Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-29 / 775. szám

MENDER

P.O.Box loB4

u'.s.a! =:iev j2r3pl/

Second class mail registration No. 1373 CANADA

USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970

AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA

VOL 18. 775.

Ára: 50 cent

SEPT 29. 1979

LAPZÁRTAKOR:

négy smér

Hétfőn délelőtt, egyelőre még nem ismert okból légiharcra került sor Beirut térségében szíriai és izraeli gépek között. Az első arab jelentések csupán arról szóltak, hogy két repülőgép lángolva lezuhant, de azok identitása nem megállapítható. Két órával később azonban már hivatalosan közölték, hogy a légiharc következtében a szíriai haderő négy gépe lezuhant, míg az izraeli repülők mind sértetlenül visszatértek támaszpontjukra.

Mivel még semmi külföldi hivatalos nyilatkozat el nem hangzott, így semmi sem homályosítja el az izráeli

légifölény fölött érzett örömünket Mint az elmúlt hónapokban többször, ezúttal is bebizonyosodott, hogy a zsidó állam légiflottája korlátlan úr a közelkeleti térségben. Egész biztos, hogy a világ diplomáciája Izraelt fogja kárhoztatni az eseményekért, és súlyosan elítélő nyilatkozatok hangzanak majd el. Ez azonban a tényen nem változtat, s Izrael népén kívül az amerikai hadügyminisztérium (ha az amerikai külpolitika nem is) elégtétellel fogadja majd, hogy Izráel Amerika-szállította repülőgépei bármikor győzelmet tudnak aratni a szírek szovjet gépekkel felszerelt hadserege fölött.

EGYIK AMIN MEGY, MÁSIK AMIN JÖN

Összehasonlítás szempontjából nagyon tanulságos az a két államcsíny, amelynek elmúlt héten voltunk tanúi, s amik közül egyik egy szovjet politikai befolyás alatt álló, a másik egy francia érdekkörhöz tartozó országban zajlott le. Az, hogy Afganisztánban megváltozott a mindenható pártvezér szerepe, legfeljebb palotaforradalomnak minősíthető. Semmiképp sem változik meg az ország politikai rendszere. Afganisztán másfél éve a Szovjet járószalagján van, és mint tudjuk, ahová egyszer az oroszok a lábukat betették, onnan saját jószántukból ki már nem mennek.

Ennek ellenére mégis van érdekessége annak, ami Afganisztán fővárosába, Kabul-ban történt. Az eddigi államfő. Taraki, ugyanis szeptember 1I.én még Moszkvában tárgyalt Leonyid Brezsnyewel és a szovjet lapok első oldalas cikkekben ünnepelték a megbeszélések “meleg, baráti légkörét’’, és Tarakiról, mint “az afgán nép nagy vezéréről”, “a bölcs tanitóról, a kommunizmus hűséges fiáról” emlékeztek meg. Taraki

másnap hazaérkezett, a repülőterén nagy diadallal számolt be a moszkvai tanácskozásokról, majd utána végighallgatta legjobb tanítványának és helyettesének, Hafizullah Aminnak beszámolóját a belső helyzetről.

'Nehéz megállapítani, hogy mit történt azután. Tény, hogy másnap az elnöki palota körül lövöldözés hallatszott, s néhány órával később Amin bejelentette, hogy Taraki megrongált egészségi állapotára való tekintettel lemondott államvezetői és párt vezetői posztjáról. A megrongált egészséghez nem férhet, kétség. Szemtanuk állítólagos vallomása szerint a rongálást kilenc puskagolyó okozta, s mivel Tarakit azóta sem látta senki, feltételezhető, hogy az egészség rongálódás gyors temetéshez vezetett. Ha valakinek kétségei lettek volna felőle, az az új pártfőnök másnapi rádióbeszédéből megtudhatta, hogy az, aki 48 órával korábban még "nagy vezér, hű tanítvány, stb." volt, az két nappal utóbb a személyi kultusz mocsarába süllyedt, és semmibevette a nép érdekeit.

