Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-05-05 / 756. szám

M

E

N

D

E

F

I

AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA

VOL. 18. 756. Ára: 50 cent MAY. 5. 1979.

Second class mail registration No. 1373 CANADA

USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970

EGRI GYÖRGY:

KÉMEK CSERÉJE -KÉMEK MEGHATÁROZÁSA

Nem tehetek róla, de vegyes érzelmekkel fogadom azt a nemzetközi lelkesedést kiváltó hírt, miszerint sikerült kiváltani szovjet rabságából öt, úgynevezett disszidenst és azokat szabad földre hozni. Természetes, hogy nem azt bánom: sikerült néhány ártatlan embernek visszaadni a szabadságát, de a módozattal sehogy sem tudok egyetérteni.

Több hónapos tanácskozás és alkudozás után az Egyesült | Államok és a Szovjetunió kormánya megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió szabadon bocsát öt börtönbüntetését töltő, politikai okok miatt elítélt rabot, az Egyesült Államok pedig szabadon bocsát két olyan elfogott kémet, akik meg akarták vásárolni az amerikaiak atom-tengeralattjáróinak terveit.

Már maga az időzítés is elgondolkoztató. Állítólag heteken belül elkészül a SALT i

II. egyezmény új szövege, de erősen kétséges, hogy az amerikai szenátus és a képviselőház mai hangulatában hozzájárul-e egy ilyen kétes! értékű leszerelési egyezmény aláírásához. A Szovjetunió vezetőinek ilyen időkben alapvető érdeke, hogy bebizonyítsák, mennyire jó fiúk ők, ilyenkor még fogolycserére is hajlandók, s gazdasági előnyökért még arra is képesek, hogy ártatlan embereket kiengedjenek a börtönből. Pláne, ha még számukra fontos, értékes és esetleg még titkokat is magukkal vivő kémeket is kapnak cserébe.

Vagyis érzésem szerint ez a most nyilvánosságra hozott fogolycsere nemcsak aránytalan, de alapvetően erkölcstelen is. Az aránytalansága nyilvánvaló. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió csak két embert kapott, míg az Egyesült Államok és Izrael együttesen! ötöt, ezt nem lehet számok alapján elintézni, mert mégiscsak szemügyre kell venni azt a szempontot is, hogy ki miért került börtönbe. Ha ezt vizsgáljuk, először még jobbam összekuszáljuk a képet, s utánna menthetetlenül arra a végeredményre jutunk, hogy a mai Szovjetunió és a mai Egyesült Államok, vagy általában a szabad világ országai között nincsen lehetőség semmiféle kompromisszumos megegyezésre, semmiféle részletüzletre. egyszerűen azért, mert nem ismerik és nem értik meg

egymás lelki motívumait, egymás erkölcsi normáit.

Az amerikai börtönből kibocsátott két fogoly, Vladik Enger és Rudolf Csernajev diplomatának álcázott orosz kémek voltak. A kémkedést mindig is, minden törvénykezés szerint büntették. A tettenkapott kémek tehát jogosan kerültek börtönbe. Igen ám, —- mondhatják erre mások (sót, mondjuk mi is) — de az az öt ember, akit a Szovjetunió most kiadott, azok is vétettek a fennálló, tételes törvények ellen, tehát ók is jogosan vannak börtönben. Sőt, az a két fogoly, aki szárma-! zásánál és politikai hitvallásánál! fogva hozzánk legközelebb áll, Edward Kuznyecov és Mark Dimsic ugyancsak olyan bűnért lettek elítélve, amiért bárhol máshol börtönbüntetést kaptak volna. Kuznyecov és Dimsic 1970-ben egy csoport részeseiként megpróbáltak útjából eltéríteni egy szovjet repülőgépet, hogy ily módon családjaikkal együtt először nyugatra, onnan pedig Izraelbe jussanak. A repülőgéprablás büntetendő cselekmény — ezt nehéz lenne így önmagában kétségbevonni. Kuznyecovot először halálra ítélték, s csupán kegyelemből kapott életfogytiglani börtönt. Azóta ül börtönben Dimsiccel együtt, míg most, a megállapodás eredményeként már Izraelben vannak. A szovjet törvények alapján ugyancsak jogosan ült börtönben a másik három kibocsátott ember is, akiket szintén kémeknek minősítettek. És itt válik világossá a teljes homály, itt érthetjük meg azt, hogy nem érthetjük egymást. Alexander Ginzburg, 42 éves tudós évek óta ül börtönben kémkedés vádjával. Mig azonban nyugaton kémkedésnek a hírszerzés minősül, és nyilvánosan tudott tényeket bárki szabadon közölhet, addig a Szovjetunióban hírszerzésre szinte egyáltalában nincs is mód, de ezzel szemben kémkedésnek minősítik a különben köztudott tények kinyilvánítását. Ginzburg azzal követte el a kémkedést, hogy az emberiségnek tudomására hozta: a Szovjetunió nem tartja be a Helsinki Egyezmény kötelező pontjait.

