Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-29 / 775. szám

MENDER P.O.Box loB4 u'.s.a! =:iev j2r3pl/ Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970 AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL 18. 775. Ára: 50 cent SEPT 29. 1979 LAPZÁRTAKOR: négy smér Hétfőn délelőtt, egyelőre még nem ismert okból légi­harcra került sor Beirut térségében szíriai és izraeli gépek között. Az első arab jelentések csupán arról szóltak, hogy két repülőgép lángolva lezuhant, de azok identitása nem megállapítható. Két órával később azonban már hiva­talosan közölték, hogy a légiharc következtében a szíriai haderő négy gépe lezuhant, míg az izraeli repülők mind sértetlenül visszatértek támaszpontjukra. Mivel még semmi külföldi hivatalos nyilatkozat el nem hangzott, így semmi sem homályosítja el az izráeli légifölény fölött érzett örömünket Mint az elmúlt hónapokban többször, ezúttal is bebizonyosodott, hogy a zsidó állam légiflottája korlátlan úr a közelkeleti tér­ségben. Egész biztos, hogy a világ diplomáciája Izraelt fogja kárhoztatni az eseményekért, és súlyosan elítélő nyilatkozatok hangzanak majd el. Ez azonban a tényen nem változtat, s Izrael népén kívül az amerikai hadügy­minisztérium (ha az amerikai külpolitika nem is) elég­tétellel fogadja majd, hogy Izráel Amerika-szállította repülőgépei bármikor győzelmet tudnak aratni a szírek szovjet gépekkel felszerelt hadserege fölött. EGYIK AMIN MEGY, MÁSIK AMIN JÖN Összehasonlítás szempont­jából nagyon tanulságos az a két államcsíny, amelynek el­múlt héten voltunk tanúi, s amik közül egyik egy szovjet politikai befolyás alatt álló, a másik egy francia érdekkörhöz tartozó országban zajlott le. Az, hogy Afganisztánban meg­változott a mindenható párt­vezér szerepe, legfeljebb palota­forradalomnak minősíthető. Semmiképp sem változik meg az ország politikai rendszere. Afganisztán másfél éve a Szovjet járószalagján van, és mint tud­juk, ahová egyszer az oroszok a lábukat betették, onnan saját jó­szántukból ki már nem men­nek. Ennek ellenére mégis van érdekessége annak, ami Afga­nisztán fővárosába, Kabul-ban történt. Az eddigi államfő. Taraki, ugyanis szeptember 1I.­­én még Moszkvában tárgyalt Leonyid Brezsnyewel és a szov­jet lapok első oldalas cikkekben ünnepelték a megbeszélések “meleg, baráti légkörét’’, és Tarakiról, mint “az afgán nép nagy vezéréről”, “a bölcs tani­­tóról, a kommunizmus hűséges fiáról” emlékeztek meg. Taraki másnap hazaérkezett, a repülő­terén nagy diadallal számolt be a moszkvai tanácskozásokról, majd utána végighallgatta leg­jobb tanítványának és helyet­tesének, Hafizullah Aminnak beszámolóját a belső helyzetről. 'Nehéz megállapítani, hogy mit történt azután. Tény, hogy másnap az elnöki palota körül lövöldözés hallatszott, s néhány órával később Amin bejelen­tette, hogy Taraki megrongált egészségi állapotára való tekin­tettel lemondott államvezetői és párt vezetői posztjáról. A meg­rongált egészséghez nem férhet, kétség. Szemtanuk állítólagos vallomása szerint a rongálást kilenc puskagolyó okozta, s mivel Tarakit azóta sem látta senki, feltételezhető, hogy az egészség rongálódás gyors temetéshez vezetett. Ha vala­kinek kétségei lettek volna felőle, az az új pártfőnök másnapi rádióbeszédéből meg­tudhatta, hogy az, aki 48 órával korábban még "nagy vezér, hű tanítvány, stb." volt, az két nappal utóbb a személyi kultusz mocsarába süllyedt, és sem­mibevette a nép érdekeit. Nincs semmi baj. Az afgán népnek azért van nagy fia, kiváló vezére, ez pedig Amin. s ezt nemcsak Kabul-ban állítják, hanem Moszkvában