Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-01-20 / 741. szám
v - v *-.-r. August J . o 1 nar P.O.Box 1o34 Ne 'v Bruns tick , Ne U . S . A . Jersey o 39o 3 Second class mail registration No. 1373. AZ ESZAKAWERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 18. 741. Ara: 50 cent JAN. 20. 1979. Rubin Ferenc: KÖZELEDÜNK A BEKÉHEZ ZADY A HÁBOBÚHOZ? Atherton helyettes külügyminiszter közvetítése a megbeszélések folytatására ezúttal sikeres lesz. Szadat meglepetésszerűen visszavonta, vagy legalábbis enyhítette elfogadhatatlan békefeltételeinek 60 százalékát. Követek kicserélését már nem köti a nyugati part és Gáza rabjai önkormányzatának keresztülviteléhez és az arab államokkal kötött egyezményeit nem helyezi a megkötendő békeszerződés fölé. Ha tehát az arab államok megtámadnák Izraelt ö nem tartja majd Egyiptomra nézve kötelezőnek a támadó államok segítését. Ezzel szemben továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az autonómia megadásának időpontja valamilyen formában kapcsolatban álljon a békeszerződéssel. Talán örömmel fogadnánk a változást, ha nem ismernók annak indokait Mi okozta a hirtelen változást? Chanukai számunk vezércikkében célzást tettünk arra, hogy Szadat csak akkor folytathat eredményes béketárgyalásokat Izraellel, ha előzőleg Szaudi Arábiával köt békét. Most Khalidnak. Szaudi Arábia uralkodójának, minden oka megvolt rá, hogy Szadatot — a csatabárdot pillanatok alatt eltemetvén — csúcsértekezletre hivja. A törökországi és iráni véres zavargások végül is meggyőzték az uralkodót arról, hogy a Moszkva felől közeledő vörös fellegek nagyobb veszélyt jelentenek számára mint az arab világ kettéhasadása. Mindkét ország kitűnő terepet nyújt a szovjet ügynökök zavarkeltó akcióira. Törökországban a nép egyharmada munkanélküli. Az infláció megközelíti az 50 százalékot. A tönk szélén álló bankok sorsjegyeladásokból tartják fenn magukat. Ezzel szemben a feudális mágnások egy jottányit sem engednek magas életszínvonalukból. Hasonló a korrupció Iránban, ahol az uralkodó, ki e sorok megjelenésekor talán már az USA-ban van, az olajjövedelmet nem a népjólétre, hanem fegyverekre, megvesztegetésre és Amerikában és Svájcban elhelyezett többmilliárdos befektetésekre fordította saját céljaira. A szovjet már régen feni fogait a Dardanellák és a Perzsa öböl ellenőrzésére. Nem vitás, hogy Khalid király és 3.000 tagot számláló családja ugyanolyan népszerűtlenségnek örvend Szaudi Arábiában, mint Reza Pahlevi és családja Iránban, valamint Ecevit miniszterelnök Ankarában. Valóban keserű irónia, hogy a P.L.O. melynek anyagi támogatását csupán a közelmúltban emelte fel Szaudi Arábia, most nyíltan annak királya ellen fordul. Szíriával és Líbiával egyetemben, iráni és török szélsőbaloldali terroristáknak nyújt kiképzést, egy Damascus melletti farmon. A terroristák nyilatkozataiból Ítélve nem vitás, hogy a legközelebbi zavargások előidézsének célpontja Szaudi Arábia. Mentorukkal, a Szovjetunióval egyetemben úgy vélik, hogy Iránban a Bakhtiar kormány napjai — a hadsereg, a nemzeti és vallásos pártok támogatása nélkül, — meg vannak számlálva. Az ezt követő katonai puccsot egy koalíciós kormány követné, melyből — magyarországi minta szerint — a kommunista párt kerülne ki győztesen. Ha a királyt és családját sikerül elűzni Szaudi Arábiából, úgy ez az arab mérsékelt front összeomlását jelentené. így Izráel ellen egy radikális arab egységet lehetne felvonultatni. "Az iráni események” — mondotta Salah Khalaf az A1 Fatah terrorszövetség rangban második vezetője — “forradalmat fognak kiváltani minden olyan arab országban, ahol az iránihoz hasonló kormányok vannak uralmon" ezzel célozván elsősorban Szaudi Arábiára, Egyiptomra, és Szudánra. Szerinte az “Uj Izlam” irányzat lehetetlenné tesz majd minden békét Izraellel. Khalid és Szadat tehát most úgy látják, hogy együttes akcióra van szükség, hogy megakadályozzák a Szovjet és az arab radikálisok céljait, a Közelkelet lángbaborítását. Ehhez egy izráeli béke elengedhetetlen feltétel. Khalid nem rejti