Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-06-02 / 760. szám
M E N D E R * r . Ausi P n 13 U 3 J • ’« o 1 n a r f•U.Box lo34 we» Brunswick, New r „ - „ no. r «W# jerse y o 8 9 o 3 AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 18. 760. Ár*: 50 cent JUNE. 2. 1979. Second class.mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at Flushing N.Y. 11351. Di .No. 104970 A KANADAI NÉP ÍTÉLETE: GOOD BYE PIERRE! Kanada kormányának megváltozása nem ért senkit túlzott meglepetésként. Az egész választási kampány alatt érezhető volt, hogy az ország hangulata az: I5 évi liberális kormányzat után itt az ideje a cserének. Ez a változtatni akarás tulajdonképpen nem az egész országban mutatkozott meg, ez a megosztott nyelvű országban nem is volt lehetséges. Már korábban is úgy oszlott ketté a két nagy párt között a mandátumok száma, hogy Ontariótól keletre a liberálisok, Ontariótól nyugatra a konzervatívok voltak elsöprő többségben. Tehát — mint ezt két héttel ezelőtti előzetes és nagyjából bevált analízisünkben is megírtuk — a választás sorsa Ontarióban dőlt el. 1974-ben, a legutóbbi választáskor Ontarióban á liberálisok arattak elsöprő győzelmet, míg most jelentős többségben, főleg a Toronto és környéki, valamint a Niagara félszigeti eredmények alapján a konzervatívok szereztek több mandátumot. A Liberális Párt Ontarióban mondott csődöt, s hogy ez mennyire így volt, annak bizonyítéka: Torontóban az egykori kormány minden minisztere, még a képviselői székből is kibukott. Még szerencse is, hogy a liberálisok nem győztek, mert elképzelhetetlen lett volna egy olyan kormányt alakítani, amelyben Ontariót csupa új, kezdő politikus képviselte volna. Persze az új kormánnyal is hasonló bajok vannak. Joe Clarknak, az új miniszterelnöknek nevét két évvel ezelőtt az országban még senki sem ismerte. Váratlan, üstökösszerű i karriert futott be ez a fiatal politikus, akinek ezután ke! csak bebizonyítania, hogy nem méltatlan az ország bizalmára. Több okból nem lesz könnyű dolga. Először is igazak azok a kritikák, hogy Joe Clark nem egy intellektuális típus, nem jó szónok, nem meggyőző vitatkozó. Intelligencia dolgában messze elmarad Pierre Elliot Trudeau mögött. De vajon hiba-e ez? Egy országot irányítani még a mai modern elektronikus korban sem televízióból lehet és kell, hanem szívós, apró munkával a színfalak mögött. Clark programjára sokan azt mondják, hogy irreális és keresztülvi heteden ,de erre sincsen semmilyen bizonyíték. Nézzük csak ennek a programnak leglényegesebb pontjait. Clark 50 ezer fővel akarja csökkenteni az állami bürokráciát. Ennek a programnak a hangoztatása jónéhány mandátumba került neki Ottawában, az ország fővárosában, ahol majdnem mindenki köztisztviselő. S ez a jónéhány mandátum nagyon sokat jelent. Hiszen a konzervatív párt nem érte el az abszolút többséget, amely 142, hanem csupán 135 képviselői helyet tudott megszerezni magának. A liberálisok 115 mandátumot kaptak, az új demokraták 26-otí a szociális hitelpárt 6-ot. Tehát az egyesült ellenzék bármikor le tudja szavazni a kormányt. De egyesült ellenzéki fellépésre sem az előbb említett bürokrácia csökkentési kérdésben, sem a másik vitatott problémában, a Petrocanada állami cég deszocializálásában, magánkézre juttatásában nem lehet számítani. A hitelpárt lényegesen jobbra, a két másik párt balra áll a kormánytól, így tehát Joe Clarknak igaza van, amikor úgy nyilatkozott, hogy