Na most, betartja-e a Szovjetunió a Helsinki Egyezményt vagy sem? Ha betartja, akkor mindenki szabadon elhagyhatja országát és visszatelepedhet or-| szágába. Mert így szól az egyezmény. Ha betartja, akkor nincs jogában megakadályozni igaz

hírek szabad áramlását a különböző világrendszerek között, mert igy szól az egyezmény. Ha viszont nem tartja be, akkor Alexander Ginzburgnek igaza volt, tehát nem kémkedett és nem rágalmazta a Szovjetuniót Mégis börtönbe került a Szovjetunió rágalmazásáért és kémkedésért. A Helsinki Egyezmény alapján a Szovjetunió köteles biztosítani polgárainak vallási és nemzetiségi jogai szabad gyakorlását. Az ukrán nacionalista Morozt és a vallásos baptista Vimset mégis

kizárólagosan ezen emberi jogaik gyakorlása miatt tartóztatták le. Egyikük sem akart más titkot csempészni ki külföldre, mint azt a panaszt, hogy emberi jogaikat nem gyakorolhatják. A nyilvános panaszkodás azonban a szovjet büntetőtörvényekbe ütközik, és ebből a körből nem lehet kitörni. Teljesen reménytelen, miként próbáljuk meghatározni a fogolycsere két mérlegserpenyójébe helyezett emberek erkölcsi magatartását, az equilibriumot semmiképpen

Dimsic és Kuznyecov 1970-ben repülőgépet próbáltak rabolni, hogy így jussanak Izráeibe ahová másképp nem engedték őket.

Ginsburg, Szolzsenyicin és Szaharov barátja, a Helsinki egyezmény betartását követeli a Szovjetuniótól.

Moroz a nemzeti megmozdulások hangadója és jelképe volt Szovjet-Ukrajnában.

BARZILAY ISTVÁN

Most következik a

békefolyamat nehezebbik része

A ragyogó békekötési aktuson túl vagyunk, a lelkes ünnepségeken is, amelyeket Izráel népe és a világ zsidósága rendezett, szinte spontán módon a béke tiszteletére. De mindhárom aláíró, Jimmy Carter. Menachem Begin és Anuar Szádát kiemelte, hogy ez az aláírás csak kezdete az izráeli-arab probléma megoldásának, az általános közelkeleti rendezésnek; felszólították ugyan a többi arab államot, hogy csatlakozzanak az egyezményhez, de mindegyik tudta, hogy nem az arab államok igent-mondása. hanem a palesztinai kérdés megoldása a legnehezebb feladat az elkövetkező megbeszéléseken.

Az izráeli kormány felvetette az autonómia tervet, amelyet az amerikai kormány, mint “tárgyalási alapot” elfogadott, lassan-lassan Szádát is megbarátkozott vele. de a felek közötti felfogáskülönbség abban a tekintetben, hogy milyen legyen az autonómia, olyan óriási, hogy áthidalási kísérletei elé talán még nagyobb akadályok gördülhetnek, mint az izráeli-egyiptomi békekötés esetében. Izráel helyzetét e tekintetben megnehezíti, hogy az Egyesült Államok, a közel-MEGHIVO

MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE - NŐI TAGOZATA

Szeretettel meghívja Önt, családját és barátait az 1979 május 6-án vasárnap

12.30-tól délután 5-ig tartandó

TAVASZI FESZTIVÁLJÁRA

az ESSEX HOUSE-ba

160 Central Park South New York City

Rendezőbizottság: FRIEDMAN Judit elnök

Gordon Marika és Young Éva alelnökök Program: PEZSGŐS LUNCH

Mozifilm a Világszövetség 78 évi báljáról

NEW YORK LEGELŐKELŐBB DIVATÁRUHÁZAINAK BEMUTATÓJA

Ceremónia mester: RAYMÉN RITA ZongoránákZORÁNDY ZOLTÁN

Adomány: személyenként $25.-(adóból levonható)

keleti béke nagy közvetítője, csaknem maradéktalanul magáévá teszi az egyiptomi álláspontot. S nemcsak Amerika, hanem az egész nemzetközi közvélemény, a nyugati és keleti blokk államai egyaránt. Ez a tény megmutatkozott a Biztonsági Tanácsnak a megszállt területeken folyó telepítések elleni határozatában. A tárgyalást az arabok kezdeményezték, de 40 — közülük 20 nem arab — állam megbízottja járult a Tanács elé. követelve a határozatot, amely eltiltja Izráelt, hogy Júdeábán. Somronban és a gázai sávban telepítéseket létesítsen.