is, ahol újabb egy nappal később ugyancsak a Pravda első oldalán Aminről írnak diadal­mas sorokat1. A cikkírónak, ugyanúgy, mint a Kreml urainak, még a szeme se reb­bent; nyilván tudják, hogy nem­csak a szerencsétlen szovjet újságolvasók, de még a nyugati diplomaták sem mernek emlékezni arra, mit írt a Pravda egy nappal korábban. Különben is. Amin sokkal türelmetlenebb, s vérgőzösebb kommunista, mint Taraki volt, akiben voltak bizonyos kis­polgári beütések, t.i. tanult em­ber volt. Az új Amin esetében ez a veszély nem fenyeget. Éppen ezért, szeptember 18-án Kabul utcáin már megjelentek a szovjet tankok is, hogy testvéri segítséget vigyenek a kom­munizmusért lelkesedő afgán népnek, amely eddig egy kom­munista diktátor elnyomása alatt volt, de most az új kom­munista diktátor a tankokkal biztosítani fogja a további nyíl­egyenes demokratikus fejlődést. Tulajdonképpen hasonló események zajlottak Afrika közepén is, lísoí országának népe, na meg az egész kulturált Folytatás a 2. oldalon.. Szerencse kívánságainkat küldjük kollegánknak BARZILÁ Y ISTVÁNNAK és feleségének Zelmának a második leány-unokájuk Áriát születése alkalmával A MENÓRA szerkesztősége és kiadóhivatala Rendörök és négerek Toronto lakói évek óta rendkívül büszke em­berek. Azt hangoztatják, hogy az Ontario-parti metropolis nemcsak az észak-amerikai kontinens leggyorsabban fejlődő városa, de ugyanakkor hallatlanul biztonságos, nyugodt és derűs életű, mentes mindenfajta faji, vallási feszültségtől. Az ilyesmi valóban ritka a mi világunkban. S az ontarióiak büszkesége jogos volt, legalábbis az elmúlt hetekig. Egy hónappal ezelőtt azonban egy sajnálatos baleset történt, amely alaposan lerontotta a város hangulatát, s egyúttal lehető­séget adott különböző szélsőséges álláspontokat elfoglaló bajkeverőknek, hogy a köz érdeke elle­nében megpróbálják saját kis pecsenyéjüket sütö­getni. Mielőtt az eseményt leírjuk, a krónikás hadd menjen vissza néhány évet és két személyes él­ményét emlitse meg. Az egyik az volt, amikor a város egyik főutcáján éjszaka 3 órakor autójával hazafelé ment, s már jól kint, a külterületen egy fiatal néger integetésére lett figyelmes. Termé­szetesen rögtön leállította a kocsit és “liftet’’ adott. Közben beszélgettek. Mielőtt a férfi kiszállt az újságíró ezt mondta neki: Tudja, hogy New Yorkban nem mertem volna megállni egy feke­tének? Mire az illető így válaszolt: Tudja, hogy New Yorkban nem mertem volna leállítani egy kocsit, amiben fehérek ülnek? A másik a hires városháza előtti tüntetés volt, amire azért került sor, mert a rendőrséget a szélső-baloldali ifjúsági szervezetek azzal vádol­ták, hogy alaptalanul kellemetlenkednek nekik. A rendőr-párti tüntetésen több százezer ember gyűlt össze. “Toronto cops are top!" Vagyis, hogy a torontói rendőrök mindenkinél különbek. Ezt nehéz is lenne vitatni.Udvariasak, fegyelmezet­tek, segítőkészek, hangjukat fel nem emelik, tisz­tában vannak vele, hogy a rendőrségnek nem urai, hanem szolgái. És egy hónappal ezelőtt mégis az történt, hogy egy torontói rendőr agyonlőtt egy fegyvertelen négert, aki ezúttal semmiképp sem veszélyeztette a rendőr testi épségét. Vagyis, hogy a rendőr súlyos hibát követett el, ez aligha lesz kétség­bevonható — bár a vizsgálat még nem fejeződött be. Éppen erről van szó. A vizsgálat még nem fejeződött be, de ön-kinevezte néger csoportok ön-kinevezte vezetői már követelik a “rendőr-ter­ror” megfékezését. Nem csupán azt. hogy a hibázó rendőrt bűne arányában büntessék meg, hanem azt, hogy a rendőrségtől kobozzák el a lő­fegyvert, hogy a