Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-01-13 / 740. szám
12. oldal MENÓRA * 1979 Jannár 13. Iroda tel: 8(4-6822 Lakas tel-; 288-7559 fír. JA HŰI 1ÁL iifjyréft 10 ' . .JAMES ST., Suite 902. MONTREAL 484-1259 484-4363 GREGUSIMRE DIPLOMÁS OPTIKUS 4833 SHERBROOKE STREET WEST 1 KOMLÓS TIBOR ' Ö SZÖCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL t . «,« -»reg | 1435 ST.ALEXANDER St.Room 200 u FOGSORJAVÍTÓ KLINIKA TiEEEEEEE3 £ ^ Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja g ^ # a a , c* & Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9-töl este 8-ig. p H y £ Nyugdíjasok és Welfaren lévők részére ^ mérsékelt árak ^ H 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) § Lx -I -I-XjI rLA-A XX- 733-7011 — 733-4142TMTM® BOURRET PASTRY 8 DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 8462 * Finom külföldi es kanadai csemegea'rúk és sajtok. * Ai ismert legfinomabb magyar hentesáruk. * Magyar es európai cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. SZABAD PARKOLÁS i%XXXSSXX%XSSXXXS3S9SXXSXSX%%%SSXXXXXX%3SXXSXSS%3SXS%3SXSeSSX JELEDI TIBOR Chartered Accountant MONTIIKÁL TÖHÖ.\TO 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis St. KÜRTHY MIKLÓS: MottO: ..Na és... mi van akkor?" (Mr.Herskovits, világutazó és filozófus.) I. — Asszonyom, most már igazán elérkezett az ideje annak, hogy a végsó szavakra felkészüljek. Napjaim veszedelmesen közelednek végükhöz és arra gondolok, hogy valamiféle megrázó és okos mondással kellene búcsúznom a világtól. Persze, nem könnyű feladat ez számomra, mert még soha semmi okosat és megrázót nem mondtam... miért éppen közvetlenül halálom előtt lennék erre képes? Gyakran elképzelem magamban a jelenetet: a kórházi ágyon, közvetlenül a megrázó és okos mondás után meghalok, az ápolónő lezárja a szememet (ez egyik feladata, ápolónőnek lenni 17.000 dolláros állás, a szakszervezeti szerződés előírja a hulla esetében a szem-lezárást is) és zokogva jegyzi meg: — Nagy embert vesztettünk. — Az orvos komoran bólint és a takarót a fejemre húzza. (Mindig így láttam ezt a televíziós programokban.) — Az is lehet viszont, hogy váratlanul halok meg, szívroham következtében az utcán és a helyszínre érkezett rendőr ingerülten jegyzi meg: — Ennek az alaknak is éppen délután 4 órakor kellett meghalnia, most jelentést kell róla írnom, pedig Dorothyval és a gyerekekkel ma délután moziba akartunk menni. — Asszonyom, remélem, hogy a halálom olyan körülmények között következik be, hogy a végső, megrázó és okos szavakat lesz alkalmam elmondani. Ha valami megfelelőt kitalálnék, leírnám a mondást egy papírdarabra és a megfelelő pillanatban a papírdarabot előhúznám a párna alól titókban és elmondanám a végső, megrázó szavakat. — Gyakran beszélgetünk erről a problémáról barátommal, Mr. Herskovitssal, aki sokkal okosabb, mint én és világutazó és filozófus. (Nigéria valamiképpen kimaradt útitervéből, de ezt majd jövő évben pótolja.) Tegnap Mr. Herskovits a következőket mondotta: — Nem könnyű dolog olyan okos Napok sodrában ••• mondást kitalálni, ami az életet és a halált egyaránt jellemzi és amit a végső pillanatban érdemes elmondanunk. Az én nagybátyám tavaly halt meg Montreálban, egyetlen rokona én voltam, tehát a kórház értesített haldoklásáról és az orvos megkért, hogy utazzam oda. Természetesen, azonnal Montreálba repültem Torontóból. Nagybátyám, aki nagyon okos ember volt, valóban haldoklott, amikor megérkeztem, rámnézett és azt mondta: — Tudtam, hogy eljössz