véka alá csalódását az USA-val szemben, mely tétlenül szemléli az iráni uralkodó bukását és Moszkva mesterkedéseit. Az egyetlen erőtlen megnyilvánulás az Egyesült Államok részéről 18 fegyvertelen repülőgép leszállása volt a teheráni repülőtéren. Nagyon kétséges, hogy ezzel az Egyesült Államok eléri célját, Moszkva megfélemlítését. Gurul az arab dollár Mindennek ellenére, az arabok mindent elkövetnek, hogy befolyásukat növeljék a Fehér Házban, a Kongresszusban és a Szenátusban. Egy amerikai magazin értesülése szerint rendkívül komoly összegeket áldoznak arra, hogy az Izraelre gyakorlandó nyomást növeljék. Az antiszemitizmusról közismert Fullbright volt szenátor. Kleindienst és Conelly volt miniszterek évi 50-75,000 dolláros támogatásban részesülnek azon címen, hogy arab szervekben, mint tanácsadók valamint igazgatósági tagok közreműködnek. Bért Lahr, ki kétes bankügyei következtében hetekkel ezelőtt kijelentette, hogy ót változatlanul egyik legjobb barátjának tekinti, állítólag 100,000 dollárt kap évente “tanácsaiért". Billy Carter, az elnök öccse, úgy látszik ugyancsak ráeszmélt, hogy az arab összeköttetések több hasznot hoznak, mint a mogyoró és a sörcsapolás. Nemcsak, hogy meghívta Atlantába a legszélsőségesebb terrorizmus támogatóit, Líbia minisztereit, hanem őket megérkezésükkor össze-vissza csókolta. Közben a zsidóságot okolván, hogy a fogadás nem történhetett meg kellő ünnepélyes keretek között, leszűrvén a bölcsességet, hogy "tízszer annyi arab él a világon, mint zsidó". Az igazságügyi minisztérium kénytelen volt megkérdezni Billyt, hogy kap-e honoráriumot az araboknak tett szolgálataiért, mert ez esetben ót, mint egy nemzetközi terrorizmust támogató ország ügynökét kell nyilvántartani. Persze lehetetlen, hogy mindez az elnök tudta és beleegyezése nélkül történt volna. Kijelentése Egy esetleges béke értéke Az USA és Egyiptom jól tudják, hogy Izrael nem képes összekapcsolni egy Egyiptom- Izrael közötti békét az u.n. palesztin autonómiával. De, ha a két állam minden feltételben egyetértene és a békeszerződés csupán aláírásra várna, vajon megéri-e majd Izraelnek, hogy oly sok kockázatot és oly nagy árat fizessen azért a várt nyugalmi állapotért, melyet ma még senki sem képes 100 százalékosan garantálni? Izrael értékes repülőtereket, fontos stratégiai pontokat, százmilliókkal épített telepítéseket adna fel. De mindezen felül feladná egyetlen biztos olajforrását. Izrael, olajszükségletének 70 százalékát eddig Iránból hozta be. Most e forrása teljesen elveszítettnek tekinthető. Bár az Egyesült Államok garantálta Izrael olajellátását, az USA azonban már több szerződést szegett meg, mint amit garantált. Nem szükséges más példát felhoznunk, mint Taiwant és Dél-Vietnamot. Képzeljük el a helyzetet, midőn majd az autósoknak ismét hosszú sorban kell állnia benzinért, s a szélsójobb- és baloldal, az arab propagandistákkal karöltve cikkezik és demonstrál, hogy mindezt Izraelnek köszönhetik. Vajon melyik amerikai elnök fogja kockára tenni népszerűségét Izraelért? Izrael az iráni olajkiesést most Mexicóból és Venezuelából szállított olajjal igyekszik pótolni. Mexico azonban nem tagja az OPEC-nek. Árai magasabbak, s a szállítási költség sokkal nagyobb, mint Iránból. Vajon meddig lesz képes a nehéz gazdasági helyzetben levő Izrael erre az anyagi többletre? A béke tartásságára nincsen garancia S vajon ki garantálhatja, hogy Szadat utóda betartja a békeszerződést? Sokan tehát méltán vetik fel a kérdést, érdemes-e Izraelnek ennyi kockázatot vállalni és ennyi áldozatot hozni egy papírdarabért, melynek értékét ma még lehetetlen felmérni? Többek között két másik fontos tényre is fel kell hívnunk a figyelmet. Az egyik, a terrorszövetkezetek és az arab radikálisok fokozott tevékenysége a szovjet támogatásával. Az izrael ellenes ötödik hadoszlop a P.L.O.-tól való félelem és erős propaganda következtében, különösen a nyugati parton, erősen megnövekedett. Január 16.