Nincs semmi baj. Az afgán

népnek azért van nagy fia, kiváló vezére, ez pedig Amin. s ezt nemcsak Kabul-ban állítják, hanem Moszkvában is, ahol újabb egy nappal később ugyancsak a Pravda első oldalán Aminről írnak diadalmas sorokat1. A cikkírónak, ugyanúgy, mint a Kreml urainak, még a szeme se rebbent; nyilván tudják, hogy nemcsak a szerencsétlen szovjet újságolvasók, de még a nyugati diplomaták sem mernek emlékezni arra, mit írt a Pravda egy nappal korábban.

Különben is. Amin sokkal türelmetlenebb, s vérgőzösebb kommunista, mint Taraki volt, akiben voltak bizonyos kispolgári beütések, t.i. tanult ember volt. Az új Amin esetében ez a veszély nem fenyeget. Éppen ezért, szeptember 18-án Kabul utcáin már megjelentek a szovjet tankok is, hogy testvéri segítséget vigyenek a kommunizmusért lelkesedő afgán népnek, amely eddig egy kommunista diktátor elnyomása alatt volt, de most az új kommunista diktátor a tankokkal biztosítani fogja a további nyílegyenes demokratikus fejlődést.

Tulajdonképpen hasonló események zajlottak Afrika közepén is, lísoí országának népe, na meg az egész kulturált

Folytatás a 2. oldalon..

Szerencse kívánságainkat küldjük kollegánknak

BARZILÁ Y ISTVÁNNAK

és feleségének Zelmának

a második leány-unokájuk

Áriát

születése alkalmával

A MENÓRA szerkesztősége és kiadóhivatala

Rendörök és négerek

Toronto lakói évek óta rendkívül büszke emberek. Azt hangoztatják, hogy az Ontario-parti metropolis nemcsak az észak-amerikai kontinens leggyorsabban fejlődő városa, de ugyanakkor hallatlanul biztonságos, nyugodt és derűs életű, mentes mindenfajta faji, vallási feszültségtől. Az ilyesmi valóban ritka a mi világunkban. S az ontarióiak büszkesége jogos volt, legalábbis az elmúlt hetekig. Egy hónappal ezelőtt azonban egy sajnálatos baleset történt, amely alaposan lerontotta a város hangulatát, s egyúttal lehetőséget adott különböző szélsőséges álláspontokat elfoglaló bajkeverőknek, hogy a köz érdeke ellenében megpróbálják saját kis pecsenyéjüket sütögetni.

Mielőtt az eseményt leírjuk, a krónikás hadd menjen vissza néhány évet és két személyes élményét emlitse meg. Az egyik az volt, amikor a város egyik főutcáján éjszaka 3 órakor autójával hazafelé ment, s már jól kint, a külterületen egy fiatal néger integetésére lett figyelmes. Természetesen rögtön leállította a kocsit és “liftet’’ adott. Közben beszélgettek. Mielőtt a férfi kiszállt az újságíró ezt mondta neki: Tudja, hogy New Yorkban nem mertem volna megállni egy feketének? Mire az illető így válaszolt: Tudja, hogy New Yorkban nem mertem volna leállítani egy kocsit, amiben fehérek ülnek?

A másik a hires városháza előtti tüntetés volt, amire azért került sor, mert a rendőrséget a szélső-baloldali ifjúsági szervezetek azzal vádolták, hogy alaptalanul kellemetlenkednek nekik. A rendőr-párti tüntetésen több százezer ember gyűlt össze. “Toronto cops are top!" Vagyis, hogy a torontói rendőrök mindenkinél különbek. Ezt nehéz is lenne vitatni.Udvariasak, fegyelmezettek, segítőkészek, hangjukat fel nem emelik, tisztában vannak vele, hogy a rendőrségnek nem urai, hanem szolgái.

És egy hónappal ezelőtt mégis az történt, hogy egy torontói rendőr agyonlőtt egy fegyvertelen négert, aki ezúttal semmiképp sem veszélyeztette a rendőr testi épségét. Vagyis, hogy a rendőr súlyos hibát követett el, ez aligha lesz kétségbevonható — bár a vizsgálat még nem fejeződött be.

