Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-03-24 / 750. szám
6. oldal MENÓRA # 1979 mdrcius 24. SPITZ SÁNDOR: Már ez is öregedést jelent? A napokban régi ismerósseltalálkoztam. Itt, a kibucban a pázsit között kigyózó úton jött szembe velem kicsit roggyantan és botra támaszkodva ugyanúgy mint én. Szóval botorkáltunk. Valamikor kemény sakk - csatákat vívtunk mindaddig, míg rá nem jöttünk, hogy egyikünk sem tud sakkozni. Ez pedig úgy történt, hogy egyszer az unokám kibicelt a játékunknál és kinevetett bennünket. — Mitől vadulsz, te Nyakigláb? — tekintélyeskedtem. — Attól nagyapám, hogy szeretsz sakkozni. — No és? — Ha szeretsz sakkozni, miért nem tanulsz meg? — kérdezte vissza igazi szabre felsóbbséggel. Összenéztünk a partneremmel. — Ezek a mai taknyosok azt hiszik, ók mindent jobban tudnak. — vágtam, rá. — Ezt csak az öregek gondolják. — kaptam a visszavágást. — És ha bizonyítani kéne? — Benne vagyok, — rántott araszos vállán, — még hozzá két táblán egyszerre kettőtökkel. — Persze nagy legény vagy. De ehhez nem eró kell ám öcskös. hanem ész. — Én is így gondolom. — flegmázott. — Hijnye, azt a paradicsomsalátán iperedett szépségedet, hol van még egy tábla? Előkerült a másik tábla a figurákkal és... és mit mondjak? Neki volt igaza. Tényleg ész kellett volna hozzá. Mármint nekünk. Mert neki volt. Fél órán belül úgy megmattolt mindkettőnket, hogy akármelyik nemzetközi nagymester zokogásra fakadhatott volna tóle. Hát így volt. Akkor gyorsan át akartunk váltani a kártyajátékok királyára, az ultizásra, amihez azonban harmadik partner és magyar kártya is kellett volna. Miután harmadik nem akadt. így a tártli mellett döntöttünk. amihez megint csak magyar kártyára lett volna szükségünk, ami itt még hetedhét faluban sem volt található, mert hát honnan tudnának ezek a szábrek tártlizni. ami ugyan igazi, szolid zsidó játék, de a Földközi tenger innenső partján nem divatos. Itt legfeljebb a BIZTOSÍTÁS Autó biztosítás problémás, vagy sima azonnali fedezet. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR Pitts Life Insurance Co. P.O.Box 278 Adelaide St. W. Toronto, Ont. Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 romi meg bridge nevű érthetetlen és értelmetlen kártyapótlékkal nyaggatják egymást, ami bizony — szerintem, — az igazi kártyajátékosoknak csak nyamvadt utánzata. Olyan, mintha a paprikás csirkét jó, csípős paprika helyett sárgarépalével festenék, vagy kisüstön főtt szilvóriu helyett uborkalével traktálnának. Miután mi ezekből a pótszórakozásokból nem kívántunk részesülni. a barátkozásaink is megszakadtak. Szóval most találkoztunk a régi partneremmel, aki botjával az én botomra mutatott: — öregszünk, öregszünk... — Miért beszél többesszámban? Pont maga mondja akit már húsz évvel ezelőtt is bátyámnak tituláltam? Én vagyok öreg? Én? Aki még két hetes sem vagyok egészen? Az atyafi mondani akart valamit, de a sűrű köhécselés miatt nem jutott szóhoz, s a kezével legyintgetve eltotyogott. — Hm... — füstölögtem, — tényleg öreg lennék? Mi az öregség jele? Ugyan! Hiszen alig voltam húsz éves, amikor egy délutáni séta alkalmával megkérdeztem Jolit, a feketeszemű hétördögöt, hol találkozhatnánk zavartalanul? Amire félvállról odavetette: A városvégi csalitosban. Örömömben kicsi híjján kiugrottam a vadonatócska. lyukastalpú cipómból. . f Csak késő este jutott eszembe, hogy elfelejtettem megkérdezni a ‘‘mikor”-t. Húsz éves koromban talán még sem voltam öreg, minden feledékenységem mellett sem? Vagy néhány évvel később, mint bizonyos fővárosi vállalat reménydús megbízottja többször utaztam egyik vidéki városba, ahol megismerkedtem az ottani nagymalom könyvelőjével és ragyogó szépségű feleségével, akikhez minden lehető alkalommal eljártam. Akkor még szerettem, ha a hullámos hajamat a napsütés dédelgette és az enyhe szellő birizgálta. Persze, kalap nélkül nem illett utazni, ezért kénytelen voltam minden útrakelés előtt egy új kalapot venni, mert a már meglevőt valahol elhagytam, míg könyvelóéknél tett egyik tisztelgésem alkalmával, mikor elköszöntem, az ifiasszony rám ragyogtatta ábrándos kék szemeit és megkérdezte: — Mondja kedves, mikor lesz hangulata elvinni a kalapjait? Eddig