rendőr-főkapitányt mozdítsák el helyéből, s a rendőrséget egy népi ellenőrző moz­galom alá helyezzék, amelyben néger szó­szólóknak vezető szerepük van. S ami a legfélel­metesebb, ezeknek a fekete fajvédőknek még egy fehér szövetségese is van Toronto polgármes­terének személyében, mert a torontói polgárok egy évvel ezelőtt elkövették azt a könnyel­műséget, hogy nem mentek el a szavazóurnák­hoz, s hagytak a nyakukra ültetni egy olyan szél­sőbaloldali, anarchista polgármestert, aki akkor a város összlakosságának talán 5-10 százalékos bizalmával rendelkezett. Sewel polgármester azóta szorgalmasan bomlasztja városát, s ha kiáll - valami mellett, az mindenképpen vitatható kisebbségi védelem, például a négereknek az a joga, hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlőknél, vagy a homoszexuálisoknak az a joga, hogy olyan jogi védelmet kapjanak nemi életükhöz, ami a heteroszexuálisoknak, vagyis a normális nemi életűeknek nem jár. r Most azonban nem Sewel polgármesterről, hanem a torontói rendőrségről van szó. Ez a rendőrség pedig változatlanul feladata csúcsfokán áll, s már csak azért sem lehet faji elfogultsággal vádolni, mert tagjai között szinte a világ minden nációja megtalálható, feketék, fehérek, sárgák, barnák, rézbőrüek, s ez a testület a legteljesebb egyetértésben tartja fenn a rendet a fekete-fehér­­sárga-bama-rézbőrű lakosság között. Az elmúlt év folyamán rendőrök Toronto utcáin ter­mészetesen lőttek le más embereket is, hiszen egy két és félmillió lakosú városban ez elkerül­hetetlen. Lőttek le rendőrt is. Elméletben még az is elképzelhető, hogy a lelőtt emberek között eset­leg ártatlanok is voltak, mert elméletben minden elképzelhető. Például még az is, hogy a rendőr, akit lelőttek, az is ártatlan volt. De felzúdulás csak most tört ki, amikor egy áldozat színesbőrű volt. f, Mint emlitettük, a vizsgálat még nem feje­ződött be. A lelőtt négerről csak annyit tudunk, hogy többszörösen elítélt bűnöző és főleg rabbi­­átus verekedő volt, aki ellen védekezve felesége többször hívott ki rendőri segítséget. Most viszont a feleség kiabál leghangosabban a rendő­rök ellen, akiktől eddig azért kért segítséget, mert férje állandóan az ő életét veszélyeztette. Az okos hölgy úgy képzeli, hogy a rendőrnek az a fela­data, hogy az ő élete védelmében a saját életét ál­dozza fel. Vagy talán nem is a nő képzeli így, csak a mögötte álló izgató erők próbálják ez­­irányba befolyásolni. Milyen jogon követelnek bármiféle retorziót Folytatás 2. oldalon..;. SZÁDÁTLÁTOGATÁSA UTÁN Mindenekelőtt: Izráel újra bizonyította, hogy ha muszáj, nagyszerű dolgokat tud produkálni. Ilyen rendkívüli tel­jesítmény volt Anvar Szádát egyiptomi elnök, felesége és lánya, valamint népes kíséreté­nek fogadtatása Haifán. Nem volt ott semmi zavar vagy ren­dezési hiba, minden másodperc­nyi pontossággal zajlott le; a város maga szebb volt, mint valaha, fellobogózott, tisztára mosott és elegáns; Haifa 300 ezer lakosa mintha előzetesen próbákat tartott volna, mint valami granciózus film, vagy edzés, mint nemzetközi mérkő­zés előtt; megható lelkesedéssel üdvözölte a vendégeket, s érezni lehetett, hogy ez a remek visel­kedés nemcsak Szádátnak, szép feleségének és bűbájos lányának szól, hanem a béke eszményé­nek is. Jó volt érezni és látni, hogy két állam, amely 30 éven át on­totta egymás fiainak vérét, visszavonhatatlanul a béke útjá­ra lépett. Aki kétszínűséget vélt volna felfedezni Szádát beszé­deiben vagy Dzsihán asszony fáradhatatlanságában, azt csak rosszindulat, vagy a békefelté­telek iránti bizalmatlanság