Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-30 / Supplement
NEW YORK - HEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK ROS HASANA supplement l! ILIMISZIII Ulti FRIEDLANDER SOLOMON hiveinek, követőinek és a világ zsidóságának ÁLDÁSOS es BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁN ROS HÁSÁNÁRA és JÓM KIPURRA 163 EAST 69 STREET NEW YORK N.Y. 10021 Tel; 472-3968 IZRAEL NÉPÉNEK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN ELITE FÜR Co. ERDŐS é s LÉT A! 150 W. 30 Street NEW YORK TEL594-1334 A HUNNIA minden kedves Utasának a kellemes magyarországi nyaralás után V* héldoisl BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN Szakmáry Károly és Klára HUNNIA HOUSE & TRAVEL, Inc. 1592 SECOND A VE., NEW YORK «4-6900 lansn mid nj»? BARÁTAINAK ÉS A VILÁG EGÉSZ ZSIDÓSÁGÁNAK BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN MR. & JOSEPH H. SOMLO Minden Zsidó Testvérünknek Izraelben és a Világ Minden Táján Békés, Boldog Új Évet Kiván BOKOR LÁSZLÓ ís MAGDA EGYÜGYŰ NATHAN TÖRTÉNETE Irta: TÓTH ÁRPÁD rettenetes ordításra nyitotta a száját, de e pillanatban egyszerre egy fényes kék szinti mezöségen találta magát. Náthán nem értette a dolgot. Ezek a fényes tündérek tehát szolgái Őneki, s ez az egész dolog valahol meg van írva. Itt talán mégis csak meg kell tanulnia olvasni, hogy azt a fontos frást olvashassa. £s hogyan lehet az, hogy ö ily hatalmas uraságoknak parancsokat osztogasson? Nagyon-nagyon kényelmetlenül érezte magát, óh, ha most klnyújtózkodva felébredhetne, s a pult kedves homályában találhatná magáti De aztán , mégiscsak elindult szolgálóival, a fényló angyalokkal. Bejárta a csodálatos mezőket, s ámulva hallgatta, hogy a csillagok énekelnek. Megkérdezte, hogy mivelfoglalkoznakazok, akik a főidről Idekerültek. Azt a választ kapta, hogy itt elfeledik mindazt, ami odalenn türtént velük, s felmagasztosulva az Őrök tökéletesség imádatában, lassanként maguk Is az Isteni lényegbe olvadnak át. Ezt Náthán nem értette. Elgondolkozott, s aztán megkérdezte, hogy vannak-e itt fűszeres üzletek? Az angyalok csengőn felkacagtak, s Náthán nagyon elröstelkedett. Az angyalok szelíden körülvették s vigasztalgatták;- Náthán, feledd el a föld nyomorúságait és gyarlóságait, emelkedj föl lelkeddel az églek tisztult magasságába, s igyekezzél nemesebbé és tökéletesebbé válni. Mi azért vagyunk melletted, hogy ebben segltségédre legyünk. Kívánj valami tökéleteset és jót és minél teljesebb lészen óhajtásod tökéletessége és jósága, annál méltóbbá fogsz válni az emelkedésre. Ekkor szárnyainkra veszünk, s közelebb suhansz velünk az örök tökéletesség és jóság forrásához. Náthán összeráncolta a homlokát. Megértette, hogy kívánnia kell valamit, valamit, ami igen-igen jó lenne. 