Éppen erről van szó. A vizsgálat még nem

fejeződött be, de ön-kinevezte néger csoportok ön-kinevezte vezetői már követelik a “rendőr-terror” megfékezését. Nem csupán azt. hogy a hibázó rendőrt bűne arányában büntessék meg, hanem azt, hogy a rendőrségtől kobozzák el a lőfegyvert, hogy a rendőr-főkapitányt mozdítsák el helyéből, s a rendőrséget egy népi ellenőrző mozgalom alá helyezzék, amelyben néger szószólóknak vezető szerepük van. S ami a legfélelmetesebb, ezeknek a fekete fajvédőknek még egy fehér szövetségese is van Toronto polgármesterének személyében, mert a torontói polgárok egy évvel ezelőtt elkövették azt a könnyelműséget, hogy nem mentek el a szavazóurnákhoz, s hagytak a nyakukra ültetni egy olyan szélsőbaloldali, anarchista polgármestert, aki akkor a város összlakosságának talán 5-10 százalékos bizalmával rendelkezett. Sewel polgármester azóta szorgalmasan bomlasztja városát, s ha kiáll - valami mellett, az mindenképpen vitatható kisebbségi védelem, például a négereknek az a joga, hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlőknél, vagy a homoszexuálisoknak az a joga, hogy olyan jogi védelmet kapjanak nemi életükhöz, ami a heteroszexuálisoknak, vagyis a normális nemi életűeknek nem jár. r

Most azonban nem Sewel polgármesterről, hanem a torontói rendőrségről van szó. Ez a rendőrség pedig változatlanul feladata csúcsfokán áll, s már csak azért sem lehet faji elfogultsággal vádolni, mert tagjai között szinte a világ minden nációja megtalálható, feketék, fehérek, sárgák, barnák, rézbőrüek, s ez a testület a legteljesebb egyetértésben tartja fenn a rendet a fekete-fehérsárga-bama-rézbőrű lakosság között. Az elmúlt év folyamán rendőrök Toronto utcáin természetesen lőttek le más embereket is, hiszen egy két és félmillió lakosú városban ez elkerülhetetlen. Lőttek le rendőrt is. Elméletben még az is elképzelhető, hogy a lelőtt emberek között esetleg ártatlanok is voltak, mert elméletben minden elképzelhető. Például még az is, hogy a rendőr, akit lelőttek, az is ártatlan volt. De felzúdulás csak most tört ki, amikor egy áldozat színesbőrű volt. f,

Mint emlitettük, a vizsgálat még nem fejeződött be. A lelőtt négerről csak annyit tudunk, hogy többszörösen elítélt bűnöző és főleg rabbiátus verekedő volt, aki ellen védekezve felesége többször hívott ki rendőri segítséget. Most viszont a feleség kiabál leghangosabban a rendőrök ellen, akiktől eddig azért kért segítséget, mert férje állandóan az ő életét veszélyeztette. Az okos hölgy úgy képzeli, hogy a rendőrnek az a feladata, hogy az ő élete védelmében a saját életét áldozza fel. Vagy talán nem is a nő képzeli így, csak a mögötte álló izgató erők próbálják ezirányba befolyásolni.

Milyen jogon követelnek bármiféle retorziót Folytatás 2. oldalon..;.

SZÁDÁTLÁTOGATÁSA UTÁN

Mindenekelőtt: Izráel

újra bizonyította, hogy ha muszáj, nagyszerű dolgokat tud produkálni. Ilyen rendkívüli teljesítmény volt Anvar Szádát egyiptomi elnök, felesége és lánya, valamint népes kíséretének fogadtatása Haifán. Nem volt ott semmi zavar vagy rendezési hiba, minden másodpercnyi pontossággal zajlott le; a város maga szebb volt, mint valaha, fellobogózott, tisztára mosott és elegáns; Haifa 300 ezer lakosa mintha előzetesen próbákat tartott volna, mint valami granciózus film, vagy edzés, mint nemzetközi mérkőzés előtt; megható lelkesedéssel üdvözölte a vendégeket, s érezni lehetett, hogy ez a remek viselkedés nemcsak Szádátnak, szép feleségének és bűbájos lányának szól, hanem a béke eszményének is.