úgy fog kormányozni, mintha többsége lenne és senkivel nem kíván koalícióra lépni. Hogy e két fontos program-pont keresztül vihetó-e és hogy eredménye hasznos lesz-e, ezt persze nem lehet megjósolni. A politikai élet ismerői és jósai azt mondják, hogy körülbelíl másfél, két évig tartja majd magát ez a kisebbségi kormány és aztán új választásokra kerül sor. Egy másik nagyon kényes kérdés az, hogy az új kormánypárt Quebecben összesen két mandátumot szerzett, vagyis francia Kanada e pillanatban jóformán egyáltalán nincs képviselve a hatalomban. Milyen hatása lesz ennek az elszakadás gondolatával amúgyis kacérkodó francia kanadaiakra? Erősödik-e ettől a Partié Quebecois, avagy Quebec lakossága a történtek ellenére is a federáció gondolata mellett szavaz-e majd azon a népszavazáson, amelyre előreláthatólag még ebben az esztendőben sor kerül. Clarknak első feladata, hogy a francia tartományban csökkentse győzelmének hatását. A két képviselő természetesen miniszteri széket is kap, s ezen felül nyilván kihasználják a jelenleg még érvényben lévő alkotmány, a British North American Act egy kevéssé ismert paragrafusát. Eszerint egy új miniszterelnöknek jogábarí áll soron kívül néhány új szenátort, felsőházi tagot kinevezni, s ezek ugyanúgy jogosultak miniszteri székre, mint a képviselőház tagjai. Egy másik lehetőség, hogy közönséges polgárembert is ki lehet nevezni miniszternek. ha az egy pótválasztás során rövid idő alatt képviselővé válik. Ehhez viszont az kell, hogy néhány liberális képviselőt rávegyenek a lemondásra, mégpedig oly módon, hogy bírókká, vagy ugyancsak szenátorokká nevezik ki őket. Az ilyesmi nem Szádát jeruzsálemi látogatása után 16 hónap telt el, amíg Egyiptom és Izrael aláírta a békeszerződést. A legnagyobb nehézség nem abban állt, hogy Egyiptom előfeltétele a tárgyalások megkezdésére a Szináj félsziget visszaadása és az északszináji zsidó települések eltávolítása volt. A megbeszélések azért húzódtak el, mert Egyiptom nem akarta a különbéke megkötésének látszatát kelteni és azt követelte, hogy Judea. Somron és a gázai sáv jövőjéről is ebben a keretegyezményben gondoskodjanak. Megszületett az autonómia terve. S most, hogy Izrael, jóindulatú gesztusként átengedte El Arist — megkezdődik a tárgyalások második és az eddiginél BARZILAY ISTVÁN: sokkal nehezebb szakasza A komplikációk lehetőségeit eleve megvilágítják az ellentétek, amelyek Izrael kormányában is jelentkeznek. Mi legyen a hatalom forrása a megszállt területeken? Menachem Begin miniszterelnök szerint a katonai kormányzat. Ki döntsön az állami földek és a víztartalékok sorsáról? Izrael kormánya. Folytathatók-e a települések a Nyugati Partvidéken és a gázai sávban? A kormány terve szerint ez is alapvető feltétel. Hogyan akarja a kormány megteremteni az arabok önkormányzatát ezeken a területeken? Csak úgy, hogy Júdeábán, Somronban és a gázai sávban soha nem jöhet létre palesztinai állam. A kormánynak három fontos személyisége, Ézer Weizman hadügyminiszter, Moshe Dáján külügyminiszter és Jigáél Jádin miniszterelnök helyettes — mindegyik más érveléssel — nem így képzeli el az okmányt, amelyet Izraelnek az izraeliegyiptomi tárgyalóbizottság elé kell terjeszteni. Ézer Weizman annyira elfogadhatatlannak találja, hogy nem hajlandó résztvenni a megbeszéléseken. f NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE EMLÉKEZZÜNK A HOLOCAUST-RA A „mártírok templom# {79 június 