ötöt gyűjtöttem össze, — mutatott a stanicliba szépen összerakott garnitúrát. Kissé elakadt lélegzettel köszöntem meg. Most aztán volt kalapom bőven, de éreztem, hogy ónagysága a kalapokkal együtt a szűrömet is kitette, további látogatásaimra nem tart igényt. “Gombház, fó a kalap-kollekció” — gondoltam. Néhány nap múlva megint útra készültem, tehát mentem a szokott kalaposboltba, mert egyetlen egy sem volt. Alighanem a vonatban maradt az egész paksaméta. a legutóbb vásárolttal együtt. Azért a feledékenységemnek valami hasznát is láttam, mikor 1944-ben SAS behívóval invitálták, mint nemzeti szempontból nélkülözhetetlen lapátnyél koptatót, másnap reggel a vasútállomáson nem emlékez-, tem, hová kell utaznom? Minden zsebemet kiforgattam, mégsem találtam meg a szíves invitáló levelet. Kínomban megkérdeztem a mellettem álló hátizsákos hitsorsosomat: — Behívót kapott? — Nüná, hazafias felbuzdulásból megyek! — Hová hívták? — Kőszegre, hogy süllyedne el... Remek — gondoltam — biztosan nekem is oda kell bevonulnom. Kőszegen a kaszárnyaudvaron sorakoztunk. Egy bagószagú káplár mindenkitől átvette a behívóját. — Elvesztettem — mondtam, mikor az enyémért nyújtotta a piszkos körmeit. — Mi? Elvesztette? Kihallgatásra viszem! — ordibálta. A századparancsnok helyettese, dr. Lipp főhadnagy odajött: — Mi a baj? — kérdezte. A káplárhaptákba vágta magát: — Főhadnagy úr jelentem, ez a zsidó elvesztette a behívóját! — De ő megjött és ez a fontos — mondta a főhadnagy, akire azóta is hálával gondolok, a mindig emberséges magatartásáért. Két nap múlva az udvaron megszólított a századírnok: — Hé! Maga Mózsi vagy Icig, vagy hogy hívják! Magát mi nem hívtuk be. — Nem? Ha parancsolja, máris hazamegyek. — Ha ide keveredett, csak maradjon — kegyeskedett — már állományba vettük. Nem köszöntem meg, amit rosszul tettem, mert amint utóbb kiderült, nekem Nagykátára kellett volna bevonulnom és a velem együtt behívottak közül — sajnos — senki sem maradt életben. A bottal való járásomat nem lehet a feltételezett öregségem jelének tekinteni, a botot csak a tavalyi operáció után adták a kórházban segédeszközül, de sokkal fiatalabbak, nők is jártak ott bottal. Én azóta éppen, hogy megszoktam és nagyon ritkán felejtem otthon. Az egyebeket is módomban áll tisztázni, illetve megcáfolni: Rosszul hallok, mint sok, valóban öregember. Pedig ennek az a muszka légibomba az oka. mely a háborúban egyik dicsőséges és rugalmas elszakadásunk alkalmával a MEGJELENT! Jelige: „A föld kicsi, határát újra szabják.... Az ég sötét, komor és végtelen Az éjjel csillagsátrába zárja a napot Sa föld forog... forog az örvényeken.” Székely Molnár Imre Székely Molnár Imre ötven éves írói és újságírói munkásságának jubileumára került kiadásra ez a könyv. # * # Élj és emlékezz! Mielőtt az Idő nevű kegyetlen tisztogató le nem mos az élet táblájáról. * * * A könyv megrendelhető Villanásnyi képekben mutatja be az író könyve szereplőit, akik közűi legtöbb már örök bérletet váltott a temetőbe. A Forgó komédiá-n keresztül még megszólal Németh László, Ady meny asszony a ;Zsuka, Csinszka, a zsoltáros versek múzsája Léda, Molnár Ferenc, Hevesi Sándor, Vaszary Gábor; Szász Endre, az újkor nagy festője a szerelemről beszél, és sokan mások. A színháztörténetek üde, pezsdítő humora mindenkit érdekel. a szerző címén 10 dolláros árban. 33 Ledbury St. Toronto M5N 2Y8 Ont., Canada közelemben pottyant le és robbant fel. Mit? Hogy okulárét viselek? És ha semmi más. de ez határozottan az öregségre vall? Butaság. 30 évig dolgoztam rossz világítású laboratóriumban. Különben is, még jóformán, hátulgombolós nadrágban futkostam, mikor már üveggel kellett pótolni a hiányzó néhány dioptriát. Ezek után remélem, nem gyanúsítanak többé öregséggel, még a fogprotézisem alapján sem? Mert szeretném tudni., a gyanúsító mit tartana a szájában, ha 1944 karácsony estéjén a vitéz nyilas legények nem az én, hanem a gyanúsító fogait verték volna ki? Ezt miért feszegetik? Elfelejtették az akkori idők gyönyöreit? Feledékenység? Hm... Nem igaz, határozottan tagadom annak öregedést bizonyító voltát. Tessék az ellenbizonyíték: Amikor még valóban ifjú voltam és bohó (főleg bohó), a mecsekaljai