Jó volt érezni és látni, hogy két állam, amely 30 éven át ontotta egymás fiainak vérét, visszavonhatatlanul a béke útjára lépett. Aki kétszínűséget vélt volna felfedezni Szádát beszédeiben vagy Dzsihán asszony fáradhatatlanságában, azt csak rosszindulat, vagy a békefeltételek iránti bizalmatlanság vezethette. Aki hallotta elnökünk. Jicchák Návon pompás szónoklatát a haifai Dán-Kármel szálloda kertjében tartott banketten, a stilisztikai

tökélyt, az elmélyült tudásról árulkodó filozófiai eszmefuttatást a judaizmus és az iszlám közös alapeszméiről, Rambam tanításáról, és Szádát válaszát az egyiptomi nép békeakaratáról, azzal a megnyugtató érzéssel búcsúzott a látogatás első napjának izgalmaitól, hogy két év óta szemtanúja, aktív vagy néma partnere egy nagy történelmi folyamatnak, amely mint biztosan irányított karaván halad előre, és fittyet hány az ebek ugatásának.

Azt is láthatta, hogy az egyiptomi vendégek nem sorolhatók a khomeini féle muzulmán fanatikus, vagy a szíriai és iraki ’haladó’ primitívek, s pláne nem a palesztinai terrorszervezetek véreskezű vezetőinek társaságába. A fiatal Dzsihán Szádát, az elnöki házaspár 20 éves asszony lánya hátul mélyen kivágott nyári toalettben szállt le a hajóról, szinte dicsekedve sötétre bámult, iz- , mos hátával, és karcsú derekával. Khumeni alighanem 80 botütésre ítéltette volna szörnyűséges forradalmi bíróságai által. A most magisteri vizsgáira készülő Dzsihán asszony a nők egyenjogúságáért küzdött míg férje nem volt Egyiptom elnöke, és most gyakorlatba is átviszi elveit - páratlan jelenség a félbolond Kadafi vagy a nőket rácsok mögé, záró Szaudia

szomszédságában, és egy körzetben Khumeni rémuralmával.

Maga az a tény, hogy Egyiptomnak felvilágosodott, előítéletektől mentes elnöke van, aki ezt családja körében és diplomáciai törekvéseiben is megmutatja. minden kultúrember számára azt is bizonyítja, hogy a két egymásra szoruló szomszédállam kapcsolatait is emberi szintre akarja emelni. A kultúrember mindig békepárti, a békeszerető ember mindig optimista — Szádát minden beszéde az őszinte bekeakarat és optimizmus hangulatát árasztotta.

Gyakorlati eredménye is volt a külsőségeiben ennyire sikeres látogatásnak, csak éppen a palesztinai kérdés megoldása tekintetében folytatódik a stagnálás. Szádát teljesíti a Camp Davidben vállalt kötelezettséget, hogy évi kétmillió hordó kőolajat ad el Izraelnek, az árban később fognak megállapodni. Beginnek és közvetlen munkatársainak több esze volt, mint az izráeli szélsőségeseknek azt akarták kikötni ugyanis, hogy ezt a menynyiséget pontosan az Almá lelőhelyről szállítsák, mert azt az izráeli megszállás ideje alatt tárták fel. Nem nehéz felfogni, hogy miért nem akarta Szádát ezt a kötelezettséget vállalni. Megállapodás jött létre a Szanta Katarina kolostor visszaadásáról

még november 19 előtt, hogy Szádát a Szináj hegyen ünnepelhesse jeruzsálemi látogatásának második évfordulóját, Egyiptom ennek fejében biztosítja a szabad közlekedés jogát izráeli polgárok számára a hegyhez, amelyről a legenda ügy tartja, hogy annak a csúcsán vette át Mózes a két kőtáblát Istentől, bár erre semmiféle történelmi bizonyíték nincs.

Ezer Weizmann izráeli és Muchammed Ali egyiptomi hadügyminiszter megállapodott abban, hogy a két állam hadserege veszi át a szináji semlegesített övezetek ellenőrzését, az ENSZ rendfenntartó egységei helyett, amelyek már május utolsó napján elhagyták őrhelyeiket, mert lejárt a mandátumuk. A végső elrendezés Washingtonban történik meg, mert a harmadik partnernek lesz a feladata, hogy a két ellenőrző partner tevékenységét felülvizsgálja, vagy csatlakozzon hozzá. Az izráeli-egyiptomi békekötés jelentőségének ez az első nemzetközi szempontból is fontos bizonyítéka: így sikerült kikapcsolni a Szovjetunió jelenlétét, ami Izráel számára nem jöhet számításba, amíg Moszkva nem állítja helyre diplomáciai kapcsolatait, Egyiptom számára nem kívánatos, mert a Nílus országában nem szeretik az orosz imperialistákat, amint Szádát környezetében állították.

