Menora Egyenlőség, 1980. január-június (19. évfolyam, 788-813. szám)
1980-01-19 / 790. szám
1980 Január 19. * MENÓRA 7. oldal KOVÁCS DÉNES: Akikkel találkoztam Én Zsolt Bélának köszönhetem, hogy újságíró lettem. Akkoriban verseket írogattam, novellákat és szatirikus tollrajzokat az íróasztalfiókomnak. Egy újságírónó ismerősöm unszolására, egyik ilyen írásommal félénken és nem sok reménnyel bekopogtattam a "Haladás" című hetilap szerkesztőségébe, amely akkor még a Gresham palotában volt, csak később költözött át a Pesti Hírlap házba. Egy ideig egy fal melletti széken kellett várakoznom és figyeltem, hogyan készíti elő a szerkesztő, Lukács Gyula, tördelésre a kéziratokat. Alacsony termetű, nem éppen Adonisz külsejű emberke volt a háború előtti Színházi Élet teljhatalmú szerkesztője, aki előtt ifjú-szép színésznők borultak térdre, vagy máshová. Ő vezette be a színházi lapba az irodalmat; Karinthy, Szomaházy, Ernőd barátja volt, — Incze Sándor helyett ó írta hírhedt “Maga csak tudja Intim Pista" cimű pletykarovatot is. Hibás kezében egy ceruzacsonkkal javította a cikkeket, időnként, titokzatos okból, megnyalta az írón grafitját, ollóval szabdalta a hasábokat és villámgyorsan összevissza ragasztotta az oldalakat Talán fél óra múlva végzett, még egyszer megnyalta a oeruzacsonk végét s azután intett nekem. Remegve tettem elé "A Hülye Megmaradt" című írásomat Először egy dossziéba helyezte, azután, szinte kérdően morogta maga elé “A Hülye Megmaradt?" és ismét elővette a karcolatomat és azonnal elolvasta Azt mondta: “ezt meg kell beszélnem a főszerkesztőmmel. Gyere fel fiam holnap hozzám ugyanebben az időben.” Nem igen hittem benne, hogy lesz ebből valami. De azért persze másnap, a megbeszélt terminus előtt fel órával felmentem Lukácshoz. Azt mondta, hogy Zsolt Béla kívánságára azonnali hatállyal állandó külső munkatársa leszek a lapnak. A második oldalon egy-egy teljes hasábon önálló kisemberekkel készített őszinte beszélgetéseimet közlik majd. A következő számban már megjelentek a "Hölgyfodrász beszél” és a "Gyümölcsárus beszél” című cikkeim. Ezek a heti rovatok kétségbeesett segélykiáltásai lettek az államosításban küzködő és alámerülő, látástól-vakulásig dolgozó kiskereskedőknek és kisiparosoknak. A minisztériumok persze rossz szemmel olvasták ezeket a cikkeket, de az előfizetők száma növekedett és én részt vehettem a Vörösmarty-téri Floris cukrászda “Haladás" szerkesztői értekezletein és, — legalább az asztal sarkából — megismerhettem Zsolt Bélát. A belső munkatársakon, Hegedűs Nándor, Lengyel József. Szombati Sándor, Radnóti József, Gyárfás Miklós, Hevesi Sándor, Gács Maríanne, Gallai Ági és a két ifjú külsőn, Aba Ivánon és rajtam kívül még egy sor érdeklődő író, kritikus és politikus a napi eseményeken vitatkozva, várta a mindig későn jövő Zsolt érkezését. Ezek a vendégek sem voltak akárkik. Fenyő Miksa, Kellér Andor, Kende Zsigmond és még sok más közéleti nagyság gyűlt össze, akiket áhítattal hallgattam és akiknek megjegyzéseiből annyit tanulhattam, hogy egy életre telt belőlük. Zsolt sápadtan, mégis belső láztól izzóan, homlokába hullt hajjal, rendetlenül kötött nyakkendővel, zihálva