-án ül össze a terrorista "parlament" a Palesztin Nemzeti Tanács 290 tagja Szíriában. Nyilván az iráni események következtében előállott "kedvező lehetőségeket" fogják megtárgyalni. A másik, nem kevésbé jelentős tény, a mexicói olaj fokozódó feltárása. Mexico. az olajszakértök szerint, már jövő év júniusában képes lesz legalább olyan olajmennyiség szállítására, melyet most az USA Szaudi Arábiából szerez be. Ez esetben az olajfegyver kiesnék az arabok kezéből. Nagy kérdés, hogy az arabok nem kezdenek-e valamiféle akcióba addig, míg az olajzárlat Damocles kardját lengethetik az USA feje felett? Vajon mi történik majd, hogyha az egyiptomi népnek a békéhez fűzött reményei nem válnak be azonnal? Lesz-e Szadatnak elég befolyása a hadseregre és a szélsőséges elemekre, hogy visszatartsa őket egy háborútól? Vajon Szíria és Irán nem lesznek-e képesek kényszeríteni Jordánt a csatlakozásra? Vajon nem fog-e Szíria áttörni a déllibanoni keresztény ellenálláson, hátbatámadva Izraelt? Izraelnek tehát egy békekötés kedvező lehetőségei ellenére is résen kell állnia minden határon. Persze, mi még nem veszítettük el optimizmusunkat, s még mindig reméljük, hogy a légkör Egyiptom, Izrael és a többi mérsékelt arab ország között egy békeszerződés aláírása után, fokozatosan javulni fog. Nem szabad azonban sohasem elfelednünk, hogy az izraeli kormánynak milyen komoly problémákat kell latolgatnia, mikor áldozatok és kockázatok sorozatát illetően kell jövőjére és biztonságára nézve életbevágó határozatokat hoznia. AZ 1978-AS El/ E0J0JA volt kénytelen kiválni a kor- ellenére, hogy nem vállal mányból, s f.iró' Carter még“ - felelősséget öccse balfogásaiért FARKAS IMRE: Mentőöv az elkárhozott hajótörötteknek Mint egy jól megírt forgatókönyv sztorija, úgy peregtek a tévé képernyőjén az események. Egyidejűleg két síkon mutatták be a "Haj- Hong" utasainak nyomorúságos életét a kimustrált, ócska dereglyén és megérkezésüket a szabad Kanadába. Itt a testileg-lelkileg megviselt menekülteket fűtött buszok vitték az .'losztó állomásokra, ahol meleg ruhával és .■Jelemmel várták őket. Végre révbe jutottak. A menekültek derűs, mosolygó arcát szemlélve nem feledkezünk meg arról, hogy a büszkén szabadnak nevezett világban nem mindig voltak ilyen nagylelkűek az ország vezetői. Most is csak a sorozatos emberi tragédia, menekültekkel zsúfolt bárkáknak a zátonyra futása és többszáz vietnaminak a vízbefúlása után mozdult meg a világ lelkiismerete (?), menedéket nyújtva a hontalanoknak. Egyetlen ország sem volt hajlandó befogadni őket. A malaysiai parasztok partraszálló embertársaikat dorongokkal felfegyverkezve, visszakergették a bárkákra, a biztos halálba. Az egyenlőtlen küzdelemben többeket agyonvertek. Csak a kis Izrael hajósai, akik közül többen átélték az üldöztetés és hontalanság éveit, siettek a vietnami hajótöröttek segítségére. Ez másfél évvel ezelőtt történt, mikor a "Juváli" teherhajó a dél-kínai tengeren hetven hajótöröttet mentett meg. Számos ország hajósai húztak el a vietnámiak rozoga halászbárkái mellett anélkül, hogy segítségükre siettek volna. Izrael ulpánra küldte őket, lakásról és elhelyezésükről gondoskodott. A nyugati országok az izraeli példát követik, mikor a menekültek egy töredékét beengedi. Több, mint százezer azoknak a vietnamiaknak a száma, akik még ma is a tengeren hányódnak, vagy Taiwan és Hong Kong kikötője előtt vesztegel hajójuk. A nyugati országok nem tárják szélesre kapuikat, hiszen ázsiai testvéreik sem engedik be őket országaikba. A vietnami menekült-hajók tragédiája, a "Pátria" és a "Struma" zsidó menekültjeinek pusztulását idézi emlékezetünkbe. A közönyös világot nem érdekelte az újkori náci barbárok elől menekülő zsidók sorsa. Szégyenteljes passzivitásk lehetővé tette az ocsmány náci gaztettek elkövetését. Ez a cinizmussal párosult szűklátókörű önzés meghiúsította a mentési terveket. Erről szól az 1976-ban bemutatott "Az elátkozottak hajóútja" című Film, mely az emberi szolidaritás csődjének a dokumentuma. A film megvilágítja ennek a szégyenteljes történelmi eseménynek a hátterét négy és fél hónappal a második világháború kitörése előtt. Az események a következők: A “St. Louis” német tengerjáró 1939 május 14-én 937 zsidó utasával kubai útiránynyal elhagyta Hamburg kikötőjét. Az amerikai kvóta keretében valamennyi utas certificate-tel rendelkezett és speciális engedélye volt, hogy Kubában maradjon, míg vízum-kérelmüket az amerikaiak jóváhagyják. Május 30.