Hermán és most már meghalhatok. — Föléje hajoltam és azt kérdeztem: — Moshe bácsi, mielőtt itt hagysz bennünket, mit tudsz mondani nekünk az életről és a halálról? Mit tudsz nekünk örökül hagyni te, aki bölcs vagy? Nagybátyám homályos szemmel nézett rám és egyetlen szót mondott: — Azószer — azután meghalt. — Asszonyom, ha nem tudunk jobbat kitalálni, mi ketten, én és ön, azt hiszem, ez lesz a végső szó, amelyet majd halálom előtt elmondok. Nem eredeti, de úgy gondolom, hűségesen jellemzi az életet és a halált. Amikor ellépek a kirakat elől, visszafordulok és látom, hogy a próbababa lila szeme mereven bámul rám és karmin vörös ajka lassan és bizonytalanul formálja a szót — Azószer... II. Az autóbuszon utazok kora reggel és mellettem süketnémák ülnek, egy férfi és egy nő. Beszélgetnek egymással. A beszélgetés először csendesen folyik, ha ezt a kifejezést egyáltalában lehet használni süketnémák esetében. Nem tudom miről beszélgetnek, talán a közel-keleti helyzetet tárgyalják meg, talán az inflációt... a beszélgetés azonban csakhamar személyesebbé válik, látom ezt a kézmozdulatokról. A mozdulatok egyre hevesebbé válnak, majdnem bizonyos vagyok afelől, hogy a férfi káromkodik. Talán arról van szó, hogy $ nő hűtlen, talán arról van szó, hogy 9 kettejük közti kapcsolat valamilyen ok miatt a végéhez érkezett... A következő megállónál leszállnak. mindketten más irányba indulnak és lépéseikben szakítás és ellenségesség van... érdekes módon, néhány pillanat után, mindketten megfordulnak és szemük a 100 yardnyi távolságból egymásba fonódik... a nő valamit mutat az ujjaival és könnyes a szeme, de a férfi arca merev és hajlíthatatlan... azután mindketten mennek tovább a maguk útján és lépéseikben boldogtalanság van és csalódottak... egy emberi kapcsolat ért most véget, kimondatlan és kimondhatatlan szavakkal... mert alapjában véve szavak sem kellenek ahhoz, hogy boldogtalanok legyünk, szavak sem kellenek ahhoz, hogy szakítsunk egymással... III. A játékmackó szeme üvegesen bámul rám a homályos szobában. A játékmackó Alice ölében ül. Alice lassan ringatja a játékmackót és kántáló hangon mondja: — Semminek sincs semmi értelme. Az ember mindig egyedül van és ez a végső dolog: senki sem segít senkit és amikor valaki boldogtalan, mindig egyedül boldogtalan. Talán... talán, ha többen tudnánk együtt boldogtalanok lenni, könnyebb volna az egész. És persze a probléma az, hogy még sok év van előttem, amikor boldogtalan leszek majd. — És persze... boldog is — mondom. — Igen — feleli Alice — és persze boldogság is lehetséges, de azt látom, hogy amikor valaki megöregszik, a boldogtalanság évei mindig többek, mint a boldogság évei. Számomra talán az egyetlen vígasztalás az, hogy van a játékmackó és együtt lehet vele aludni és simogatni lehet és becézni lehet. George, mondj hellót Mr. Kürthynek. (A játékmackó kicsit meghajtja fejét.) De én már tudom, hogy az ember alapjában véve mindig egyedül marad. Ezután hallgatunk, egyszerűen azért, mert nem tudok mit válaszolni. Nem tudok mit válaszolni annak, aki bölcs. A jég mackó üvegszeme barnán ragyog a homályos szobában. Alice öreg. Alice nagyon öreg. Alice most múlt 19 éves. IV. Ezt most én írom: én vagyon Sweetheart, a kiskutya. A Gazda nem akarta megmondani, hogy írjak, de rámorogtam és akkor megijedt. Az írógépen kopogtatom a szavakat és a Gazda majd lefordítja az egész dolgot magyar nyelvre. A Gazda közben kinevet és azt mondja: sohasem tudnék munkát találni, mint gépírónó, mert nagyon