érkezett a kultuszminisztériumból. Előző este kellett az államelnöknek, Tildy Zoltánnak beadnia lemondását, gyanús üzletekkel foglalkozó, sikkasztó menye miatt. “A vezércikket megint nekem kell írnom" — mondta Zsolt — és pár találó szóban összefoglalta, hogyan foglalkozik majd Tildyvel. “Zoltán bácsi a Balaton partján horgászik, a mohó, profitéhes családtagok a háta mögött felszar-.. vazzák, megcsalják érzelmileg, erkölcsileg, anyagilag..." Majd hozzátette: "Akárcsak a többi családtagok és idegenek az országot!" Ilyen párszavas, rendkívül jellemző tőmondatokkal osztotta ki a szerepeket a következő szám szerzőinek is. Végül az asztal sarkán engem is felfedezett. “Csináld tovább, úgy ahogy eddig", — mondta. És hozzátette: “De azért írhatsz egyebet is. Miért nem csinálsz interjút idős hölgyekkel? Például Móra, Vázsonyi, Kosztolányi özvegyeivel. Majd adok hozzájuk ajánlólevelet “Mindenki rámnézett Kellér Bandi odakacsintott. Mennybe mentem. Zsolt nem szerette a porszagú szerkesztőségeket Mint annyi más írónak, neki is kávéház volt második otthona. Ott lapozta át sebtiben a vaskos német, angol, francia, svájci újságokat és nyomban felfedezte a látszólag jelentéktelen, világszenzációt rejtegető híreket. A lap, ahová írt, olvasott és népszerű lett." Nappal a Florisban tanyázott, késő éjszakáig, sokszor hajnalig ült az Oktogonon, az Abbáziában, vagy valamelyik dunaparti kávéházban barátok, munkatársak körében. Éjszakánként, sérült tüdejére nyolcvan cigarettát szívott le, rengeteg feketét és számos konyakot ivott. Modem válságévek újságírója, ábrázolója volt, mégis régies, romantikus szenvedély sugárzott belőle. Nem véletlen, hogy Bálint György a kávéházak tükrei és márványasztalai közt “Pesti Miskin Herceginek látta. Beszéd közben kezeit szája elé tartotta, hogy elfedje gránátszilánkoktól roncsolt fogait. Fogorvoshoz nem járt, mert félt tőlük. A nőktől is félt, akik körülrajongták, de azért azokat nem kerülte el. Fog- és tüdősérülését az első világháború lövészárkaiban szerezte. Huszonegy éves, amikor leszerel. A forradalom bukása után elkeseredett dühvei támadja a bethleni konszolidáció rendszerét. Sajtóper, lapelkobzás, betiltás fenyegeti. Neki is Páris a Bakonya. Tizenhétszer űzi el otthonról a felháborodás, nyugtalanság és harag. Tizenhétszer tér vissza. Utoljára 1939 szeptemberében. Irodalmi folyóiratának, a Tolinak kolportázsjogát elvonják. 1942-tól munkaszolgálatos. Túléli az éhséget, az ütlegeket, a tífuszt. Életét az menti meg, hogy letartóztatják. Katonai bíróság és Margit-körúti fegyház következik. 44 januárjában szabadul. Felesége szüleihez, Nagyváradra utazik, itt éri a német bevonulás. Gettóba kerül, szemtanúja 35 ezer bevagonírozásának. Az utolsó éjszakán hamis papírokkal megszökik. Pesten bújkál. Felismerik, Bergen-Belsenbe hurcolják. Csodával határos módon ezt is túléli. 