Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-03-31 / 751. szám

1979 március 31 * MENÓRA Alig hittem a szememnek: Pierre ült velem szemben a kávéházban. Emlékezetemben sötétbarna hajú, tömöttbajuszú, zömök férfiként élt, nagy kék szeme valósággal kivilágított jólformált barna arcából. A szeme kékje nem változott, I viszont haja és bajusza teljesen megfehéredett, így olyanná lett, mint apja lehetett. Tíz éve láttam. Örömmel mesélte, hogy Párisba költözik, ahol egy patinásnevű könyv­kiadóvállalatot kell a háborús szünet után újjászerveznie. Utána valahányszor a francia fővárosban jártam, fel akartam keresni és nem tudnám meg­mondani. hogy miért nem tet­tem. Talán valami belső kény­szer tartott vissza, hogy bekopogtassak hozzá. Pierre ugyanis nagyhatalom ett a francia irodalmi életben. Nemcsak mint könyvkiadó volt híres, hanem mint regényíró is. Könyveit, okosságból, nem saját vállalatával adatta ki. hanem egyik konkurrensével. akihez az első kéziratot annak idején álnéven nyújtotta be. Finom, szatirikus regény volt. tele megértő mosolygással, olyan, amilyet csak igen bölcs ember írhat a maga és olvasói gyönyörködtetésére. Az első regényt féltucat más követte, irodalmi díjat is nyert. Nem mentem fel hozzá, mert olyan látszata lehetett volna vizitemnek, mintha akarnék tőle valamit. Márpedig szives-Szombati útijegyzetei BRÜSSZELI LEVEL séget kérni olyasvalakitől, aki csak nehezen mondhat nemet, csúnya dolog. Pierre, ha 1950- ben irodájában meglát, azonnal feltette volna magában a kérdést: mit kérhetek tóle? Pedig nem tettem volna, mint ahogy soha senkitől semmit nem kérek — úgy gondolom: fontos dolgot. Pierre fegyvertár­sam volt a megszállás évei alatt, jó barát és jó kolléga. Sokat tanultam tőle. Főként azt: mint kell a francia nyelvet, ezt a kényes kislányt kezelni. Mert nemcsak mestere anya­nyelvének, de szerelmese is. Jobb tanárról álmodni sem lehetett. Világos volt, hogy karriert kell csinálnia a Fény Városá­ban: nagyon tehetséges volt és fiatal. Azonkívül munkabíró és munkabolond. Egyszer— 1944 elején volt — 82 órán keresztül dolgozott egyfolytában, anélkül, hogy egy percre is lehunyta volna a szemét. Aztán ledőlt, ruhástól, és 48 óra alatt kialudta minden fáradtságát. Mindig nevetett: a leg­nehezebb helyzetekben is. Op­timizmusa kommunikatív volt, úgy ragadt át környezetére, mintha meleg mézet kent volna ecsettel hallgatóira. Egyszer viharosan, szinte üvöltve sírt: apját, aki közjegyző volt Mons­­ban. Pierre szülővárosában. Egy jó pesti hangulatért érdemes a magyar étterembe menni! Március 20-tól MISS ELIA spanyol táncosnő lép fel Kéthetenként új műsor. Minden este a budapesti FARKAS-DUO szórakoztatja kedves vendégeinket * Naponta rántott borjúláb, halászlé és sok más finom ételek. Asztalfoglalás: 023-6599 200 Bloor St. W. Mindenkit szeretettel vár Ladányi Arthur és családja. Parkoláshoz bejárat a Bedford Park Roadról H\)t Campbell $ouőe UTAZIK ÖN? Toronto-Mont reál -Ottawa között fé‘ut HAPAHEÍ Ahol elsőrendű magyaros ételekkel kényelmes szobákkal várjuk Ónt es családját Péter és it»i Czinkan 3 Dundas Street West, Ni For Reservations [613] 354-46— -!2ő km-re Thousend Islands-tol] Fogyasztott-e már a saját üzemünkben készült csabai gyulai kolbászból, szalámiból, töltött borjúból, felvágottból és csemege áruinkból?