vezethette. Aki hallotta el­nökünk. Jicchák Návon pompás szónoklatát a haifai Dán-Kármel szálloda kertjében tartott banketten, a stilisztikai tökélyt, az elmélyült tudásról árulkodó filozófiai eszmefut­tatást a judaizmus és az iszlám közös alapeszméiről, Rambam tanításáról, és Szádát válaszát az egyiptomi nép békeakaratáról, azzal a megnyugtató érzéssel búcsúzott a látogatás első napjá­nak izgalmaitól, hogy két év óta szemtanúja, aktív vagy néma partnere egy nagy történelmi folyamatnak, amely mint bizto­san irányított karaván halad előre, és fittyet hány az ebek ugatásának. Azt is láthatta, hogy az egyip­tomi vendégek nem sorolhatók a khomeini féle muzulmán fanatikus, vagy a szíriai és iraki ’haladó’ primitívek, s pláne nem a palesztinai terrorszer­vezetek véreskezű vezetőinek társaságába. A fiatal Dzsihán Szádát, az elnöki házaspár 20 éves asszony lánya hátul mélyen kivágott nyári toalett­ben szállt le a hajóról, szinte dicsekedve sötétre bámult, iz- , mos hátával, és karcsú dereká­val. Khumeni alighanem 80 botütésre ítéltette volna ször­nyűséges forradalmi bíróságai által. A most magisteri vizsgáira készülő Dzsihán asszony a nők egyenjogúságáért küzdött míg férje nem volt Egyiptom elnöke, és most gyakorlatba is átviszi elveit - páratlan jelenség a félbolond Kadafi vagy a nőket rácsok mögé, záró Szaudia szomszédságában, és egy kör­zetben Khumeni rémuralmával. Maga az a tény, hogy Egyip­tomnak felvilágosodott, előíté­letektől mentes elnöke van, aki ezt családja körében és diplo­máciai törekvéseiben is meg­mutatja. minden kultúrember számára azt is bizonyítja, hogy a két egymásra szoruló szom­szédállam kapcsolatait is emberi szintre akarja emelni. A kultúr­ember mindig békepárti, a békeszerető ember mindig opti­mista — Szádát minden beszéde az őszinte bekeakarat és opti­mizmus hangulatát árasztotta. Gyakorlati eredménye is volt a külsőségeiben ennyire sikeres látogatásnak, csak éppen a palesztinai kérdés megoldása tekintetében folytatódik a stagnálás. Szádát teljesíti a Camp Davidben vállalt köte­lezettséget, hogy évi kétmillió hordó kőolajat ad el Izraelnek, az árban később fognak meg­állapodni. Beginnek és közvet­len munkatársainak több esze volt, mint az izráeli szélső­ségeseknek azt akarták kikötni ugyanis, hogy ezt a meny­­nyiséget pontosan az Almá lelő­helyről szállítsák, mert azt az izráeli megszállás ideje alatt tár­ták fel. Nem nehéz felfogni, hogy miért nem akarta Szádát ezt a kötelezettséget vállalni. Megállapodás jött létre a Szanta Katarina kolostor visszaadásáról még november 19 előtt, hogy Szádát a Szináj hegyen ünnepel­hesse jeruzsálemi látogatásának második évfordulóját, Egyip­tom ennek fejében biztosítja a szabad közlekedés jogát izráeli polgárok számára a hegyhez, amelyről a legenda ügy tartja, hogy annak a csúcsán vette át Mózes a két kőtáblát Istentől, bár erre semmiféle történelmi bizonyíték nincs. Ezer Weizmann izráeli és Muchammed Ali egyiptomi hadügyminiszter megállapodott abban, hogy a két állam had­serege veszi át a szináji semlegesített övezetek ellenőrzé­sét, az ENSZ rendfenntartó egységei helyett, amelyek már május utolsó napján elhagyták őrhelyeiket, mert lejárt a mandátumuk. A végső elren­dezés Washingtonban történik meg, mert a harmadik partner­nek lesz a feladata, hogy a két ellenőrző partner tevékenységét felülvizsgálja, vagy csatlakozzon hozzá. Az izráeli-egyiptomi békekötés jelentőségének ez az első nemzetközi szempontból is fontos bizonyítéka: így sikerült kikapcsolni a Szovjetunió jelen­létét, ami Izráel számára nem jöhet számításba, amíg Moszkva nem állítja helyre diplomáciai kapcsolatait, Egyip­tom számára nem kívánatos, mert a Nílus országában nem szeretik az orosz imperialistá­kat, amint Szádát környezeté­ben állították. A tárgyaló partnerek azon­ban egy percre sem felejtették el, hogy amig a békefolyamat­nak ezt a jelentős eseményét ünnepük. Havannában az úgy­nevezett el nem kötelezett álla­mok kongrasszusán Fidel Castro vezényletével Egyiptom ellen folyt a szócsata, a szélső­séges arab államok ki akarták záratni Egyiptomot a "haladó világ” tömbjéből. Arafat, mint mindig, visszataszítóan a ’'pa­lesztinai forradalom” folytatásá­ról zengett. Azt is tudta Szádát, hogy szeptember 19-én nyílik az ENSZ közgyűlése, amelynek nem lesz nagyobb gondja, mint az izráeli-egyiptomi béke meg­­torpedózási kísérlete, mert az engedelmes többség úgy véli. hogy nem a békét, hanem az Izráel elpusztítására törekvő fanatikusokat kell támogatni. Szadat tárgyalópartnerei érdekes jelenségre figyeltek fel: arra hogy ar elnök nem tartja magát elszigeteltnek az arab világban. Miért tartaná, amikor országának 41 millió lakosa van, az összes többi arab állam­nak együtt nincs annyi. Szádát Izráel elszigeteltségéért fejezte ki aggodalmait és azért sürgette a ’’palesztinai arab nép legitim jogainak” visszaadását, és min­denki tudja, mit értenek az ENSZ-ben és a nagyhatalmak fővárosaiban e mondat alatt. Az "autonómia" szót csak a láto­gatás második napján tartott sajtófogadáson ejtette ki a száján, addig nyilvánosan csak a palesztinai nép jogairól beszélt. Nem volt szó a megszállt területeken folyó településekről, legalábbis ezt állították a zsidó tárgyalópartnerek, ezzel szem­ben felmerült Jeruzsálem jövő­jének kérdése, s Szádát meg­ismételte előző nyilatkozatait, hogy Kelet-Jeruzsálem a Nyu­gati Partvidék szerves része, s a palesztinai kérdés megoldásához tartozik. A megbeszélés kulisszatitkait ismerők azonban elárulták, hogy Szádát Jeruzsá­lem egyesítésének folytatását akarja, de a keleti rész felett arab fennhatóságot követel. Ez az álláspont bíztatóan tá­masztja alá Szádát több­ször is kifejezett reményét, sőt jóslatát, hogy az év végéig Jordánia is csatlakozik a tár­gyalásokhoz. Golda Méir és Jicchák Rábin kormányai idején a Husszeinnel folyt titkos tár­gyalásokon a jordániai király is úgy vélte, hogy Jeruzsálem egységes város maradhat, de a keleti résznek arab kormány­zatot kell kapnia. Miért csatlakozna Husszein a megbeszélésekhez éppen most? Simon Peresz, aki több mint egy órán át tárgyalt Szádáttal, azt mondja, hogy a szomszéd-, állam kiskirálya megijedt az amerikai vonalváltozástól. Washingtonban a Palesztinai Felszabadító Szervezet felé kö­zelednek. mert nem akad arab állam, amely résztvenne az autonómia tárgyalásokban. Husszein joggal tarthat attól, hogy Arafat terrorbandáinak a tárgyalásokba való bevonása teljese eltávolítja őt annak a lehetőségétől, hogy visszakapja a Nyugati Partvidéket. Szádát optimizmust hagyott maga után, de mi. itt, Izraelben mégis aggódunk. A Likud kor­mány programjában nyoma sincs a Jordániával való kiegye­zés lehetőségének. A Likud kor­mánya az autonomia-terv meg­valósítását úgy képzeli el, hogy az izráeli fennhatóság fenn­maradjon Júdeábán, Somron­­ban és a gázai sávban. Vajon képes lesz Begin kormánya 180 fokos fordulatra? Ha igaznak bizonyul Szádát reménye, az év végéig ez is kiderülhet. Begin, aki meglepő frissességet mu­tatott s bírta a nagy -meg­erőltetést igénylő marathoni tár­gyalásokat, életének nagy erő­próbája elé kerül a legközelebbi jövőben. Barziloy István

Next

/
Thumbnails
Contents