1945 tavaszától ismét Pesten dolgozik. A Polgári Radikális Párt mandátumával ellenzéki képviselő, A Haladásnak, — ennek a haladó polgárokért harcoló hetilapnak — főszerkesztője. Sajtóviták és politikai harcok kereszttözében, 1949-ben hal meg. Mint Flambeau Rostand Sasfiókjában “Kiüríti a belérekedt halálos gyászos ítéleteket." Nevét halála után tíz évig le sem írják, könyve 21 éven át nem jelenik megr Regényhós nem viselne el ilyen sokféle megpróbáltatást. Irodalomban Zsolt életrajza grand guignolnak hatna. Az utóbbi évtizedben megjelenik néhány regénye, színműve, Kőszeg Ferenc kitűnő tanulmányt ír róla. Izraelben, a Haifa-i egyetem egyik diákja, az irodalomtörténet előadója, Vágó professzor unszolására és Benedek Pál támogatásával Zsoltról ír disszertációt ivrit nyelven. De, egy szenvedésszázadot tükröző cikkeinek gyűjteménye még nem került sajtó alá. Talán a kitűnő író, az én időmben oly tehetséges fiatal újságíró. Gyárfás Miklós, akit Zsolt annyira szeretett, mert önmaga ifjúkori tükörképét látta benne, — pótolhatná az elmulasztottat. Számos regényt, színdarabot írt. Hogy néhány címet említsek: “Kakasviadai”, “A Kínos Ügy”, "Villámcsapás", “Egy Ember Élete", "A Dunaparti Nő”, "Lohengrin Bukása”, “Gerson és Neje", és csak a Haladásban folytatásokban megjelent háborús éiményregény, a "Kilenc Koffer”. Az én szememben és szivemben nem az író, hanem az utánozhatatlan hírlapíró és — Osváthoz hasonló — zseniális szerkesztő hagyott örök nyomot. 49-ben, — elmosódó emlékezetem szerint tavasz lehetett, — Lukács Gyula azt mondta "a főszerkesztő hiyat. Keresd fel a János kórházban.” Kócosán, lázrózsáktól pirosán, törökülésben trónolt a rendetlen, újságokkal, kéziratokkal, könyvekkel elárasztott ágyon. Egy csokor ibolyát vittem neki. Zsolt pizsamája felsó zsebébe dugta és két köhögóroham között mélyeket szippantott szopókamentes cigarettájából. Gyorsan, izgatottan beszélt, mint akinek már nincsen sokideje fontos dolgot^ közlésére. "Szerettem a fiatalokat — mondta. — Önmagamat kerestem bennük. Benned is. Én most már nagyon öreg vagyok... Többet kellett volna tennem érted. Boldogtalan korban éltem, boldogtalan korban fogsz élni te is. Én egy torz életforma talán utolsó krónikása voltam. A polgár, — nem az üzletezóket értem, hanem az értelmiségieket, sőt a munkások egy részét, — el fog pusztulni. Talán keretei fognak széttörni. Nemcsak én.a Haladás sem fog soká élni. Ameddig lehet, segíts a haldoklón. Valaha tanár akartam lenni. Még sokáig szeretnélek tanítani benneteket.de tulajdonképpen már nincs is szükségetek rám. Porszem voltam a politikusok szemében. Állandóan a szemükhöz kellett kapkodniuk éppen akkor, amikor a legrózsásabban néztek a jövőbe. Maradjatok meg ilyen porszemnek, ameddig lehet...” A gyors beszédtől teljesen kimerült. Köhögőgörcse közben szájából a cigaretta, zsebéből az ibolya kihullt... Néhány nap múlva halt meg. Ötvennégy éves volt. BARZILAY ISTVÁN' NEHÉZ IZRAELBEN POLITIKUSNAK LENNI Volt egyszer hol nem volt egy balkáni állam, neve Szerbia. Akkor még a királyság volt a népszerű államforma Európában, persze a kis Szerbia is az volt és Alexandernek hivták a királyát, neves miniszterelnöke pedig több mint egy generáción keresztül Nikola Pasics névre hallgatott. Igaz, sikerült a kis Szerbiából megteremteni a nagy Jugoszláviát, de amikor kis állam miniszterelnöke volt, mondta a legbölcsebb dolgot, azt, hogy nem nagy feladat nagyhatalmat eligazgatni. A nagy teljesítmény kis