-án harminc utas partraszállását engedélyezték. A többiekkel közölték, hogy partraszállási engedélyük érvénytelen. Június 2.-án a hajó parancsnokát felszólították, hogy Havanna kikötőjét hagyja el. A hír hallatára többen öngyilkosságot kíséreltek meg, de Frederico Laredo Bru, kubai államfő a kiutazási végzést nem vonta vissza. Sót, hogy a mindenre elszánt utasok partraszállását megakadályozza, a kikötőből kifutó német óceán járót mintegy 26 kubai rendórhajó kísérte. Az utasok közt az a hamis hír terjedt el, hogy az USA menedékjogot ad a hajó elgyötört utasainak. Nem számoltak azzal, hogy a választások előtt álló Roosevelt elnök, merő politikai számításból megtagadja partraszállásukat és ezzel Goebbels kezére játszik. Három napig bolyongott céltalanul a hajó az amerikai partok mentén. Június 5.-én Bru kubai elnök kijelentette, hogy ideiglenes menedékjogot ad, ha az amerikai zsidó szervek minden utas után 500 dollárt fizetnek. Az embervásár meghiúsult, mert amíg a Joint a váltságdíj előteremtésén fáradozott, ajánlatát az elnök visszavonta. Ezidőtájt egy másik kis hajóraj sem volt szerencsésebb. Három hajót kétszáz utassal a fedélzetén visszairányítottak Németországba, a biztos pusztulásba, mert Argentína és Paraguay nem fogadta be a menekülteet. Mexico visszaküldte a "Flandre" nevű francia gőzöst, a brit "Orduna" hajót 72 utasával Kuba utasította el. Ami ma történik a vietnamiakkal nem újdonság tehát. Csak nekünk, zsidóknak juttatja eszünkbe a vészkorszak szörnyűségeit. A törté-: nelem, más formában, önmagát megismétli, A tragédia az. hogy a népek és az államférfiak memóriája rövid, s így nemzedékek váltják egymást és az utódok mit sem tudnak az elődök gaztetteiről. Még a közelmúlt eseményeiről sem tudnak. Gyorsabb beavatkozással most is több ember életét lehetett volna megmenteni. De vajon fontos volt-e számukra a gyors beavatkozás és segítés? Bennünket, zsidókat, örömmel töltött el a kanadai kormány önzetlen, emberi segítsége. A “St. Louis" óceánjáró zsidó utasainak a tragédiáját mintegy kontrasztként említjük. E tragédia végkifejlése egy kanadai miniszterelnök nevéhez fűződik. A titkos spiritiszta szeánszokra járó, Hitlert csodáló, pszichopata William Lyon Mackenzie King azokban a vészterhes esztendőkben Kanada miniszterelnöke volt. King naplójának 1948. évi kötete a napokban jelent meg. Az 1100 gépelt oldal újabb talánnyal gazdagítja ennek az agglegénynek a napló megjelenéséig homály-takarta múltját. Mert harminc évig titkolta énjét és kormányzott jól-rosszul, anélkül, hogy bizarr nézetei és elképzelései az ország sorsának alakulását döntően befolyásolták volna. Ez a szellemekben és babonákban hivő gnóm. mamája erőszakos irányítása alatt nőtt fel és egyes bírálói szerint szellemi képessége nem haladta meg egy vidéki plébánosét. Anyja meny bemenetele után, tanácsai üzenet formájában jutnak el fiához. Másik tanácsadója foxterrier kutyája volt. Isten küldönce, aki "hűségre, lojalitásra és bátorságra" tanította. És amikor II. Pat — így hivták ir terrierjét — 1947-ben jobblétre szenderült, halálát a képmutató King Jézus keresztrefeszítéséhez hasonlította és mint írta: “az emberiség bűneiért halt meg”. Ez a modern Machiavelli szemethunyt csaknem ezer zsidó pusztulása láttán. De kutyája betegsége sírásra késztette. Naplójába azt is feljegyezte, hogy a vécén szorongás fogta el, nem merte a vízöblító láncát meghúzni, hogy alvó kutyája álmát meg ne zavarja. Hosszas töprengés után mégis lehúzta... A kutyát halála után felboncoltatta. A rákos daganat eltávolítása után az állatorvos a sebet bevarrta. Az exaltált, vallásos Kinget ez a seb Krisztus sebeire emlékeztette. A "St. Louis" óceánjáró odisszeája. kikötótólfolytatás a 10. oldalon