0, hiszen ö legjobban a boltot szeretné Ide, a fiókokat, a ládácskákat, a kövér kannákat I De ezekről nem illik szólanl, valami mást, komolyabbat kell kívánnia, valami fontosat, valami egészen lehetetlent 1 Szelíd szemel eltévedeztek, újra meg újra végigszágtridott csendes kis múltja együgyű emlékein; semmi, semmi 1 Kétségbeesve erőlködött; már a kaszárnya képeit Is Idézte, s egyszerre vakító tisztaságban jelent elé valami. Igen, igen, ez a kívánság tetszeni fog, hiszen az őrmester akkor is az istent igen gonosz szavakkal szidalmazta; igen, az angyaloknak bizonyára nagyon tetszeni fog ez a kívánság; boldogan hebegte;- A frász törje ki az őrmester urat I Az angyalok szelíd arca megrettent. Az egyik rosszkedvűen mondta;- Náthán, rajtad még a sok földi szenny. Térj magadba l Ily konok gyarlóság legyőzésére gyönge az angyalok segítsége. Elhagyunk egy időre, próbálj egyedül megtisztulni és lecsendesedni. Te hős voltál, neked üdvösség jár, de még nem tudsz felemelkedni e jutalom nagyszerűségéhez. ? Szomorúan mentek el az angyalok. Szárnyuk szelíden még meg-meglebbent, aztán eltűntek. Náthán rettenetesen le volt sújtva. Mit tegyen ? TLégjobb volna elszökni Innen, nem való ö ilyen finom helyre. Persze, már a ruhájuk szaga is, meg hogy holmi írásokat emlegettek, nem jót jelentett. El, el. De hová ? A földön őrmesterek várják és sebek, a háború, egy nagy, Idegen ember egy rettentő szuronnyal, melyből belek csüngnek I ó, ha békén meghúzódhatna valahol | Milyen rosszul is van minden, miért is nincs a mennyországban legalább egyetlen boltocska, egy pult legalább, ó, hát az üdvözöltek, az angyalok sohasem isznak kávét, és sohasem vásárolnak ostornyelet? Vagy legalább a földön miért nincs békesség, hogy szépen és csendben élhetnének a szegény emberek? Ilyen együgyflségeket gondolt ki Náthán. Soká ült így egyhelyben, meddig? maga sem tudta. A mennyországban nincs nappal meg éjszaka, ott örökké egyforma idő van, ragyogás, ragyogás, mindig csak ragyogás. Mégis, mintha egyszerre elsötétült volna, és mintha nehéz, nyúlós, keserű eső kezdene esni. Náthán nagysokára vette észre, hogy már régóta könnyek jönnek a szeméből, tán már két vagy három napja Is jönnek, tán már ezer esztendeje is i . . Aztán felakasztotta magát Náthánk* egy fényes csillag egyik ágára. Ez a fényes kék mezöség a mennyország rétje volt. Ragyogó ruhájú alakok jöttek Náthánhoz, akiknek szárnyaik is voltak, olyan formájúak, mint a falusi galamboké, melyeket Náthán nagyon szeretett. Ruhájukból pedig kellemes, úri illat áradt, majdnem olyan finom mint a Rebeka ruháiból a téli estéken. Náthán megilletődve és hunyorgatva nézett a fénylő ruhákra, szemét nem merte az ismeretlenek arcáig emelni. Ekkor megszólalt az egyik;- Náthán, mi angyalok vagyunk, s ez a szép hely a mennyország, ahová hősi szenvedéseid és halálod jutalmául jutottal. Odalent a földön sok bánat és fájdalom éri az embereket, de itt, a mi országunkban minden jóra fordul. Itt a könnyek felszáradnak, és a sebek begyógyulnak. Hozsánna érte az Ürnakés örök dicsőség 1 Ámen, ámen, ámen. Ez a történet egy szegény, vörös kis zsidóról szól, aki az emberek közt szokásos foglalkozások közül a jámbor szatócsi mesterséget választotta. Azaz dehogyis választotta; mert vajon a szél megkérdi-e a keserflffl apró, fekete és szomorú szagú magvait, melyik útfélen akarnak megtelepedni? Árva és rongyos kisgyermek volt, egy este úgy jött be a faluba sírva, s nem tudta megmondani, mi a neve, s honnan indult útnak, A faluvégi szatócs fogadta magához, főleg talán azért, hogy ne érje szégyen a felekezetét, ne haljon éhen és elhagyottan az utcán egy együgyű, szegény kis zsidó fiú. Uymódon az a hatalmas valaki, aki a mezei liliomoknak is ruhát és lakóhelyet rendel, ennek a kisfiúnak is juttatott egy kifényesedett selymfl kaftánkát s egy meleg zugot a szatócsbolt hosszú asztala alatt. Mert éjszakánként ott kellett aludnia a boltban, a pult alá vetett vackon, míg az összehajtogatott kaftánka mellette hevert agyertyacsöppektölfoltos pádimentomon. Azért nem volt rossz dolga Náthánkénak. Így nevezték öt el, ezt a bölcs és komoly nevet viselte, mint a régi, fényes selymű kaftánkát, bár szíve igen együgyű s elméje igen szerény fényű volt. Csak apró szemei csillogtak különös elevenséggel, mint két fekete ragyogásé villanylámpácska, amiből valami furcsa szomorúság kedves világossága sugárzott mindenkire, úgyhogy Náthánkét okvetlenül szeretni kellett. Durva, kérges kezflés szavú parasztemberek is megsimogatták néha gödrös állacskáját, tréfásan meghúzták füle mellett a vörös tincseketj a falu uzsorása, egy köhögős és töpörödött anyóka egyszer egy szép aranyfényű krajcárt ajándékozott neki. Sovány és hajlott derekú legényke lett Náthánkéból, vörös haja az utca egyik végéről a másikra világlott, nevettek is rajta a szép, barna keresztény lányok. Náthánka nem bánta ezt, ö nagyon jól érezte magát a boltban, a sok fiók, a gyertyák, kenőcsök, ostornyelek meg a vég vásznak között. Szerette a ládákat, melyeket nagyon vigyázva kellett fölbontani, s gyöngéden törölgette le a nagy, barátságosan csillogó kannákat, melyek a melegben izzadtak, mint a kövér emberek. S a fiókokban illatoztak a fűszerek, s mintha ez az illat beszéd lett volna, amivel egyik fűszer elmeséli a másiknak kalandos utazásait. Nagyhajók hozták őket olyan vidékekről, ahol sűrű, ragyogó méz csorog az égből napsugár helyett, ahol csupa olyan kávészínfl ember él, amilyen a múlt nyáron a komédiában mutogatta magát, s akinek a karjai s csupasz lábai is vastag, drága aranyperecekkel voltak megrakva s orrából és füléből is aranypénzek csüggtek. De az ily emberek nyersen eszik a tyúkhúst, s úgy mondják, embervért is szoktak inni | Náthánka az esti szürkületben lehunyta a szemét, s boldogan és békésen lógatta le nyurga lábait a pult széléről. Egyetlen érzés homályos melege töltötte el, mely hasonló volt ahhoz, amikor paplan alá bújik az ember, s lassanként teste melegéhez enyhül az egész világ. Buksi, vörös koponyája sötétjén jőlesön, szelíden nyújtózott egy szerény és együgyű gondolat; mily’ jó a végtelen és titokzatos világban itt lebzselni a jószagűfiőkok közt, csendben várni a furcsa országok új szállítmányait, gondosan kicsomagolni a ládácskákat, s aztán a papirstaniclikba mért fűszerekre ügyesen ráhajtogatni a stanicni szélét. A hosszú nyári napokon volt legboldogabb Náthán, mert akkor az egész napi bolti munka, rakosgatásésméregetésután rövidesen lefekvés következett, mély álmú, édes alvások, amelyekből csak a csordás hajnali kürtölése riasztotta fel. A téli estékre szorongva gondolt, mert olyankor sokáig bent kellett ülni a fflszereséknél, s Rebeka, a szatócs lánya, írásra és olvasásra akarta fogni Náthám. Azt pedig szégyen bevallani, de így volt; Náthán feje nem fogott semmiféle betűt, se hébert, se