----- — -------­Budapest Meat Markét *v 517 Bloor St. West Teli 531-5202 ^•Debrecen Meat Markét; '5S, és Delicatessen * 590 Bloor St. West b Tel: 534-1353 •' 61napon át nyitva. Figyelmes kiszolgáló személyzet Jelszavunk: minőség — friss áru! ................... ............. Varga Gyula és felesége ^ túszként agyonlőtték a németek. Akiknek egyébként fogalmuk sem volt róla, hogy a nótárius­nak fia van. aki a fővárosban harcol ellenük. A vak bal­­szerencse csapott le a családra: Pierre apját, kilenc más, találomra kiválasztott polgárral egyetemben egy reggel elvitték hazulról és kivégezték őket. Pi - zsamában. papucsban volt mind a tíz. Papot sem kaptak, igen sietős volt a dolog. Két esztendővel ezelőtt, a párisi irodalmi lapok nagy eseményként közölték, hogy Pierre ötvenedik születésnapján lemond kiadói állásáról és visszavonul. Ezentúl csak írni akar: regényt, s talán szín­darabot. Az egyik politikai hetilap azt is tudni vélte, hogy eladta párisi lakását és visszatér szülővárosába, a 30 ezer lakosú belga Monsba. — Miért hagytad ott Párist? — kérdeztem tőle most, miután már vagy tíz más kérdésemre megfelelt. — Ennek hosszú története van — mondta és sóhajtott, — beszéljünk másról. Nem akartam tapintatlan lenni, de az a tény, hogy Pierre arcáról egy csapásra eltűnt min­den fény, hogy ajkáról lecsur­­gott a derű és átadta helyét egy keserű fintornak, rendkívül kiváncsivá tett. nyugtalanított.-=-. Tégy, ahogy akarsz, Pierre — mondtam. — Ha nem tartja kedved, ne mesélj. Megállapodtunk abban, hogy együtt vacsorázunk, mégpedig tejszínes meleg rákot, amelyet csak Brüsszelben tudnak jól elkészíteni, régi halpiac körü­lötti kis éttermekben. A harmadik üveg bornál — amelytói két és felet ó ivott meg. de anélkül, hogy meglát­szott volna rajta — megeredt a nyelve. Mesélni kezdett ízesen, zamatosán, viccesen: meg sem kísérlem, hogy magyarul vissza­adjam az elbeszélés eredeti han­gulatát. hiábavaló volna. Boldogan élt Páris városában, tele munkával, baráttal, tervvel, kötelezettséggel. Rengeteget dol­gozott és voltaképpen csak a vakációk alkalmával szánt időt szép és fiatal feleségének, akit úgy ismert meg. hogy egy napon kézirattal jelentkezett nála. Pierre a regényt nem adta ki. mivel a hölgy tehetségtelen­nek bizonyult. Viszont íróját sebtiben elvette feleségül, aztán soronkívül elvitte édesanyjához. Azért mondom, hogy soron­kívül, mert bármennyire is nagy lett légyen Pierre elfoglalt­sága. minden hónap első hét­végét öreg anyjával töltötte Monsban. abban a házban, ahol Pierre meglátta a napvilágot. Barátai, volt iskolatársái nagy tisztességnek vették, hogy a híres író és könyvkiadó néha­­néha elfogadja meghívásukat. Lesték és lejegyezték szavait, a gimnázium falára táblát erő­sítettek, amely hirdette, hogy ott tanult valaha "kisvárosunk nagy fia, népünk, irodalmunk egyik büszkesége". Egyszer évente, karácsony előtt, előadást szokott tartani a városháza dísztermében, válasz­tott közönség jelenlétében. A végéhez közeledő esztendőről beszélt ilyenkor, annak irodalmi eseményeiről, feszélytelenül. kedves közvetlenséggel, gyakran nevettetve közönségét. Minden szava a francia irodal­mi világ levegőjét hozta a kis­városba. Pierre pedig otthon érezte magát, saját családjában. Érdekes, hogy ideérkezésekor pillanatok alatt visszakapcsolt a monsi lassú beszédmódra, a mondatok jellegzetes muzsi­kájára. Mintha sohasem élt volna Párisban, ahol gyorsan pereg a szó. — Miért ne jönnél vissza szülőföldedre? — kérdezte tőle egy napon Gérard, a helyi napi­lap, a “Petit Montois” fő­szerkesztője. Nyugodtabb volna az életed. No meg, nem fiatalodunk: egy szép villa a dombtetőn, nagy gyümölcsös­sel, úszómedencével... nem