Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-09-30 / Supplement

< ROS HASANA supplement — NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YORK - NEW YQ&iL- NEW YORK- NEW YORK BREUER ELSIE lyYÁRl A HI 73 M - I 978 Ebből a hosszú-telű országból rendszerint olyan helyen töltjük vakációnkat ahol süt a nap és meleg van. A másik szempont rokonok barátok látogatása. A harmadik dolog, a hely ahol napsütés és rokonok nélkül is különösen jól érezzük magunkat. Én ismételten kényelmesen, otthonosan érzem magam Lon­donban és az angol vidéken. Az idei hűvös európai nyár dacára is elbűvölt úgy az ország, mint az emberek akikkel összejöttem. Ha ez egyszer történik, az em­ber azt gondolja, hogy az egész csak hangulat dolga, vagy: szerencséje volt. De ha ez ismé­telten így van, akkor az ember utána néz, analizálva próbálja megtalálni az okokat. Nos. én úgy látom azért érzem magam kényelmesen Angliában, mert. úgy látszik, még mindig európa­ibb vagyok, mint illene; még mindig az európai millióben, európai emberek, európai viselkedés és gondolkodásmód mellett érzem magam köny­­nyedén, természetesen és mozgok otthonosan. Ez nem azt jelenti,hogy elfelejtettem meny­nyi borzalom, mennyi öldöklés bölcsője volt Európa. Nem lehet elfelejteni. Az angol politikai vezetők gyalázatát sem. De ami jó volt, ami nemes és csodálni való volt Európában azt okvetlenül az angol nép vi­szi tovább. Ez nem azt jelenti, hogy nem értékelem az észak­amerikai népek nagyszerűségét, demokráciáját, még-mindig­­létezó pionir szellemét, szabad­­ságszeretetét. És mégis. Úgy látom az angol népben még mindig van stílus, fínesse. Most ők azok akiket úgy szoktak nevezni: úri szegények, vagy tisztes szegénységben élók. Nem tudom, hogy van-e még nép a világon aki olyan méltóság­­teljesen hordozza az elszegé­nyedését. A legtöbb nép bele­roppant volna a tönkre­­menésbe. A háború után a világ egyik nagyhatalmából egy el­szegényedett kis ország maradt. És ezt nemcsak lelki meg­­hasonlás nélkül, de keserűség nélkül vette tudomásul a nép. Ma London tele van turistákkal. És milyen turistákkal! Az utcákon, utakon nem lehet mozogni. A turisz­tikai érdekességeket tömegek látogatják. A hotelok, szín­házak. restaurantok, üzletek zsúfolásig tele vannak. Németekkel és japánokkal, akiknél a pénz van. (Akik el­vesztették a háborút és meg­nyerték a békét.) És arabokkal, — unokatestvéreinkkel Ábrahám és Hágár révén. Pár éve még nomádok, ma meg tudják vásárolni Angliát. Az üzleti negyedben a Regent Street, az Oxford Street, a Pic­cadilly legelegánsabb üzletei elé Rolls Royce-on érkeznek családostól sivatagi kosztümjük­ben. Ha a szegénység okozta keserűségét, vagy szemrehá­nyást tapasztalnának a nép ré­széről nem itt költenék el a pénzüket. És ez lényeges. Mert "Angliának nincsenek tartós barátságai. Angliának csak tartós érdekei vannak", mondta valamelyik bölcs politikus. Tehát az angolok sem a bizo­nyos dölyföt, sem a meghu­­nyászkodást nem gyakorolják, mert nem is érzik. Mindezt fájón és érzékenyen tapasztaljuk bizonyos szegény országokban, ahol bár elfogadják a turisták pénzét, olyan magától értető­dően használják ki, csapják be, mintha minden külföldi gazdag lenne és tartozna nekik valamivel. Mintha a turista hibája lenne, hogy ók szegények, vagy szegényebbek mint ők. Csipkedik és piszkálják a turistát, ahol tudják. Ez min­dig kényelmetlen és felháboritó részünkre, mert egyrészt az átlag turista nem milliomos, másrészt, az én részemről, sohasem tartottam szégyennek sem egy ország, sem az egyén gazdagságát. Nagy általános­ságban úgy a nemzetek, mint az egyének megdolgoztak azért amilyük van. a gazdagság általában nemcsak szerencse dolga és a szegénység sem min­dig jön az Istentől. Mindenféle turistának kényelmetlen és terhes állandó sajnálatot érezni és keserű szemrehányást el­viselni. ugyanakkor. Mind a kettő megalázó. Mindezt a disszonanciát