állam vezető politikusának lenni. Az ősz szakállas Pasics, aki ifjúságunk kísérője volt, nem érte meg Izráel létrejöttét, de kevés állam van a világon, amelynek vezetésére az ó régi, Balkán-háború idejéből fennmaradt megállapítása annyira jellemző volna, mint Izraelre. Mennyi minden történik ebben az országban, aminek nem szabadna megtörténnie... Annak például, hogy amikor körülöttünk minden lángol, Khomeini Iránban tombol, Líbiában pedig Gadafi, Szíriában földalatti mozgalom ássa alá a jelenlegi gonosz kormányt. De lehet, hogy az alternatíva csak rosszabb lesz, mert amint a német mondja “selten kommt etwas besseres nach”, azaz ritkán következik valami kedvezőbb, — nálunk a Liberális Párt azon gyötrődik, miért nem nekik akarja adni Menáchem Begin a külügyi tárcát, hanem saját jelöltjének, Jicchák Sámirnak, aki azt meg is kapja, ebben mindenki biztos, aki Izraelben politizál, vagy egy keveset ért hozzá. S amikor már 24 dollárt sem tartanak elégnek egy hordó olajért, Izráelben az a probléma, hogy az El-Al pilótái, kollektív szerződés értelmében nettó kapják a fizetésüket, a többi El- Al alkalmazott nem és e miatt, mikor e sorokat írjuk, még nem múlt el annak a veszélye, hogy bezárják Izrael nemzeti repülővállalatát. Közben rohamosan közeledik a békekötés realizálása Egyiptommal, s a Camp David-i keretegyezmény sorsáért aggódó Mose Dáján egyszerre két napilapnak adott nyilatkozatában kiáltja: mindent kockáztatunk, ha nem teremtjük meg, minden előfeltétel nélkül, az autonómiát a Nyugati Partvidéken és a gázai sávban. Dáján ellen mindenféle szempontból lehet kifogást emelni, egykor viharos magánélete miatt éppúgy, mint a jom-kipúri háború felelősségéért. Aztán azért, mert elrabolta a Máárách képviselői mandátumát s azt mindmáig a zsebében tartja, holott mint lemondott külügyminiszternek igazán nincs rá szüksége, annál kevésbé, mert hiszen azt mondja unos-untálán, hogy nem csatlakozik többé semmiféle párthoz, inkább emlékiratait írja. Mindezt a terhére írhatjuk, ám azt el kell ismernünk, hogy egyike Izrael legokosabb embereinek. S ez az éles eszű politikus azt mondja, — s hisszük, hogy- hazája iránti őszinte aggodalom diktálja, hogy adjuk meg a megszállt területek lakosságának a teljes autonómiát, ne törődjünk azzal, hogy a palesztinaiak nem hajlandók csatlakozni az autonómia tárgyalásokhoz, egyszerűen vonjuk ki csapatainkat Judeából, Somronból és a gázai sávból. Camp Dávidban ugyan arról határoztak, hogy megszervezzék számukra a demokratikus választásokat, de ez sem szentírás. Hagyjuk a megszállt területek polgármestereire és helyhatósági vezetőire a politikai vezetést. Ok majd megteremtik maguknak az autonóm kormányzatot. “Tagadhatatlan — mondja Dáján — hogy a polgármester választásoknak politikai jellegük is van és egy év múlva esedékes a választás. Miért ne tekinthetnék ezt a választást az ő belső autonómiájuk választásainak". Mi a mi érdekünk ebben a komplexumban? — kérdezték tőle az újságírók. . — A mi érdekünk, — válaszolta — hogy a területeken ne alakuljon palesztinai állam. S ezt képes megakadályozni az izraeli hadsereg. Azt mondja Dáján, hogy az Egyiptommal való békénk is felborulhat, ha valamilyen formában nem adunk az araboknak önkormányzatot. Mert Egyiptom elszigetelődött a többi arab államtól, egyedül nem képes szemben állani a békét tagadó államokkal. Van persze a teóriában hiba is, többek között, hogy folytatni lehet majd a településeket az egész országban. Ez nehezen hihető, ha nem lesz ott állandó jelleggel az izraeli hadsereg. De a vészkiáltás nem hangzott volna el, ha Dáján nem rendelkezne a legjobb értesülésekkel. Nem beszél a levegőbe... Menáchem Begin sietve kijelentette, nem ért egyet Dájánnal. Úgy tűnik, ez az elmélet okozta Dáján kiválását a Likud kormányából. I A palesztinaiak pedig továbbra is távol maradnak a tárgyalásoktól. S Egyiptom “korlátolt” diplomáciai kap-, csolatról beszél február 26-tól kezdve. — Erről majd tárgyalunk Szádáttal — Ígéri Begin. Nincs könnyű dolga Mint egyetlen kis állam miniszterelnökének sem. Pláne a kőolaj országok térségének kellős közepén. És nagyon kicsinyes partnerek társaságában... Jaj de jó a habos sütemény . . . a kávf, a torta — a mignon, a bukta, a rétes, a krémes — a sós és az édes a Gesztenye Cukrászdában Espresso kávé — fagylalt, hűsítő italok — Saját készítésű gesztenyepüré — Magyaros ízű mélyhűtött ételek Nyitva; ' ■ 6 napóh át Keddtől vasárnapig 10—8-ig Hétfőn zárva vagyunk. 1394 Eglinton Ave. W. Telefon: 782-1598 HaRgarian Hab Restaurant and Tavern Fedezze fel a x 127 Yonge St. Toronto magyar konyha különleges remekeit! Az izek orgiája várja restaurantunkban! Kellemes környezet kitűnő kiszolgálás! Rezerváljon a 864-9275 számon. i. ;j Szeretettel várja.Jullus Hegedűs 'KfGQd&tftlatc 200 Bloor Str. West közel az Avenue Road-hoz CSAK. 6, KORDA • • GYORG Hazánk legnagyobb táncdalénekese szórakoztatja Önöket! Farkas Nándor és Gombkötő István kisérik Műsor esténként 9 és 11 órakor. Vasárnap 8 és 9- órakor JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! BARANVt KÁLMÁN cigányzenekara ( cimbalom, hegedű és bőgő) Február J-tői Mindenkit szeretettel vár Ladányi Arthur és családja <Ver« a magyarnóták királynője Parkoláshoz bejárat a Bedford Road-rólJ (City Parking) WOS'öXCm HUNGÁRIÁN RESTAURANT 523 Mount Pleasent Road (Eglinton tói délre) _____________Tel: 482-4711 KITŰNŐ MAGYAR KONYHA * Házi sütemények * Espresso kávé * Remek hazai és külföldi borok.Üol rök * Új helyiségünkben mindenkit szeretettel várunk. MEGNYÍLT CONTINENTAL II. ÉTTEREM 456 Bloor St W. alatt. Szemben a régi Continentállal A Continental eredeti és mindenki által elismert, ízletes,' magyaros ételkülönlegességekkel, naponta friss házikészítményű rétessel és teljes italmérósi engedéllyel várja kedves magyar vendégeit a Cseszkó család RESTAURANT® Kitűnő ételek * Borok * Sörök 533 Bloor St. West at Bathurst 53<5 - 7566 „Toronto legjobb magyar házikosztja..." Írja a DailyStar és a Globeand Mail Ha jó házi kosztat akar enni a CONTINENTAL restaurantba Pénteken: halászlé, túróscsusza kell menni Szombaton: sólet, töltött kacsa Vasárnap: töltött borjú, töltött csirke Espresso Tulajdonos: Mr and Mrs CSESZKÓ 521 Bloor St. W. T: 531-5872 es 531-0081 Volt már Ön a Csárdában? LEGYEN A VENDÉGÜNK Asztalfoglalás a 597-0801 számon OS • IT) 90 ri