Izráelt meg sem döbbentette, hogy az Egyesült Államok ezúttal nem alkalmazta vétó jogát. Nem szavazott, de nem is akadályozta meg a határozat elfogadását. Carter kormányának ugyanis az a felfogása, hogy a nemzetközi törvény tiltja polgári települések létesítését háborús állapotban megszállt területeken. Az izráeli kormánynak más a felfogása, s Menachem Begin miniszterelnök kormányra jutása óta többször állította, hogy a genfi egyezmény szerint szabad polgári létesítményeket emelni megszállt területeken, illetőleg nem tilt meg ilyen tevékenységet.

Anélkül, hogy ebben a jogi vitában álláspontot akarnánk elfoglalni, meg kell állapítanunk, hogy nem a nemzetközi jog, hanem a nemzetközi politika dönti el, hogy folytathatja-e Izráel e telepítéseket. S a Biztonsági Tanács határozata máris utal arra, hogyan vélekedik ebben a kérdésben a nemzetközi diplomácia. Izráelnek gyönyörű érvei vannak: a zsidók és arabok közötti békés együttélés legszebb módja, ha az arablakta Júdeábán, Somronban és Gázában zsidók is folytathatják életüket és munkájukat. Csakhogy ezt az együttélést a területek lakossága

nem akarja, s ha módjában állana, ha az izráeli hadsereg nem ügyelne a telepesek biztonságára, már régen véres támadásokat indítottak volna ellenük. Szádát nem szégyellte megmondani Beginnek és Dájánnak. hogy a jövőbeni tárgyalásokban követelni fogja a telepítések megszüntetését. S a már földjeiket művelő telepesek jogosan aggódnak amiatt, hogy a kormány ugyanúgy jár el velük szemben, mint tette a Szináj félszigeten levő városok és falvak esetében: Szádát követelésére kilakoltatják ezeknek a helységeknek a telepeseit; ez az aggodalom megnyilatkozik a telepesek állandó tiltakozásában és tüntetéseiben. Sokezer fiatal izráeli néz érthető félelemmel a jövő elé- mikor kell felszedni a sátorfájukat, amint ez történni fog három éven belül Pitch-t Rafi-ách és az éjláti öböl falvaival, beleértve Sárm el Sejket, amellyel kapcsolatban Mose Dáján a hatnapos háború után kijelentette, hogy hajlandó lemondani a békéről, de Sármról nem.

A másik probléma Jeruzsálem jövője. Az arabok azt állítják, hogy El Kudsz (a Szentváros) a mohamedánoké volt és marad, a rendezésnél vissza kell adni Kelet-Jeruzsálemet. Most, a békekötés emelkedett hangulatában sem tartózkodott az amerikai kormány egyik személyisége kijelenteni, hogy Jeruzsálem a Nyugati Partvidék szerves része. Ezzel szemben Izráelnek az az álláspontja, hogy Jeruzsálem a zsidó állam és a zsidó nép örök fővárosa, Jeruzsálemre kiterjesztettük az izráeli fennhatóságot és még tárgyalni sem lehet jövőjéről az autonómia megszervezése során.

Szádát a békeszerződés aláírása napján adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Kelet-Jeruzsálemet vissza kell adni a palesztinaiaknak, de a

város két részét nem fogják szöges drótkerítések elválasztani, amint a múltban volt. Sajnos nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ ezt a nézetet vallja. Ha a kérdés az UNO közgyűlése elé kerülne, 150 állam szavazná meg és egyetlen állam szavazna ellene: Izráel. A jövő titka, hogyan lesz képes az izráeli kormány megegyezésre jutni a telepítések és Jeruzsálem kérdésében és hogyan tudná megakadályozni, hogy az autonómiát előbbutóbb palesztinai állammá változtassák. Mert, ha e'z megtörténne, a legoptimistábbak sem remélhetnének többet, minthogy Jeruzsálem egységes maradjon ugyan, de a város keleti részén újra helyreállítsák az arab szuverénitást.