A tárgyaló partnerek azonban egy percre sem felejtették el, hogy amig a békefolyamatnak ezt a jelentős eseményét ünnepük. Havannában az úgynevezett el nem kötelezett államok kongrasszusán Fidel Castro vezényletével Egyiptom ellen folyt a szócsata, a szélsőséges arab államok ki akarták záratni Egyiptomot a "haladó világ” tömbjéből. Arafat, mint mindig, visszataszítóan a ’'palesztinai forradalom” folytatásáról zengett. Azt is tudta Szádát, hogy szeptember 19-én nyílik az ENSZ közgyűlése, amelynek nem lesz nagyobb gondja, mint az izráeli-egyiptomi béke megtorpedózási kísérlete, mert az engedelmes többség úgy véli. hogy nem a békét, hanem az Izráel elpusztítására törekvő fanatikusokat kell támogatni.

Szadat tárgyalópartnerei érdekes jelenségre figyeltek fel: arra hogy ar elnök nem tartja magát elszigeteltnek az arab világban. Miért tartaná, amikor országának 41 millió lakosa van, az összes többi arab államnak együtt nincs annyi. Szádát Izráel elszigeteltségéért fejezte ki aggodalmait és azért sürgette a ’’palesztinai arab nép legitim jogainak” visszaadását, és mindenki tudja, mit értenek az ENSZ-ben és a nagyhatalmak

fővárosaiban e mondat alatt. Az "autonómia" szót csak a látogatás második napján tartott sajtófogadáson ejtette ki a száján, addig nyilvánosan csak a palesztinai nép jogairól beszélt.

Nem volt szó a megszállt területeken folyó településekről, legalábbis ezt állították a zsidó tárgyalópartnerek, ezzel szemben felmerült Jeruzsálem jövőjének kérdése, s Szádát megismételte előző nyilatkozatait, hogy Kelet-Jeruzsálem a Nyugati Partvidék szerves része, s a palesztinai kérdés megoldásához tartozik. A megbeszélés kulisszatitkait ismerők azonban elárulták, hogy Szádát Jeruzsálem egyesítésének folytatását akarja, de a keleti rész felett arab fennhatóságot követel.

Ez az álláspont bíztatóan támasztja alá Szádát többször is kifejezett reményét, sőt jóslatát, hogy az év végéig Jordánia is csatlakozik a tárgyalásokhoz. Golda Méir és Jicchák Rábin kormányai idején a Husszeinnel folyt titkos tárgyalásokon a jordániai király is úgy vélte, hogy Jeruzsálem egységes város maradhat, de a keleti résznek arab kormányzatot kell kapnia.

Miért csatlakozna Husszein a megbeszélésekhez éppen most? Simon Peresz, aki több mint

egy órán át tárgyalt Szádáttal, azt mondja, hogy a szomszéd-, állam kiskirálya megijedt az amerikai vonalváltozástól. Washingtonban a Palesztinai Felszabadító Szervezet felé közelednek. mert nem akad arab állam, amely résztvenne az autonómia tárgyalásokban. Husszein joggal tarthat attól, hogy Arafat terrorbandáinak a tárgyalásokba való bevonása teljese eltávolítja őt annak a lehetőségétől, hogy visszakapja a Nyugati Partvidéket.

Szádát optimizmust hagyott maga után, de mi. itt, Izraelben mégis aggódunk. A Likud kormány programjában nyoma sincs a Jordániával való kiegyezés lehetőségének. A Likud kormánya az autonomia-terv megvalósítását úgy képzeli el, hogy az izráeli fennhatóság fennmaradjon Júdeábán, Somronban és a gázai sávban. Vajon képes lesz Begin kormánya 180 fokos fordulatra? Ha igaznak bizonyul Szádát reménye, az év végéig ez is kiderülhet. Begin, aki meglepő frissességet mutatott s bírta a nagy -megerőltetést igénylő marathoni tárgyalásokat, életének nagy erőpróbája elé kerül a legközelebbi jövőben.

Barziloy István