lassan gépelek. Talán mindenekelőtt azt kell megjegyeznem, hogy nem könnyű kiskutyának lenni. Az emberi társadalom teljesen bolond és olyan dolgokat csinálnak az emberek, hogy egyetlen normális és józaneszű kiskutya se tenne ilyesmiket. A Gazda minden éjszaka elmegy dolgozni és akkor egyedül hagy. Igaz. hogy a rádió be van kapcsolva, de azért mégse jó egyedül lenni. Hiányzik a Gazda, akinek az ölébe ülök, amikor otthon van és beszélgetünk. Most már majdnem 14 éve élünk együtt és az igazság az, hogy a Gazda — emberi bolondságai ellenére — rendes srác. Elsősorban is, szobatiszta. Persze, naponként ötször-hatszor is le kell vinnem sétálni. A Gazda ma már tudja, hogy mikor akarok enni és mikor akarok aludni. A Gazda mindig lefordítja nekem a rólam szóló cikkeket és én mindig megmondom neki, hogy ezek a cikkek nagyon gyakran nem igazak. Én nem vagyok szemtelen kiskutya, sót. az igazság az. hogy nagyon elnéző vagyok a Gazda iránt, mert tudom: nem tehet arról, hogy nem kutya, hanem ember. Néhány héttel ezelőtt a környék kutyái szakszervezetbe léptek, de én nem voltam hajlandó csatlakozni. A Gazda mindenféle szakszervezet nélkül is nagyon sok mellékjuttatást ad, gyakran eszünk steaket és sült krumplit és akármikor akarok az ölébe ülni, mindig felvesz. Számomra a szakszervezetnek semmi értelme nem lenne. Egészében véve, szeretném hangsúlyozni: nincs nagyobb baj a Gazdával, persze, minden kiskutyának el kell néznie azt. hogy a Gazda nem kutya, csak ember, szóval szükségszerűen bizonyos értelmi korlátái vannak. De azért szinte bámulatos az, hogy a Gazda milyen értelmes... szinte fantasztikus, hogy megfelelő módszerrel egy ember mennyi mindenre idomítható és betanítható! EROS ANDRAS MESELI... MINDENKI MAGYAR... A fenti megállapítás Mikes Györgytől, a magyar származású kiváló angol humoristától származik. Egy kis történettel is bizonyította: Londonban egy magyar mama a 2-es autóbuszon utazott Platts La ne nevű megállónál kellett volna leszállnia, de tévedésből továbbment. Körülnézett és látta, hogy ismeretlen tájakon utazik. Odaszaladt a kalauzhoz és azt mondta neki magyarul: — Platts Lane... erre? (és előre mutatott) ...arra? (és hátra mutatott). — Platts Lane — mondta a derék angol kalauz kissé ijedten. — Well, my lady, if you wanted Platts Lane... A mama idegesen közbevágott, nem szerette ezt az üres angol fecsegést: — Platts Lane: erre? ...arra? A kalauz kissé dermedtem-------Well, my dear lady, I hogy sokezer ügyfelünk több mint ötven éve hozzánk tér vissza, ha egyéni kiszolgálást akar. Forduljon hozzánk ON IS IKKA, TUZEX, LEI, küldések a leggyorsabban TELJES UTAZÁS/ SZOLGÁLAT am just trying to teli you... Mire a mama rendreutasítóan és haragosan: — Platts Lane: erre? ...arra? A kalauz sóhajtva és megadva magát a kikerülhetetlennek: — Platts Lane? Arra!... Sokszor megállapítottam már: kis nemzet a magyar, de nagyon elterjedt. Nincsen a nagy világnak olyan pontja, ahol időnként ne hangzana el, ne csendülne fel a magyar szó. Amikor "56" után San Franciscóba érkeztünk, régen nem látott “öregamerikás" testvéröcsém boldogságában elvitt mindenhová, ami érdekes volt a városban. így jutottunk el a hires “kínai negyedbe", ahol meghívott egy eredeti kínai vacsorára. Ettünk ott a fecskefészeklevestól a szárított kígyófarkáig minden lehető és ehető exotikus eledelt. Amikor a végére értünk a hosszadalmas, szertartásos vacsorának, az öcsém megkérdezte, hogy hogy ízlett mindez? — Ami azt illeti, — feleltem őszinte meggyőződéssel — egy jó kis “Szegedi halászlével” egyiket sem cserélem el. A kínai pincér, aki ott foglalatoskodott az asztalunk körül, széles mosolyra húzta száját és boldog örömmel felkiáltott: — Az urak is szögediek? Amikor a pesti kis Ka bős (avagy vörös Kabos) New Yorkban vendégszerepeit és egy alkalommal az édesanyjával a subwayn akart utazni, még a lépcsőn jöttek lefelé, amikor a földalatti vonat megérkezett az állomásra. A kis fülkében utazó kalauz központilag nyitotta ki az ajtókat Az utasok ki- és beszálltak, de a mama bizony csak lassan lépegetett lefelé. — Siessen, anyám, — sürgette Laci fia — mert lekésünk és ez a hülye pali pont előttünk fogja bezárni az ajtókat! A kalauz valóban az orruk előtt zárta be az ajtókat: — Hülye az öregapád! — kiáltással, amúgy magyarosan. Az idei labdarugó világbajnokság New York-i filmközvetitésére mentünk, amikor a Madison Square Garden bejáratánál oldalbabök sógorom, Sándor, és figyelmeztet, nézzek előre, milyen csinos, dekoratív fiatal nő halad előttünk. Jobban szemügyre veszem az illetőt, majd szakértőén megállapítom: — És milyen szép lábai vannak! Az ifjú hölgy erre már hátrafordult és elismerő mosollyal megjegyezte: —Köszönöm, még Pestről hoztam magammal őket... Lengyel Menyhért, világhírű magyar írót, a Tájfun, Antónia, Ninocska, Lenni vagy nem lenni szerzőjét meghívták Hollywoodban egy filmproducer partyjára. A feleségével jelent meg az estélyen és a jelenlevő írókkal, rendezőkkel, színművészekkel vidáman társalgód. A felesége kis idő múltán, ismerve a szokásokat csendesen figyelmeztette: — Menyus kérem, ne beszéljen itt állandóan magyarul. Mire Lengyel Menyhért, igen hiányos idegen nyelvismeretének tudatában, indignálódva válaszolta: — Hát hogyan beszéljek?... Menyus szerencséjére a társaságában levő hollywoodi írók, rendezők, színművészek tökéletesen ismerték a magyar nyelvet. Amikor pár évvel ezelőtt a Ludd-i repülőtéren taxiba ültem, megkérdeztem a kocsi vezetőjét: — Do you speak English? — Még magyarul is beszélek! — válaszolta tősgyökeres kiejtéssel. Azóta is gyötör a kíváncsiság, vajon miből, minek az alapján állapította meg az izraeli taxisofőr, hogy magyar az anyanyelvem?... Lajos bácsival, szomszédommal, aki az első világháború előtt jött az Egyesült Államokba. gyakran beszélgetünk a "régi szép időkről". Egyszer megkérdeztem tőle: — Mondja Lajos bácsi, magának, akinek itt az új hazában annyi év után minden megadatott, szép kertes háza, szép autója, bizonyosan szép kis vagyonkája is van, amelynek kamataiból és a nyugdijából gond nélkül, kényelmesen élhet, ugye maga megelégedett, ugye boldog itt? — Úgy van, kedves öcsém! Megelégedett és boldog vagyok! — Ezt örömmel hallom, de azt is szeretném tudni, régen, mielőtt ide Amerikába kijött, mint volt... — nem hagyta befejezni kérdésemet, közbevágott: — Még boldogabb kedves öcsém, még boldogabb voltam!... Ez igy is van rendjén. Lehetünk mi derék, becsületes, szorgalmas polgárai új hazánknak, de a régit, a Szülőhazát nem felejtjük el. Édes-bús emlékei vissza-vlsszatérnek. megszépítik a távoli, ködbevesző múltat, az egyszer volt, hol nem volt boldog fiatalságot!... Ha Torontóban óhajt letelepedni, ingatlant vásárolni házat cserélni, forduljon bizalommal nvcilCV OÁÜCP T AGEHTHEZ DJvEUCA I\\JDEJ\ l S.ChíJktuiafídCo.it4. Reaítors 2336 BtoorSt. W. Toronto Tel: (616)76este 767-6638 Az utazás nagy cirkusszal jár Egy gonddal kevesebb ha utazási ügyben BREUER A , ír W; ELSIE f 8 \ f -tü? rRAVEL CONSLLTANT-hoz > fordul bizajommal^ A