gon­dolod. hogy kellemesebb volna, mint a lármás párisi lakás? Mintha összeesküdött volna a város minden notabilitása: vala­mennyien csábítgatták haza. A Polgári Párt mandátumot ígért neki a törvényhatóságban. “Ön lesz a kultúrügyek szürke eminenciása" — mondotta a polgármester. — Lucynek. Pierre feleségének is fűt-fát ígér­tek, ha rábírja férjét a haza­térésre. Ötvenedik születésnapjára Pierre visszavonult. Lemondott állásáról, eladta lakását és bútoraival, könyveivel, képeivel beköltözködött a dombtetőn épült gyönyörű villába. Eltökélt szándéka volt, hogy vissza­vonulva az úgynevezett közélet­től, íróasztalának szenteli életét. Hetenként megír egy rövid cik­ket a helyi újságnak. — ezt megígérte volt a "Petit Mon­tois" főszerkesztőjének, s ha a közeli választásokon man­dátumot juttatnak neki, néha­napján, ha irodalmi, vagy művészeti problémákat tárgyal­nak majd, elmegy a város­házára. Talán a helyi színház nívójának emelésén is törné a fejét, hiszen számára nem akadály párisi rendezők, díszlet­­tervezők kedvező körülmények között való alkalmi leszerződte­­tése. Valamennyi a barátja, komája. Talán rá tudná bírni egy-egy írótársát is arra. hogy színművének "ősbemutatója" ne valamelyik vidéki francia városban, vagy Brüsszelben legyen, hanem Monsban.Mind­­ezt mellékesen csinálná, a hát­térben. mintegy hobbyként: hadd húzzon hasznot szülő­városa abból a tényből, hogy Pierre visszaköltözött. A házfelavatási ünnepségen ott tolongott mindenki, aki Monsban számit. Három zene­kar játszott felváltva az óriási kertben, a fiatalság táncolt, az érettebb korúak autóról, nyara­lásról és lovakról vitáztak, a pincérek fáradhatatlanul szolgálták fel a frissítőket és szívviditó szeszes italokat. Három hónap sem tel el hazaérkezése óta, amikor egy szombaton Pierre csodálkozva tapasztalta, hogy cikke nem jelent meg a megszokott helyen. A harmadik oldalról a tizen­egyedikre került. Gérard men­tegetőzött. hogy a tördelő szer­kesztő hibájáról van szó. viszont azután Pierre heti cikke oldal­­ról-oldalra vándorolt, elvesz­tette parádés helyét. Egy napon aztán meg is támadták a Polgári Párt havi közlönyében: Pierre emlékezetből egy vallon népdalt idézett, — tudni kell, hogy a monsiak vallonok. — mégpedig hibásan. Gyerekkorában hal­lotta utoljára és összetévesztett két szót. "Mit ért Pierre a vallon dalokhoz? — gúnyolódott a névtelen cikkíró. A párisi irodalmi szalonokban nem dalolják a mi kis népünk nótáit. Pierre fiatalon elhagyott minket a fényes nagyváros kedvéért és most, megöregedve, visszatért: beszéljen a Szajna partjáról, ahhoz jobban ért..." Mintha a karmester intett volna, az egész zenekar rázen­dített. Mindenki bátorságot kapott egyszerre. A színház igazgatója és dramaturgjai tűrhetetlennek minősítették, hogy “ez az idegen” beleszól munkájukba. A tetejébe még Párisból akar rendezőt és díszletrajzolót hozni! Hogy a franciák elvigyék a monsi polgárság pénzét! No, meg pök-TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 hendi is az úr: úgy tesz, mintha mindenhez jobban értene. A Polgári Párt városatyái össze­fogtak: szó sem lehet arról, hogy bármelyikük is átadja a helyét a választási listán Pierrenek. Idegen ő. nem érti a város problémáit. Ahhoz, hogy valaki értse őket, itt kellett leél­nie életét, nem idegenben. Pierre levelet írt a párt el­nökének, amelyben kérte, nyug­tassa meg híveit: senkinek állá­sára. székére, mandátumára nem pályázik. Nem dicsőséget hajszolni jött haza. hanem visszavonulni és dolgozni. Számára a munka