3-án, vasárnap d.e. fél 12 dfeafcorj Mártírjaink emlékére GYÁSZISTENTISZTELETET tart a Beth Sholom templom, 1445 Eglinton Ave. szentélyében, melyre Önt, nagybecsű családját és barátait szeretettel meghívjuk. Kanada legfiatalabb miniszterelnökének a 39 éves Joe Clarknak először Quebec-kel kell tisztázni a helyzetét könnyű, dehát a politikus is ember, mégpedig anyagi biztonságra vágyó, tehát megvásárolható ember; vagyis ez a megoldás sem lehetetlen. Az egyetlen tény, hogy kanadai kormány megfelelő québeci képviselet nélkül elképzelhetetlen. Egy másik kérdés-csoport, amiről sokat beszélnek manapság: mi lesz a sorsa Trudeau-nak, a bukott miniszterelnöknek? A választás éjszakáján, amikor bejelentette, hogy átadja a hatalmat a konzervatívoknak, úgy nyilatkozott, hogy nagyszerűen el tudja képzelni magát az ellenzék vezéreként. De nem valószínű, hogy pártja ezzel egyetért. Mert, ha másfél-két éven belül újabb választásra kerül sor, a liberálisoknak csak akkor van győzelmi esélye, ha a pártot valaki más vezeti, nem pedig az a Pierre Elliot Trudeau, akibe az ország nemcsak belefáradt, hanem csalódott is, s az egy évtizeddel ezelőtti Trudeaumánia visszájára fordult. A Liberális Párton belül is jelentős ellenzéke van Pierre-nek, tehát egyáltalán nem irreális az az elképzelés, hogy egy néhány hónapon belül lemondásra kényszerítik, s ebben az esetben az új pártvezér valószínűleg az egykori pénzügyminiszter, Turner lesz. Ne felejtsük el, az ország többsége nem a Liberális Párt ellen, s főleg nem Joe Clark-ra, hanem Trudeau ellen szavazott. E pillanatban nem is érdemes többet írni arról a politikai helyzetről, amibe kanadai olvasóink amúgyis belefáradtak, hiszen két hónapon keresztül ezzel ébredtek, ezzel aludtak el. (És ettől. Ritka unalmas választási kampány volt.) Ha van valami tanulság az. elmúlt két hónapból, az az, hogy a kanadai alkotmány túlságosan hosszú időt engedélyez a kampány időszakra. Két hónapig egyetlen demokratikus országban sem tart ma már választási kampány — kivéve az Egyesült Államokat, ahol, ha törvényesen nem is, de a valóságban ez másfél évre nyúlik ki. És ott sem tesz jót. Szóval helyes lenne a törvényt megváltoztatni, s a legközelebbi választás kampány-időszakát 4 hétre szorítani le. Még egy érdekesség. Ezt inkább azoknak írjuk, akik Kanadán kivül élnek és időnként figyelemmel kísérik a vasfüggöny mögötti sajtót, amely mindig beszámol arról, hogy Kashtan elvtárs, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára milyen nemzetközi kongresszuson mit mondott, és, hogy ennek mekkora jelentősége van. Az, hogy Kashtan elvtárs nem lett képviselő, ez nem egy új dolog, sohasem volt. Eláruljuk viszont, hogy a Kanadai Kommunista Párt az egész országban összesen 8.714 szavazatot kapott. Egy ilyen párt főtitkárára tényleg érdemes figyelni a nemzetközi fórumokon. Igaz viszont, hogy indult egy másik szélsőbaloldali párt. a Marxista-Leninista Párt is. Ez a párt azért viseli egy német és egy orosz nevét, mert a kínaiak támogatják. Több szavazatot kaptak, mint a Moszkva által pénzelt kommunistáké 13.990-et. Vagyis a két szélsőbaloldali párt együtt majdnem 24.500 szavazathoz jutott. Az összesen leadott szavazatok száma 11.280.000 volt.Jó lesz vigyázni,Kanadában minden ötszázadik ember kommunista. Vagy, ha nem az, legalábbis szimpatizáns, persze legtöbbjük elég jó anyagi helyzetben van ahhoz, hogy előbb-utóbb valamilyen látogatást tegyen egy kelet-európai vagy kommunista országba, így tehát számuk csökkenőben van — hacsak közben egy újabb politikai csecsemóréteg nem jut el a választási korba. De ebből ennyi elég is. Éveken keresztül hadakoztunk Pierre Elliot Trudeau ultra-liberális elképzeléseivel. E pillanatban már nincsen bennünk semmi harag. Mint ez lenni szokott, most már az új konzervatív kormány működése elé tekintünk komoly bizalmatlansággal. De azért hadd csatlakozzunk ahhoz az ünneplő csoporthoz, amely nemcsak a választás napján, de már néhány nappal korábban is a nagyvárosok utcáin, autószélvédők feliratain, magán-repülőgépen maguk után húzott feliratokkal búcsúzott az egykori miniszterelnöktől: Good bye, Pierre! Moshe Dáján, aki nemrégen tért vissza a Távolkeletről, nyíltan megmondta: a palesztinai kérdés és Jeruzsálem jövője tekintetében egyetlen állam nem támogatja Izraelt, még a legbarátibb hatalmak sem. Azt is hangsúlyozta Dáján, hogy Egyiptom helyzete rendkívül nehézzé vált, mert a mohamedán államok túlnyomó része megszakította vele a kapcsolatot az Izraellel kötött béke miatt; elvesztette a gazdag petróleum államok anyagi támogatását is. Nem írhatja alá tehát az autonómia tervét, amint azt a miniszterelnök elképzeli. Jigáél Jádin és a Demokrata Párt szerint is teljesen kilátástalan még az alkudozás is Begin tervezete alapján. Mi legyen tehát a megoldás? Jóllehet hivatalos közlemény megjelenéséig csak találgatni lehet, hogy a kormány egyikmásik tagja mit mondott a minisztertanácson — s a legtöbb esetben ezeket a részleteket nem hozzák nyilvánosságra, — a következő ellenvetés a legkézenfekvőbb: Nincs szükség arra, hogy a megszállt területekre vonatkozó tárgyalásoknak már kezdeti stádiumában kész izraeli tervvel jöjjön az izraeli bizottság. Legyenek az első ülések a megbeszéléseknek amolyan szabad fórumai, hogy lehetőséget nyújtsanak a feleknek a vélemények ismertetésére. Mert semmi értelme nincs — mondják nyilván a Begin-javaslat ellenzői —, hogy már az első megbeszélésen megszakadjanak a tárgyalások. Nem szabad azonnal arról beszélni, hogy Izrael fenntartja magának a jogot a települések folytatására a Nyugati Partvidéken és Gázában. Lehet azt mondani, — amit Begin terve tartalmaz — hogy az öt év elteltével Izrael követelni fogja a szuverenitás jogát a három országrészre, de egyelőre hallgatni kell arról, hogy semmi körülmények között nem járulunk hozzá a palesztinai állam létesítéséhez. El Aris átadása véletlenül Jeruzsálem egyesülésének emléknapján történik és rögtön utána el kell kezdeni a megbeszéléseket. Az egyiptomiizraeli békeszerződés egyik feltétele, hogy annak aláírása után egy hónappal kell ennek sorra kerülnie. Csakhogy azok a súlyos nehézségek, amelyekkel Szádát szembetalálta magát, komolyan befolyásolhatják lépéseit. Nem csodálkoznánk, ha az utolsó percben maga Szádát kérné a halasztást. Mert a nehezebb része Szádát részére is most következik. A VOLT DEPORTÁLTAK ÉS MUNKASZOLGÁLATOSOK SZÖVETSÉGE A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A BNAI ZION együttesen rendezi a katasztrófa 35. évfordulóján mártír ünnepélyét Junius 3-án vasárnap d.u. 2 órakor a PARK EAST ZSINAGÓGÁBAN (163 East 67th St Manhattan) Vendégszónokok: Hon. Ted Welss Congresman William B. Seregi member of the National Board of BNAI ZION Service: Rabbi: Arthur Schneier Cantor Herdán Tibor .. N-.'V*v . ■ Minden magyar hittestvérttnket elvárjuk a mártír ünnepélyre.