nem lehet érezni Angliában. Anglia az az ország, ahol ud­varias és megbízható a taxis, a vasúti portás, a hotel-alkal­mazott. Ahol még vannak régi, jónevű üzletek és a jó név még jelent valamit. Ahol az éttermi pincér vagy az üzleti kiszolgáló tiszteletteljesen viselkedik anélkül, hogy alázatosan haj­bókolna, — vagyis ő is kiér­demli a tiszteletet. Anglia az a hely. ahol még manapság sem csupán a pénz, a plutokrácia diktálja a valódi tisztelet-'*., hanem a tudás, a csiszoltság. az intellect. És ennek a ténynek széles kihatása még mindig érezhető. Anglia az az ország, ahol még mindig nyílt az osz­tálykülönbség vagy osztályrend­szer. Máshol is volt, van és lesz osztályrendszer, de általában hipokratán takarjuk azt. Angliában az a bámulatos, hogy mindenki tudomásul veszi és természetesnek tartja. Pl. ha a hotel restaurantjában át is be­szélünk a szomszéd asztalhoz napokon át, senki sem sértődik meg, ha estéinket nem töltjük velük, vagy “tea-time” alkal­mával nem tiszteljük meg személyünkkel. Egyik új ismerősömtől kérdeztem, hogy hogyan állapítják meg egymás­ról, hirtelen, az osztálybeli különbséget, ő visszakérdezett, ' hogyan van az. hogy én hozzájuk sodródtam és nem egy bizonyos másik társasághoz. Egy pillanatig tétováztam, (mert nagyfiam azt tartja: sokszor bántó a nyíltságom), de aztán csak vallottam: csupán csak azért mert nehezen értem meg az akcentjüket és nem szeretem a foghíjas, vagy hibásfogú em­bereket. A társaság hahotázott válaszként. Pontosan, — mond­ta az előbb kérdezett. Nem ért­hetem jól a beszédjüket, mert az cockney. Művelt, középosztály­beli angol nem azzal beszél. És a fogak: képzelhetem, hogy ki nem jár fogorvoshoz ma, a jóléti államban (welfare State), ahol minden könnyítve van. Tehát... * Londonban a hotelok drágák és zsúfoltak. Egyébként, mint rendszerint mindenütt, az em­ber azt kapja, amit fizet. Drágán jót, olcsón ócskát. Az üzletek­ben és a restaurantokban szintén. Ruhanemű, ékszer általában kb. ugyanolyan áron kapható, mint Montreálban. cipó. bőráru nagyon szép. de sokkal drágább, szörmeáru két­szer annyi. Színház és koncert­jegyek drágák és ajánlatos jó­­előre rezerválni. Taxik ritkák, nem túl drágák. Egyébként na­gyon praktikusak, a taxi jelzés alatt kis ablak ki van világítva, ha üres, és sötét, ha foglalt. Nem kell az embernek a szemét meresztve bosszankodni, mint itt nálunk. Kósher és kósher jellegű res­taurantok jók. Van a két világ­hírű Bloom’s, a régi és az új zsidólakta városrészekben, a Reuben’s a központban, hotelok és a Marble Arch közelében, és a kisebbek a Field’s, Goody’s és Magén Dávid a Sohoban. A város különböző pontjairól turista autóbuszok indulnak naponta, turistavezetőkkel, fél­napos, egésznapos, városi vagy többnapos kirándulásokra a vidékre. Látogatott helyek a Westminster Abbey, a parlament, a St. Paul’s Cathed­­ral, a Tower of London, a kivégzések és a királyi ékszerek helye, az őrségváltás a Bucking­­ham palota előtt, a Fleet Street, a British Museum és Levéltár, ahol persze heteket lehetne tölteni, a National Gallery, a Royal .Albert Hall és szemben vele az Albert Memóriái. Wind­­sor kastély, hajózás a Temzén, a Kew Gardens, a Regent Park. a Hyde Park. a Kensington Gar­dens stb. stb. Az egész város lát­ványos. izgalmas, túl-forgalmas. mellette a mi városaink üresnek tűnnek. Bornemouth gyönyörű fekvésű, erdőkkel körülvett, parkokkal tele, magasan fekvő tengerparti város. Sziklás utak között mehetünk le a tenger­partra, de lift is működik. A part csendes, nagyon pihentető, padokkal a dús bokrok és vad­virággal borított pázsiton, kilo­métereken át sárga homokkal és sétánnyal a tenger mellett. A város öreg. de gyönyörű, drága üzletekkel. Mivel a város turiz­musból él, színházak, koncer­tek, előadások, szabadtéri zene­karok szórakoztatják az embert, ezenkívül persze minden hotel­ban van esti műsor. Naponta autók, autóbuszok, csónakok, hajók