a legnagyobb boldogság. Bár még feleségének sem szólt a dologról, nagyon fájt neki mindez. A kisváros kicsi­nyessége, az ottragadtak irigy­kedő acsarkodása. a névtelenek összefogása ellene, -aki szive minden melegét hozta haza. Mindenki a maga kis pozícióját féltette tőle. azt a kis íróasztalt, melyet nagyobbára nehéz küz­delmek, kompromisszumok árán és sok kitartással szerzett. Pierre számára mindez nevet­séges volt és bosszantó. Már­pedig az. aki állandóan bosszan­kodik, nem igen tud nyugodt fejjel dolgozni. Rövidesen rájött, hogy rengeteg ember szemében szálka, igen soknak áll útjába. Puszta jelenléte a városban számos honfitársát nyugtalanítja, bántja. Végül már saját édesanyja is szóba­­hozta a dolgot. — Zavarod vizeiket, édes fiam. mondta az öregasszony... A legszívesebben kiutasítanának a várostól... — De miért, mama? Mivel bántottam meg őket? — Semmivel. Semmit se tet­tél. De Párisból jössz. Fiatalon megvalósítottad azt. amiről számosán álmodtak és ma már tudjuk, hogy tehetség, alkalom, bátorság hiján ezek az álmok soha nem realizálódnak... Te meg más vagy. más levegőt árasztasz önmagad körül. — De itt születtem, mama. ide tértem vissza. Nem elegen­dő bizonyíték ez arra, hogy ide tartozom, közéjük? Hogy velük akarok élni és itt akarok meg­halni? — A visszatértnek nincs igaza, édes fiam. Sohasem lehet igaza. Egy hét sem telt bele és Pierre visszament Párisba. Házát eladta és búcsú nélkül eltávozott. A Petit Monitors gú nyolódó cikket küldött utána. “A nagyember — írta — túl szűknek találta kicsiny vallon városunkat, visszavágyott a francia főváros fényeibe" Arról persze senki sem beszélt, hogy Pierre végér­vényesen feladta volt állását, előbb elherdálta párisi lakását, majd monsi villáját és az egész kaland óta egyetlen könyve sem jelent meg a piacon... KÖZÉPKORÚ ÜZLETEMBER KERES HOZZÁILLŐ E'LETTÁRSAT 60-66 éves özvegyasszonyt Leveleket kérem a Menora kiadó­­hivatalába kífldeni.Szép Tava^zf jeligére. cokién ^Ph GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! GYORS. UDVARIAS. LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. Tf f Tf f V W"W V H A World Travel Service Ltd. örömmel értesíti ügyfeleit, hogy Susan Erdős (a Kennedy Travel Bloor St.-i irodájának volt managere) 1979 január 1-től „Vice President Sales” minőségben csatlakozott irodánkhoz, ahol megalapítot­ta a magyar osztályt. UTAZÁSOK INTÉZÉSE, CHARTERGÉPEK, ROKONOK KIHOZATALA, I K K A ÁTUTALÁSOK Szeretettel várja látogatásukat! 258 COLLEGE ST. TORONTO, ONT. M5T 1R7 telefon: 979-2171 ETTEREf.t * CUKRÁSZDA * DELICATESSEN 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782-1598 Nyitvatartási Cukrászda: keddtől vasárnapig 10-től 10-ig hétfőn zárva Étterem: keddtől péntekig 5-töl 10-ig szombat, vasárnap 12-töl 10-ig bloor cyde SPORTS LTD. Kanada legnagyobb Kerékpár Specialistája 1169 BLOOR ST. WEST. TORONTO. ONTARIO' (416) 536-9718 (416) 536-1523 jIranz £iózt Étterem A konyhánk, mint régen magyarosan készít mindent. Hét napon keresztül Hétfőtől- szombatig 11 órától 12 óráig Vasárnap fél 5-től 10-ig Bosjness-lunch 12-től 3-ig ZENE Asztalfoglalás 531-6063 Teljes italmérés, esküvőkre külön terem. 603 MARKHAM STREET Közel a Bloor-hoz Parkolás az étterem mögött. AUTÓ Biztosítás ELET — TŰZ — TÁPPÉNZ Gyors Kiszolgálás. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR PITTS LIFE INSURANCE Co. P.O.Box 278 Adelaide St. W. b. Toronto. Ónk Telefon. 535-7101 vagy 925-5957 7. oldal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents