérlek, tegyetek meg mindent, hogy a lapok első oldalon foglalkozzanak velünk — írta Gary Lee tisztviselő a feleségének. — Ismerem az amerikai közvéleményt...Gyakran nagyon rövid az emlékezete.” Nem világos, miért engedték meg a túszoknak a levélírást. Ügy tűnik, hogy a leveleket iráni cenzorok is átnézték. Egyes levelek mindössze géppel írott felhívások, hogy adják ki Mohammed Reza Pahlavi volt sahot. A túszok hozzátartozói úgy ítélik meg, ezek a gépelt levelek csupán propagandaírások, amelyeknek az aláírására a túszokat rákényszerítették. Mindent összevetve, a legtöbb túsz családja szerint a levelek megnyugtatást jelentettek. A levelekből kitűnik, hogy a legtöbb túsz fizikailag és szellemileg egészséges. Egyes levelek arra mutatnak, hogy a nagykövetség tagjait fogva tartók nem képeznek egységes csoportot. „Elviselhetőbb lenne az egész, ha kevesebb lenne a főnök és több az indián — írta Michael Moeller, a nagykövetség 28 éves biztonsági főnöke a feleségének. — Nem is azért idegesítenek fel bennünket, mert y . zaklatni akarnak. Egész egyszerűen nem tudják eldönteni, hogy mit csináljanak.”