keresztényt. Egyszer Rebeka kisasszony bosszúsan rá is legyintett egy léniával Náthán vörös, szűk koponyájára;- Magának tán kávé meg bors van a fejében is? Nem. Náthán nem szerette a téli estéket, s alig várta, hogy Rebeka kisasszony erős illatú ruhái közeléből megint vissza menekülhessen a pult alatti vackok rongyai közé, ahol a kávé és bors barátságos szaga úszott a levegőben. Homlokát a hűvös pultra hajtotta, s akkor Rebeka szemei sem nyugtalanították tovább, melyek pillantása úgy érte arcát, mintha parazsat dobtak volna reá, s a bőr fölgyúlva, füstölve akarna kilobbantani magából valami fájó tüzet. Aztán eljött a nagy háború rossz esztendeje. Náthán sokszor nem tudott aludni a háborúba vonuló csapatok nőtázása miatt. Később elmondták neki, hogy a pántlíkás és víg legények közül sokat megölt a távoli, gonosz ellenség. Utóbb azt is hallotta, hogy az ellenség ki akarja éheztetni az itteni népeket. S csakugyan, a fflszeresbolt fiókjaiból kifogyott az áru, a nagy hajókat nyilván nem engedi hozzánk az ellenség a mézes csorgásű napsütések országából. S Náthán látta maga előtt, amint kávébarna színű emberek tömege nyers tyűkhűsből csapott lakoma mellett a mi katonáink véréből iszik. Azt gondolta, hogy az ellenséget nagyon szépen meg kell kérlelni, ne bántson minket. Sok-sok pénzt kellene adni nekik, sok-sok aranypénzt. De hiszen azok máris nagyon gazdagok, fülük és orruk is tele van aggatva kincsekkel 1 Náthán nagyon elszomorodott. Azután ö is katona lett. Itt sok Otleget kapott, s egy ízben ki is kötötték. Valami különös álomkőr jött rá, reggeli marsolások előtt percekig öntötték nyakába a jeges vizet, míg magához tért. S este mégis alig várta, hogy újra az álom süppedő és meleg fetokat, de ez hiba volt, mert egy tempót mindig elsietett együgyű buzgalmában. Egyszer az őrmester úr hosszasan és körülcifrázva szidta Náthánfokhagymaszagű istenét, s minden szónál az orra alá öklözött, úgy, hogy vérezni is kezdett. Náthán akkor elgondolkozott azon, hogy az isten miért hagy magáról ilyeneket mondani, s hosszasan nézett az égre, melyről afflszeres azt mondta egyszer, hogy ott lakik az isten. • Aztán a harctérre vitték Náthánt, s egy roham alkalmával hősi halott lett. Ez úgy történt, hogy roham közben egy nagy termetű ember jött vele szemben, akin másféle egyenruha volt, mint az övé. Ez az ember egy pillanatig meghökkenve állt meg előtte, aztán szuronyát gyorsan Náthán alsótestébe döfte. Aztán ki akarta húzni, de a bajonett töve megakadt, s az ember, ahelyett, hogy kitépte volna fegyverét, zavarodottan és sokáig piszkálgatta ki a pengét a belek közül. Náthán még élt ekkor, egy Náthán figyelmét felköltötte az angyal ama mondása, hogy itt a sebek begyógyulnak. Alsótestére nézett, s álmélkodva látta, hogy csakugyan eltűnt az idegen katona rettentő szúrásának nyoma. Az angyal újra szólni kezdett;- Náthán, jer, élvezd a mennyország gyönyörűségeit I Mi a te szolgáld vagyunk, akik az Ür parancsából szolgálunk tenéked, mert meg vagyon írva, hogy az maisokból lesznek az elsők. Hozsánna érte az Urnák I Ámen, ámen, ámen. KELLEMES ROS HASANA ÜNNEPEKET KIVAN Bontóinak és ismeréseinek és KEDVES KÖZÖN Dómján Mtrka és Nagy Lajos