viszik a kirándulókat a környéken lévő gyönyörű szigetekre és festői halászfal­vakba. Naponta többször vonatok, autóbuszok járnak át a kompon, az Angol Csatornán Franciaországba, és repülőgé­pek a nagy francia városokba. Tehát meg lehet nézni Párist. aki kedveli a gyors város­nézéseket. Úgyszólván minden házban kapni szobát reggelivel, olcsón. A hotelok is aránylag olcsók és találni minden rangút-rendűt. Európai rendszerűt, amerikai rendszerűt, modernet és antikot. Restaurantok egymást érik úgy a városban, mint közel a tenger­parti részen. Néhány évvel ezelőtt még több tengerparti városban talál­hattunk kósher vagy zsidó hotelokat, ma már úgyszólván az egyetlen Bournemouth, amit tömegesen látogatnak. Ez az ahol "mindenki” megfordul évente nyáron, télen a nagyobb városokból. Ezek a hotelok olyanok és úgy ismertek a lon­doni. manchesteri, leedsi zsidók részére, mint a Catskill vagy Miami Beach hoteljai Montreal, Toronto, New York zsidói ré­szére. Szeretem ezeket a helyeket, mert hangulatuk mindenütt egyforma. Belépek egy ilyen hotelba bárhol a világon és ott­hon érzem magam az első napon, mint egy nagy család­ban. Mégis, eddig azt gon­doltam. hogy fajtánk angol nyelvű törzse kicsit tartózko­dóbb, hűvösebb, halkabb, mint a többi. De vidáman kellett megállapítanom Bornemouth­­ban, hogy tévedtem, hogy csak árnyalati különbségek észlel­hetők. mert bár ezek a testvére­ink fegyelmezettebbek, udvaria­sabbak — (a gazdanéphez ha­sonlóan) — de éppen olyan közvetlenek, nyíltak, kedvesek mint a többiek bárhol a világon. Éppen úgy felteszik az érdek­lődő, személyes kérdéseket, mint máshol, éppen olyan zajosak és úgy szeretnek enni. bár ezek sohasem éheztek, amint tudjuk. (így továbbra is fenntartom véleményemet, hogy a legfinomabb, leghalkabb törzs közöttünk a jemeniek tör­zse). Az időjárás kiszdmitha­­iatlan. Valamikor azt hitlük. hogy az angol csak nemzeti szokásból beszél örökké az időjárásról. De. ha bizonyos időt töltünk Angliában mi is bele­esünk ebbe a témába, mivel­hogy napjában többször változik az idő és akarva-akaratlanul is foglalkoztat bennünket. És nem azért hordunk esernyőt és eső­kabátot magunkkal, mert az divat, hanem mert szükséges. És napok alatt átvesszük a többi szokást is, éppenúgy sétálunk az esőben, szélben a tengerparton, mint a hó tetején Kanadában. A gyerekek is úgy játszanak a nedves homokban kis vedreikkel vagy homokváraikkal a nedves, sötét napokon is, mint a mi gyermekeink a hóban tél idején. Az angolok rendületlenül ülnek nyugágyaikban a parton a hűvös időben is, legfeljebb fel­veszik az esőkabátot és elő­veszik a takarót és termoszból isszák a forró teát. Az ember a klímájához alakul. Mivel is­mételten tartózkodtam tenger­parti városokban ilyen napokon, elmondhatom, hogv este néha elkelne egy jó meleg cserépkály­ha, vagy a kanadai központi fűtés, mert nagvon kellemet­lenül lehet fázni a hideg estéken a szobában. Szerencsére a meleg, kékegű napok a meleg homokon kárpótolják az em­bert. A zsidó élet él és virul úgy Londonban, mint a kisebb­­nagyobb városokban. Igaz, hogy van egy asszimiláns réteg és vegyes házasságok — így mondják nekem —, de van emellett egy öntudatos zsidó if­júság is és a másik oldalon egy szigorúan vallásos tradiciójú réteg is. És e két csoport mellett az öntudatos fiatalok köreikben látható a zsidó élet. a tradíciók reneszánsza, ami bizonyára Iz­rael létezése és az izraeli látogatásokkal van kapcsolat­ban. A cionista érzelmű egyetemi és főiskolai ifjúságnak kulturális rendezvényei vannak, a Hillel működik, úgy. mint itt, Fszak-Amerikában. Láttam meghívóikat. beszélgettem velük a nyaralóban. Úgy a fiatalok, mint az idősek közös­ségei szép munkát fejtenek ki. Izraelért és az oroszországi zsidóságért, a maguk rászorult­jai mellett. Ami a zsidó családi életet illeti, érdekes és meglepő volt, hogy a már-már elfelejtett, gyerekkoromban látott élet­forma, elvek itt még léteznek. Itt még látni idős lányokat, akik öreg szüleiket ápolják, míg köz­ben elmúlnak fölöttük az évek. Láttam családokat, ahol az elöz­­vegyült vagy elvált testvér, a pártában maradt lány nemcsak morális és anyagi segítséget kap. de együtt él a családjával. Láttam öreg embereket, akik nem magányos szobákban vagy öregotthonokban élnek, hanem a családdal. Meleg érdeklődéssel néztem, hogy középkorú ember­párok hogyan kisérgetnek, hogyan vesznek körül öreg, rokkant szülőket a nyaraló­helyeken, ahova szeretettel és gondoskodással hozták őket magukkal. Hogy a lányok és fiúk általában tovább élnek az otthonukban, később válnak önállóvá, mint itt, az részben a gyengébb anyagi lehetőségek következménye lehet, de rész­ben az előbb említett régi fogal­mak tisztelete még mindig. * Nem lenne beszámolóm teljes, ha nem mesélnék otthon­maradt testvéreinkről. A pesti zsidóval Madame Tussaud's-ná! találkoztam A tömegben, egyik teremből kilépve egy másik, alacsonyab­ban lévő teremben a tömegen végignézve messziről egy em­berpáron akadt meg a szemem. Ezek pesti zsidók — mondtam magamnak. Közelükbe érv-' igent bólintottam magamnak — magyarul beszéltek. Mint máskor is ilyen esetben vidáman megszólítottam őket. Igaz. pestiek. Az asszony ideig­lenesen van Londonban, a fivére pedig kijött hozzá látogatóba pár hétre. Igen, Pesten jó az élet. — mondták — mindenki jól él (whatever that means). Rövidesen el­váltunk egymástól, de az egyik teremben, ahol a nagy államfér­fiak viasz szobrai állnak megint összeverődtünk, kicseréltük gondolatainkat. Én nem voltam elragadtatva a kiállítástól, töb­bet vártam, ók viszont el voltak ragadtatva, eddig már minden teremben hosszan fényképeztek. Álltunk Pierre Trudeau nem hiteles (mert szomorú-keserű) szobra előtt. Én jobbra nézve Ben Gurion alakját pillantva meg, intettem nekik jobbra. Ekkor a nő megérintette a férfi karját és a másik irányba intve — szótlanul elindultak. Az olvasó talán nem fogja elhinni, de legalább félóra kellett, mire meghökkenésemből felocsúd­tam és "leesett a garas”. És csak akkor döbbentem meg igazán. Lehet, hogy az asszony a kormány vagy a Párt által van Londonba kihelyezve, ezt jelenti az "ideiglenes" tartóz­kodás? Lehet, hogy ilyen minőségben nem tartja helyes-6hug Jocej Hungária JERUSALEM, ISRAEL BÉKÉS, EGÉSZSÉGES, Boldog Újévet Kíván A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE Központi Elnökségének New York DR. BORGIDA JÓZSEF közjegyző úrnak a Chug tiszteletbeli elnökének és családjának A TORONTÓI MAGYARAJKU ZSIDÓK SZÖVETSÉGE elnökségének és vezetőségének WADLMAN J. TIBOR únak. az Otthon Kör elnökének és vezetőségének KATZ JULIUS és JOLLYNAK New York ROTH JÓZSEF és CAROLÁNAK New York SUNSHINE MELVIN és NEJÉNEK New York EGRI GYÖRGY úrnak, a Menóra főszerkesztőjének, családjának és a szerkesztőség tagjainak, valamint a Kanadában és az IJ.S.A.-ban élő magyar zsidóságnak. Barátainak ás Ismerőseinek BÉKÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN Harry és Edith Franklyit unan naiD mert IZRÁEL HŐS NÉPÉNEK^ a VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK és BARÁTAINAK BOLDOG és BÉKÉS ÚJÉVET KÍVÁN POLATSIK BANDI és LICI HUNGÁRIÁN MEAT CENTER. Inc. tuajdonosa; kelemen anorás ÉS MUNKATÁRSAI BOLDOG ÚJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK 1592 SECOND A VE. (82 * 83 utcák kört) NEW YORK, N.Y. 10028. — TeLi 650-1015 Folytatás a kővetkező oldalon ROTTMAN JÓZSEF es ERZSÉBET MIAMI- HAIFA EZÚTON KIVÁNAK 601006 és BÉKÉS ÚJÉVET IZRAELI, ÉSZAKAMERIKAI, DÉLAMERIKAI BARÁTAIKNAK ÉS AZ EGÉSZ VILÁG MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK taron nsiD ni»? Dr. TAUBER LÁSZLÓ és Családja WASHINGTON MINŐÉN KEDVES BARÁTJUKNAK ÉS AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIOÓ KÖZÖSSÉGNEK 60L00G ÚJÉVET KÍVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents