Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-09-15 / 773. szám
10. oldal i MENÓRA * 1979 szeptember 15. KORDA STEVEN ügyvéd ll.l., ll.d. 2 Complexe Desjardins, Suite 2320 ,, P.O.Box 188, Place Desjardins, Montreal. Que H5B 1B3 Telphone: 282 - 1111 K0ML0S TIBOR SZUCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST.ALEXANDER St.Room 200 Tel: 842-7536 y pf/?7 BéLyEG | (AAUJt SZAK ÜZLET j ALBUMOK.BERAKÓS KÖNYVEK, | katalógusok j Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 J TEL: 843-7213 EXCLUSIVE SHOE STORE 5791 Victoria Ave. Montreal, Tel: 735-2183 speciál széles, modern női cipők HÁZI CIPŐK, CSIZMÁK Szabad kényelmes parkolás az Üzlet mögött BOURRET PASTRY S DELICATESSEN 577! VICTORIA Ave. 733 846? * Finom külföldi es kanadai csemegedrúk és sajtok. * Az ismert legfinomabb magyar hentesáruk. * Mogyar es európoi cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss te|termekek, kenyér, péksütemény SZABAD PARKOLÁS CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN Tulajdonos: Julius Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044-EEEEEEEE! f«“FOGSORJAVITO KLINIKA”TM! S Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja | t Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9—tői este 8-ig. Ö M i Ö N Nyugdíjasok és Welfaren lévök részére jh | v mérsékelt érák ih Í 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) £ 3 E 733-7011 — 733-4142“TM“““ KÜRTHY MIKLÓS: Motto: Napok sodrában... Always There Something To Remind Me,.. (Dionne Warwick Oscar díjnyertes dala, 1972) I. — Asszonyom, a hónapok sokkal gyorsabban múlnak, mint szeretném, gyakran megyek vissza Clevelandba, ahol majdnem húsz éven keresztül boldog és boldogtalan voltam. Felkeresem régi barátaimat és azután visszajövök Torontóba, új barátaimhoz és miközben az autó az országúton fut, felnézek az égre, ahol az ősz közeledtén dél felé húznak a vadlibák és szomorú leszek attól a tudattól, hogy az elkövetkező ősszel talán nem fogom látni a vadlibákat, amint visszajönnek és a vadlibák aligha fognak emlékezni rám... rövidesen ismét elmúlik egy év és egy évvel bölcsebb leszek és egy évvel közelebb jutottam az utolsó úthoz. (A legjobb apa, a legjobb férj és a legjobb unoka volt, emlékezzünk rá.) — Amikor a napokban Clevelandban jártam, megpróbáltam emlékezni húsz évvel ezelőtti önmagámra, arra, akiről majd nemsokára gyászbeszédet mondanak. Az éjszakai utcán ütemesen koppantak lépéseim és nem tudtam emlékezni önmagámra. Nem tudtam emlékezni arra, aki húsz évvel ezelőtt voltam és már nem tudtam emlékezni arra, akiről majd egyszer gyászbeszédet mondanak. — A clevelandi utcákon kerestem önmagamat és szerettem volna találkozni a húsz évvel ezelőtti férfival, szerettem volna kezet fogni vele és szerettem volna könnyed szavakkal üdvözölni: — Hi man. how are you? — És minden sötét és minden néma volt... és talán hajnali három óra lehetett, amikor rádöbbentem arra, hogy a kísérlet hiábavaló, mert a húsz évvel ezelőtti férfi már nem létezik. Nem lehet... oh. Istenem, sohasem lehet megtalálni azt. aki valaha voltunk... a régi álmokat sohasem lehet megtalálni... már csak a Jelen van és az is lassan eltűnik és Múlt lesz. Nemcsak azok nem vagyunk, akik húsz évvel ezelőtt voltunk, de azok sem vagyunk, akik tegnap voltunk. És kik leszünk holnap? — kérdeztem és tétován és reménytelenül ballagtam a clevelandi utcákon és nem tudtam felelni a kérdésre, mert nemcsak azt nem tudtam, hogy ki voltam tegnap és ki leszek holnap, de azt sem tudtam, hogy ki vagyok ma. — És azután visszajöttem Torontóba és minden újra kezdődött és arra gondoltam, hogy volt egy idő, amikor mindent tudtam... értettem a Múltat, éltem a Jelenben és terveztem a Jövőt... és ennek, mindennek vége van, ma már valami olyan különös életet élek, ahol a Múlt eltűnt, a Jelennek semmi értelme és a Jövő csak a megsemmisülés felé vezet. — Oh, Asszonyom... mi történt a Múlttal, mi történik a Jelennel és hogy tudjunk szembenézni az elkerülhetetlen Jövővel? Hogy tudtunk így megöregedni mi, akik átéltük egy történelmi korszak véres napjait? Hogy tudtunk igy megöregedni mi, történelmi próbababák és történelmi emberek? Elfelejtettük-e egykori önmagunkat... elfelejtettük-e azt, aki valamikor félt és aki valamikor foggalkörömmel kapaszkodva a Jelenbe, túl akarta élni a Halált és mostmár csak egyetlen dolog maradt számára... és ez a Halál? — Emlékezünk-e arra, hogy valamikor, nem is nagyon régen, alig néhány évtizeddel ezelőtt, örökéletűnek hittük magunkat? Hogy tudunk szembenézni azzal a tudattal, hogy nemsokára nem leszünk és a világ, amely gyönyörű és rettenetes. nélkülünk is fog létezni? Amikor ellépek a kirakat elől, visszafordulok és látom, amint a próbababa karminvörös ajka lassan formálja a szavakat: — There Is No Hope — és a lila szemek rezzenetlenül figyelik a sötét utcát... II. A szállodában, ahol lakom, nemrégiben új managert kaptunk. Ebben az épületben legalább olyan gyorsan változnak a managerek, mint az olasz kormányok. Az új manager nő, Yolanda a neve (Vesszenek a férfisoviniszta disznók!). Szeretem a nevét... Yolanda... ilyen névvel minden lehetséges, különböző történelmi korokban, különböző történelmi körülmények között. Tegnap este elképzeltem Yolandát a Középkorban. (Oh, Yolanda, előtted térdelek és ruhád szegélyét csókolom. — Richard, indulj nyugodtan a Szentföldre, az erényöv rajtam van és az erényöv kulcsa öveden fityeg.) Yolanda... elképzeltem Yolandát a Women’s Lib gyűlésén. (Elérkezett az ideje annak, hogy a férfi-uralmat szétzúzzuk. Ma már egyenlóek vagyunk a férfiakkal és ha ezt nem veszik tudomásul, tudtukra kell adnunk, hogy többek vagyunk náluk!) Yolanda... tizenkilencedik századbeli romantikus regények hősnője lehetne. (Yolanda a hideg ablaküveghez szorította homlokát és halkan rebegte: Wilfur... sohasem fogod megtudni, hogy te voltál az életem.) Yolanda... a modern karrier asszony. (Az Elnök néhány pillanatig hallgatott, azután megszólalt: Yolanda, szeretném, ha átvenné a közegészségügyi, közoktatási és népjóléti minisztérium vezetését. — Mr. President, mint amerikai és mint nő. boldogan elvállalom a feladatot.) S most szemben ülünk egymással az épület irodájában. — Mrs. Howard, a konyhámat újra kellene festeni. — Kérem, hívjon Yolandának — mondja és az ablakon behullik az őszi napsugár. (A lovak prüszkölnek az udvaron. Yolanda, én most a Szentföldre megyek, tudom, hogy itt semmi probléma nem lesz, mert az erényöv rajtad van. Yolanda, én bízom benned.) — Yolanda, a konyhát újra kell festeni... III. Amikor munkába megyek és munkából jövök haza, a villamosról hónapok óta látok egy kis katolikus templomot, amelynek a neve: St. Michael's and All Angels’ Church. Tegnap, fáradtan az éjszakai munkától és reménytelenül és fáradtan a nappali élettől, elhatároztam, hogy talán... talán... az angyalok segíthetnek. Amikor a templomba beléptem késő délután, a pap éppen kijött a gyóntatószékből. Üres volt a templom. Néhány pillanatig szótlanul álltunk egymással szemben. — Az én nevem Father McTaggart — mondta a pap é§ kinyújtotta a kezét. — És ön? — The name is Sudbury, Father... George Sudbury — mondtam, mert hamarjában nem jutott más név az eszembe. Bementünk a sekrestyébe, leültünk, teával kínált és azután megkérdezte: — Mr. Sudbury, mit tehetek önért? — Father, amiért idejöttem, az a következő: talán az angyalok segíteni tudnak. Az élet fárasztó és reménytelen és végéhez közeledek... ez a templom a Minden Angyalok Templota... gondolja, hogy lehetne segíteni? Talán... ha ön. temploma nevében beszélne az angyalokkal és megmondaná nekik, hogy ez az egész dolog, az élettel, tiszta marhaság és valamit csinálni kellene itt... nem tudom... talán az angyalok elviselhetőbbé tudnák tenni az életet... — Hisz ön az angyalokban, Mr. Sudbury? — Nem, dehát hisznek-e bennem az angyalok? Tudják-e, hogy segítségre van szükségem? -— mondom és hirtelenül nagyon fáradtnak és öregnek érzem magam. Father McTaggart hátradől székében és lassan válaszolja: — Ez a probléma, Mr. Sudbury, ez az ön problémája. Ha nem hisz az angyalokban, az angyalok nem tudnak segíteni, mert nem is léteznek. Az angyalok léte és segítsége — az ön hite. Ha valaki már az angyalokban sem hisz, akkor minden reménytelen. Nem lehet segítséget várni az angyaloktól, ha nem hiszünk bennük. Mr. Sudbury, nincs Menny és nincs Pokol, ha nem hiszünk benne. Akarja, hogy megáldjam? — Nem hiszem, hogy ez szükséges. Father — mondom — mert már az angyalokban is csalódtam. Esti fények pásztázzák az utcát, amikor a templomból kilépek. Az épület homlokzatán vörös színben izzanak a betűk: St. Michael’s and All Angels” Church. IV. — Ne feküdj a másik párnára, gyere ide hozzám és feküdj az én párnámra — mondom és megpróbálom odahűzni. — Krrr! — mondja kiskutyám, Sweetheart — Én a saját párnámon akarok aludni. Az a szerencse, hogy van még törvényesség és rend a világon! Ez az én párnám és nekem jogom van ott aludni. Körülbelül tíz percig szótlanul fekszünk, azután Sweetheart megfordul, odajön hozzám, befekszik az ölembe és azt mondja: — Tudod, Gazda, én éppen csak egy alapelvet akartam tisztázni. Nekem van saját párnám, igaz? — Persze, Darling — felelem — én csak azért hívtalak magamhoz, mert tudod, hogy nem tudok nélküled aludni, de afelől nem lehet kétség, hogy neked van saját párnád. — Nagyon helyes — mond. Sweetheart elégedetten, ráteszi fejét az én párnámra és egy perc múlva már alszik- És az én párnámon alszik és horkol... Egy szerencsétlenség évfordulója Ezzel a szerencsétlenséggel voltaképpen egy egész korszak zárult le és kezdődött egy új. 1974. augusztus 4-én történt Bologna közelében: kisiklatták és fölrobbantották a Róma— Torino között közlekedő expresszi. Ez volt az utolsó vérengzés, amelyen kifejezetten a fasiszták kézjegye volt felismerhető. Igaz, hogy megelőzték már mások is, mindenekelőtt az 1969. decemberi milánói bombamerénylet, amelyet szintén fasiszták követtek el, de amelyet az illetékesek hosszú ideig a „baloldalnak” tulajdonítottak. Az Italicus expressz elleni merénylet után folytatódott ugyan a terrorizmus, de az új „kézművesek” nem használtak már dinamitot, hanem géppisztolyt és luparát (a maffia rövid csőre vágott fegyverét), ahogy azt az amerikai gengszterek és az amerikai maffiózók is teszik. Az Italicus elleni merénylettel tehát valóban új A több mint ötven éves KELEN IRODA ajánlja szolgálatait NE KÍSÉRLETEZZEN, a sok ezer megelégedett ügyfelünk NEM TÉVEDETT! Forduljon hozzánk, IKKA, TUZEX, COMTURIST, NÉMET pénz és csomagküldésével, vagy utazási ügyben. Québeci jogosítványunk van korszak kezdődött, amelynek főpróbája 1974. június 17-én zajlott le Padovában, amikor a „Vörös Brigádok” történetük során először váltottak át a tüntetésekről a gyilkosságokra. Első áldozatuk két fasiszta volt ezen a napon. Ma visszanézve az azóta történtekre, azt mondhatni, hogy ez az 1974-e év fordulatot jelentett egész Olaszország történetében; ebben az esztendőben rabolták el Sossi főügyészt a válás kérdésében rendezett népszavazás előestéjén, majd tüstént rá Következett a bresciai vérengzés (nyolc halott); a padovai kettős gyilkosság, majd az Italicus; s ekkor tért vissza, szinte a vonat ellen elkövetett merényletre néhány nappal Olaszországba Guido Giannettini „aranyos” száműzetéséből (Brazíliából tért haza önkéntesen, pedig tudta, hogy súlyos bűnökért kell felelnie — A szerk.). Erre a látványos eseményre következett aztán az olasz hírszerzés és kémelhárítás szervezete, a SÍD vezetőjének, Vito Miceli tábornoknak a letartóztatása összeesküvés vádjával... öt hosszú esztendő telt el azóta és még mindig nem tudni, mikor nyitják meg az expresszvonat ellen elkövetett merénylet ügyében a tárgyalást, pedig már egy fasiszta csoport, amelyet bizonyos Mario Tuti vezetett — aki egyébként többszörös gyilkosként Franciaországba szökött, és ott tartóztatták le, majd adták ki Olaszországnak — „tárgyalásra kész”, az Miene összegyűjtött anyag valóban bőven HIRDESSEN A MENÓRÁBAN elegendő ítélethozatalra. Ez az öt esztendő tele volt tragédiával, terrorizmussal, vad vérengzéssel, és az olaszok legnagyobb része, ha hallgat is, nem felejt. Annak az expresszvonatnak az 1486-os számú vagonja, amely tele lett vérrel azon az augusztusi napon, mementó az olaszok szemében. Emilio Santilo vezette akkoriban az antiterrorista különítményt, amely az expresszvonat elleni merénylet ügyében is nyomozott. Biztos vagyok benne, ha ma feltenném neki a kérdést, amelyet a merénylet napján szegeztem neki, hogy vajon létezik-e olyan közös szál, amely az 1969 óta máig lezajlott terrorcselekményeket összeköti, ugyanazt válaszolná, amit akkor: „A kérdésben benne van a válasz.” Gondos Margalit új könyve Még az államalapítás hőskorából fel kellett figyelni két íróra. Gondos Margalitra, s Rezes Györgyre. Közösen írták minden munkájukat, már ami a regényeket illeti, de különkülön felhívták magukra a figyelmet saját nevükkel szignált novelláikkal is. így lettek régóta ismerőseim és Margalit új könyve.válogatás 30 év novelláiból. A két író teljesen összeforrt, olyannak tűntek nekem, mint két széptollú magas szárnyalású sasmadár, akik egyre feljebb kapaszkodtak, és sebes röptűkben nagy szárnycsapásokkal szelték a levegőt. Aztán pár évvel ezelőtt az egyik madár elfáradt, eltörött a szárnya, lezuhant és elvérzett. Azóta a másik madár sem repül már, nekem úgy tűnik, hogy csak vergődik, és szótlan keserűséggel cipeli azt a keresztet, amit a sors mért rá. Talán a sok barát, közös lapjuk nagy olvasóközönsége, (mert együtt szerkesztették aZ Izraeli Kurir-t) vehették rá, hogy adjon mégegyszer életjelt magáról. Ezt a könyvét is Rezes György emlékének ajánlja, s az olvasó örömmel forgathatja, mert a Gondos Margalit által megírt novellákban elővarázsolja Izraelt, az ottani szokásokat, életformát, embereket, ' jobban megismerheti ezen a könyvön keresztül, mintha heteket töltene Izraelben. Gondos Margalit új könyve, "'Vacsora Jeruzsálemben" csak megerősíti a már régebbi véleményemet, hogy a magyar női írók élvonalába tartozik, a legjobbak között van a helye. Székelv)