Meg lehet-e akadályozni a palesztinai állam létrejöttét a Nyugati partvidéken és a gázai sávon? Erre a kérdésre nehéz választ adni.' A probléma súlyosságát mi sem jellemzi jobban, mint Jimmy Carter elnök kijelentése: ha a Palesztinai Felszabadító Szervezet hozzájárul a Biztonsági Tanács 424. számú határozatához, s ha elismeri Izráel jogát a fennmaradásra. Amerika hajlandó lesz kapcsolatba lépni vele és bevonul a béke-tárgyalásokba. Amerika elismerése egyet jelent azzal is, hogy Washington nem zárkózik el a palesztinai kérdésnek állami keretben történő megoldásától.

A Kneszet maratoni vitájának két meggondolkoztató véleménye hangzott el ebben a kérdésben. Aba Evén volt külügyminiszter, akinél jobban kevés ember ismeri Izraelben a nemzetközi diplomácia világát, és az önkormányzattal rendelkező területek sorsát: a történelem azt mutatja — mondta Evén —, hogy minden önkormányzat elóbb-utóbb állammá válik. A kormány terve szerint öt év múlva revidiálható lesz az autonómia. Ha akkor az arab önkormányzati szervek elhatározzák, hogy

nem lehet összehozni.

A Második Világháború szörnyű évei alatt a fasiszta fenevad, Hitler néhányszor hajlandó lett volna embervérrel, illetőleg emberi élettel fizetni fontos hadfelszerelésekért. 1938- bán még dollár-ezrekért hajlandóak lettek volna adni egy zsidó életet, míg 1944-ben az isztambuli titkos tárgyalásokon teherautókat kértek zsidó életért. A nyugat mindkettőt elutasította arra hivatkozva, hogy ez erkölcstelen. És bár az elpusztult zsidók cserbenhagyásáért soha nem lehet felmentést adni azoknak, akik annakidején az ajánlatot nem fogadták el. mégiscsak érdemes elgondolkozni rajta, hogy tisztán erkölcsi és a realitástól elvonatkoztatott erkölcsi alapon Folytatás a 2. oldalon

államnak tekintik az autonóm területet, az UNO-nak legalább 120 tagállama elismeri ezt az államot, beleértve az Egyesült Államokat is.

Mose Rom professzor, a Chérut egyik radikális képviselője, aki nem szavazta meg a béketervet, így elmélkedett: tegyük fel. hogy a Máárách felfogása győz és sikerül Jordániát rávenni arra, hogy visszavegye a Nyugati Partvidék nagyrészét, s hogy kiterjessze uralmát a gázai sávra is. De hogyan lehetne megakadályozni, hogy a közel- vagy távoljövóben ne maga Husszein király adná oda a területeket a palesztinaiaknak, hogy államot létesítsenek ott? Ugyanaz történne, amit Aba Evén említett: a világ államainak óriási többsége azonnal elküldené diplomáciai megbízottját a palesztinai állam fővárosába, ami esetleg Kelet- Jeruzsálem is lehet.

A békeszerződés alájrásától számított egy hónapon belül meg kell kezdeni a tárgyalásokat az autonómia létrehozására és egy év alatt létre kell hozni az önkormányzati hatóságokat. Hogyan oldják meg az ezzel kapcsolatos problémákat. az a jövő titka. Egyiptommal viszonylag könnyű volt, mégis 16 hónapig tartottak a tárgyalások. Mert Egyiptomot azzal az ígérettel csalogatták a tárgyalóasztalhoz, hogy visszaigérték Szádátnak az egész Szináj félszigetet, a petróleum forrásokkal, a sok milliárd font befektetéssel épült repülőterekkel. bunkerekkel és településekkel együtt, de persze a települők nélkül. Ilyen módon Nyugati Partvidék és a gázai sáv jövője is rendezhető és semmi kétségünk aziránt, hogy nemcsak Amerika, hanem az egész nemzetközi közvélemény az arab követeléseket támogatja.

A kormány tagjai nem tagadják, hogy milyen nehézségek előtt állnak. S miközben a “tagadó" arab államok háborúval ijesztgetik Izráelt és a nagyvilágot, s Szíria elnöke elég arcátlan ahhoz, hogy nyíltan meggyilkolással fenyegesse meg Szádátot, egyre jobban közeledik a tárgyalások időpontja: hogyan fog Izráel helytállni a rövidesen ránehezedő nemzetközi nyomásnak?

Erre a kérdésre ma még senki sem tud válaszolni.