öttornyú városban éltem, ahol a karakán legények N.N. (Nem Nősülök) jelű társaságunk egyik tagja megbocsájthatatlan hibát követett el, megszegte íratlan törvényünket, házasságra adta a fejét. Midón ezen elszántságát bejelentette, nem hívta meg a mindig szomjas szesztestvéreket az eljegyzésére, helyette inkább az intim. legénybúcsút ajánlotta, melyre természetesen kivétel nélkül mindannyian megjelentünk annál is inkább, hiszen a legénybúcsú cehhjét az illemnek megfelelően a bűnbe esett búcsúzó vőlegény fizette. Sem ebben, sem a közvetlen következőkben nem volt semmi hiba. A ma röviditalnak becézett, akkor még a komolyabb korszellemnek tudatában szilvóriumnak vagy baracksnapsznak tisztelt bekezdések után a fizetópincér (a fóúr) által számon tartott sörök és borok fogyasztása arányában kezdtünk megbocsátani a vétkesnek. Egymásután hangzottak el a szívből fakadó búcsúztatók. Valahol hallottam ilyesmit, gndoltam. itt elsütöm. Mikor rám került a sor, felálltam és röviden ennyit mondtam: — Hűtlen barátunk, én csak össze akarom foglalni az eddig elhangzottakat. Elhagysz bennünket, mert megnősülsz, helyes, nősülj meg, legalább megtudod, mi az igazi boldogság. De akkor már késó lesz. — Kezet fogtam vele és nyílegyenesen (legalábbis én úgy hittem) a kijárathoz indultam. Meglepett, hogy az ajtó megduplázódott. minek következtében nekimentem a csupasz falnak. Akadt valaki, aki a helyes útra terelt, vagyis a tényleges kijárathoz. Az utcán ráálltam a villamos sínre, mely a lakásom felé vezetett volna. Aztán... aztán, mikor felébredtem a nap már melegen sütött. A sétatér valamelyik padján üldögéltem, előttem egy kacskaringósra pödört bajuszú rendőr állt és hangosan röhögött. — Magának meg mi baja? — kérdeztem nem túl barátságosan. Kérdéssel felelt: — A másik fejét hol hagyta? Én is visszakérdeztem: — Magát ma engedték ki a Rét utcából? (A Rét utcában volt a bolondokháza.) — Már mint engem? — hervadozott a vigyora. — Ühüm... Milyen másik fejemről beszél? — Hát amelyikre az a másik sapka lenne való — mutatott a kezemben tartott fehér tengerészsapkára. (Abban az évben mi. aranyifjak olyanban tündököltünk.) A sapkát a fejemre akartam illeszteni, azonban ott már díszlett egy hasonló. A rendőr tovább vígadt. majd barátságosan megkérdezte: — Segíthetek? Haza vezessem? Dühösen otthagytam, mentem haza aludni. Odáig törtem a fejemet, ugyan honnan került hozzám ez a másik sapka? Talán a barátaim valamelyikét hoztam el? Majd szólnak, nyugtattam meg magamat a lehetséges feltevéssel. De arra már nem találtam semmilyen megnyugtató magyarázatot, hogy levetkózéskor az én tisztes magyarkám helyén egy. férfiak által sohasem viselt csipkésfodros női holmi pompázott. Akkor sem tudtam, ma sem emlékezem mikor, hol került az rám. No. hát ez talán mégsem az öregségre vallott? Ezen sorok olvasása után már hiába jelentkeznének a tulajdonosok, egyik sincs meg. Elfelejtettem, hol hagytam el őket. Dr. Kelényi Pál NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Teiefon: LE 4-9154 CSALÓDÁS NEM ÉRI, UTAZÁSÁT INTÉZZE A LEGNAGYOBB MAGYAR UTAZÁSI IRODÁVAL ! CHARTER UTAZÁSOK 1979 ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL TORONTO - BUDAPEST - TORONTO- Jelentkezési határidő Június 20 — Július 13 Ca$549.00 Május 19 Július 9 — Augusztus 22 Ca$549.00 Június 8 Július 11 — Augusztus 17 Ca$549.00 Július 10 A további gépek indulási idejéről rövidesen adunk tájékoztatást Helyfoglalás esetén $50.00 előleg fizetendő. Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, „Eurailpass”. BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST CA $549 Hozassa ki rokonait 3 héttől 5 hónapig ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL. Kérjen bővebb felvilágosítást. Csoportos utazások minden héten csütörtöki indulással, 1 héttől egy évig terjedő időszakra. CA $611 AMSZTERDAM. PÁRIZS, FRANKFURT. ZÁGRÁB, BELGRAD Kedvezményes ABC charter utazások. IKKA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ — CEDOK főképviselet Pénz és gyógyszerküldés Közjogyzőség, fordítások, végrendeletek, hitelesítések. INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor St. W., Toronto, Ont. M5S1Y4, Canada Telefon (416) 537-3131
